2008.02.25. Mennyei lakoma...

Hurrááááá!!!

Most értem utol magamat. Mostantól azt hiszem, csak akkor írok, ha éppen történik valami fontosabb esemény. Gondolom, már nagyon unjátok a sok h*lyeségemet, és csak azért olvassátok, ha olvassátok, hogy tudjatok valamit rólam, ha már nem tudok túl sűrűn életjelt adni magamról.

De köszönöm jól vagyok, vagyis „estoy bien, pero me duele la espalda”.

A suli gyorsan eltelt. Cartografía órán Miguel Calvo bevezetett minket az ortodróma, azimut számolásába, vagyis a gömbháromszögi fantasztikus számításokat vettük Azt hiszem, most fogom először hasznát venni, hogy tanultam vetülettant, és főleg vetülettan gyakot. Kár, hogy ilyen sokat kellett utaznom érte, de azért jó érzés. Köszi Sámán, hasznát veszem a tudásnak, amit átadtál, de most tényleg. Jó érzés volt, hogy a beszéden kívül legalább értek valamit.

A spanyol tanárnő (Ainhoa) kifogásolta, hogy nem tudta megnézni a blogom. Valószínűleg az volt a probléma, hogy mikor megadtam Neki, még fogalmam se volt, hogy mi a neve, mivel előző nap hoztam létre és még semmi nem volt benne. De csak egy .com-ot kellett felcserélni egy .hu-ra. :) Utólag rájöttem mégiscsak .com a vége.

Remélem most már látni fogja, igaz sokan kifogásolták, hogy nem jön be Nekik. Nem értem miért. Aki tudja légyszi szóljon, hogy mi lehet az oka. Sokszor én sem érem el elsőre, van, hogy csak Magdi blogján keresztül. Mondjuk ez abból a szempontból jó, hogy ilyenkor elolvasom mindenki blog bjegyzését. Biztos ez kölcsönös, ugye? :)

Megbeszéltük Petivel, hogy este Bolognai spagettit csinálunk. Vagyis Ő csinál, én meg megtanítom Neki, hagy tanuljon csak a srác főzni. Az anyja rá se fog ismerni majd, remélem. Legalábbis az önállóságot tekintve. :)

Tehát bevásároltunk. Mivel nincs az alapanyagok közül meg a Knorr vagy Maggi féle jó kis zacskós keverék, ezért újfent rögtönöznünk kellett az elkészítés során. De hát ebben jók vagyunk. Még szerencse, hogy találtunk valami szószféleséget hozzá. Az alapokat Peti nagyon jól elsajátította, a fűszerezést én vállaltam. Büszke vagyok magamra, megint csak. Ha így haladok elmehetek majd a Paprika TV-be én is főzni. :) Hogy pedig teljes legyen a vacsora, beszereztünk hozzá egy jó minőségű, jó évjáratú, igazi ritkaságot. Egy 0,8 € értékű „noném” száraz vörösbort, ami a Simply nevű bevásárlóközpont (kb. a mi CBA vagy Kaiserünk) talán, ha nem az, legolcsóbb bora volt. Annyira exkluzív, hogy még a címkét is lefelejtették róla. Biztos csak nekünk készítették, gondolták, akkor meg felesleges még címkét is rakni rá. Ennek ellenére nagyon finom asztali bor volt. Sőt…:)

Utána nem nagyon bírtunk mozogni, mikor beburkoltunk egy nagy adagot belőle. Maradt az asztali program. Végre megírtam a blogom a mai napig bezárólag. Megyek elrendezem a fotókat is, hogy legalább lássatok is valamit. :)

Jó éjt!

2008.02.24. Én kis dombra... Estibaliz

A későn kelések hétvégéje, mint mindig. 9 helyett 10 óra kelés, részemről reggeli, majd irány a vasútállomás. Visszafelé vonatozni akartunk a túránk végeztével. 17.12-t kellett becélozni, akkor indul a vonat valahonnan vissza Vitoriába. Hát, a fene se gondolta, hogy ilyen lassan/vagy gyorsan telik az idő. Mindenki gondolja azt, amit akar. De mi nagyon gyorsan haladtunk. Lehet, hogy volt bennünk egy olyan érzés, hogy mindjárt bőrig ázunk, mivel nagyon szépen gyűltek felettünk a felhők, de valahogy csak nem sikerült az égnek leszakadnia, no nem mintha nem örültünk volna neki. Megint csak dél felé indultunk el, csak most DNY helyett DK volt az irány. Úgy terveztük elmegyünk Estibalizba, majd onnan megkeressük a vasútállomást Alegría-ba és vonatozunk haza, hogy legalább kipróbljuk a spanyol RENFE által nyújtott szolgáltatásokat is.

De mint mondtam, túl gyorsak voltunk Estibalizba a Mendiola-Otazu-Aberasturi útvonalon jutottunk el. Kis emelkedővel az út végén. Az út az egyik Vías Verde útvonalon ment végig. Rengeteg biciklistával, kevesebb gyalogossal találkoztunk az úton. Valahogy az volt az érzésünk rengetegszer, hogy az út, amin megyünk végig, valaha vasúti sínt tartalmazott. Még a környezet is arra utalt, hogy itt valaha kisvasút futhatott. Miért? Találtunk olyan épületeket, amik kívül estek a közeli településtől, és teljesen olyan formátumú épületek voltak, mint a vasúti megálló egy jobb faluban nálunk. Már csak a bakter hiányzott, a váróterem ott volt, csak már belakták. Persze majd utána járunk ennek is.

Az utat egészen a keresztező borútig követtük, amire rátérve jutottunk el Estibalizba. Reméltem, hogy találunk borozókat is útközben, de erre nem került sor, de akkor minek borút, a borút. Értelmetlen, és érthetetlen. Mindenesetre újabb turistajelzéssel gazdagodtunk. :)

Estibaliz nagyon szép, tetszett az itt lévő templom, vagy apátság. Most nem tudom, hogy éppen mi volt az, mivel nem találtam semmi jelét annak, hogy valami ismertető lenne a helységről. Az biztos, hogy jó helyen van. Fent a dombon, kicsit másznia kell annak, aki fel akar jutni oda, gondolom harcászati szempontból is jó helyen volt.

Elfogyasztottuk kis elemózsiánkat a helyi parkban, miközben szemrevételeztük, hogy még itt fent is játsszák a spanyolok nemzeti játékát a pelotát. Ki kell deríteni mi is a játék lényege, most már kezd nagyon érdekelni. Kaja után irány tovább.

Leereszkedtünk egy gyalogösvényen egy közeli tavat is érintve (na itt látszott igazán a tó fodrain, milyen szél is van megint), majd elértünk Oreitia-ba, miközben keresztülszeltük a vasúti síneket. Végre mozgó vonatot is láttunk, jól néznek ki.

Nem tudom feltűnt-e valakinek, aki erre felé járt már milyen kis területen, milyen sok település foglal helyet. Vitoriáról tudni kell, hogy egy medencében fekszik, körülötte kisebb-nagyobb hegyek zárják el az ország többi részétől. A tisztáson, amin a város helyet foglal számtalan út keresztezi egymást, és számtalan település található ezek keresztezésében. Ahol pedig település van, ott mindenképpen egy templom is található, amely a legmagasabb, a legrégebben épült, és a legrégibb anyagból készült el. Ja, és ahol a legtöbb platánfa van kopaszon. :)

Oreitiaból Matanco, majd Ilarraza volt a következő állomások. Mindenhol templomot fotóztunk, mivel más érdekes nem nagyon volt a köztéri kutakon, a teherautót mérő mázsán (ha lehet annak hívni) kívül.

