Utolsó bejegyzés... idén...bár ki tudja

Véget ért a karácsonyi időszak, legalábbis a BKV-nál. Az ünnepek alatt nem nagyon találkoztam ellenőrökkel a metró, és egyéb közlekedési eszközökön, de most újra megjelentek. Biztos ajándéknak adták, hogy nem ellenőriznek senkit. :)

Gondolom mindenki teli hassal, feltöltődve vág bele az utolsó napokba, én legalábbis így állok hozzá. Sikeresen etettek mindenhol, ahol a a jeles napok alatt voltam, így elértem a versenysúlyom felső határát, és most már jöhet az alsó határ eléréséhez szükséges szieszta. Vagy valami más... éppen ezért este Kiegyenlítő foci lesz. :)))

Holnap pedig sikeresen elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresen átvészeltünk újabb egy évet, s mindjárt itt a Karácsony megint. :)




Nem ért véget az éjszaka... Az esti menü: forralt borozás a pálya szélén, miközben a pályán ádáz csata folyt, hogy ki éri el az első gólt, ki mehet a pálya szélére...forralt borért. :)
Mi győztünk végül is, de mindenki átérezhette a melegséget a testében, ha kellő mennyiségű nedűt ivott. Majd a végén előkerült a maradék székelykáposzta, szó szerint Tirgu Mures-ből, amely elfogyasztása után már nyugodtan térhetett a megfáradt sportember nyugovóra.

Itt az utolsó napja az évnek: BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!

Újra....

Hurrá, újra járnak a vonatok, fantasztikus...
Épp azon vagyok, ha most nem használja ki a Volánbusz, hogy elcsábítsa az utasokat a MÁV-tól, akkor soha... meg is tette szépen... ki akar ezentúl vonattal menni majd, remélem kevesen, ha lehet busszal is. Kár, hogy nem megy mindenhova busz...
Jó volt a sztrájk, sokat is ért... most meg hirtelen beszüntetik, uram bocsá, szüneteltetik, megijedtek a néptől, mert ugye "A nép, az istenadta nép...", számomra ezzel szépen le is írták magukat, nem mintha eddig nem tették volna. :) A durcás kisfiú úgy gondolta, jobb lesz kicsit visszafogni, mert akkor lehet lesz karácsonyi ajándék, majd ha mégse, bevágja újra a durcit... azt hiszem ez még 3-5 éves korban elmegy, no de felnőtt fejjel...?
Anna, remélem busszal jössz haza, mert ki tudja, lehet vonattal csak Bécsig jutnál... igaz onnan már gyalog is hazaérsz :) ,repülővel meg inkább hagyjuk mostanában...

Mint ahogy az egyik újságban volt egy poén az Összehangolt menetrendről:
- Szóval a villamospótlóról átszáll a vonatpótlóra, és ha szerencséje van, azzal pont eléri a repülőpótlót.

Épp Vas Maya duruszol a háttérben a szerelmes Sláger rádióban, miközben eszembe jutott az a két csaj, akik az IKEA-ba a mai napon a Vészkijáraton szerettek volna kimenni az épületből. Nem tűnt fel nekik, hogy nem nagyon mászkálnak arra emberek. Majd mikor rájöttek, hogy ez nem lesz jó taktika a kijutásra, észrevették a földön elhelyezett nyilakat, amik a célszerű haladási irányt jelölik a kasszák felé. Na, itt már dőltem a röhögéstől, mivel nem találták meg a következő irányjelző nyilacskát. Szegények forgolódtak össze-vissza. Végül pedig nem tudom kijutottak-e, de ez már egy másik történet...

Azt hiszem a mai magyar fociban minden megtörténhet már. Erre enged következtetni, hogy mai nap kinevezték a REAC új edzőjét, Hevesi Tamás személyében. Ez mind szép és jó, de ki az a Hevesi Tamás, mert én csak egy emberre tudtam ekkor gondolni, és már dúdoltam is "Mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő...". Hát igen, mások is rá gondoltak. De mit keres Ő a magyar labdarúgásban, fogalmam sincs.
Mint kiderült már eddig is edzősködött, a Ferencváros női csapatánál, és idén szerezte meg az NB1-hez szükséges UEFA Pro-licencet. De akkor eddig miért nem hallottunk Róla, jó kérdés!?

