San Prudencio - El fin de semana, 2008.04.29.

Lassan közeledik az éjfél, éppen a Bad Boys-t nézem (spanyol cím: Dos polícias rebeledes), nemrégen lett vége MU-Barcelona meccsnek (1-0) és még mindig beteg vagyok. Jó meccs volt, sajnálom a Barca-t, a második félidőben sokkal jobbak voltak, csak éppen egy gólt sem tudtak rúgni. Hát ilyen a foci, mindig is mondtam.

Nagyon jó volt a hétvége. :) Most volt a San Prudencio ünnepe. Már szombaton elkezdődött különböző programokkal az egész városban és a környező falvakban Szombaton a Plaza de la Provincia-n voltak programok, ingyen kajával borkóstolóval, és a városi komolyzenei együttesek fellépésével. Sajnos a kajáról, borról lekéstünk, kicsit késő mentünk oda, de nagyon jó volt azért, csak nem tartott sokáig a mai napon. Este pedig mivel nem nagyon volt kedvem hazamenni, elnéztem a magyar srácokhoz. Megnéztük Erdei meccsét, nagyon rossz volt, egyszer már igazán elverhetné valaki, hogy megunja a biztos bokszot. Az est további része a szokásos helyen, Erikánál folytatódott az El 70 bárban. Majd elvittem a srácokat a La Cantina-ba, és a Mambú-ba, hagy szórakozzanak valami értelmes helyen is, szép lányok társaságában.

Vasárnap este a Plaza España-n kezdődött számunkra, ahol táncos bemutatók voltak, valamint rengeteg kisgyerek dobbal felszerelve és „kukta” sapkával. Nagyon aranyosak voltak. Átnézve a Plaza de la Provincia-ra mi is beszereztünk ilyen sapkát, már csak a buli kedvéért is. Nekünk is nagyon jól állt. :)

Rengeteg ember volt az utcán, alig lehetett közlekedni. Az öregek itt is olyanok, mint nálunk otthon. Ők akarnak mindenhol az elsők lenni, tolakodnak ahol lehet. Itt is számtalan fellépő volt, táncos bemutató, zenei előadás, még ír step-et is lehetett látni, hallani. Nem vártuk meg a végét az egész eseménynek mivel páran éhesek voltunk, közben pedig találkoztunk a többiekkel is, így az El Siete bar felé vettük az irányt, kaja, kaja, kaja…

Úgy látszik ez a bár jó találkozási hely, valahogy előbb utóbb mindenki itt kötött ki, a sült krumplijuk pedig valami fantasztikus ezzel a pikáns szósszal. :)

De nem sokáig tudtunk maradni itt, csupán 1 kalimotxo, meg 1 cañon fért bele az est első italozásába, mivel megjelentek az utcán a dobosok. Nagyon jó hangulatot csináltak nagyon hamar. Csatlakoztunk mi is a menethez, vagyis inkább a dobosok előtt táncoltunk, ugráltunk, no meg fotózgattunk. :)

Vonultak végig a Calle de Cuchellería-n, mi meg előttük, amíg lehetett. Azt est folyamán még találkoztunk velük párszor, mindig óriási tömeget vonzottak. De nem csak ők doboltak az utcán. Találkoztunk szakácsokkal, piros, kék, zöld ruhás egyenruhás emberekkel, akik szintén dobbal vonultak fel, végig az utcán. Voltak, akik boroshordót használtak dobnak, voltak, akik fúvós hangszeren kísérték őket, és rengetegen gyűltek köréjük, gondolom sok embernek az ismerőse is felvonult.

Az est hátralevő részét a Gasteiz bar-ban fejeztük be, ahol szerencsére nagyon jó zene volt, rengeteget táncoltunk. Igaz majd megsültünk, mivel nem volt levegő. Persze miért is ne, már megint sikerült kifognom, hogy német többség volt. Rengetegen vannak itt Vitoriába. Még szerencse, hogy Sundae és Kaisa, no meg a török srácok maradtak, így legalább 5 nemzetből kiegyenlítettük a német létszámot. :)

Hétfőn délben találkoztunk az El Caminante-nál, kitaláltuk, hogy kinézünk Armentiaba, mivel ott is voltak programok. Sajna azzal nem számoltunk, hogy amilyen jó idő volt vasárnap, hétfőn olyan rossz. Teljesen eláztam, mivel az esernyőm otthon maradt. Nem gondoltam, hogy szakadni fog. :( Armentia egy közeli település, mondhatjuk, össze van nőve Vitoria-val. Kirakodóvásár, sportversenyek, rengeteg ember fogadott minket mire kiértünk. Sorba álltunk mivel ingyen kaját osztogattak, végignéztük a bazárokat, de nem nagyon volt kedvünk maradni, mivel fáztunk, áztunk, és fáradtak voltunk sokan, többek közt a tegnap estétől.