Vitoria határában felfedeztük, hogy közel a Fernando Buesa Aréna a Tau otthona, már messziről látható volt, hát arrafelé vettük az irányt. Na jó, előre elterveztük, hogy arra megyünk haza, ha már nem a vonatot választottuk. Lassan elértük azt az állapotot már, hogy „Mikor érünk már haza, le akarok feküdni!”, de azért még kitartottunk, érdemes volt. :)

Az Aréna után megnéztük a mellette elterülő Salburua Nemzeti Parkot, tavaival, nádasaival, vadkacsáival, gólyáival, szarvasával együtt. Nagyon szép terület. Főleg akkor, ha nem fájna piszkosul a lábam.

Hazaérve mindketten bealudtunk úgy, ahogy ledőltünk az ágyra. Peti tovább bírta. J:) Mire Ő felébredt már volt vagy 22 óra, én csak fél órát szundítottam, de már megint megkapta a nap az arcom. De mikor sütött, nem emlékszem. :)

Hát megint mentünk vagy 30 km-t. Hiába jók vagyunk.
Jövő hétvégén biciklizünk, ha tudunk szerezni. :)

2008.02.23. Mindenhol magyarok...

Hozzá vagyunk szokva a kései keléshez, úgy érzem. Főleg hétvége felé. Ma is sikerült 11-kor kikelni az ágyból, pedig korábban akartunk, mivel netezni akartunk bemenni a suliba. Én többek közt a blogot akartam rendbe tenni. Persze nem sikerült úgy minden, ahogy szerettem volna. 14 óra előtt kidobtak minket, épp a blogot szerkesztettem. Grrrr…

Kimentünk az El Boulevardba. Jól szétnéztünk, vásároltunk az Eroskiba. Rendesen fel is pakolunk, még jó, hogy Peti hozott nagy táskát Találtunk a Cartográfia Vállalat által készített térképet a Horvát-tengerpartról, meg továbbiakat a külföldi partnercégeitől. Megnéztük az itteni térképeket is Magyarországról, Budapestről. Budapest térképen a legfontosabb a Váci utca boltjainak feltüntetése volt, egy vízhatlan térképen. (fotók)

Már hét közben megbeszéltük, hogy csinálok rakott krumplit hétvégén. Álom, álom… majd felébredtünk. Sajna se a sütő nem jó Louiséknak, se tepsijük, vagy megfelelő hőálló edényük sincs. Így nem tudtam rakott krumplit csinálni. Elszomorító. :( Kénytelen voltam új recept után nézni, hát gondolva egy nagyot nekiláttam életem első spanyol kajájához: Tortilla de patatas-t csináltam, nagyon jól sikerült, el sem lehet mondani, ezért is fotóztuk le. Ki sem folyt. Igaz a krumpli kicsit kemény volt, de hát ki foglalkozott vele. Finom lett és ez a fő. :)

Este még tanulás folyt részemről, haladni kell, hogy a „Let the dreams come true…” feeling valóság legyen. Elterveztük hova megyünk másnap.

2008.02.22. az első szavak, házias vagyok :)

Majdnem délben ébredés. Mosnom kellene, kezdek kifogyni a ruhákból. :) Meg éhes vagyok.
Este már megint azt álmodtam, hogy milyen gyorsan tanulom a spanyolt, lehet, hogy tényleg ilyen gyorsan menne? Ma ráhasalok rendesen, ígérem.
Fél 5-re megyünk Katihez, még nem tudom mit csinalunk...

Takarítottam, mivel Peti "kizárt" a házból. Vagyis elvitte a kulcsot, és nem volt másik. Másolni kellene lassan még egyet, hogy legyen mindkettönknek. Mire hazaért kész lettem, go Katie.
Nagyon jó volt a közös óra - igeidők. Rengeteget tanultam, csak el ne felejtsem. :)

Hazaérve, gondolkodás a mosás felől, majd mivel nem volt még meg a megfelelő bátorságom, hogy beszéljek Thaliával irány a bolt, szépen bevásároltam 6,12 €-ért, még jó, hogy kártyával is lehet fizetni. :) Itthon rántotta készült a beszerzett árukból, nagyon finom lett.

Majd az első sikerélmény!!! Thalianak el tudtam mondani spanyolul, hogy szeretnék mosni, meg is értette, segített, mert azért a géphez nem érthetek még én sem így elsőre. :)
Most mosom a ruháim, már nagyon rám fért. Vagyis akkor mostam.

Ja, a boltba véletlen vettem alkoholmentes sört, még nem tudom, mit csinálok vele, valszín elfogy, úgyis csak ceruzatartónak kellett. Peti meg filmezik a nagy unatkozásban: a 23 című filmet nézi. Szép álmai lesznek. :) Robi a kis gonosz. Ugye Anna! :)

Én meg tanulni fogok, meg végre megírom a blogomat, remélem. Na itt jegyzem meg, hogy február 14. volt az utolsó nap, amit ekkor írtam. Sajna kicsit fáradt voltam már hajnali 2-kor a további gépeléshez. Amit most írok, az február 25-én történik, de ma bejezem. Holnap meg, ha törik, ha szakad, felrakom, remélem. :)

Nem is olyan rossz az alkoholmentes sör, de azért a normális az igazi. Viszont most már lesz ceruzatartóm. :)

Utólag olvasva, ma nagyon házias voltam. :)

2008.02.21. buli, salsa, Bati Kano bar, kalimotxo

Este buli, de most nem tudom hol. :)

11 órai kelés, Peti bemegy a suliba, én meg boltba, éhes vagyok. A közeli, másik kedvenc boltunkban beszereztem a szükséges élelmiszereket: bor, narancslé, tej, sör, tészta (a la carbonara). Hát a tészta nem sikerült valami jól, sok volt a víz benne talán. Meg nem is volt olyan finom. :) Legközelebb ezt kihagyom.

Újabb boltlátogatásunk során (Peti éhes), most másik Eroskiba mentünk, sütöttünk mirelit halat, meg csinaltam rizst. Hát nem ez volt életem legjobban elkészített rizse, kicsit mancsos lett, olyan mint a tejberizs, de ehető volt. :)
Mivel nem akartunk tanulni, és nagyon unatkoztunk az esti buliig leálltunk sakkozni. Nyertem!!!
Közben megkóstoltuk az 1 literes sörünket. Finom volt, tetszik, hogy nem kell utántölteni. :)
Elkezdett fájni a hátam megint, és nem tudom mitől. :( Remélem hamar elmúlik, már bulihiányom van, de nagyon. Peti beszervezett 3 lányt (2 portugál, 1 olasz), a baszk óráról, hogy megyünk együtt bulizni a Bati Kano-ba. Ki is mentünk a megbeszélt helyre a vasútállomásra, a lányok (Viviana, Mariana) persze késtek 20 percet és egy pasi (Louis) is jött velük. Az olasz lány fáradt volt, nem jött. Irány a Bati Kano bar.

Bati Kano - senki, kb. 3 ember ül bent, plusz a 3 kiszolgáló személyzet.

Átmentünk kávézni valahova, a lányok és Luis kávézik, Peti beszélget, én meg figyelek. Luist néha egész jól megértem. Azt hitte Prága Magyarország fővárosa, buták a portugálok. Mindhárman a Farmacyra járnak.

Vissza Bati Kano bar, meg mindig senki.

Menjünk akkor valahova, megkeressük a Zappát, igaz nem tudjuk hol van. Útközbe találkoztunk Liudmilaékkal (vele, az orosz csaj Nathalia, egy angol "néni", meg egy helyi spanyol csaj).

A spanyol csaj elvitt minket máshova bulizni. Mit is mondjak, nagyon jó hely: Roneria cubana a neve.

Ez valami fantasztikus hely volt, salsát táncolt mindenki, nagyon tetszett.