Biztos a REAC vezetőinek is ez a dal kezdett el csengeni ( csak a napernyő helyett mást gondoltak) a fülükben, mikor összeültek és elkezdtek gondolkodni, ki is legyen az aki a magyar bajnokság utolsó helyezett csapatát kivezeti a gödörből. Hát én szurkolok Neked Tamás! Amíg a Honvéd mögött tartod a REAC-ot, addig sok sikert kívánok Neked! :)

Csak úgy...

Most értesültem róla, hogy meghalt a világ legöregebb szüze. Az "érintetlen" hölgy a napi 1 konyaknak és az önmegtartóztatásnak köszönheti 110 éves korát. 1898-ban született Norvégiában, a nevére nem emlékszem. :)
--> akkor én nem fogok olyan sokáig élni? Magdi mégis túlélsz?

Másik érdekes: nem is tudtam, hogy Budapesten van "piacjárat". Márpedig a 149-es villamospótló járat éppen ilyen. A Deák térről indul, megáll a Fővám téri piacnál, itt leszállnak az öregek, kiürül a busz, majd felszáll a váltás, akik jönnek a végállomásig, a Fehérvári útra a piachoz. Érdekes. Aki pedig itt száll fel, megy tovább a Fővám térre a piacra, mivel körjárat a villamospótló. :)

Ilyen nincs, 54 ezer forintost találtak 2 helyen is Magyarországon, megjelent a Monopoly új kiadása. :)) Hurrá, megvesszük.

Nem tudom mikor ettem utoljára igazi kürtőskalácsot, de nem tegnap az biztos. Dórival elemezgettük, hogy a sulinál 900 HUF-ért árulják a kürtőst, igaz nem tudom mekkora a mérete, de azért kicsit sok úgy gondolom. Ennyi a Kosztolányin is egyébként. A Népstadionnál 600 HUF. A Boráros téren, a villamosnál lévő aluljáróban 330 HUF a nagy. Itt vettem, mert éppen úgy alakult, de nem jöttem rá, hogy most akkor ez finom vagy sem. Elemzők kerestetnek!!!
Cél: megtalálni Budapest legfinomabb kürtőskalácsát!!!

Hétvége...

Eddig sem csíptem a rendőrkapitányságokat, de most már biztos nem is fogom. Ma ugyanis sikerült vagy 3 órát ott üldögélnem, mint kiderült a végén, teljesen feleslegesen. Ugyanis volt egy nagy sikerű BLSZ IV. osztályú mérkőzésem a mai nap folyamán, amin az egyik játékos túl sok Harcosok Klubját nézett, és úgy gondolta neki verekednie kell, miután máshogy nem tudja levezetni a feszültségét. Minek után a hazai csapat kihívta a rend őreit, akik meg is jöttek, kedélyesen elbeszélgettünk velük, majd miután sikerült végre rendet rakni, jegyzőkönyvet megírni bementünk velük a yard-ra, hogy azonosítsunk, meg felvegyék a vallomásunkat. Ha 6 embernek nem mondtuk el, hogy mit láttunk akkor egynek sem. Már kezdem érteni, miért is halad ilyen lassan a magyar közigazgatás (vagy büntetőtörvénykönyv) ezen része. Végül csak nem vették fel a vallomásomat, vagy mit, csak a kollégámét (mivel Ő többet látott-hallott), de azért volt tanulsága az esetnek.
Pl. kiderült, hogy egy korsó sörnek 2-3 óra kell míg felszívódik kb., a rend őrei és a határőrség különböző pisztolyt használ, na és persze még büfé sincs a várószobába, de még egy automata sem :)
Ja, viszont közel a Volan, mint kiderült hazafelé...


Anna, Neked pedig fényképeztem egyet, mert eszembe jutottál, mikor megláttam őket. Na jó, Mónikát is érdekli biztos. :)

"Esti hajtás"

Pénteki érdekes

Nem tudom ki látta, vagy ki nem látta, de azt hiszem érdemes kiállni a sort (persze nem hétvégén kell menni, és akkor nincs sor) a Bodies kiállításra.