Este még kinéztünk Petivel a Plaza España-ra mivel Csokoládé Fesztivál volt. Újra beálltunk a sorba, ha már erre jártunk, megkóstoljuk. Hogy mire képesek az emberek? Nem tudom milyen hosszú volt a kígyózó sor, de kb. ¾ óra volt mire oda kerültünk, hogy megkaptuk a croasonunkat és a 2 dl forró csokinkat, ami szerintem a csokis pudingra hasonlított. :) De, nem akarom megbántani őket. A nap folyamán vagy 10000 adag csokit osztottak szét. Persze a legtöbb ember itt is az öregek közül került ki. Milyen nyugodtan tudnak itt sorban állni az emberek.

Közben felvonultak a fiatalok is, ma inkább a mazsoretté volt a főszerep, meg a gyerekeké. Legalábbis ami a színpadra kerülést jelenti. Nagyon jól néztek ki a különböző színű ruhákban. Itt már ovis koruk óta erre nevelik a gyerekeket, hogy szerepelni fognak a San Prudencion… és milyen jól teszik…

Torta, crianza, tapas 2008.03.27.

Szeretem a csütörtöki napokat, mindig tartogat meglepetéseket, hol itt, hol ott. Ma mennek haza a többiek, újra édes kettesben maradunk Petivel. Pedig már kezdtem megszokni a „hajnali” 8 órás keléseket, és a „korai” éjféli fekvéseket. :) No, de ez van. Egyszer eljön ez is. Addig is tartalmasan használtuk ki a napot. Mivel sokan elmentek ásatásra Louis-sal, szakadó esőben, Tomi jegyeket venni ment és várost nézett biciklivel, szintén esőben, én Annával maradtam itthon. Mivel Petinek szülinapja lesz hamarosan, és szerették volna a többiek felköszönteni, tortát készítettünk Neki. Az alap megvolt, flan porból készült a krém, eper volt a töltelék, és csoki a máz. Kicsit macerás volt, de nagyon szép és finom lett a végeredmény. Igaz felvágni nem sikerült ilyen szépen, mert mihelyt belevágtunk szétcsúszott az egész. De szépen égett rajta a 21 gyertya. És az íze, kár, hogy ilyen kevés volt…

Mivel Anna már bepakolt délután, míg a többiek vásárolgattak a városban, úgy döntöttünk, hogy este akkor végigjárjuk a Calle de San Prudencio bárjait, hogy megnézzük, milyen is a felhozatal crianza-ból (vörösbor) és tapas-ból (apró szendvicsek, katonák), mivel minden csütörtökön este 19-23 óra között 1 €. Hmm…igazán finomak!!! Jártunk vagy három bárban, volt olyan hely, ahova vissza is tértünk (ez volt a Dakar), mivel Annának bejött az ottani tapas (kagyló benne meg valami sült dolog), én meg ott ettem végre igazi kolbászt, olyat, ami otthon is van. Jövök még majd ide!

Majd este 23.25-kor könnyes búcsút vettünk a többiektől, elindultak hazafelé Barcelonán keresztül Budapestre. Mi pedig bulizni készültünk, csak még nem tudtuk hova, mivel Shanelle és Sundae nem jelentkezett még. Így előtte hazamentünk és milyen jól tettük. Szabi, Réka, Magdi üzenem Nektek, itt is van lomtalanítás, ha ritkábban is, mint Németországban. Sikeresen szereztünk egy karosszéket és egy polcos szekrényt, amit kipakoltak a házunk sarkához, így még nem is kellett sokat cipekednünk. Hasznos dolgok…

Persze a buliból nem lett semmi, fáradtak voltunk és inkább alutunk… másnap délig.

