A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katie. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katie. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. február 27., szerda

2008.02.18. spanyolóra

A hétfői nap max. arról lesz emlékezetes, hogy a felvett SIC óránkra (GIS) nem tudunk járni, mivel túl sokan vagyunk állítólag, és már így sincs elég gép. :( Na szép, nem mintha nem lennék meg nélküle, így is lesz szép számmal.

Délután újabb spanyolóra, ezútal már bővült a csoport. Katie egyik ismerőse, Rebecca, egy brazil lány is velünk tartott. (Na, azóta sem láttuk) És mivel Petinek annyira ízlett a múltkori torta, most is hoztunk egyet, ezúttal csoki verzióban. Nem volt rossz, mikor elkészült. A készítését most nem részletezem, gondolom nem baj. :) Még Miguelnek (Katie barátja) is hagytunk.


2008.02.15. Tarjeta...

Most erre mit is írjak. Késői kelésnek lettünk áldozatai. Arról volt szó, hogy reggel bemegyünk Katiehez reggelizni, mivel egyedül lesz, és a főnöknő is csak fél 11-re jön be. Hát nem sikerült felkelni, csak később, de azért elindultunk. Peti nagyon éhes volt. :)

Beérve már ott volt a főnöknő, így elnéztünk a suliba netezni, hogy majd később visszatérve jól lakunk. Végül Colacaot-t meg valami péksütit kaptunk Tőle. Rendes lány.

Délután fotózgattam végre kicsit, majd mentünk Katiehez, mert segített telefonkártyát venni. Mivel azonban a sikeres vásárlás után nem volt jobb dolgunk, mentünk Hozzá, hogy tortát gyártsunk. Kipróbáltuk milyen is lehet a helyi OREO Cake torta, amit a kedvenc boltunkból, a Carefourból szereztünk be. Hát… Peti elmondása szerint olyan az alja (vagyis a tésztája), mint az aszfalt, amire tojás, vajból kevertünk krémet, majd a tetejére „földes” alapú réteg került. Tényleg olyan volt, mintha földet szórtunk volna rá. Mikor elkészült irány a hűtő. Addig unaloműzésként fotónézegetés. Meg kell állapítani a torta finom lett, majd rakok fel róla fotót. :)

Végre van spanyol kártyám! Akit érdekel, szóljon, most úgyis csak ott vagyok jobban elérhető. :)

Hazafelé találkoztunk Louissal, aki éppen munkába indult kis robogójával, mivel ugye pizzafutár. :)

2008. 02. 12. Lakás kell...

Korai kelés, naná van még reggeli is számunkra. No, meg is lepődött a konyhásnéni, Ő nem tudott Rólunk, de azért kaptunk valami kaját, igaz kevesebbet. Mindegy, reméljük ez lesz az utolsó reggelink itt. Peti kitalálta pakoljunk össze mindent, és akkor biztos találunk megfelelő szobát vagy lakást. A lakás is jó lett volna, mert Katie is költözni akar, nála sincs net, ami úgy látszik létszükség. 10 órakor találkoztunk a lányokkal (Amaia, Joana), mentünk Rosa Mariahoz. Segítettek a lányok felhívni a kiírt lehetséges albérleteket, sajna csak egy volt megfelelő telefonba. Délután majd megnézzük, fél 4-re megyünk lakáslátogatóba. De siettünk, mert menni kellett Cartografía órára, ami elmaradt. Így rengeteg időnk maradt. Benéztünk Katiehez a Krunch-ba, meg ha már Nála voltunk a GIP-hez (ez a városi szoba, lakás kiadására specializálódott szervezet). Sajna csak egy évre adnak ki lakást, szoba meg nem volt egy helyen sehol. Így bíztunk benne, amit délután megnézünk, az jó lesz. Vagy még ott van a tegnapi fószer lakása, de azt nem szerettük volna.

