2008. július 20., vasárnap

Heti bontás… avagy vége van már a hétnek II. rész… 2008.07.19.

Az élet megy tovább, nem áll le bármi is történt, ami nem tetszik, ami miatt szomorkodni kellene.

Hétfői kemény munkanap után felüdülésként gondoltunk a keddi-szerdai évfolyam bulira Lengyeltótiban. Gondoltuk, majd jól elázunk, na persze nem az esőtől, de persze attól sikerült inkább. Valahogy konszolidáltabb volt az Egészező bulink, mint a Felező buli. Senki nem jött össze senkivel, senki nem rúgott be úgy istenigazából, pedig a lehetőség meg volt adva, de viszont mindenki nagyon jól érzete magát, gondolom én. Igaz hétfőn még azon izgultunk, hogy a vasutas sztrájk véget érjen még hétfőn, különben gondok lettek volna a lejutással. :)


A leutazás sem ment zökkenőmentesen, legalábbis számomra, mivel, persze megint utolsó pillanatban értem el a vonatot, siettem, ahogy tudtam. Erre kiderült, hogy késik 10 percet, na szép. Legalább szóltak volna, de nem. Hát út sem volt kellemes, kicsit másnaposnak éreztem magam, pedig nem voltam az, csak valahogy jól se voltam, biztos az időjárás. Hétfő este még megittunk majdnem 2 üveg bort Hajnival a koliban, megünnepelve, hogy végre sikerült rendbe tennem a szobát, az erkélyt, amit kedves szobatársaim nem voltak képesek rendben tartani, takarítani, amíg kint voltam Spanyolországban. Mit is mondjak 2 hetembe került, amíg mindent megcsináltam. De most már a tiszta erkélyen tudtunk borozgatni, beszélgetni Hajnival. Ja üzenem, még van fél üveggel a borból, a jobbik fajtából, tehát folyt. köv...:)


A keddi Balatonban fürdést elmosta az eső, a viharos szél, no meg az idő rövidsége, mivel aznap még bográcsozás volt a fő feladat. De azért megmártóztunk a Magyar tengerben. Majd eláztunk a parton. Szerencsére aznap először és utoljára, Lengyeltóti „világvárosban” már jó idő volt. Igaz, Anna, Ági szerint megkérdőjelezhető a nagysága, mivel nincs cukrászda a településen. :) Viszont közel a tanyavilági része, ahova utunk vezetett. Nekem nagyon tetszett a környezet.

Miután „beköltöztünk” éjszakai szállásunkra, jöhetett a jól megérdemelt Welcome Drink, ami kivételesen nem pálinka volt, hanem Jager. Tényleg egész este nem is ittam, szörnyű…áhhh. Pótolni, pótolni!!!

A főfogás nagyon jól sikerült, tudunk mi főzni, no meg Szabi anyukája, aki előkészítette a dolgokat. Most meg nem mondom mit főztünk pontosan, de hús, krumpli, hagyma, olyan gulyás forma kevés vízzel. :)

Az este gyorsan eltelt sajna, próbáltunk játszani, ezt-azt, de inkább tábortű melletti beszélgetés, iszogatás lett a dologból, ami valahogy nagyon jó volt. Érdekes témákról társalogtunk, mint pl. az epilálás, nudistastrand…, hogy mondod, milyen nyelven…stb., stb… Persze korai alvás nem volt, kb. hajnali 4 körül indultam én aludni, de hogy a többiek, passz…

Szerdán sikeresen elfogyasztottuk Szabi anyukája által készített reggelit: paprikalecsó. Kiderült, hogy vannak olyanok, akik nem értenek a kávéfőzőhöz…kávéfőzéshez. Fürödtünk a Balatonban megint, de most legalább jó időben…este pedig kicsit fáradtan estünk az ágyba a hosszú nap után. :)


Heti bontás… avagy vége van már a hétnek… 2008.07.19.

Most mit mondjak, egyik szemem sír a másik nevet tipikus példája volt a mostani hét számomra. De mivel is kezdjem?!