Biciklitúra

A mai nap is érdekesen telt. Sikerült biciklit bérelnünk a közeli Civic Centro-ból, a Hegoalde-ból. Igaz csupán 4 órára adják ide a bicikliket, de most az is bőven elég volt. Nem valami jó állapotban lévő kerékpárok voltak, de ingyenes volt, csak az adataink kellettek Nekik. Mikor lesz nálunk hasonló lehetőség… Első körben Jucus kerékpártudását kellett ellenőriznünk, mivel nem nagyon szokott biciklizni, és nem nagyon volt hozzászokva a guruló közlekedési eszközökhöz. De sikeresen megbirkózott a problémával. Igaz nem száguldott vele, de azért gurult. De persze kinek a bicikliével volt csak probléma az út során, hát pont az övével, jól kifogta. Körbenéztünk a város Lakua negyedében, meg ellátogattunk a Salburua nemzeti parkba, ha már éppen arra jártunk. Nagyon szép volt most is, rengeteg szarvast fényképeztünk, csak már kicsit hideg volt este és nem akartunk sokáig időzni… meg fél 9-re vissza kellett vinnünk a járgányokat.

Este pedig pizzázunk, Louis vesz nekünk olcsóbban…nyam-nyam.

Erasmus party 2008.03.14.

Na ezek a spanyolok tudnak ám bulizni, igaz, nem sok spanyollal buliztunk együtt az este folyamán, csupán tisztes távolból figyelhettük meg. A mi társaságunk inkább az Erasmus diákok közül került ki. Tényleg igaz, hogy nem tudnak itt megülni az emberek egy helyen. Mire csatlakoztam a társasághoz, már a második bárnál értem utol őket. Még szerencse, hogy egy helyen nem sokat isznak, megnézhetnék magukat. Ilyenkor villan fel, hogy bezzeg otthon… az a menő, ha minél többet iszik meg az ember, minél rövidebb idő alatt. Itt legalább tudják a mértéket. Nem is láttam még ordibáló, egyik lámpaoszloptól a másikig közlekedő részeg embereket. Valahogy aki részeg jól tudja palástolni. Az utcákra sem jellemző ilyenkor, hogy tele lenne szeméttel, igaz van egy-két elvetemült, aki földhöz vágja a poharát, de elenyésző. Bezzeg a bárokban, ott rengeteg a szemét, de hát itt ez a menő… mint kiderült, minél több szemét (szalvéta, csikk, zsebkendő) van a földön, annál többen látogatták meg a helyet a nap folyamán és ez által annál népszerűbb is a hely.

Kis társaságunk végül, ha jól emlékszem 6 helyen tett látogatást mielőtt befejeztük az estét hajnali 4 óra felé, azt hiszem. :) Elég jó kis társaság jött össze az este folyamán, igaz páran nem bírták a „kiképzést” és korábban nyugovóra tértek. De hát, ők tudják. Mi jól éreztük magunkat. Kik is: egy német, két török srác (szeretik a pálinkát), egy ausztrál, egy philippines, két német, egy finn lány, no meg mi ketten.

Az egyik helyen mikor már úgy gondoltuk elég lesz ebből is, már indulni akartunk, de a biztonsági őr (mert ilyenek is vannak) nem engedett ki minket, nem nagyon értettük miért. Bár hamar kiderült, csak mivel a lépcső alján voltunk nem sokat hallottunk abból mit is közöl az elől állókkal. De, csupán azért nem engedett ki, mert úgy gondolta, ha már bejöttünk ide, akkor meg kell néznünk a sztriptízt is. Hmmm… érdekesen hangzik. Ahhoz képest, hogy maga a hely ingyenes, még ilyen látványossággal is előrukkolnak. Meg kell mondani, mind a lány (a fiúk örömére, no meg a lányokéra is), mind a srác (a lányok örömére, mi menni akartunk már, de a lányaink nem engedtek) igazán értette a dolgát. Képeket privátba, biztos tiltaná a Picassa (reklám) a +18 feletti képek mutogatását. J

Az utolsó bárunk már csak lecsengés szintjén ment, de minő meglepő, ez volt a legjobb. Itt találkoztam Joanával, és Amaia-val (tutoraink), jó volt újra látni őket. Persze a hely tömve volt, de hát megértem, jó hely volt, ide máskor is jövünk… J

A tegnapi eseményekhez tartozik, hogy jó kis sétát tettem a városban, hogy eljussak egy boltba, ahonnan Heineken sört akartam szerezni, mivel a 12 doboz sör mellé egy ajándék póló is járt. Megérte elmenni, mind a póló, mind a sör miatt. No meg azért is, mert hazafelé rájöttem milyen szép is Vitoria, egyszerűen gyönyörű. A kis utcái, a zöld mezői, a kis templomai szerte a városban, a forgalmas autóutak, no és persze az emberek. Látni rajtuk, hogy boldogok, és nem nagyon van gondjuk. Leginkább az öregeken lehet ezt felfedezni, meg a számtalan gyereken. Rengeteg gyerek rohangál minden felé. Szívesen élnék itt, lehet, visszajövök nyárra, ha kellőképpen megtanulom a spanyolt, és találok valami munkát. Me gusta Vitoria, muy bonito!