Mi megtettük, de állíthatom nagyon jó volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. De aki megy az légyszi vigyen papírt, tollat, és jegyzeteljen majd nekem, nálam sajna nem volt. De előtte szóljon és elmondom mit kell majd felírni. :)

Csupán pár frappáns idézet, persze nem biztos, hogy teljesen szó szerint idézem, na jó inkább érdekességek. :)

• - tudtátok: a négy ízen kívül (édes, savanyú, sós, keserű) van egy ötödik is, amit a nátrium-glutamát vált ki, és a neve --> umami.
• - a vérkeringés a testen belüli gyorsforgalmi autópálya (na itt kellett volna jegyzetelni, mert ezt nem tudom pontosan, de érdekes).
• - egy doboz cigaretta 3 óra 40 percet vesz el az ember életéből (erre pontosan emlékszem, Magdi miatt) :)

Nekem nagyon tetszett a kiállítás, leginkább a vége felé, mikor vékonycsiszolatban jelenítette meg az emberi testet. De jók voltak a csontvázok is a kosárlabdával, vagy a focilabdával (ez a honlapról van, fotózni sajna nem lehet :( ). Ezek a kínaiak még a sporthoz, no meg a humorhoz is értenek.

A legjobb azonban, szerintem az embrió/magzat rész volt, ahogy preparálták őket. A csontok szép pirosak, a porcok sárgásak. Nagyon érdekes...



Másik roppant érdekfeszítő téma, no inkább humoros kategóriában indulhatni, mint érdekesség... Péntek este, nem mondom, hogy fel voltam teljesen öltözve, inkább Ádám kosztümben igyekeztem beszerezni még egy kis ásványvizet az erkélyről, mivel a borból kifogytunk bent Zsófival, és már nem akartunk többet alkoholizálni, így hát nyitom az ajtót, látom kint az udvaron senki, nem fog senkinek feltűnni, ha kilibbenek. Az nem is tűnt volna fel, de ahogy kiléptem az erkélyre, úgy fordultam is vissza a szobába, mivel az erkélyen gubbasztott egy srác a földre térdelve az asztalra dőlve. Elsőre azt hittem ip az, mivel hasonló pulóvere volt, de hát Ő honnan a francból került volna ide. Gyorsan kaptam valamit magamra, majd még1x kinéztem, és tényleg ott gubbasztott a srác. Érdekes. Gyorsan elzavartam, hogy menjen el, ahogy jött, mert nem tudom mi lesz. Tudni kell róla, hogy holt részeg volt szerintem, de olyan ügyesen mászta át a korlátot, és ment le... Zsófi nem akarta elhinni, hogy valaki volt az erkélyen, így meg kellett Neki mutatni, hogy is jött be az idegen... Remélem jót röhögtetek...

Ennyi

Reload...

Sikeresen túl vagyok megint pár héten, amikor is nem sikerült egy sort sem írnom ide, de hát ez van, sajna. Lassan haladok a sulival, szakdolit elkezdtem, munkát kellene találni, de hát nem megy ez olyan könnyen, mint gondolta volna az ember.

Az elmúlt hetekben nem sok minden érdekes történt, de hogy külhonba szakadt barátainknak is kedveskedjek, pár kép és kommentár hozzá. :)

Voltam Kogutowicz Manó emlékülésen, ami szerintem nagyon jól sikerült:


Sikeresen leesett az első hó, hol itt, hol ott alig lehetett észrevenni.

Tegnap (szerdán) este, mentem hazafelé és a BAH csomópontnál az aluljáróba figyelmes lettem két pár lábbelire, ami gazdátlanul álldogált a földön a fal mellett. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, de fejembe vettem, hogy ma visszamegyek és megnézem ott vannak-e még, vagy valaki magáévá tette-e azóta. Csodák-csodájára a lábbelik ott voltak, sőt, meg is szaporodtak, már 4 pár lábbeli sorakozott, most már katonásan a fal mellett. Igaz került egyik-másikba már Mikulás ajándék is (valahol korán jött), és ha minden igaz további lábbelik sorakozhatnak majd fel a következő napok során. Majd ellenőrzöm. :)
Sokáig gondolkoztam mi legyen a kép címe, tegnap még azon voltam, hogy "Itt jártunk", mivel a 2 pár lábbeli olyan helyzetben volt, mintha épp akkor vették volna le őket, de mára megdőlt ez az aláírás. Így mást találtam ki.

"Felsorakozva, avagy step-by-step"

Újra itt....