Megtáncoltattam a két portugál lányt, tetszett nekik. :) Még a spanyol lánytól is kaptam elismerő szavakat, vagyis gondolom azt mondta, reakcióiból ezt vettem ki, nem sokat értettem belőlle. :)

Mindenki át a Bati Kano-ba, kb 1 óra felé. Most már voltak emberek, tele volt, kis táncika, majd találkoztunk a többiekkel (a csoportomból is), kicsit bentebb, vagyis a terem másik végében.

Az utolsó számot pont Liudmilaval táncoltam. A lányok nem tudnak táncolni itt, hiányoztok otthoniak. Meg kell őket tanítani. Már Peti is leckéket akar venni tőlem. Elég jól elvolt ö is. :)

Kb. fél 3 körül kapcsoltak fel a villanyt, nagyon meglepődtem. Azt hittem hajnalig fog szólni a dínom-dánom, de nem. :( Hazajöttünk, elfogyott a pénzünk. Drága egy helyek ezek.

2,5 € a kalimotxo (VBK).

2008.02.20. Aislados - F.C. Barcelona

Újabb szerda, újabb 7 órás kelés, mivel Catastrora kell mennünk. Persze csak 8 előtt 2 perccel ébredünk, minek siessünk, 10 percre van a tanterem. Sikerült is elkésnünk. :) Óra után különbeszélgetést tartottunk Maria Luisa-val (ö tartja atr Catastrot), aki elmondta, hogy nem kell bejárnunk órára, mivel úgyse érjük alapon (hát én biztos, de Peti azért kicsit), és majd külön feladatot kapunk Tőle. Mindenesetre Peti sem bánkódott nagyon, hogy nem kell kellni minden szerdán 7-kor. :)

Újra szétnéztünk a helyi menzán, ami magyar viszonylatban nem is olyan drága, csak jól kell választani. Hát Petinek nem sikerült. Halat kért, majd csodálkozott, hogy nem kapott köretet hozzá, hiába, van ahol a halat magában eszik. Gondolom így vigyáznak az ember gigájára, nehogy a szálka a krumplival együtt akadjon el. :)

A délutáni spanyol különóra nagyon jó volt. Spanyol filmet néztünk, a címe: Aislados. Miről is szólt, kb. azt tudnám mondani, hogy hasonló a mi Üvegtigris című filmünkhöz, azzal a különbséggel, hogy itt 3 ember szerepel a filmben. Abból kettő beszél egyfolytában benne, de hogy miről, arról még a film végén se sikerült kiderítenünk semmit, és most nem azért mert nem értettem, vagy értettük, igaz spanyolul volt. Inkább azért, mert másfél órán keresztül beszéltek a nagy semmiről. De akit érdekel, megvan most már nekem is, megnézheti. Egyébként a nyelvóra keretein belül csodálhattuk meg e remek alkotást, hogy tanuljuk a helyi szlenget. Érdekes mindenesetre, hogy beszélne itt az emberek.

Egyébként megfigyeltük, hogy a fiataloknak nincs semmilyen változatos köszönésük, mint nálunk a „Helló, szia, csá, cső, szasz, Jó napot, csókolom…” és még sorolhatnám. Itt mindenki „Hola!” vagy „Buenos días”-sal köszön, vagy baszkul, amit most nem tudok, mivel nem tanulom végül is. De az se változatos.

Na a film végeztével Katie beavatott minket a nemzeti étel a „Tortilla de patatas” készítésébe. Sajna nem az elejétől követtem nyomon a készítés fázisait, ami később megbosszulta magát kicsit, mivel Peti nem emlékezett rá, hogy kell csinálni, így mikor saját magunknak csináltuk otthon rögtönöznöm kellett. De sikerült, de erről majd később. Mindenesetre jól sikerült a Katie féle. Nagyon jól laktunk vele. Petit teljesen kiütötte a hozzá vett finom borocska.

Hazafelé még beültünk egy bárba, mivel meg akartuk nézni a Celtic – Barcelona (2-3) BL meccset. Sokáig kellett kutygolni, míg találtunk egy olyan helyet, ahol ezt nézték, mivel a Tau is most játszott itthon és mindenhol azt adták. Szerencsére a szállásunkhoz közel találtunk egy kis bárt (Bar de Venezia). Nagyon drága a sör, és Peti megint rosszul választott. Míg én kaptam egy 3 dl poharas sört, addig Ő egy 2 dl-es üveges sör mellett döntött, kb. egy árfolyam volt a kettő.

De nyert a Barca és ez a lényeg!!! :)

2008.02.19. Átlagos nap

Átlagos nap. Azt hiszem, nem fogok minden napról írni, nincs mit. Most még csak azért teszem meg, mert utol akarom érni magam, és így legalább később emlékezni fogok, hogy mit is csináltam spanyolországi életem alatt. Most február 25-e van, tehát közelítek. Ma befejezem a memoárt, remélem holnap fel is tudom tölteni. :)

Azonkívül, hogy Catastro és Autopistas y Ferrocarriles (végre ez is elkezdődött, bár lehet nem fogjuk felvenni, túl sok benne a matek, főleg az alagutas résznél) óránk volt, gyorsan eltelt a nap a spanyol órával bezárólag.

Újabb ismeretség a gépteremben. Egy német lány: Liudmila. (Kiderült azóta, hogy orosz :)) Vagyis ez az első a csoportomon kívül. :)

Délután vásárolni mentünk. Szereztem Vitoriás (vagyis Baszkföld zászlaja) kitűzőt. Gazdagodott a gyűjtemény!!! Ennek örülök, még egy hely van, de azt hiszem, tudom már mi lesz ott. :)

Az este meccsnézéssel telt. Thalia csatlakozott hozzánk a Roma – Madrid (2-1) BL meccs megnézése erejéig.

2008.02.18. spanyolóra

A hétfői nap max. arról lesz emlékezetes, hogy a felvett SIC óránkra (GIS) nem tudunk járni, mivel túl sokan vagyunk állítólag, és már így sincs elég gép. :( Na szép, nem mintha nem lennék meg nélküle, így is lesz szép számmal.

Délután újabb spanyolóra, ezútal már bővült a csoport. Katie egyik ismerőse, Rebecca, egy brazil lány is velünk tartott. (Na, azóta sem láttuk) És mivel Petinek annyira ízlett a múltkori torta, most is hoztunk egyet, ezúttal csoki verzióban. Nem volt rossz, mikor elkészült. A készítését most nem részletezem, gondolom nem baj. :) Még Miguelnek (Katie barátja) is hagytunk.

2008.02.17. Zaldirian

A délben ébredés vasárnaponként már megszokássá válik számunkra. De hát kell is egy kis pihenés. Finom reggeli után végre elindultunk első túránkra déli irányba, a hegyekbe, vagyis csak úgy előre, majd meglátjuk hova jutunk alapon. Nem volt valami meleg, plusz nagyon fújt a szél. Még jó, hogy mindig pulóver van nálam, no meg kabát.

Aretxabaleta volt az első hely, ahol jártunk. Egyszer régen itt futottam, így számomra nem volt ismeretlen a település. De most elmentünk mellette, követve egy turista útnak látszó útszakaszt. El is értük a „Vías Verdes” néven ismert „turista utat”. Rengeteg ember közlekedett rajta, de fogalmunk se volt, hogy hova mentek. Így, mint kiscserkészhez méltóan, követtük őket, hogy kiderítsük a rejtélyt. Azonban nem voltunk elég gyorsak, mert mire utólértük volna őket, eltűntek. Valószínű nagy szerepe volt ebben a Lasarte-ban lévő templomnak, mivel ha jól hallottam, éppen akkor volt istentisztelet. Én, meg mint jó valláson kívüli tiszteletben tartom mások hitét, nem nyitottam be a templomba, csak kívülről néztük meg az építményt. Szép volt. Mindenfelé platánfa körülötte, szépen összefonva az ágai és szépen megmetszve felülről.