2008.02.17. Zaldirian

A délben ébredés vasárnaponként már megszokássá válik számunkra. De hát kell is egy kis pihenés. Finom reggeli után végre elindultunk első túránkra déli irányba, a hegyekbe, vagyis csak úgy előre, majd meglátjuk hova jutunk alapon. Nem volt valami meleg, plusz nagyon fújt a szél. Még jó, hogy mindig pulóver van nálam, no meg kabát.

Aretxabaleta volt az első hely, ahol jártunk. Egyszer régen itt futottam, így számomra nem volt ismeretlen a település. De most elmentünk mellette, követve egy turista útnak látszó útszakaszt. El is értük a „Vías Verdes” néven ismert „turista utat”. Rengeteg ember közlekedett rajta, de fogalmunk se volt, hogy hova mentek. Így, mint kiscserkészhez méltóan, követtük őket, hogy kiderítsük a rejtélyt. Azonban nem voltunk elég gyorsak, mert mire utólértük volna őket, eltűntek. Valószínű nagy szerepe volt ebben a Lasarte-ban lévő templomnak, mivel ha jól hallottam, éppen akkor volt istentisztelet. Én, meg mint jó valláson kívüli tiszteletben tartom mások hitét, nem nyitottam be a templomba, csak kívülről néztük meg az építményt. Szép volt. Mindenfelé platánfa körülötte, szépen összefonva az ágai és szépen megmetszve felülről.

Lasarte után nagy mező következett, ahol lovakkal pacsiztunk, emberekkel találkoztunk, amíg a következő faluba, Berrosteguieta-ba nem értünk, ahol újabb templomot vehettünk szemügyre. Nekem ez jobban tetszett, mint az előző. Mivel nem volt konkrét célunk az útiránnyal kapcsolatban kitaláltuk, hogy megmásszuk a közelben lévő hegyet, ahol egy TV torony volt látható. A hegy neve, mint kiderült: Zaldirian. Az első csúcs, amit elértünk 846 méter magason volt, innen már nagyon szép volt a kilátás Vitoriára és a környékre. Viszont akkora szél volt, hogy nem volt értelme sokat itt időzni, mert nem nagyon bírtunk egyhelyben állni, sajnos. A TV toronyhoz vezető út, kicsit hosszúra sikerült, mivel elkalandoztunk kissé. Ugyanis a fáktól nem lehetett látni a célt. De kis kitérő után csodálhattuk az újabb szép kilátás, most már a másik oldalra is. Mint kiderült ez a csúcs a Montes de Vitoria hegységben van. Itt húzódik valahol a Vitoria tartomány, és a kis beékelődés (mint egy lencse), Burgos határa.

Következő állomásunk, már hazafelé tartó utunk során került érintésre. Láttunk egy várromot a mellettünk lévő dombon, azt vettük célba. Közben sikerült találnunk egy kőfejtőt, nem volt semmi. Jó háttérképek készültek, lehet majd válogatni. :)

A dombon lévő várrom az Eskibel nevet viseli, igaz erre már csak a tetőről lejőve derült fény, mikor az útkereszteződésben megtaláltuk az ide kapcsolódó táblát. Ami a fenti kilátást illeti, nem lehet elmondani, látni kell majd. Nagyon szép. Látszik az egész város (ami a párától látható), az egyetemi résztől kezdve az ipari negyedig.

Mivel Petinek nem volt sok kedve megmászni a következő dombot indultunk haza, végig a műúton, gondoltuk mi. De szerencsére közben beleakadtunk egy parkba (Armentia parkja), ami annyira elnyerte a tetszésünket, hogy ott folytattuk utunkat, ami bevitt egészen a településre. Ha minden igaz Armentia egyik külvárosa Vitoriának, vagyis mi ezt gondoljuk. Hazafelé végigmentünk Vitoria külvárosában, ahol is a gyárak kezdődnek, az autószalonok vannak (láttam sok Mini Coopert), valamint a Mendizorrotza áll. Lefényképeztem végre előző szállásunk (Isaac Diez) környékén lévő csodálatos palotákat.