Azt hiszem, a szomorú hír kívánkozik előre, bármilyen jó dolog is történt a hét többi részében. Kedden meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus! Mint valami villámcsapás ért a hír, mikor szerdán megtudtam az internetről, és az újságokból. :( Mivel kedden Lengyeltótiban voltunk, és csak szerda este értünk haza, addig nem tudtam semmiről, mivel el voltunk vágva a külvilágtól. TV, rádió, internet, újság nem volt a közelünkben kedden. Szerdán napközben meg nem gondoltam, hogy kellene venni, hallgatni bármit is. Kellett volna!!! Hazaérve a koliba, láttam én, hogy Kolonics van a Metro címlapján, de gondoltam, biztos nyert valamit, nem olvastam bele az újságba. Majd este döbbentem meg, mikor a nso.hu oldalán fekete szalaggal olvasom a nevét. Na, rögtön elolvastam minden kapcsolódó cikket. Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, de az egész magyar nemzetnek! Egy nagyszerű embert veszítettünk el. Már csak az Ő emléke miatt is küzdjetek srácok az olimpián, mutassuk meg milyen a magyar. Ami pedig a mentősöket illeti, nem kell rájuk fogni, hogy későn ért ki a mentő, nem nagyon tehetnek róla. Talán ez jó pofon volt a vezetőségnek, kormánynak, hogy kicsit jobban odafigyeljen a magyar sportra, sportolókra, bár nem ez kellene, hogy észrevegyék… Nyugodj békében Koló!


Azt hiszem, ezek után nem tudok örömteli dolgokról beszámolni, folytatom később…


2008. július 8., kedd

PUF, PASO… 2008.07.08.

Azt hiszem nagyon meg fogom utálni a rövidítéseket, de nem tudom miért. Pénteken mikor VOLT-on voltunk, Annának hiába magyaráztam milyen jó is a PASO fogalma sem volt róla melyik együttes is az, majd mikor közöltem, hogy megyek akkor a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertre felvidult, de hát azt Ő is szereti, de miért nem így mondtam Neki, hova akarok menni. Paffff…


Vasárnap este voltunk PUF koncerten a Zöld Pardonban (ZP), ami szerintem nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy Lecsónak valahogy nem volt hangja. Vajon mit csinált a VOLT fesztiválon? Mikor ment el a hangja, PUF koncerten vagy a Kiscsillagon, esetleg túl sok hideg sört emelgetett a kezével, és idővel nem bírták a hangszálai. De azért emberesen végigszenvedte a vasárnapi koncertet is, csupán a kiabálós részeket vagy kihagyta, vagy visszafogottabban énekelte. A magas hangokról meg ne is beszéljünk…

Nekem mindenesetre nagyon tetszett, mint ahogy Verának is, aki közben megjött a VOLT-ról, és gondolta, ha fesztivál, akkor legyen fesztivál, így elkísért a ZP-be. Holnap meg megy tovább Hegyaljára. :) De jó egyeseknek, csak buliznak, buliznak…


Hétfő, megérkezett a nem várt csapadék is, és persze sikeresen eláztam munkából hazafelé, "ügyes vagy Robi". Majd este sikerült ezt még egyszer megismételni. PASO-ra szerettem volna menni, Violával megbeszéltük, de hát leszakadt az ég. Mit volt mit tenni, maradtam itthon és vártam az enyhülést. Ami meg is jött, és még időbe el tudtam indulni, hogy az utolsó számokat meghallgassam. :) Lehet mégsem kellett volna. Mivel, ha már ott vagyok Viola meg bent vár, bementem, max bulizunk egy kicsit. Na persze, meg, ahogy elképzeltük…pár perc elteltével olyan felhőszakadás jött megint, hogy nem nagyon találtam 5 perc múlva száraz részt magamon. De ekkor már úgy gondoltuk mindegy nekünk, max kicsit jobban megnövünk még és bulizgattunk tovább a többi önfeledten ugráló, ázó fiatallal. Most meg itthon ülve, már forró fürdő után kortyolom kihűlt teámat, és hajnali 3 órakkor azon gondolkozom, kellene aludni menni.