A délután első említésre méltó eseménye a spanyol teszt volt, amit írtunk, vagyis én elkezdtem írni, majd jött María és megmentett. Átvitt a kezdő csoportba. :) Még szerencse, csak belenéztem a tesztbe, de kettéállt a fülem. Mint Peti mesélte később nagyon nehéz volt, nem is sikerült neki, másnap átrakták a középhaladó csoportba. :( Pedig Ő jól beszél spanyolul. No majd gyakoroljuk a nyelvtant, én meg mindent. Szerencsére jó helyre kerültem, szimpatikus volt a tanárnő is, a csoport is. Ebbe a társaságban van az a lány is, akitől hétfőn a reggelinél a szálláson kaptam még tejet (Martina Németországból). Tök jó, 9-en voltunk 9 különböző országból. Finn, brazil, német, görög, kínai, amerikai, lengyel, osztrák, és ugye magyar. Szép csapat. :) Jól telt az óra, még élveztem is, de azt hiszem nagyon sokat kell tanulnom, ahogy érzékelem a társaság fele, már tanulja pár éve a spanyol nyelvet.

Megnéztük a lakást. Tetszik. Közel az egyetem, szinte mellette van. :) Louis és párja Thália (csak pár nap múlva derült ki a neve, pedig már első nap is bemutatkozott, de soha nem értettük, és azért ciki lett volna megkérdezni, hogy no mégis mond már meg, hogy hívnak) adták ki a szobát. Szimpatikusak voltak. Állítólag van net is, hurrááááá!!! Persze nem volt, kiderült később, no sebaj, majd a suliban. De volt egy nagy szoba, két ággyal, szekrénnyel, asztallal, olvasólámpákkal. Konyha, fürdő, szalon, ahogy itt mondják a nappalit. Rögtön megtetszett mindkettőnknek. Louis kérdezte, mikor akarunk költözni, ha tetszik. Közöltük most. :) OK, mondta, és már indultunk is a cuccunkért. Segítségül hívtuk Katie bicikliét is, mivel a bőröndömet nem volt kedvem cipelni. Szép látvány voltunk az utcán végigmenve. :)

Mint félúton Peti elmondta, a szálláson lévő portás segített volna kocsival elvinni a cuccainkat, na gondoltam jókor mondod Te is. :)

Nem baj, élménynek ez is jó volt. Van négy hónapom, hogy valahogy megcsináljam a bőröndömet. Kerekek megvannak, keresni kell egy javítóműhelyt, ha van egyáltalán ilyen. :)

Tehát beköltöztünk, végre főzhettünk, jó kis otthoni tasakos makarónit, meg rántottát. Mindkettő nagyon finom volt. Elmentünk pénzt kivenni, meg várost nézni még kicsit, majd hazaérve fizettünk: 330 € a precio kettőnknek összesen, a gastos-t (havi költségek) majd 2 havonta kell fizetni. Az este további részére nem emlékszem sajna, valószínű korai alvás volt megint. :)

2008. február 26., kedd

2008. 02. 10. Centro Civico, Copa del Rey

Most már korán keltünk, éhesek voltunk, irány a reggeliző helyiség. Hmm… nagyon furcsa székek vannak itt, nem lehet kihúzni őket az asztaltól, mivel rögzítve vannak, csak kiforgatni, nem is lehet normálisan elférni. A kaja felejthető, kaptunk tejet, kávét (vissza is vittük, egyikünk se kávézik), valami pék sütit, pár szelet bagettet, no meg vajat, dzsemet. Reggelinek elég is volt.

Újra irány a város, albérlet kell!!!

Persze megint nem jutottunk eredményre, vagy mind drága, vagy senki nem ír vissza. :( Ezért várost néztünk. Körbejártuk az egyetem területét, legalább tudjuk már mi hol van. Most már kicsit jobb idő volt, mint tegnap este. Sikeresen átvágtunk a városon, csak mentünk az orrunk után, nem nagyon volt konkrét cél, de ez így volt jó. Temetőn vágtunk át, láttunk női focimeccset (kb. 15 évesek voltak) a betondzsungel közepén előbukkanó műfüves pályán, majd kiértünk a helyi plázába (El Boulevard), persze zárva volt. Vasárnap van, ilyenkor itt minden zárva, csak pár dolog van nyitva, de azok is csak 13-14 óráig körülbelül. Media Markt, Eroski (mint később kiderült ez meg a hazai Tescoval egyenértékű), Bricostore-nak megfelelő áruház, tehát minden van itt, ami szem szájnak ingere, csak hát zárva volt. Irány haza, újabb éhségroham. :)

