2008.02.17. Zaldirian

A délben ébredés vasárnaponként már megszokássá válik számunkra. De hát kell is egy kis pihenés. Finom reggeli után végre elindultunk első túránkra déli irányba, a hegyekbe, vagyis csak úgy előre, majd meglátjuk hova jutunk alapon. Nem volt valami meleg, plusz nagyon fújt a szél. Még jó, hogy mindig pulóver van nálam, no meg kabát.

Aretxabaleta volt az első hely, ahol jártunk. Egyszer régen itt futottam, így számomra nem volt ismeretlen a település. De most elmentünk mellette, követve egy turista útnak látszó útszakaszt. El is értük a „Vías Verdes” néven ismert „turista utat”. Rengeteg ember közlekedett rajta, de fogalmunk se volt, hogy hova mentek. Így, mint kiscserkészhez méltóan, követtük őket, hogy kiderítsük a rejtélyt. Azonban nem voltunk elég gyorsak, mert mire utólértük volna őket, eltűntek. Valószínű nagy szerepe volt ebben a Lasarte-ban lévő templomnak, mivel ha jól hallottam, éppen akkor volt istentisztelet. Én, meg mint jó valláson kívüli tiszteletben tartom mások hitét, nem nyitottam be a templomba, csak kívülről néztük meg az építményt. Szép volt. Mindenfelé platánfa körülötte, szépen összefonva az ágai és szépen megmetszve felülről.

Lasarte után nagy mező következett, ahol lovakkal pacsiztunk, emberekkel találkoztunk, amíg a következő faluba, Berrosteguieta-ba nem értünk, ahol újabb templomot vehettünk szemügyre. Nekem ez jobban tetszett, mint az előző. Mivel nem volt konkrét célunk az útiránnyal kapcsolatban kitaláltuk, hogy megmásszuk a közelben lévő hegyet, ahol egy TV torony volt látható. A hegy neve, mint kiderült: Zaldirian. Az első csúcs, amit elértünk 846 méter magason volt, innen már nagyon szép volt a kilátás Vitoriára és a környékre. Viszont akkora szél volt, hogy nem volt értelme sokat itt időzni, mert nem nagyon bírtunk egyhelyben állni, sajnos. A TV toronyhoz vezető út, kicsit hosszúra sikerült, mivel elkalandoztunk kissé. Ugyanis a fáktól nem lehetett látni a célt. De kis kitérő után csodálhattuk az újabb szép kilátás, most már a másik oldalra is. Mint kiderült ez a csúcs a Montes de Vitoria hegységben van. Itt húzódik valahol a Vitoria tartomány, és a kis beékelődés (mint egy lencse), Burgos határa.

Következő állomásunk, már hazafelé tartó utunk során került érintésre. Láttunk egy várromot a mellettünk lévő dombon, azt vettük célba. Közben sikerült találnunk egy kőfejtőt, nem volt semmi. Jó háttérképek készültek, lehet majd válogatni. :)

A dombon lévő várrom az Eskibel nevet viseli, igaz erre már csak a tetőről lejőve derült fény, mikor az útkereszteződésben megtaláltuk az ide kapcsolódó táblát. Ami a fenti kilátást illeti, nem lehet elmondani, látni kell majd. Nagyon szép. Látszik az egész város (ami a párától látható), az egyetemi résztől kezdve az ipari negyedig.

Mivel Petinek nem volt sok kedve megmászni a következő dombot indultunk haza, végig a műúton, gondoltuk mi. De szerencsére közben beleakadtunk egy parkba (Armentia parkja), ami annyira elnyerte a tetszésünket, hogy ott folytattuk utunkat, ami bevitt egészen a településre. Ha minden igaz Armentia egyik külvárosa Vitoriának, vagyis mi ezt gondoljuk. Hazafelé végigmentünk Vitoria külvárosában, ahol is a gyárak kezdődnek, az autószalonok vannak (láttam sok Mini Coopert), valamint a Mendizorrotza áll. Lefényképeztem végre előző szállásunk (Isaac Diez) környékén lévő csodálatos palotákat.

Sikerült újabb vízhólyaggal gazdagabban bealudni kb. két órát, mihelyt hazaértem. Kicsit meg is pirultam, mivel a nagy szél ellenére sütött a nap nagyon.