Sikerült újabb vízhólyaggal gazdagabban bealudni kb. két órát, mihelyt hazaértem. Kicsit meg is pirultam, mivel a nagy szél ellenére sütött a nap nagyon.

2008.02.16. ¿Dónde es net?

A szombat tipikus szombat volt. Késő keltünk megint csak. Minek is korábban. Nem csináltunk semmit, talán kicsit tanultunk, meg kb. elterveztük a vasárnapot.

Délután kinéztem a városba, hogy netezzek, mivel 14 óráig nem sikerült beérnem a suliba (addig van nyitva). Az El Corte Inglésben szétnéztem kicsit, hát tényleg nagy a maga nem is tudom hány szintjével, talán 7, hmmm… sok volt mindenesetre. Egyébként azért mentem, mert Katie mondta, hogy jól lehet fényképezni a rákokat és egyéb apró tengeri élőlényeket a hús- és hentesáru részen. No, persze ez kimaradt, miért is ne. Csak a Törvények Terén (Plaza de los Fueres) jutott eszembe a gépem fölött ülve. Viszont hazafelé találtam egy jó boltot, ahol 5 €-ért lehet nadrágot venni. Ez tetszett!!!

Este Louis kihívott minket sakkozni, kikaptunk mindketten, de azért kicsit megizzasztottam

2008. 02. 09. Vitoria-Gasteiz

A reggel kicsit későn ért minket, 10 órakor sikerült felkelnünk, mentünk rögtön le, hogy rendezzük végre a szobákat, meg reggelizzünk. Hát a szoba drágább, mint hittük. Már nem 30 év a korhatár, hanem 26. No ez rám nézve nem túl hízelgő, de hát nem tudtunk mit csinálni, sajna. Persze a reggeliről lemaradtunk, mivel 9-től volt, kb. fél óráig. No, majd holnap. Irány a könyvtár, albérlet után kutatunk, újabb sikertelenség. :) Kezdem tanulni a spanyol szavakat, egy-két nap és megértek mindent, ami a lakásbérléshez szükséges. Később kiderült tényleg így van, nem lesz ezzel a spanyol nyelvvel akkora gond, remélem. Még jó, hogy a szállásunk az egyetemi negyedbe van, nem kell sokat menni hazáig a könyvtárból.

A délután pihenéssel telt, mivel a suli bezárt három órakor, így visszamentünk a szállásra. Este meg irány a város megint, laptoppal a kezemben. A város tele van emberekkel, minden sarkon bank vagy automata (Caja Vital/Vital Kutxa), számtalan bár, számtalan ember, mi van itt… Nyert a Tau, gondolom ezért a nagy felhajtás. Láttuk a mérkőzés utolsó negyedét a Bilbao ellen a szálláson TV-ben, nem volt valami nagy győzelem, elég nyögvenyelősen ment nekik a végjáték, mintha a magyar sportot láttam volna. Csak itt 200 néző helyett 9000 ember ült a Fernando Buesa Arénában.

Bejártuk az Óvárost végre, fényképeztünk, amit éppen tudtunk, próbálgattuk az internet elérhetőséget mindenhol, ahol éppen nem tűnt fel, hogy mit is akarunk csinálni. Azért ki tudja milyenek itt az emberek, még nem ismerjük őket. Petit elkapta valami őrjáratozó nő (mint később kiderült), mesélt neki az éppen általunk látott épületről majd elmondta merre érdemes szétnézni, ha szűk utcákat, régi épületeket akarunk látni, fényképezni. Szépek a templomok, az utcák, a régi épületek közt modern mozgólépcső. Tetszik, egyben látványromboló is, kissé furcsa. Találtunk furcsa dolgokat is az utcákon. Én postaládának néztem őket, de kiderült hamar nagyot tévedtem. Micsoda véletlen, épp jött egy pasi aki „megmutatta” nekünk, hogy is kell használni őket. Na, mondhatom volt meglepődés, szemetesek ezek a furcsa dolgok. Hát ilyet sem láttam még, gondolni pedig… de hát azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez a nyugat. A Plaza de la Virgen Blanca teljesen feltúrva, gondolom, készülnek az ünnepre, minden csupa kő. Eltűntek a virágos részek, amiket fotókon láttam. A Plaza de España szépen kivilágítva, a központi falon két nagy Tau mez. Igaz az egész város tele van Tau mezzel, vagy plakáttal, és egyéb relikviával. Hol az üzletek kirakatából, hol az emberek kezéből kerül elő egy a szemünk elé. Betértünk újfent a „kedvenc” boltunkba a Carefourba, csak ezt ismerjük még, vettünk pirítóst (egy nagy zacskóba 80 szelet potom áron, még a h*lyének is megéri), meg joghurtot. Nem is olyan drága. Elterveztük Petivel, hogy pirítóson, vajon, joghurton meg még hasonló olcsó kajákon fogunk élni. No persze, meg ahogy Móricka elképzelte.