Betértünk egy épületbe, amiről később kiderült, hogy egy Centro Civico, na ide kell majd mennünk, ha biciklit akarunk bérelni. No persze nem ebben, mert ez nagyon messze van tőlünk. Épp egy kosármeccs ment bent, hát akkor már végignéztük, nyertek a vendégek. :)

A várost megint belülről közelítettük, próbáltunk újabb utcákat felfedezni, sikerrel. Az egyik bár kicsit nosztalgiát keltett bennem, nem tudom honnan vették a 2007-es Showhajtásra (ugye nem BN volt?) a bölcsészek a plakátjukat, de most mintha azt láttam volna viszont. Az egyik srác tiszta Gyuri volt. :) Találtunk Souvenir boltot, majd legközelebb visszanézünk ide is. A városban még több ember, délután háromkor tele az össze bár. Idősek, középkorúak, fiatalok, babakocsiban ülök, mind a bárokban, vagy a bárok előtt iszogatnak. Hol látni ilyet nálunk otthon. Ja, és tegyük hozzá, nem sok a részeg, valamit tudhatnak, majd tanulunk Tőlük. :)

Gondolom melegítenek estére. A Tau hatkor játszik a Copa de Rey döntőjében, nem tudom kivel. Elterveztük, hogy benézünk a városba majd, hátha adják valahol kivetítőn, legalább látjuk a fiestát utána, ha persze lesz, mert a tegnapi játék alapján nem vagyok benne biztos, vagyis nem voltam benne biztos. Mint kiderült megvolt az okom rá. No persze Katie keresztülhúzta a számításunkat. Kirendelt a Mendizorrotza-hoz, még jó, hogy ez is a közelben van. Na itt játszik az Alaves is, jövünk meccset nézni majd, már most elterveztük. De most mint kiderült a Tau meccset fogjuk nézni. Kimentünk négy órára, mivel Katie úgy gondolta megnézzük a harmadik helyért is a meccset, no persze… azt nem adták, így meglátogattuk hol is lakik Katie, szép hely. Belvárosi rész, nyolcadik emelet, jó kilátás. Sajna nem sokáig csodálhattuk a kilátást, mert indultunk vissza meccset nézni.

Hát ez fantasztikus!!! Egy sportcsarnokba mentünk. Kivetítőn adják a meccset, tele emberekkel a terem, mind a lelátón, mind a játéktéren elhelyezett székeken ülnek. Kb. 2000 ember tombol, éljenez, ha épp a Tau szerez pontot, vagy lop el labdát. Egy katonazenekar fújja a taktust, ha éppen holtszezon van a meccsen. Mintha élőben szurkolnának, nagyon tetszik. A fiatalok mellett rengeteg az öreg is, ők is szurkolnak. :)

Kikapott a Tau, hát a játékot látva nem meglepő. Az emberek elég nyugodtan fogadták a vereséget, mindenki ment haza. Mi is, lassan 21 óra. Korai alvás lesz, azt hiszem. :)

2008. február 23., szombat

2008. 02. 08. Megérkezés...


Sajna ritkán jutok géphez, de most itt a hétvége és végre úgy határoztam, addig nem kelek fel a géptől, míg meg nem írom, mi is történt lassan már két hete velem. :)

Folytatva a történetet, kezdtek az események felgyorsulni. Végre megérkeztünk Vitoriába, azt hiszem, itt hagytam abba. Már magára a szállásra is érdekes volt eljutni, szerencsére a két mentorunk kijött elénk, hajnali hatkor. Segítettek cipekedni, hát mit mondjak nem voltunk semmik. Szegény bőröndöm itt mondta fel majdnem a szolgálatot, de azért kitartott még a hostelig, ahol szobát béreltünk. Kb. 7-re meg is érkeztünk. Érdeklődtek szeretnénk-e reggelit, de hát mi mindent akartunk csak nem enni, leginkább aludni akartunk, mivel a buszon valahogy nem sikerült. :) Tehát délig aludtunk, vagyis kicsit tovább, egészen pontosan háromig.

