2008. 02. 08. Megérkezés...

Sajna ritkán jutok géphez, de most itt a hétvége és végre úgy határoztam, addig nem kelek fel a géptől, míg meg nem írom, mi is történt lassan már két hete velem. :)

Folytatva a történetet, kezdtek az események felgyorsulni. Végre megérkeztünk Vitoriába, azt hiszem, itt hagytam abba. Már magára a szállásra is érdekes volt eljutni, szerencsére a két mentorunk kijött elénk, hajnali hatkor. Segítettek cipekedni, hát mit mondjak nem voltunk semmik. Szegény bőröndöm itt mondta fel majdnem a szolgálatot, de azért kitartott még a hostelig, ahol szobát béreltünk. Kb. 7-re meg is érkeztünk. Érdeklődtek szeretnénk-e reggelit, de hát mi mindent akartunk csak nem enni, leginkább aludni akartunk, mivel a buszon valahogy nem sikerült. :) Tehát délig aludtunk, vagyis kicsit tovább, egészen pontosan háromig.

Az ébredés maga volt a gyönyör, végre kipihentük magunkat. Közben megkaptuk a várva várt sms-t Katie-től, (mivel én sehol nem találtam a telefonszámát, hogy értesítsük) hogy megjöttünk-e már, és hol vagyunk. Egy óra múlva már vele találkoztunk. Hármas randi, de jó! Mit is mondjak, hmm…. Jó fej csaj, kicsit lökött, de hát ki nem az, köztük mi is. :)

Megszemléltük a suli könyvtárát (Bibliotheca) ami később még fontos helye lesz az életünknek, mint kiderült. Mivel itt van csak olyan net amit tudunk használni jó ideig, ha nem akarunk az utcán fagyoskodva wifit keresni, mint azt tettük is később, de erről majd a maga idejében. :)

Tehát könyvtár. Szemeztünk a „Se alquilar habitación”, „Se alquilar piso” („Szoba kiadó”, „Lakás kiadó”) hirdetésekkel, de hát nagyon drága itt az élet. Viszont minél előbb kell találni valamit, mert a jelenlegi szállásunk (Isaac Diaz camping) igen drága. Nem mondom, hogy űbereli a kolit, főleg, hogy még konyha se volt. :)

Persze nem sok eredmény született, de hát bemelegítésnek jó volt erre a napra. Gondoltuk csak jobb lehet ezek után. Jöhetett a városnézés Katie vezetésével. Megnéztük az „úgymond„ fontos helyeket, mint pl. az El Corté Inglés-t (Barcelonába is volt ilyen „Skála”). Itt megkóstoltuk a churros nevű nemzeti, olajban sült, cukrozott, „hízlaló” édességet. Láttuk az El Caminante-t, ami éppen Tau mezbe volt öltöztetve, mivel itt tartották ezen a hétvégén a Copa el Rey-t, persze nem fociról van most szó, hanem kosárlabdáról (Virág gondoltam Rád, biztos Te is elmentél mellette, ha bejöttetek a városba a „séta” során). A jó kis séta után találkoztunk Katie barátjával Miguel-el is, majd négyesben megláttogattuk a helyi olcsó élelmiszerboltot, a Carefour-t, ahol vettünk pár dolgot, mivel éhesek voltunk már Petivel piszkosul. Persze kenyér, szalámi, no és sör volt a számlán. :)

Hazatérve jól bekajáltunk, már nagyon ránk fért, lyukas gyomorral nehéz lett volna újra aludni. Igaz az még később jött soron, újra nyakunkba vettük a várost, azt hiszem így mondják. Elindultunk ingyen wifit keresni, persze nem sok sikerrel. Gondoltuk megnézzük a buszpályaudvaron, hátha. Hát jól el is tévedtünk, sajna nem ott volt a pályaudvar, ahol gondoltam, de így legalább megspóroltunk egy plusz városnézést Vitoria ezen a részén. Nincs ezen a környéken semmi látnivaló, plusz még a térképről is lejöttünk, mint kiderült utólag. No, így meg már érthető miért is nem ott volt a pályaudvar, ahol kerestem. :)

Végre azért meglett, no nem nagyon örültünk neki, mert nem volt se wifi, se albérleti hirdetés. Irány haza, közbe betértünk egy térre, itt végre volt net, loptuk is rendesen… De nem sokáig, nagyon hideg volt, nem gondoltam volna, hogy fázni fogok, nem vagyok egy fázós típus, de most „tengo frío” érzésem volt. Mentünk is, de előtte benéztünk Katiehez a Krunch-ba (itt dolgozik, vagyis úgy tesz). Mire hazaértünk már éjfél körül volt, nem nagyon volt kedvünk semmit csinálni az alváson kívül, hát azt tettük. :)