Hazafelé benéztünk még a Plaza de los Fuertos-ra, sikeres internet szerzés. Végre tudtam beszélni az otthoniakkal is. Tele van a tér egyébként, Galíciai ételfesztivál van, mint kiderült, miután Peti körbe szimatolt, amíg én neteztem. :) Megint hideg van, még jó, hogy nincs hó. Fázom. Go home.

Sikerült hazaérnünk a Sevilla-Barcelona (1-1) meccsre, a második félidőt végig is néztük. Megittuk az első sörünket is Vitoriában, lesz ez még több is…

2008. 02. 08. Megérkezés...

Sajna ritkán jutok géphez, de most itt a hétvége és végre úgy határoztam, addig nem kelek fel a géptől, míg meg nem írom, mi is történt lassan már két hete velem. :)

Folytatva a történetet, kezdtek az események felgyorsulni. Végre megérkeztünk Vitoriába, azt hiszem, itt hagytam abba. Már magára a szállásra is érdekes volt eljutni, szerencsére a két mentorunk kijött elénk, hajnali hatkor. Segítettek cipekedni, hát mit mondjak nem voltunk semmik. Szegény bőröndöm itt mondta fel majdnem a szolgálatot, de azért kitartott még a hostelig, ahol szobát béreltünk. Kb. 7-re meg is érkeztünk. Érdeklődtek szeretnénk-e reggelit, de hát mi mindent akartunk csak nem enni, leginkább aludni akartunk, mivel a buszon valahogy nem sikerült. :) Tehát délig aludtunk, vagyis kicsit tovább, egészen pontosan háromig.

Az ébredés maga volt a gyönyör, végre kipihentük magunkat. Közben megkaptuk a várva várt sms-t Katie-től, (mivel én sehol nem találtam a telefonszámát, hogy értesítsük) hogy megjöttünk-e már, és hol vagyunk. Egy óra múlva már vele találkoztunk. Hármas randi, de jó! Mit is mondjak, hmm…. Jó fej csaj, kicsit lökött, de hát ki nem az, köztük mi is. :)

Megszemléltük a suli könyvtárát (Bibliotheca) ami később még fontos helye lesz az életünknek, mint kiderült. Mivel itt van csak olyan net amit tudunk használni jó ideig, ha nem akarunk az utcán fagyoskodva wifit keresni, mint azt tettük is később, de erről majd a maga idejében. :)

Tehát könyvtár. Szemeztünk a „Se alquilar habitación”, „Se alquilar piso” („Szoba kiadó”, „Lakás kiadó”) hirdetésekkel, de hát nagyon drága itt az élet. Viszont minél előbb kell találni valamit, mert a jelenlegi szállásunk (Isaac Diaz camping) igen drága. Nem mondom, hogy űbereli a kolit, főleg, hogy még konyha se volt. :)

Persze nem sok eredmény született, de hát bemelegítésnek jó volt erre a napra. Gondoltuk csak jobb lehet ezek után. Jöhetett a városnézés Katie vezetésével. Megnéztük az „úgymond„ fontos helyeket, mint pl. az El Corté Inglés-t (Barcelonába is volt ilyen „Skála”). Itt megkóstoltuk a churros nevű nemzeti, olajban sült, cukrozott, „hízlaló” édességet. Láttuk az El Caminante-t, ami éppen Tau mezbe volt öltöztetve, mivel itt tartották ezen a hétvégén a Copa el Rey-t, persze nem fociról van most szó, hanem kosárlabdáról (Virág gondoltam Rád, biztos Te is elmentél mellette, ha bejöttetek a városba a „séta” során). A jó kis séta után találkoztunk Katie barátjával Miguel-el is, majd négyesben megláttogattuk a helyi olcsó élelmiszerboltot, a Carefour-t, ahol vettünk pár dolgot, mivel éhesek voltunk már Petivel piszkosul. Persze kenyér, szalámi, no és sör volt a számlán. :)