Az ébredés maga volt a gyönyör, végre kipihentük magunkat. Közben megkaptuk a várva várt sms-t Katie-től, (mivel én sehol nem találtam a telefonszámát, hogy értesítsük) hogy megjöttünk-e már, és hol vagyunk. Egy óra múlva már vele találkoztunk. Hármas randi, de jó! Mit is mondjak, hmm…. Jó fej csaj, kicsit lökött, de hát ki nem az, köztük mi is. :)

Megszemléltük a suli könyvtárát (Bibliotheca) ami később még fontos helye lesz az életünknek, mint kiderült. Mivel itt van csak olyan net amit tudunk használni jó ideig, ha nem akarunk az utcán fagyoskodva wifit keresni, mint azt tettük is később, de erről majd a maga idejében. :)

Tehát könyvtár. Szemeztünk a „Se alquilar habitación”, „Se alquilar piso” („Szoba kiadó”, „Lakás kiadó”) hirdetésekkel, de hát nagyon drága itt az élet. Viszont minél előbb kell találni valamit, mert a jelenlegi szállásunk (Isaac Diaz camping) igen drága. Nem mondom, hogy űbereli a kolit, főleg, hogy még konyha se volt. :)

Persze nem sok eredmény született, de hát bemelegítésnek jó volt erre a napra. Gondoltuk csak jobb lehet ezek után. Jöhetett a városnézés Katie vezetésével. Megnéztük az „úgymond„ fontos helyeket, mint pl. az El Corté Inglés-t (Barcelonába is volt ilyen „Skála”). Itt megkóstoltuk a churros nevű nemzeti, olajban sült, cukrozott, „hízlaló” édességet. Láttuk az El Caminante-t, ami éppen Tau mezbe volt öltöztetve, mivel itt tartották ezen a hétvégén a Copa el Rey-t, persze nem fociról van most szó, hanem kosárlabdáról (Virág gondoltam Rád, biztos Te is elmentél mellette, ha bejöttetek a városba a „séta” során). A jó kis séta után találkoztunk Katie barátjával Miguel-el is, majd négyesben megláttogattuk a helyi olcsó élelmiszerboltot, a Carefour-t, ahol vettünk pár dolgot, mivel éhesek voltunk már Petivel piszkosul. Persze kenyér, szalámi, no és sör volt a számlán. :)

Hazatérve jól bekajáltunk, már nagyon ránk fért, lyukas gyomorral nehéz lett volna újra aludni. Igaz az még később jött soron, újra nyakunkba vettük a várost, azt hiszem így mondják. Elindultunk ingyen wifit keresni, persze nem sok sikerrel. Gondoltuk megnézzük a buszpályaudvaron, hátha. Hát jól el is tévedtünk, sajna nem ott volt a pályaudvar, ahol gondoltam, de így legalább megspóroltunk egy plusz városnézést Vitoria ezen a részén. Nincs ezen a környéken semmi látnivaló, plusz még a térképről is lejöttünk, mint kiderült utólag. No, így meg már érthető miért is nem ott volt a pályaudvar, ahol kerestem. :)

Végre azért meglett, no nem nagyon örültünk neki, mert nem volt se wifi, se albérleti hirdetés. Irány haza, közbe betértünk egy térre, itt végre volt net, loptuk is rendesen… De nem sokáig, nagyon hideg volt, nem gondoltam volna, hogy fázni fogok, nem vagyok egy fázós típus, de most „tengo frío” érzésem volt. Mentünk is, de előtte benéztünk Katiehez a Krunch-ba (itt dolgozik, vagyis úgy tesz). Mire hazaértünk már éjfél körül volt, nem nagyon volt kedvünk semmit csinálni az alváson kívül, hát azt tettük. :)