Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton… Kapuvár, Kapuvár állomás… Proxima parada, Csorna… akár ezt is hallhatnánk, de nem. Ez már Magyarország. Végre? Vagy mégsem? Jó kérdés… Örülök, hogy itthon vagyok már, de szívesen maradtam volna még kint, nagyon megszerettem Vitoriát, no meg Spanyolországot…
Sajnálom, hogy kint nem tudtunk mindenkitől elbúcsúzni, leginkább Susanna, Kaisa, Regina, Carmen, Sundae, no meg Selman és Tuomo miatt is. :) De hát létezik az internet világa, még szerencsére…
Tehát utazok hazafelé végre vonattal, anyum már hajnali 8.30-kor hívott, hol vagyok, mert azt hitte a korábbival jövök majd, de hát akkor még aludtam, kicsit hosszú volt a tegnapi út, főleg úgy, hogy már kedd este 23.25-kor elindultunk Vitoriából busszal Barcelonába. 7 órás út, kicsit hosszú volt, aludni nem nagyon lehetett, mivel nem olyan kényelmesek ezek a buszok se, normális zeneműsor sem volt a buszon, egy filmet adtak csak le, tehát nem volt jó. Barcelonába érkezve segítettünk Alexandrosnak, egy kis városnézés még, igaz külön-külön. Valaki vigyázott a csomagokra mindig, őszintén szólva, nekem nem volt nagy kedvem már mászkálni velük, jobb is volt így. Végre vettem Barcelonás képeslapokat. :)
Majd irány a reptér… hát volt itt is egy kis „Mi is van akkor most?”, mivel a repülőnk nem volt meg, mint kicsit később kiderült 20 perccel később indult. Most már csak azért kellett kicsit izgulni, hogy a csomagjainkat felengedjék gond nélkül.
Tehát repülünk… belegondoltam, ha ilyen messzire megyek és a repülőjegy ugyanolyan áron van, mint a buszjegy, soha többet nem fogok buszozni. Fentől elnézve Földközi-tenger gyönyörű, kék, csillogó, ugyancsak a városok, mezők. Megint láttuk felülről az Alpokat, Monacót, állítólag Genovát, Milanót. Fantasztikus látvány. Nekem akkor is a tenger tetszik a legjobban. Az út Viena-ig fárasztó volt kicsit, főleg úgy, hogy beült mellém két kínai és esélyem nem volt, hogy felkeljek a helyemről, mivel rögtön bealudtak. :) Igaz kicsit én is, elfáradtam a mászkálásban, cipelésben. Valahol Monaco felett ébredtem fel, utána meg már nem tudtam visszaaludni, de nem is volt érdemes elértük a felhők szintjét, és gyönyörködtem én is a látványban. :)
Bécs, végre, már közel a magyar határ. Már vártak minket Peti nagybátya, és papája, meg egy német ismerősük. Segítettek pakolászni, majd irány Magyarország!!! Fél éve nem voltam itthon. Peti nagyszüleinél töltöttem az éjszakát, mert haza már nem tudtam jutni, finom halászlével, túrós tésztával, sütivel, málnával várt minket. Nagyon finom volt minden. Köszönöm a vendéglátást még egyszer, ha olvassák!
Nyertek a spanyolok is este, újabb jó hír. Csak a portugálok adták el az EB tisztaságát, remélem, a németek megverik őket ezért. :)
Most meg lassan közeledünk Győrhöz, megint jegyet kell majd vennem, mivel csak Győrig kaptam a kalauztól. :)
Remélem tesóm vár Pesten, mivel nem lesz olyan könnyű átcipekedni a Népstadionba a Keletiből ennyi cuccal…
Közben megjöttünk Győrbe…
Kicsit később: Hát kalauz csak nem jött, így ingyen utaztam Győrből-Pestre. Nagyon olcsón megúsztam a haza utat. Hatvanba meg szerencsére anyuék vártak, és már csak hazáig kellett valahogy kibírnom.
Jólakottan, fáradtan ültem a TV előtt, de rég is volt már ilyen......
