2008. 02. 12. Lakás kell...

Korai kelés, naná van még reggeli is számunkra. No, meg is lepődött a konyhásnéni, Ő nem tudott Rólunk, de azért kaptunk valami kaját, igaz kevesebbet. Mindegy, reméljük ez lesz az utolsó reggelink itt. Peti kitalálta pakoljunk össze mindent, és akkor biztos találunk megfelelő szobát vagy lakást. A lakás is jó lett volna, mert Katie is költözni akar, nála sincs net, ami úgy látszik létszükség. 10 órakor találkoztunk a lányokkal (Amaia, Joana), mentünk Rosa Mariahoz. Segítettek a lányok felhívni a kiírt lehetséges albérleteket, sajna csak egy volt megfelelő telefonba. Délután majd megnézzük, fél 4-re megyünk lakáslátogatóba. De siettünk, mert menni kellett Cartografía órára, ami elmaradt. Így rengeteg időnk maradt. Benéztünk Katiehez a Krunch-ba, meg ha már Nála voltunk a GIP-hez (ez a városi szoba, lakás kiadására specializálódott szervezet). Sajna csak egy évre adnak ki lakást, szoba meg nem volt egy helyen sehol. Így bíztunk benne, amit délután megnézünk, az jó lesz. Vagy még ott van a tegnapi fószer lakása, de azt nem szerettük volna.

A délután első említésre méltó eseménye a spanyol teszt volt, amit írtunk, vagyis én elkezdtem írni, majd jött María és megmentett. Átvitt a kezdő csoportba. :) Még szerencse, csak belenéztem a tesztbe, de kettéállt a fülem. Mint Peti mesélte később nagyon nehéz volt, nem is sikerült neki, másnap átrakták a középhaladó csoportba. :( Pedig Ő jól beszél spanyolul. No majd gyakoroljuk a nyelvtant, én meg mindent. Szerencsére jó helyre kerültem, szimpatikus volt a tanárnő is, a csoport is. Ebbe a társaságban van az a lány is, akitől hétfőn a reggelinél a szálláson kaptam még tejet (Martina Németországból). Tök jó, 9-en voltunk 9 különböző országból. Finn, brazil, német, görög, kínai, amerikai, lengyel, osztrák, és ugye magyar. Szép csapat. :) Jól telt az óra, még élveztem is, de azt hiszem nagyon sokat kell tanulnom, ahogy érzékelem a társaság fele, már tanulja pár éve a spanyol nyelvet.

Megnéztük a lakást. Tetszik. Közel az egyetem, szinte mellette van. :) Louis és párja Thália (csak pár nap múlva derült ki a neve, pedig már első nap is bemutatkozott, de soha nem értettük, és azért ciki lett volna megkérdezni, hogy no mégis mond már meg, hogy hívnak) adták ki a szobát. Szimpatikusak voltak. Állítólag van net is, hurrááááá!!! Persze nem volt, kiderült később, no sebaj, majd a suliban. De volt egy nagy szoba, két ággyal, szekrénnyel, asztallal, olvasólámpákkal. Konyha, fürdő, szalon, ahogy itt mondják a nappalit. Rögtön megtetszett mindkettőnknek. Louis kérdezte, mikor akarunk költözni, ha tetszik. Közöltük most. :) OK, mondta, és már indultunk is a cuccunkért. Segítségül hívtuk Katie bicikliét is, mivel a bőröndömet nem volt kedvem cipelni. Szép látvány voltunk az utcán végigmenve. :)

Mint félúton Peti elmondta, a szálláson lévő portás segített volna kocsival elvinni a cuccainkat, na gondoltam jókor mondod Te is. :)

Nem baj, élménynek ez is jó volt. Van négy hónapom, hogy valahogy megcsináljam a bőröndömet. Kerekek megvannak, keresni kell egy javítóműhelyt, ha van egyáltalán ilyen. :)

Tehát beköltöztünk, végre főzhettünk, jó kis otthoni tasakos makarónit, meg rántottát. Mindkettő nagyon finom volt. Elmentünk pénzt kivenni, meg várost nézni még kicsit, majd hazaérve fizettünk: 330 € a precio kettőnknek összesen, a gastos-t (havi költségek) majd 2 havonta kell fizetni. Az este további részére nem emlékszem sajna, valószínű korai alvás volt megint. :)