A gondolatot tett követi, és megyek is… Jó éjszakát!!!




Vissza a múltba… Forever Espana… 2008.07.07.

Sok időbe telt, de most végre van egy kis időm, hogy beszámoljak Spanyolországban, Portugáliában töltött utolsó hónapomról. :) Vasárnap délután van utazom vissza Pestre és nem sok kedvem újságot van olvasgatni. Páran meg hiányolták az utolsó heteket. Ugye Virág… :)


Nem szándékozom hosszú oldalakon keresztül ecsetelni, mit hol csináltam, inkább más megoldást találtam. Utolsó hónapomban Anikót látogattam meg Alicante-ban, majd onnan Madrid érintésével, ahol Virággal meg Viktorral találkoztam, mentünk tovább Porto-ba együtt. Legutolsó ERASMUS hetemet pedig újra Vitoria-ban töltöttem, búcsúpartyk és vizsgázgatás közepette. :)


Alicante: nagyváros Spanyolország Földközi-tengeri oldalán, Valencia alatt. A tengerpartja csodálatos, maga a város azonban nem fogott meg nagyon. Sajnos a város legszebb részét, magát a várat csak utolsó este tudtuk megnézni, pedig ezzel kellett volna kezdeni. Tehát aki oda utazik, előbb mássza meg a nem is olyan kis dombot, nézze meg a város felülről, mert csupán ezután érdemes elindulni, felfedezni a város szépségeit, mert azért akad olyan is. Rögtön a vár alatti rész a Santa Cruz városrész, amely a legrégebbi épületeket tartalmazza, ez az úgymond Casco Viejo itt Alicante-ba. A tengerpart nagyon szép a kikötővel együtt és persze nélküle is. Több homokos részt lehet elkülöníteni a városon belül, összesen hármat, igaz csak az egyik van a város központi részén, a másik kettő már a külváros részeit színesíti. Metró közlekedés nagyon kezdetleges, most építgetik, csupán két megálló van a föld alatt, amely tovább folytatódik, mint villamos, majd később, mint egy HÉV funkcionál a közeli települések közt. Nagy egyenes kétsávos utcák, amely közt sétálóutca található, rengeteg körgyűrű, az épületek közt kis, keskeny utcák. Számtalan bár, szórakozóhely alkotja a városba látogató fiatalok, vagy itt tanuló ERASMUSosok fő tartózkodási helyeit. Párat mi is meglátogattunk Anikóval. Nekem tetszettek. A legjobban a Desden bár, bizonyos napokon olcsó a sör, valamint nagyon tetszett a belső elrendezés is a falon lévő tárgyak miatt. Akad tánci-tánci hely is rengeteg, igaz csak párat néztünk meg. De nagy különbség Vitoria és Alicante között, hogy ez populárisabb terület, mint baszkföld, mind zenei világában, mind az embereket elnézve. No meg azért más miatt is, de ezt majd megtapasztalja mindenki személyesen. Találtam baszk tapas bárt is, no meg egyik este ittunk chupit, de hát ennek az alkoholtartalma messze elmarad a Vitoriában kaphatótól, sőt…nem tudom volt-e benne egyáltalán alkohol. :)

De majd még visszamegyek oda és jobban körbenézek, mert most valahogy a város felfedezése nem nagyon történt meg. Inkább a környéket mutatta meg Anikó…Viszont felcsaptam torreadornak, és megültem szőrén a bikát…