Lasarte után nagy mező következett, ahol lovakkal pacsiztunk, emberekkel találkoztunk, amíg a következő faluba, Berrosteguieta-ba nem értünk, ahol újabb templomot vehettünk szemügyre. Nekem ez jobban tetszett, mint az előző. Mivel nem volt konkrét célunk az útiránnyal kapcsolatban kitaláltuk, hogy megmásszuk a közelben lévő hegyet, ahol egy TV torony volt látható. A hegy neve, mint kiderült: Zaldirian. Az első csúcs, amit elértünk 846 méter magason volt, innen már nagyon szép volt a kilátás Vitoriára és a környékre. Viszont akkora szél volt, hogy nem volt értelme sokat itt időzni, mert nem nagyon bírtunk egyhelyben állni, sajnos. A TV toronyhoz vezető út, kicsit hosszúra sikerült, mivel elkalandoztunk kissé. Ugyanis a fáktól nem lehetett látni a célt. De kis kitérő után csodálhattuk az újabb szép kilátás, most már a másik oldalra is. Mint kiderült ez a csúcs a Montes de Vitoria hegységben van. Itt húzódik valahol a Vitoria tartomány, és a kis beékelődés (mint egy lencse), Burgos határa.

Következő állomásunk, már hazafelé tartó utunk során került érintésre. Láttunk egy várromot a mellettünk lévő dombon, azt vettük célba. Közben sikerült találnunk egy kőfejtőt, nem volt semmi. Jó háttérképek készültek, lehet majd válogatni. :)

A dombon lévő várrom az Eskibel nevet viseli, igaz erre már csak a tetőről lejőve derült fény, mikor az útkereszteződésben megtaláltuk az ide kapcsolódó táblát. Ami a fenti kilátást illeti, nem lehet elmondani, látni kell majd. Nagyon szép. Látszik az egész város (ami a párától látható), az egyetemi résztől kezdve az ipari negyedig.

Mivel Petinek nem volt sok kedve megmászni a következő dombot indultunk haza, végig a műúton, gondoltuk mi. De szerencsére közben beleakadtunk egy parkba (Armentia parkja), ami annyira elnyerte a tetszésünket, hogy ott folytattuk utunkat, ami bevitt egészen a településre. Ha minden igaz Armentia egyik külvárosa Vitoriának, vagyis mi ezt gondoljuk. Hazafelé végigmentünk Vitoria külvárosában, ahol is a gyárak kezdődnek, az autószalonok vannak (láttam sok Mini Coopert), valamint a Mendizorrotza áll. Lefényképeztem végre előző szállásunk (Isaac Diez) környékén lévő csodálatos palotákat.

Sikerült újabb vízhólyaggal gazdagabban bealudni kb. két órát, mihelyt hazaértem. Kicsit meg is pirultam, mivel a nagy szél ellenére sütött a nap nagyon.

2008.02.16. ¿Dónde es net?

A szombat tipikus szombat volt. Késő keltünk megint csak. Minek is korábban. Nem csináltunk semmit, talán kicsit tanultunk, meg kb. elterveztük a vasárnapot.

Délután kinéztem a városba, hogy netezzek, mivel 14 óráig nem sikerült beérnem a suliba (addig van nyitva). Az El Corte Inglésben szétnéztem kicsit, hát tényleg nagy a maga nem is tudom hány szintjével, talán 7, hmmm… sok volt mindenesetre. Egyébként azért mentem, mert Katie mondta, hogy jól lehet fényképezni a rákokat és egyéb apró tengeri élőlényeket a hús- és hentesáru részen. No, persze ez kimaradt, miért is ne. Csak a Törvények Terén (Plaza de los Fueres) jutott eszembe a gépem fölött ülve. Viszont hazafelé találtam egy jó boltot, ahol 5 €-ért lehet nadrágot venni. Ez tetszett!!!

Este Louis kihívott minket sakkozni, kikaptunk mindketten, de azért kicsit megizzasztottam

2008.02.15. Tarjeta...

Most erre mit is írjak. Késői kelésnek lettünk áldozatai. Arról volt szó, hogy reggel bemegyünk Katiehez reggelizni, mivel egyedül lesz, és a főnöknő is csak fél 11-re jön be. Hát nem sikerült felkelni, csak később, de azért elindultunk. Peti nagyon éhes volt. :)

Beérve már ott volt a főnöknő, így elnéztünk a suliba netezni, hogy majd később visszatérve jól lakunk. Végül Colacaot-t meg valami péksütit kaptunk Tőle. Rendes lány.

Délután fotózgattam végre kicsit, majd mentünk Katiehez, mert segített telefonkártyát venni. Mivel azonban a sikeres vásárlás után nem volt jobb dolgunk, mentünk Hozzá, hogy tortát gyártsunk. Kipróbáltuk milyen is lehet a helyi OREO Cake torta, amit a kedvenc boltunkból, a Carefourból szereztünk be. Hát… Peti elmondása szerint olyan az alja (vagyis a tésztája), mint az aszfalt, amire tojás, vajból kevertünk krémet, majd a tetejére „földes” alapú réteg került. Tényleg olyan volt, mintha földet szórtunk volna rá. Mikor elkészült irány a hűtő. Addig unaloműzésként fotónézegetés. Meg kell állapítani a torta finom lett, majd rakok fel róla fotót. :)

Végre van spanyol kártyám! Akit érdekel, szóljon, most úgyis csak ott vagyok jobban elérhető. :)

Hazafelé találkoztunk Louissal, aki éppen munkába indult kis robogójával, mivel ugye pizzafutár. :)

2008. 02. 14. Aretxabaleta

Milyen szép nap! Valentin nap! Mindenkinek Boldog… akinek nem kívántam. :) Ma nem lesz suli, ha minden igaz. Sztrájk lesz. Igaz csak Petinek lenne baszk órája, én mégse vettem fel, rájöttem elég lesz a spanyol, no meg, ha sikerül felveszem az angolt. Tanulnom kell azt is.

Ébredés után futni indultam, gondoltam kaja előtt jó lesz. Hát nem volt az igazi. Nem volt hideg, de fújt a szél piszkosul, és a galád mindig pont arról fújt amerre én akartam futni. Hamar feladtam. Átfutottam a közeli településre (igen, ide még futottam) Aretxabaleta-ra. Szép templom van itt, meg rengeteg kutya. Na itt adtam fel a futást. Innen gyalogoltam hazafelé. De mivel nem volt kedvem sietni felfedeztem a környéket. Találtam piacot, boltot (Día), zöldéges (Frutas), no meg rengeteg fodrászt (peluquería). Kb. 13 órára értem haza, jól el voltam. :)

Délután csak netezni néztem be a suliba, valahol azt is kell. Elég eseménytelen nap volt így utólag visszaemlékezve.

