Most mit mondjak, egyik szemem sír a másik nevet tipikus példája volt a mostani hét számomra. De mivel is kezdjem?!
Azt hiszem, a szomorú hír kívánkozik előre, bármilyen jó dolog is történt a hét többi részében. Kedden meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus! Mint valami villámcsapás ért a hír, mikor szerdán megtudtam az internetről, és az újságokból. :( Mivel kedden Lengyeltótiban voltunk, és csak szerda este értünk haza, addig nem tudtam semmiről, mivel el voltunk vágva a külvilágtól. TV, rádió, internet, újság nem volt a közelünkben kedden. Szerdán napközben meg nem gondoltam, hogy kellene venni, hallgatni bármit is. Kellett volna!!! Hazaérve a koliba, láttam én, hogy Kolonics van a Metro címlapján, de gondoltam, biztos nyert valamit, nem olvastam bele az újságba. Majd este döbbentem meg, mikor a nso.hu oldalán fekete szalaggal olvasom a nevét. Na, rögtön elolvastam minden kapcsolódó cikket. Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, de az egész magyar nemzetnek! Egy nagyszerű embert veszítettünk el. Már csak az Ő emléke miatt is küzdjetek srácok az olimpián, mutassuk meg milyen a magyar. Ami pedig a mentősöket illeti, nem kell rájuk fogni, hogy későn ért ki a mentő, nem nagyon tehetnek róla. Talán ez jó pofon volt a vezetőségnek, kormánynak, hogy kicsit jobban odafigyeljen a magyar sportra, sportolókra, bár nem ez kellene, hogy észrevegyék… Nyugodj békében Koló!
Azt hiszem, ezek után nem tudok örömteli dolgokról beszámolni, folytatom később…
2 megjegyzés:
nekem mondta szabi kedd este. még mindig nem tudom elhinni...
és nekem miért nem mondta?
Megjegyzés küldése