Már tényleg azt hittem, jön a tavasz és előkerülhetnek végre a kord zakók, szoknyák és még sorolhatnám milyen ruhadarabok. De hát nem... :(
Sajnos megint szembesülnöm kellett vele, hogy még mindig tél van, igaz legalább sikerült végre jó téli fényképeket csinálnom, holnap majd folytatom még. A másik téli sztori ami említést érdemel ma történt.
Edzésről jöttem hazafelé, leszálltam a Kosztolányin a 7-es buszról a Móricz felé tovább induló oldalon, és átgyalogoltam az út másik oldalára a Feneketlen-tóhoz. Éppen havat lapátoltak a szociális munkások (ha jól tudom a nevüket) ezen az oldalon, egy sorban felsorakozva, dolgosan, frissen, fiatalosan. Majd mihelyt átérek erre az oldalra megcsapja az orromat a fű átható illata, na nem a pázsité, amit éppen hó fed, hanem amit éppen szívnak. Kicsit meglepődtem, de hát a mai világban...
Sajnos megint szembesülnöm kellett vele, hogy még mindig tél van, igaz legalább sikerült végre jó téli fényképeket csinálnom, holnap majd folytatom még. A másik téli sztori ami említést érdemel ma történt.
Edzésről jöttem hazafelé, leszálltam a Kosztolányin a 7-es buszról a Móricz felé tovább induló oldalon, és átgyalogoltam az út másik oldalára a Feneketlen-tóhoz. Éppen havat lapátoltak a szociális munkások (ha jól tudom a nevüket) ezen az oldalon, egy sorban felsorakozva, dolgosan, frissen, fiatalosan. Majd mihelyt átérek erre az oldalra megcsapja az orromat a fű átható illata, na nem a pázsité, amit éppen hó fed, hanem amit éppen szívnak. Kicsit meglepődtem, de hát a mai világban...