Este megnéztük a Shoot em up – Golyózápor című nagyszerű filmet, lehet nem kellett volna. Répával gyilkoláztak benne, még jó, hogy nem volt a szereplőnek hosszú füle, mert akkor azt hittem volna, hogy Tapsi Hapsi az, Ő-t pedig szeretem. :) Az egyetlen pozitív élmény a filmben Monica Belucci volt, azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom miért is. :)

2008. 02. 13. Suli,suli, suli...vásárlunk

Ne reméljétek, hogy mindig ilyen sokat fogok írni, mint eddig tettem, de még frissek az élmények, és sok minden történt. Igaz most csak visszaemlékezve írom e sorokat, de hát, mintha tegnap lett volna. Egész pontosan február 22-én emlékezek vissza. Megfogadtam, addig nem alszom, míg el nem érek eddig a napig a mementómban. :)

Nos vissza a múltba… Még az éjszaka folyamán bekopogott Louis nem kérek-e pizzát, de mivel már jól laktam este, nem nagyon voltam éhes, meg egyébként is már lassan aludni akartam. Reggel 7-kor kellett kelni, mentünk Catastro & Urbanismo órára Migeul feleségéhez Maria Luisahoz. Jó fej a tanárnő. Nem sokat értettem abból, amit mondott, vagyis semmit nem értettem minek is színezzük. Viszont próbáltam következtetni a kivetített előadásából, szótárral a kezemben. :)

De Peti fordított élőszóban, én meg a szótárból. A fotók tetszettek nagyon. Majd le kell szednünk az anyagot netről, de hogy azt még nem tudom, mivel nincs jelszavunk még a helyi etr-re. :( Kiderült most csak 2 órás az óra, majd délbe folytatjuk, na szép. Magyarországon ilyet nem nagyon csinálnak, hogy így szétszednek egy órát. De ha már így alakult, hazajöttünk reggelizni, ránk fért. Délbe újra Catastro, majd spanyol. Na, ez az óra nem tetszett. Kaptunk két szöveget, hozzá kérdéseket, és párban meg kellett beszélni, mit olvastunk. Olvastunk, próbálkoztam vele, de hát kb. minden második szó ismeretlen volt nekem, nem is tetszett. Itthon megnézve felvilágosítottak, hogy tele van jövő idővel, feltételes idővel a szöveg. Köszi! Én meg fejből nyomjam, azt hittem ez a kezdő csoport. Felvettünk még egy órát Autopsitas y Ferrocarriles (Autópályák és Vasutak), amit egy újabb szimpatikus pasi Paco (azt hiszem Francesco a neve, de így hivatja magát, majd kiderítem) fog tartani.

Délután visszatértünk az El Boulevardhoz a Media Marktba. Petinek fülhallgató, meg egér kellett. Betértünk az Eroskiba is. Nagyon nagy. Engem a budaörsi Tescora emlékeztet, még az elrendezés is hasonló. De komolyan! Be is vásároltunk rendesen. Milyen h*lye vagyok, hogy ilyen messziről cipekedünk haza. Tudni kell, hogy az El Boulevard a város majdnem másik végében van. De nem baj. Találtunk kerek 3 €-ért spanyol egynyelvű szótárt, le is csaptunk rá mind a ketten. Rengeteg a dobozos sör, és milyen olcsó, csak azt fogunk inni. Negyede a tejnek. Viszont a sajtok nagyon drágák és csak nagy kiszerelésben van a feta sajt. Pedig meg fogom venni, majd 1x. Szerettem volna salátához venni pár dolgot, de NINCS lilahagymájuk, kefír, tejföl, túró (hogy lesz túrós tészta?), a túró rudit nem is említem. :( Valaki postázza légy szíves, köszi!!!

Otthon végre jól bekajáltam, közbe megjött Louis is, Peti nekiállt vele beszélgetni miközben előkerült a tegnap esti pizza is. Louis pizzafutár és a közeli Telepizzánál dolgozik, motorral rohangál esténként. Féláron szerzi a pizzát, no majd kihasználjuk. :) Ők beszélgettek, suliról (régésznek tanul, vagy valami hasonló), politikáról, no meg arról, hogy csak Ő is néha fogja a netet. Basszus, mintha nem ezt mondta volna beköltözéskor, azért is örültünk meg akkor.

Az esték hidegek, lefagy a lábam, kikapcsolják 23 órakor a fűtést, mi meg fagyjunk meg, na szép. Zoknit kell húzni legközelebb, ezzel a bölcs gondolattal aludtam el…

2008. 02. 12. Lakás kell...

Korai kelés, naná van még reggeli is számunkra. No, meg is lepődött a konyhásnéni, Ő nem tudott Rólunk, de azért kaptunk valami kaját, igaz kevesebbet. Mindegy, reméljük ez lesz az utolsó reggelink itt. Peti kitalálta pakoljunk össze mindent, és akkor biztos találunk megfelelő szobát vagy lakást. A lakás is jó lett volna, mert Katie is költözni akar, nála sincs net, ami úgy látszik létszükség. 10 órakor találkoztunk a lányokkal (Amaia, Joana), mentünk Rosa Mariahoz. Segítettek a lányok felhívni a kiírt lehetséges albérleteket, sajna csak egy volt megfelelő telefonba. Délután majd megnézzük, fél 4-re megyünk lakáslátogatóba. De siettünk, mert menni kellett Cartografía órára, ami elmaradt. Így rengeteg időnk maradt. Benéztünk Katiehez a Krunch-ba, meg ha már Nála voltunk a GIP-hez (ez a városi szoba, lakás kiadására specializálódott szervezet). Sajna csak egy évre adnak ki lakást, szoba meg nem volt egy helyen sehol. Így bíztunk benne, amit délután megnézünk, az jó lesz. Vagy még ott van a tegnapi fószer lakása, de azt nem szerettük volna.

A délután első említésre méltó eseménye a spanyol teszt volt, amit írtunk, vagyis én elkezdtem írni, majd jött María és megmentett. Átvitt a kezdő csoportba. :) Még szerencse, csak belenéztem a tesztbe, de kettéállt a fülem. Mint Peti mesélte később nagyon nehéz volt, nem is sikerült neki, másnap átrakták a középhaladó csoportba. :( Pedig Ő jól beszél spanyolul. No majd gyakoroljuk a nyelvtant, én meg mindent. Szerencsére jó helyre kerültem, szimpatikus volt a tanárnő is, a csoport is. Ebbe a társaságban van az a lány is, akitől hétfőn a reggelinél a szálláson kaptam még tejet (Martina Németországból). Tök jó, 9-en voltunk 9 különböző országból. Finn, brazil, német, görög, kínai, amerikai, lengyel, osztrák, és ugye magyar. Szép csapat. :) Jól telt az óra, még élveztem is, de azt hiszem nagyon sokat kell tanulnom, ahogy érzékelem a társaság fele, már tanulja pár éve a spanyol nyelvet.

Megnéztük a lakást. Tetszik. Közel az egyetem, szinte mellette van. :) Louis és párja Thália (csak pár nap múlva derült ki a neve, pedig már első nap is bemutatkozott, de soha nem értettük, és azért ciki lett volna megkérdezni, hogy no mégis mond már meg, hogy hívnak) adták ki a szobát. Szimpatikusak voltak. Állítólag van net is, hurrááááá!!! Persze nem volt, kiderült később, no sebaj, majd a suliban. De volt egy nagy szoba, két ággyal, szekrénnyel, asztallal, olvasólámpákkal. Konyha, fürdő, szalon, ahogy itt mondják a nappalit. Rögtön megtetszett mindkettőnknek. Louis kérdezte, mikor akarunk költözni, ha tetszik. Közöltük most. :) OK, mondta, és már indultunk is a cuccunkért. Segítségül hívtuk Katie bicikliét is, mivel a bőröndömet nem volt kedvem cipelni. Szép látvány voltunk az utcán végigmenve. :)

Mint félúton Peti elmondta, a szálláson lévő portás segített volna kocsival elvinni a cuccainkat, na gondoltam jókor mondod Te is. :)

Nem baj, élménynek ez is jó volt. Van négy hónapom, hogy valahogy megcsináljam a bőröndömet. Kerekek megvannak, keresni kell egy javítóműhelyt, ha van egyáltalán ilyen. :)

Tehát beköltöztünk, végre főzhettünk, jó kis otthoni tasakos makarónit, meg rántottát. Mindkettő nagyon finom volt. Elmentünk pénzt kivenni, meg várost nézni még kicsit, majd hazaérve fizettünk: 330 € a precio kettőnknek összesen, a gastos-t (havi költségek) majd 2 havonta kell fizetni. Az este további részére nem emlékszem sajna, valószínű korai alvás volt megint. :)

2008. 02. 11. EHU, lakás kell

Eljött a hétfő, újabb reggeli, újabb várva várt élmények. Talán lesz szállásunk végre. Most már jönnek segíteni a mentor lányok is, akikkel 10 órára beszéltük meg a „randit” a szállás előtt. Reggelinél csak páran voltunk már, mindenki hazament. Valószínű, hogy csak a kosárlabda kupára jöttek sokan, no meg hasonló cipőben jártak, mint mi: szállás nélküli Erasmus diákok voltak. Kiderül később, igaz volt valamilyen szinten.

