2008. 02. 09. Vitoria-Gasteiz

A reggel kicsit későn ért minket, 10 órakor sikerült felkelnünk, mentünk rögtön le, hogy rendezzük végre a szobákat, meg reggelizzünk. Hát a szoba drágább, mint hittük. Már nem 30 év a korhatár, hanem 26. No ez rám nézve nem túl hízelgő, de hát nem tudtunk mit csinálni, sajna. Persze a reggeliről lemaradtunk, mivel 9-től volt, kb. fél óráig. No, majd holnap. Irány a könyvtár, albérlet után kutatunk, újabb sikertelenség. :) Kezdem tanulni a spanyol szavakat, egy-két nap és megértek mindent, ami a lakásbérléshez szükséges. Később kiderült tényleg így van, nem lesz ezzel a spanyol nyelvvel akkora gond, remélem. Még jó, hogy a szállásunk az egyetemi negyedbe van, nem kell sokat menni hazáig a könyvtárból.

A délután pihenéssel telt, mivel a suli bezárt három órakor, így visszamentünk a szállásra. Este meg irány a város megint, laptoppal a kezemben. A város tele van emberekkel, minden sarkon bank vagy automata (Caja Vital/Vital Kutxa), számtalan bár, számtalan ember, mi van itt… Nyert a Tau, gondolom ezért a nagy felhajtás. Láttuk a mérkőzés utolsó negyedét a Bilbao ellen a szálláson TV-ben, nem volt valami nagy győzelem, elég nyögvenyelősen ment nekik a végjáték, mintha a magyar sportot láttam volna. Csak itt 200 néző helyett 9000 ember ült a Fernando Buesa Arénában.

Bejártuk az Óvárost végre, fényképeztünk, amit éppen tudtunk, próbálgattuk az internet elérhetőséget mindenhol, ahol éppen nem tűnt fel, hogy mit is akarunk csinálni. Azért ki tudja milyenek itt az emberek, még nem ismerjük őket. Petit elkapta valami őrjáratozó nő (mint később kiderült), mesélt neki az éppen általunk látott épületről majd elmondta merre érdemes szétnézni, ha szűk utcákat, régi épületeket akarunk látni, fényképezni. Szépek a templomok, az utcák, a régi épületek közt modern mozgólépcső. Tetszik, egyben látványromboló is, kissé furcsa. Találtunk furcsa dolgokat is az utcákon. Én postaládának néztem őket, de kiderült hamar nagyot tévedtem. Micsoda véletlen, épp jött egy pasi aki „megmutatta” nekünk, hogy is kell használni őket. Na, mondhatom volt meglepődés, szemetesek ezek a furcsa dolgok. Hát ilyet sem láttam még, gondolni pedig… de hát azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez a nyugat. A Plaza de la Virgen Blanca teljesen feltúrva, gondolom, készülnek az ünnepre, minden csupa kő. Eltűntek a virágos részek, amiket fotókon láttam. A Plaza de España szépen kivilágítva, a központi falon két nagy Tau mez. Igaz az egész város tele van Tau mezzel, vagy plakáttal, és egyéb relikviával. Hol az üzletek kirakatából, hol az emberek kezéből kerül elő egy a szemünk elé. Betértünk újfent a „kedvenc” boltunkba a Carefourba, csak ezt ismerjük még, vettünk pirítóst (egy nagy zacskóba 80 szelet potom áron, még a h*lyének is megéri), meg joghurtot. Nem is olyan drága. Elterveztük Petivel, hogy pirítóson, vajon, joghurton meg még hasonló olcsó kajákon fogunk élni. No persze, meg ahogy Móricka elképzelte.

Hazafelé benéztünk még a Plaza de los Fuertos-ra, sikeres internet szerzés. Végre tudtam beszélni az otthoniakkal is. Tele van a tér egyébként, Galíciai ételfesztivál van, mint kiderült, miután Peti körbe szimatolt, amíg én neteztem. :) Megint hideg van, még jó, hogy nincs hó. Fázom. Go home.

Sikerült hazaérnünk a Sevilla-Barcelona (1-1) meccsre, a második félidőt végig is néztük. Megittuk az első sörünket is Vitoriában, lesz ez még több is…