Hazatérve jól bekajáltunk, már nagyon ránk fért, lyukas gyomorral nehéz lett volna újra aludni. Igaz az még később jött soron, újra nyakunkba vettük a várost, azt hiszem így mondják. Elindultunk ingyen wifit keresni, persze nem sok sikerrel. Gondoltuk megnézzük a buszpályaudvaron, hátha. Hát jól el is tévedtünk, sajna nem ott volt a pályaudvar, ahol gondoltam, de így legalább megspóroltunk egy plusz városnézést Vitoria ezen a részén. Nincs ezen a környéken semmi látnivaló, plusz még a térképről is lejöttünk, mint kiderült utólag. No, így meg már érthető miért is nem ott volt a pályaudvar, ahol kerestem. :)

Végre azért meglett, no nem nagyon örültünk neki, mert nem volt se wifi, se albérleti hirdetés. Irány haza, közbe betértünk egy térre, itt végre volt net, loptuk is rendesen… De nem sokáig, nagyon hideg volt, nem gondoltam volna, hogy fázni fogok, nem vagyok egy fázós típus, de most „tengo frío” érzésem volt. Mentünk is, de előtte benéztünk Katiehez a Krunch-ba (itt dolgozik, vagyis úgy tesz). Mire hazaértünk már éjfél körül volt, nem nagyon volt kedvünk semmit csinálni az alváson kívül, hát azt tettük. :)

2008.február 7. Barcelona

Az este már gyorsan telt, aludtunk a másnapi reggeliig, ami közben az amerikai elnökválasztás fejleményeit követhettük nyomom a helyi csatornákon. Mai napig nem tudom, mi is történt azóta, lassan érdeklődni kellene a világ felé is.

Barcelona nappal is szép, sikerült megint lejárnunk a lábunkat, de most legalább elmondhatjuk, hogy bejártuk az egész város, EGY NAP alatt. Na hajrá!!!

Reggel az egyik, ha nem a leghíresebb Gaudi házzal kezdtük: a La Pedrera-val. Utána irány a buszpályaudvar (Barcelona-Nord), jegyvétel, csomagelhelyezés, estig vissza se tértünk ide. Déli irányban kezdtük el felfedezni a várost. Első állomás az Arc de Triompf volt, majd az itt elhelyezkedő parkokon (Pg. Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella) át közelítettünk a tengerpart felé kis utcákon keresztül. Hasonló a helyzet, mint Velencében, az utcára teregetnek, megesik az is, hogy a bejárati ajtó elé, furcsa egy látvány nekünk magyaroknak. Nincs egy normális szárítójuk. Otthon ezért kinéznének minket, de szerintem egy próbát meg fog érni. :) A tengerpart csodálatos. Süt a nap, bikinis lányok, Baywatch-ből megismert úszómesterek, homokozó kislányok, kisfiúk… na mielőtt beleélnétek Magatokat, azért biztos lesz majd ilyen is, de nem most mikor még csak 15 fokos a levegő. :) De a látvány nagyon szép volt.

Tengerpart után hegymenet, megmásztuk a közeli erődítményhez (Castell de Montjuïc) vezető utat, papagájok rikácsolását hallgatva végig. Tele van ágyúkkal a terület, jó fotótéma. Gyönyörű a város felülről. Tökéletes innen a kilátás mindenhova, tengerpartra, városközpontra, hegyekre. Igaz sok minden eltörpül a távolban, de messze volt még a nap vége, sok mindent kellett még addig látnunk, köztük a legfontosabbat annak, aki Barcelonába jön, az „Estadi del F.C. Barcelona-t”, alias Camp Nou-t. Sajnos innen a hegyről nem látható, mivel takarják az erdő, meg az Olimpiai Park, ami következő állomásunk volt. Itt rendezték az 1992-es barcelonai olimpiát. Így, hogy voltam 2004-ben Athénban, kicsit más szemmel néztem a parkot, volt hasonlóság, az ottani központ és e között, de nagyon tetszett ez is! Fantasztikus a stadion, kivételesen be lehetett menni, nagyon örültem neki.

Gyalogtúránkat megszakítottuk egy gyors ebéddel a közeli parkban, ahonnan nagyszerű volt a kilátás a Palau Nacional de Montjuïc-re. Mariann, itt is rengeteg a macska, nem csak Istanbulban, jöttek is szép számmal kajáért esdekelve. A Poble Espanyolba sajnos nem tudtunk bemenni, vagyis nem akartunk, mivel túl drágának tartottuk a belépőt. Helyette tovább folytattuk utunkat a Plaza Espanyara a metróhoz (végre nem gyalogolunk) az általam csak két toronynak titulált Fira de Barcelona-Montjuïc-t érintve.