Amaia jött csak elénk, ő vezetett el minket beíratkozni, ott találkoztunk Joanával is. Rosa Maria nem volt még, helyette Lorenával a „titkárnőjével” csevegtünk, meg ismerkedtünk. Négyen leszünk a szakon Erasmussal. Megnéztük a tárgyakat, felvettük még azon tárgyakat, ami érdekelt minket, kaptunk mappát, meg táskát EHU felirattal. Tetszik!!! Viszont kell a diákom fénymásolata is, áhhhhh… Miért nem jó a nemzetközi diák, nem értem. No mindegy, másnapra megszerzem. Köszi Ecsa!!! :) Másnapra már ez is rendelkezésemre állt. De jó!!!

Találkoztunk egy nővel, neve sajna nem jut eszembe, aki adott nekünk egy albérletes papírt, segített felhívni az általunk kiválasztott helyeket, nem sok eredménnyel sajnos. Egy hely volt, ami talán megfelelt volna, azt később meg is néztük. Az óváros részen van a hely, egy középkorú pasi lakásán van két kiadó szoba, már nem emlékszem mennyiért, de nekünk megfelelő lett volna. Sajna net nem volt itt sem. Csak valahogy olyan érzésünk volt, mintha tegnap ott halt volna meg valaki. Nem jó előjel. Visszatértünk a suliba netezni, újabb helyeket keresni. Segített Katie is telefonálgatni, de nem sok eredmény. Sikerült beszélnünk még Miguel Calvo-val, aki a Cartografía-t fogja tartani, meg María-val aki a nyelvi kurzusokért felel. Közölte holnap spanyolnyelvi felmérő, na szép… mehetek tanulni, hogy tudjak is valamit. Visszatértünk a volt szállásunkra reméljük már csak egy éjszakára. Rendesek voltak a szállásadók, nem csináltak belőle problémát, hogy otthagytuk a cuccunkat egész nap és csak este mondtuk meg, hogy maradunk még. Hát maradtunk.

2008. 02. 10. Centro Civico, Copa del Rey

Most már korán keltünk, éhesek voltunk, irány a reggeliző helyiség. Hmm… nagyon furcsa székek vannak itt, nem lehet kihúzni őket az asztaltól, mivel rögzítve vannak, csak kiforgatni, nem is lehet normálisan elférni. A kaja felejthető, kaptunk tejet, kávét (vissza is vittük, egyikünk se kávézik), valami pék sütit, pár szelet bagettet, no meg vajat, dzsemet. Reggelinek elég is volt.

Újra irány a város, albérlet kell!!!

Persze megint nem jutottunk eredményre, vagy mind drága, vagy senki nem ír vissza. :( Ezért várost néztünk. Körbejártuk az egyetem területét, legalább tudjuk már mi hol van. Most már kicsit jobb idő volt, mint tegnap este. Sikeresen átvágtunk a városon, csak mentünk az orrunk után, nem nagyon volt konkrét cél, de ez így volt jó. Temetőn vágtunk át, láttunk női focimeccset (kb. 15 évesek voltak) a betondzsungel közepén előbukkanó műfüves pályán, majd kiértünk a helyi plázába (El Boulevard), persze zárva volt. Vasárnap van, ilyenkor itt minden zárva, csak pár dolog van nyitva, de azok is csak 13-14 óráig körülbelül. Media Markt, Eroski (mint később kiderült ez meg a hazai Tescoval egyenértékű), Bricostore-nak megfelelő áruház, tehát minden van itt, ami szem szájnak ingere, csak hát zárva volt. Irány haza, újabb éhségroham. :)

Betértünk egy épületbe, amiről később kiderült, hogy egy Centro Civico, na ide kell majd mennünk, ha biciklit akarunk bérelni. No persze nem ebben, mert ez nagyon messze van tőlünk. Épp egy kosármeccs ment bent, hát akkor már végignéztük, nyertek a vendégek. :)

A várost megint belülről közelítettük, próbáltunk újabb utcákat felfedezni, sikerrel. Az egyik bár kicsit nosztalgiát keltett bennem, nem tudom honnan vették a 2007-es Showhajtásra (ugye nem BN volt?) a bölcsészek a plakátjukat, de most mintha azt láttam volna viszont. Az egyik srác tiszta Gyuri volt. :) Találtunk Souvenir boltot, majd legközelebb visszanézünk ide is. A városban még több ember, délután háromkor tele az össze bár. Idősek, középkorúak, fiatalok, babakocsiban ülök, mind a bárokban, vagy a bárok előtt iszogatnak. Hol látni ilyet nálunk otthon. Ja, és tegyük hozzá, nem sok a részeg, valamit tudhatnak, majd tanulunk Tőlük. :)

Gondolom melegítenek estére. A Tau hatkor játszik a Copa de Rey döntőjében, nem tudom kivel. Elterveztük, hogy benézünk a városba majd, hátha adják valahol kivetítőn, legalább látjuk a fiestát utána, ha persze lesz, mert a tegnapi játék alapján nem vagyok benne biztos, vagyis nem voltam benne biztos. Mint kiderült megvolt az okom rá. No persze Katie keresztülhúzta a számításunkat. Kirendelt a Mendizorrotza-hoz, még jó, hogy ez is a közelben van. Na itt játszik az Alaves is, jövünk meccset nézni majd, már most elterveztük. De most mint kiderült a Tau meccset fogjuk nézni. Kimentünk négy órára, mivel Katie úgy gondolta megnézzük a harmadik helyért is a meccset, no persze… azt nem adták, így meglátogattuk hol is lakik Katie, szép hely. Belvárosi rész, nyolcadik emelet, jó kilátás. Sajna nem sokáig csodálhattuk a kilátást, mert indultunk vissza meccset nézni.

Hát ez fantasztikus!!! Egy sportcsarnokba mentünk. Kivetítőn adják a meccset, tele emberekkel a terem, mind a lelátón, mind a játéktéren elhelyezett székeken ülnek. Kb. 2000 ember tombol, éljenez, ha épp a Tau szerez pontot, vagy lop el labdát. Egy katonazenekar fújja a taktust, ha éppen holtszezon van a meccsen. Mintha élőben szurkolnának, nagyon tetszik. A fiatalok mellett rengeteg az öreg is, ők is szurkolnak. :)

Kikapott a Tau, hát a játékot látva nem meglepő. Az emberek elég nyugodtan fogadták a vereséget, mindenki ment haza. Mi is, lassan 21 óra. Korai alvás lesz, azt hiszem. :)

2008. 02. 09. Vitoria-Gasteiz

A reggel kicsit későn ért minket, 10 órakor sikerült felkelnünk, mentünk rögtön le, hogy rendezzük végre a szobákat, meg reggelizzünk. Hát a szoba drágább, mint hittük. Már nem 30 év a korhatár, hanem 26. No ez rám nézve nem túl hízelgő, de hát nem tudtunk mit csinálni, sajna. Persze a reggeliről lemaradtunk, mivel 9-től volt, kb. fél óráig. No, majd holnap. Irány a könyvtár, albérlet után kutatunk, újabb sikertelenség. :) Kezdem tanulni a spanyol szavakat, egy-két nap és megértek mindent, ami a lakásbérléshez szükséges. Később kiderült tényleg így van, nem lesz ezzel a spanyol nyelvvel akkora gond, remélem. Még jó, hogy a szállásunk az egyetemi negyedbe van, nem kell sokat menni hazáig a könyvtárból.