Elche/Elx: Alicante-től kb 1 órás buszút ez a kisváros, amely a pálmáiról híres. Állítólag Sissy hercegnő is járt itt pihenni és mivel Neki nagyon megtetszett a hely, azóta híresült el a világban, neveztek is Róla el pálmát itt. Ez a szokás azóta él. A város központi/fő parkjában számtalan fa névvel van illetve, amelyet a város adományoz oda. De nemcsak parkokban, hanem elszórva is találhatunk pálmákat, hol kisebb, hol nagyobb méretben, valamint magánkerteket is díszítenek. A városban számtalan park, szökőkút színesíti a látnivalókat, amiből akad rendesen. Katedrális, vár, folyópart, pálmaligetek, kis szűk utcák. A város folyóját 7 nagy híd íveli át, igaz a folyó kb. másfél méter széles és egy csatornában fut végig. A medre, ami mesterségesen van kialakítva viszont legalább 20 méter széles, a mélysége pedig vagy 10 méter. Ugyanakkor még további kis hidak is ívelnek át a „folyón”, amin szintén át lehet kelni, ha lemegyünk a lenti sétáló részre. Az árterület pedig azért szükséges, mert néha kiönt ez a kis csatorna és akkor elönti a lenti területeket. Sajnos mivel hétfőn voltunk itt a múzeumokat nem nagyon tudtuk meglátogatni, de majd később…


Benidorm: a spanyol „Manhatten”, mint ahogy hallottam a nevét, meg, ahogy sokan ismerik. Állítólag az amerikaik jobban ismerik ezt a magas épületeiről elhíresült várost, mint Alicante-t. :) S tényleg számtalan „felhőkarcoló” alkotja a város tehetősebb negyedét, amely közül kiemelkedik a „nem tudom mi a neve” hotel, de jó magas. Ide vonattal jöttünk, vagyis inkább a spanyol HÉV-nek is hívhatnánk, csak éppen lényegesen tisztább, jobb körülmények uralkodnak itt, mint otthon. Találtam Eroskit a város közepén, ami meglepő volt, főleg, hogy ez egy baszk üzletlánc, de nagyon örültem neki, mivel tudtam, hogy olcsó, és jó dolgok vannak benne, az ebédhez itt vásároltunk be, amit a vasútállomáson fogyasztottunk el a délután folyamán. :) A tengerpartja gyönyörű a városnak, sajnos nem fürödtünk itt, mert azt a mai napi másik állomásunkon Altea-ba terveztük, később nagyon meg is bántuk. Csodaszép kék tenger, homokos tengerpart, csinos lányok… mi kell még. Fürödni kellett volna, de késő bánat, majd ezt is legközelebb. Viszont a kilátás fentről nagyon szép volt, tudom ajánlani mindenkinek, majd nézzétek meg a fotókat, lassan azok is felkerülnek. A város tele van olcsó boltokkal, kiárusítással, mintha valami bazársoron mennénk végig, vagy számtalan kínai bolt lenne egymás mellett, azzal a különbséggel, hogy itt csak egy-kettő ezekből a tényleg kínai üzlet. Ugyanakkor rengeteg a külföldi, mit rengeteg, rajtuk kívül nem is nagyon lehet másokat felfedezni: angol, német, finn, amerikai tucat számra lepi el a város utcáit, és majdnem minden boltos, árus angolul próbál kommunikálni.Mit is mondjak, jól be is vásároltam. Szereztem végre spanyol pólót, zászlót, kulcstartót!!! Vitoriában ezek nem nagyon vannak, sajna…


Altea: Még Benidormból átruccantunk ide is, pedig lehet nem kellett volna. Mire megjöttünk elromlott az idő, és csak azt figyeltük, vajon mikor fog az ég leszakadni. Maga a város csodaszép, szintén homokos tengerpart, a közeli város kiálló sziklája a tengerből fantasztikus látványt nyújt, valamit a parton található Rodonda akusztikája kipróbálásra érdemes. Én is csak benne állva jöttem rá, hogy milyen jól viszhangzik. Kis zegzugos utcáin haladva el lehet jutni a falu/város templomáig, ami a település legmagasabb pontján helyezkedik el. Az óváros rész fehér házai leginkább a görög területek házaira emlékeztetnek, de azért ez Spanyolország. Az emberek közvetlenek, itt már megint jellemző, hogy előbb szólnak az emberhez angolul, mint spanyolul, ami kissé furcsa. Rengeteg a kaktusz, kevesebb pálmafa, narancsfa is elfordul, sok macska bújik meg a kis zugokban, a törpe kutyákról ne is beszéljünk. Mire a templomhoz felértünk nagyon elromlott az idő, megjött az eső is, így már nem volt kedvünk maradni, pedig még volt látnivaló, és a tengerpart sem lett kipróbálva itt sem. Elszomorító. :(


Folyt. köv. később…….