Ezután következett a nap fénypontja: a már említett Camp Nou!!! Nagy a stadion, sok ember bámul befelé a kapukon, pedig soha nem fognak bejutni (próbálkoztunk mi is, de nem sikerült, hiába, pasik voltak a biztonsági őrök, nekik meg nem jött be a mosoly :)). Senkit nem láttunk, akit érdemes lett volna, mégis mit vártunk. Körbejártuk, benéztünk a Souvenir boltba, ha már ott voltam kellett vennem valamit (hűtőmágnes), no meg kellett fotót is készíteni, ha már itt vagyok.

Mivel lassan ránk esteledett és még nem láttuk a Sagrada Famíliát, felkerekedtünk, volt még 4 óránk a busz indulásáig. Irány a város másik, északkeleti vége. A Gaudi remekmű előtt bekukkantottunk a szintén általa megálmodott Park Güell-be. Már nagyon kíváncsi voltam a gekkóra. :)

Nem mondom, meg kell szenvednie az embernek, ha végig akar sétálni a parkon, és nem busszal vagy kocsival akar odáig eljutni. Szerencsénkre mozgólépcső vitt fel majdnem a park bejáratáig. Jó volt innen visszanézni a városra, nagyon messze volt, sajna egy normális fotót nem sikerült készítenem. Persze a parkban korom sötét volt, világítás nulla. :( Visszapillantottunk a Castell de Montjuïc-re, onnan indultunk egy órakor körülbelül, háááááttttt… nem volt közel, a város másik vége. Séta végig a sötétben, közben próbálunk fényképezni kevés sikerrel. Végre megtaláljuk, amit kerestünk. Állítólag ez a világ leghosszabb összefüggő padja, alatta pedig egy hangulatos oszlopcsarnok, amit piacnak terveztek, bár a neve „Száz oszlop terme” nem igazán erre vall. Éppen énekeltek az oszlopok közt, mikor ott jártunk, igazán jó az akusztikája, később mi is kipróbáltuk. Hangfelvétel nem készült mindenki örömére mondom. :) Romantikus kapcsolatba kerültem a kedvenc gekkómmal, igazán jól néznek ki, így mozaikból kirakva. Őrizték a bejáratot, számunkra meg a kijáratot.

Kis kanyargós utakon indultunk el végső úticélunk felé, a Sagrada Famíliához. Igaz előtte megnéztük a szintén Gaudi tervezte Hospital de la Sta. Creu i Sant Pau kórházat. Miért nincs nálunk ilyen Magyarországon. Sokkal szívesebben gyógyulnék (igaz nem szokásom betegnek lenni) ilyen régi építésű kórházban, mint a nálunk lévő szocialista panelkórházakban.

A Sagrada Família már messziről látható, szépek a tornyai, igaz elvesznek a daruk közt. Mint egyik ismerősöm megjegyezte, „állítólag nemsokára összedől, annak ellenére, hogy még be sem fejezték”. Hát lehet benne valami. Mindenesetre észre lehet venni az új elemeket. Jellemzésére annyi, hogy monumentális, díszített, látványos… de miért vannak annyira oda érte az emberek.

Sajnos az „uborkára”, másik monumentális épület a S. F. mellett a környéken (már a repülőről is láttam) már nem volt időnk, mivel mennünk kellett az autóbusz pályaudvarra, lassan 22 óra volt, és 22.45-kor indult a buszunk. Fájó szívvel szálltunk fel a buszra, igaz előtte Peti még parázott kicsit, mivel nem tudtuk eldönteni honnan is indul a buszunk, de azért kiderült. :)

A buszút nagyon kényelmetlen volt, szerencsére kicsit tudtam aludni, de jobb volt másnap nem rám nézni, annyira megviselt az utazás. Szerencsére Joana és Amaia (koordinátoraink) már vártak minket Vitoria-Gasteiz-be, hajnal hatkor, de sajna kocsi nélkül. Így újabb tortúra vette kezdetét, én és a bőröndöm között, aminek persze még Barcelonába letört az egyik füle, a másik pedig már Vitoriába kezdett rakoncátlankodni, de ez egy másik történet. :)