A délután pihenéssel telt, mivel a suli bezárt három órakor, így visszamentünk a szállásra. Este meg irány a város megint, laptoppal a kezemben. A város tele van emberekkel, minden sarkon bank vagy automata (Caja Vital/Vital Kutxa), számtalan bár, számtalan ember, mi van itt… Nyert a Tau, gondolom ezért a nagy felhajtás. Láttuk a mérkőzés utolsó negyedét a Bilbao ellen a szálláson TV-ben, nem volt valami nagy győzelem, elég nyögvenyelősen ment nekik a végjáték, mintha a magyar sportot láttam volna. Csak itt 200 néző helyett 9000 ember ült a Fernando Buesa Arénában.

Bejártuk az Óvárost végre, fényképeztünk, amit éppen tudtunk, próbálgattuk az internet elérhetőséget mindenhol, ahol éppen nem tűnt fel, hogy mit is akarunk csinálni. Azért ki tudja milyenek itt az emberek, még nem ismerjük őket. Petit elkapta valami őrjáratozó nő (mint később kiderült), mesélt neki az éppen általunk látott épületről majd elmondta merre érdemes szétnézni, ha szűk utcákat, régi épületeket akarunk látni, fényképezni. Szépek a templomok, az utcák, a régi épületek közt modern mozgólépcső. Tetszik, egyben látványromboló is, kissé furcsa. Találtunk furcsa dolgokat is az utcákon. Én postaládának néztem őket, de kiderült hamar nagyot tévedtem. Micsoda véletlen, épp jött egy pasi aki „megmutatta” nekünk, hogy is kell használni őket. Na, mondhatom volt meglepődés, szemetesek ezek a furcsa dolgok. Hát ilyet sem láttam még, gondolni pedig… de hát azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez a nyugat. A Plaza de la Virgen Blanca teljesen feltúrva, gondolom, készülnek az ünnepre, minden csupa kő. Eltűntek a virágos részek, amiket fotókon láttam. A Plaza de España szépen kivilágítva, a központi falon két nagy Tau mez. Igaz az egész város tele van Tau mezzel, vagy plakáttal, és egyéb relikviával. Hol az üzletek kirakatából, hol az emberek kezéből kerül elő egy a szemünk elé. Betértünk újfent a „kedvenc” boltunkba a Carefourba, csak ezt ismerjük még, vettünk pirítóst (egy nagy zacskóba 80 szelet potom áron, még a h*lyének is megéri), meg joghurtot. Nem is olyan drága. Elterveztük Petivel, hogy pirítóson, vajon, joghurton meg még hasonló olcsó kajákon fogunk élni. No persze, meg ahogy Móricka elképzelte.

Hazafelé benéztünk még a Plaza de los Fuertos-ra, sikeres internet szerzés. Végre tudtam beszélni az otthoniakkal is. Tele van a tér egyébként, Galíciai ételfesztivál van, mint kiderült, miután Peti körbe szimatolt, amíg én neteztem. :) Megint hideg van, még jó, hogy nincs hó. Fázom. Go home.

Sikerült hazaérnünk a Sevilla-Barcelona (1-1) meccsre, a második félidőt végig is néztük. Megittuk az első sörünket is Vitoriában, lesz ez még több is…

2008. 02. 08. Megérkezés...

Sajna ritkán jutok géphez, de most itt a hétvége és végre úgy határoztam, addig nem kelek fel a géptől, míg meg nem írom, mi is történt lassan már két hete velem. :)

Folytatva a történetet, kezdtek az események felgyorsulni. Végre megérkeztünk Vitoriába, azt hiszem, itt hagytam abba. Már magára a szállásra is érdekes volt eljutni, szerencsére a két mentorunk kijött elénk, hajnali hatkor. Segítettek cipekedni, hát mit mondjak nem voltunk semmik. Szegény bőröndöm itt mondta fel majdnem a szolgálatot, de azért kitartott még a hostelig, ahol szobát béreltünk. Kb. 7-re meg is érkeztünk. Érdeklődtek szeretnénk-e reggelit, de hát mi mindent akartunk csak nem enni, leginkább aludni akartunk, mivel a buszon valahogy nem sikerült. :) Tehát délig aludtunk, vagyis kicsit tovább, egészen pontosan háromig.

Az ébredés maga volt a gyönyör, végre kipihentük magunkat. Közben megkaptuk a várva várt sms-t Katie-től, (mivel én sehol nem találtam a telefonszámát, hogy értesítsük) hogy megjöttünk-e már, és hol vagyunk. Egy óra múlva már vele találkoztunk. Hármas randi, de jó! Mit is mondjak, hmm…. Jó fej csaj, kicsit lökött, de hát ki nem az, köztük mi is. :)

Megszemléltük a suli könyvtárát (Bibliotheca) ami később még fontos helye lesz az életünknek, mint kiderült. Mivel itt van csak olyan net amit tudunk használni jó ideig, ha nem akarunk az utcán fagyoskodva wifit keresni, mint azt tettük is később, de erről majd a maga idejében. :)

Tehát könyvtár. Szemeztünk a „Se alquilar habitación”, „Se alquilar piso” („Szoba kiadó”, „Lakás kiadó”) hirdetésekkel, de hát nagyon drága itt az élet. Viszont minél előbb kell találni valamit, mert a jelenlegi szállásunk (Isaac Diaz camping) igen drága. Nem mondom, hogy űbereli a kolit, főleg, hogy még konyha se volt. :)

Persze nem sok eredmény született, de hát bemelegítésnek jó volt erre a napra. Gondoltuk csak jobb lehet ezek után. Jöhetett a városnézés Katie vezetésével. Megnéztük az „úgymond„ fontos helyeket, mint pl. az El Corté Inglés-t (Barcelonába is volt ilyen „Skála”). Itt megkóstoltuk a churros nevű nemzeti, olajban sült, cukrozott, „hízlaló” édességet. Láttuk az El Caminante-t, ami éppen Tau mezbe volt öltöztetve, mivel itt tartották ezen a hétvégén a Copa el Rey-t, persze nem fociról van most szó, hanem kosárlabdáról (Virág gondoltam Rád, biztos Te is elmentél mellette, ha bejöttetek a városba a „séta” során). A jó kis séta után találkoztunk Katie barátjával Miguel-el is, majd négyesben megláttogattuk a helyi olcsó élelmiszerboltot, a Carefour-t, ahol vettünk pár dolgot, mivel éhesek voltunk már Petivel piszkosul. Persze kenyér, szalámi, no és sör volt a számlán. :)

Hazatérve jól bekajáltunk, már nagyon ránk fért, lyukas gyomorral nehéz lett volna újra aludni. Igaz az még később jött soron, újra nyakunkba vettük a várost, azt hiszem így mondják. Elindultunk ingyen wifit keresni, persze nem sok sikerrel. Gondoltuk megnézzük a buszpályaudvaron, hátha. Hát jól el is tévedtünk, sajna nem ott volt a pályaudvar, ahol gondoltam, de így legalább megspóroltunk egy plusz városnézést Vitoria ezen a részén. Nincs ezen a környéken semmi látnivaló, plusz még a térképről is lejöttünk, mint kiderült utólag. No, így meg már érthető miért is nem ott volt a pályaudvar, ahol kerestem. :)

Végre azért meglett, no nem nagyon örültünk neki, mert nem volt se wifi, se albérleti hirdetés. Irány haza, közbe betértünk egy térre, itt végre volt net, loptuk is rendesen… De nem sokáig, nagyon hideg volt, nem gondoltam volna, hogy fázni fogok, nem vagyok egy fázós típus, de most „tengo frío” érzésem volt. Mentünk is, de előtte benéztünk Katiehez a Krunch-ba (itt dolgozik, vagyis úgy tesz). Mire hazaértünk már éjfél körül volt, nem nagyon volt kedvünk semmit csinálni az alváson kívül, hát azt tettük. :)

2008.február 7. Barcelona

Az este már gyorsan telt, aludtunk a másnapi reggeliig, ami közben az amerikai elnökválasztás fejleményeit követhettük nyomom a helyi csatornákon. Mai napig nem tudom, mi is történt azóta, lassan érdeklődni kellene a világ felé is.