Van VOLT, volt VOLT, lesz VOLT… , avagy Sopronba jártunk 2008.07.05.

Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült a tegnapi nap és a tegnap este. Most éppen hazafelé utazok a buszon, kb. nulla alvással, mivel ezen elfoglaltságot még nem sikerült kipróbálnom a mai nap folyamán. :) De nem is vagyok annyira álmos. A mai nap az utazás jegyében telik, telt. Sopron – Győr – Budapest vonattal, Budapest – Hort autóbusz, no persze beiktatva kis gyalogos közlekedéssel is. :)


Tehát Sopron, jó VOLT… A vonatot épphogy elértem, miért is meglepő, Évi, Magdi jót mulatott rajtam, ahogy, mint mondták „kiugrottam a bokorból és futottam a vonathoz”. Legalább Nekik jól kezdődött a napjuk. Persze nem hoztak sört, még jó, hogy nálam volt kettő, teljesen véletlenül. Ami elfogyott sajna Győrig, utána pedig hiába mondtam Nekik vegyenek, csak nem jött össze. Így, ha belegondolok az átszállás után az egész vonaton talán csak nekünk nem volt sörünk. Józanok is maradtunk.

Sopron már várt minket, érkezésünkre beborult az ég, és elkezdett csepegni az eső. Még szerencse, hogy Anna közel lakik. Már megrendeltük Tőle az ebédet, és ahogy már megszoktuk Annától, a kaja frissen várt minket: zöldbableves, tepsis sült krumpli, hozzá hagymás-tejfölös szósz, saláta, és bor. Nagyon jól laktam, de szerintem a többiek is. Jöhetett a fesztivál

Rengeteg ember, lányok, fiúk, gyerekek, lányok, fiúk, gyerekek, szülők… tehát sokan voltunk. Az idő jó volt, a „sör” hideg, a koncertek jók, mi öten (Magdi, Évi, Anna, Cp és én) pedig próbáltuk jól érezni magunkat. Jelentem sikerült. :)

Manu Chao miatt jöttünk leginkább, de ahova eljutottunk, azt meghallgattuk addig is amíg 23 körül el nem kezdődött a koncert. Rengetegen voltak, nem mondom, hogy többen, mint a tavalyi Prodigy-n, mivel akkor hátul álltam, most meg furakodtunk előre Cp-vel, hogy megtaláljuk a lányokat, amit sikerült is nagy nehezen a koncert végére körülbelül. De azért a java részt az első sorokból hallgattuk. :)

A Kiscsillagra már csoportosan vonultunk át, igaz soha nem hallgattam még, nem is mondom, hogy nagyon megfogott. Mintha a Kispál és a Borz-t hallgattam volna, végül is Lovasi zenekara ez is. Azért élveztem, főleg úgy, hogy közben „felszedett egy lány” a tömegben, akivel jól eltáncikáltunk a koncert folyamán. Majd, mivel igazi gentlemen vagyok, haza is kísértem, mivel már nem akart maradni, nekem meg volt kedvem beszélgetni, ismerkedni. :)

Lányaink is leléptek, a fáradtság eluralkodott rajtuk. Csupán azt sajnálom, hogy a cuccomat nem vittem magammal, mivel Vera megígérte, hogy még bulizunk reggelig, így vissza kellett jönnöm a táskámért, meg miatta is, de minek. Bealudt Ő is, így mit csináljak, mit csináljak… hát vissza a városba, és voy a ir a casa…vonat, busz, gyalog…


Na jó, hazafelé bealudtam a buszon, zenehallgatás, blog írás közben…