Barcelona nappal is szép, sikerült megint lejárnunk a lábunkat, de most legalább elmondhatjuk, hogy bejártuk az egész város, EGY NAP alatt. Na hajrá!!!

Reggel az egyik, ha nem a leghíresebb Gaudi házzal kezdtük: a La Pedrera-val. Utána irány a buszpályaudvar (Barcelona-Nord), jegyvétel, csomagelhelyezés, estig vissza se tértünk ide. Déli irányban kezdtük el felfedezni a várost. Első állomás az Arc de Triompf volt, majd az itt elhelyezkedő parkokon (Pg. Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella) át közelítettünk a tengerpart felé kis utcákon keresztül. Hasonló a helyzet, mint Velencében, az utcára teregetnek, megesik az is, hogy a bejárati ajtó elé, furcsa egy látvány nekünk magyaroknak. Nincs egy normális szárítójuk. Otthon ezért kinéznének minket, de szerintem egy próbát meg fog érni. :) A tengerpart csodálatos. Süt a nap, bikinis lányok, Baywatch-ből megismert úszómesterek, homokozó kislányok, kisfiúk… na mielőtt beleélnétek Magatokat, azért biztos lesz majd ilyen is, de nem most mikor még csak 15 fokos a levegő. :) De a látvány nagyon szép volt.

Tengerpart után hegymenet, megmásztuk a közeli erődítményhez (Castell de Montjuïc) vezető utat, papagájok rikácsolását hallgatva végig. Tele van ágyúkkal a terület, jó fotótéma. Gyönyörű a város felülről. Tökéletes innen a kilátás mindenhova, tengerpartra, városközpontra, hegyekre. Igaz sok minden eltörpül a távolban, de messze volt még a nap vége, sok mindent kellett még addig látnunk, köztük a legfontosabbat annak, aki Barcelonába jön, az „Estadi del F.C. Barcelona-t”, alias Camp Nou-t. Sajnos innen a hegyről nem látható, mivel takarják az erdő, meg az Olimpiai Park, ami következő állomásunk volt. Itt rendezték az 1992-es barcelonai olimpiát. Így, hogy voltam 2004-ben Athénban, kicsit más szemmel néztem a parkot, volt hasonlóság, az ottani központ és e között, de nagyon tetszett ez is! Fantasztikus a stadion, kivételesen be lehetett menni, nagyon örültem neki.

Gyalogtúránkat megszakítottuk egy gyors ebéddel a közeli parkban, ahonnan nagyszerű volt a kilátás a Palau Nacional de Montjuïc-re. Mariann, itt is rengeteg a macska, nem csak Istanbulban, jöttek is szép számmal kajáért esdekelve. A Poble Espanyolba sajnos nem tudtunk bemenni, vagyis nem akartunk, mivel túl drágának tartottuk a belépőt. Helyette tovább folytattuk utunkat a Plaza Espanyara a metróhoz (végre nem gyalogolunk) az általam csak két toronynak titulált Fira de Barcelona-Montjuïc-t érintve.

Ezután következett a nap fénypontja: a már említett Camp Nou!!! Nagy a stadion, sok ember bámul befelé a kapukon, pedig soha nem fognak bejutni (próbálkoztunk mi is, de nem sikerült, hiába, pasik voltak a biztonsági őrök, nekik meg nem jött be a mosoly :)). Senkit nem láttunk, akit érdemes lett volna, mégis mit vártunk. Körbejártuk, benéztünk a Souvenir boltba, ha már ott voltam kellett vennem valamit (hűtőmágnes), no meg kellett fotót is készíteni, ha már itt vagyok.

Mivel lassan ránk esteledett és még nem láttuk a Sagrada Famíliát, felkerekedtünk, volt még 4 óránk a busz indulásáig. Irány a város másik, északkeleti vége. A Gaudi remekmű előtt bekukkantottunk a szintén általa megálmodott Park Güell-be. Már nagyon kíváncsi voltam a gekkóra. :)

Nem mondom, meg kell szenvednie az embernek, ha végig akar sétálni a parkon, és nem busszal vagy kocsival akar odáig eljutni. Szerencsénkre mozgólépcső vitt fel majdnem a park bejáratáig. Jó volt innen visszanézni a városra, nagyon messze volt, sajna egy normális fotót nem sikerült készítenem. Persze a parkban korom sötét volt, világítás nulla. :( Visszapillantottunk a Castell de Montjuïc-re, onnan indultunk egy órakor körülbelül, háááááttttt… nem volt közel, a város másik vége. Séta végig a sötétben, közben próbálunk fényképezni kevés sikerrel. Végre megtaláljuk, amit kerestünk. Állítólag ez a világ leghosszabb összefüggő padja, alatta pedig egy hangulatos oszlopcsarnok, amit piacnak terveztek, bár a neve „Száz oszlop terme” nem igazán erre vall. Éppen énekeltek az oszlopok közt, mikor ott jártunk, igazán jó az akusztikája, később mi is kipróbáltuk. Hangfelvétel nem készült mindenki örömére mondom. :) Romantikus kapcsolatba kerültem a kedvenc gekkómmal, igazán jól néznek ki, így mozaikból kirakva. Őrizték a bejáratot, számunkra meg a kijáratot.

Kis kanyargós utakon indultunk el végső úticélunk felé, a Sagrada Famíliához. Igaz előtte megnéztük a szintén Gaudi tervezte Hospital de la Sta. Creu i Sant Pau kórházat. Miért nincs nálunk ilyen Magyarországon. Sokkal szívesebben gyógyulnék (igaz nem szokásom betegnek lenni) ilyen régi építésű kórházban, mint a nálunk lévő szocialista panelkórházakban.

A Sagrada Família már messziről látható, szépek a tornyai, igaz elvesznek a daruk közt. Mint egyik ismerősöm megjegyezte, „állítólag nemsokára összedől, annak ellenére, hogy még be sem fejezték”. Hát lehet benne valami. Mindenesetre észre lehet venni az új elemeket. Jellemzésére annyi, hogy monumentális, díszített, látványos… de miért vannak annyira oda érte az emberek.

Sajnos az „uborkára”, másik monumentális épület a S. F. mellett a környéken (már a repülőről is láttam) már nem volt időnk, mivel mennünk kellett az autóbusz pályaudvarra, lassan 22 óra volt, és 22.45-kor indult a buszunk. Fájó szívvel szálltunk fel a buszra, igaz előtte Peti még parázott kicsit, mivel nem tudtuk eldönteni honnan is indul a buszunk, de azért kiderült. :)

A buszút nagyon kényelmetlen volt, szerencsére kicsit tudtam aludni, de jobb volt másnap nem rám nézni, annyira megviselt az utazás. Szerencsére Joana és Amaia (koordinátoraink) már vártak minket Vitoria-Gasteiz-be, hajnal hatkor, de sajna kocsi nélkül. Így újabb tortúra vette kezdetét, én és a bőröndöm között, aminek persze még Barcelonába letört az egyik füle, a másik pedig már Vitoriába kezdett rakoncátlankodni, de ez egy másik történet. :)