Azt kell mondjam elfáradtam ezen a héten. No, nem kell túlzásokba esni, de sok meccsem is volt, valamint be kellett fejeznem egy munkát a hétvégén, így kicsit összesűrűsödött a hét. Még most is golyóznak a szemeim annyit ültem a gép előtt, és rajzoltam, rajzoltam, rajzoltam...
De végre, vége... most már jöhet az újabb kihívás, a SZAKDOLGOZAT! :)

Mivel sokan kifogásolták, miért is nem írok tovább, szeretnék olvasni fantasztikus írásaimat (na persze), arra az elgondolásra jutottam, hogy engedek a nyomásnak, és képernyőre vetem gondolataimat, élményeimet, olyan "Ez történt a nagyvilágban, velem!" cím alatt.


Első jelentős bejelentkezésem Brazília, az Interlagos-i Ring.
Majdnem sikeresen lekéstem a buszom amivel jöttem vissza Pestre, mivel nem bírtam elszakadni a TV képernyője elől, nagyon jó futam volt. Igaz nem Massa nyert, de ezt az egy versenyt láttam egész évben, de azt hiszem megérte, csak ezt megnézni. :)
Azt hiszem az utolsó 5 körben leszakadt eső miatt vált igazán izgalmassá a verseny, és mennyire örültem amikor Vettel megelőzte Hamiltont, majd szörnyűlködve néztem amint Glock lelassít. De, hát ahogy Massa is mondta ilyen az autóversenyzés, ilyen a sport. Ezért is szeretem. :)

Persze a buszt elértem, különben most nem írogatnék, de sikeresen késtünk vagy fél órát, mert valami baleset volt az M3-ason. Fantörpikus.
Most meg estek neki az Atlaszkartográfiának, mert holnap elő kellene adni, és még akarom fényesíteni kicsit... de lehet alszok inkább...

Heti bontás… avagy vége van már a hétnek II. rész… 2008.07.19.

Az élet megy tovább, nem áll le bármi is történt, ami nem tetszik, ami miatt szomorkodni kellene.

Hétfői kemény munkanap után felüdülésként gondoltunk a keddi-szerdai évfolyam bulira Lengyeltótiban. Gondoltuk, majd jól elázunk, na persze nem az esőtől, de persze attól sikerült inkább. Valahogy konszolidáltabb volt az Egészező bulink, mint a Felező buli. Senki nem jött össze senkivel, senki nem rúgott be úgy istenigazából, pedig a lehetőség meg volt adva, de viszont mindenki nagyon jól érzete magát, gondolom én. Igaz hétfőn még azon izgultunk, hogy a vasutas sztrájk véget érjen még hétfőn, különben gondok lettek volna a lejutással. :)

A leutazás sem ment zökkenőmentesen, legalábbis számomra, mivel, persze megint utolsó pillanatban értem el a vonatot, siettem, ahogy tudtam. Erre kiderült, hogy késik 10 percet, na szép. Legalább szóltak volna, de nem. Hát út sem volt kellemes, kicsit másnaposnak éreztem magam, pedig nem voltam az, csak valahogy jól se voltam, biztos az időjárás. Hétfő este még megittunk majdnem 2 üveg bort Hajnival a koliban, megünnepelve, hogy végre sikerült rendbe tennem a szobát, az erkélyt, amit kedves szobatársaim nem voltak képesek rendben tartani, takarítani, amíg kint voltam Spanyolországban. Mit is mondjak 2 hetembe került, amíg mindent megcsináltam. De most már a tiszta erkélyen tudtunk borozgatni, beszélgetni Hajnival. Ja üzenem, még van fél üveggel a borból, a jobbik fajtából, tehát folyt. köv...:)

A keddi Balatonban fürdést elmosta az eső, a viharos szél, no meg az idő rövidsége, mivel aznap még bográcsozás volt a fő feladat. De azért megmártóztunk a Magyar tengerben. Majd eláztunk a parton. Szerencsére aznap először és utoljára, Lengyeltóti „világvárosban” már jó idő volt. Igaz, Anna, Ági szerint megkérdőjelezhető a nagysága, mivel nincs cukrászda a településen. :) Viszont közel a tanyavilági része, ahova utunk vezetett. Nekem nagyon tetszett a környezet.

Miután „beköltöztünk” éjszakai szállásunkra, jöhetett a jól megérdemelt Welcome Drink, ami kivételesen nem pálinka volt, hanem Jager. Tényleg egész este nem is ittam, szörnyű…áhhh. Pótolni, pótolni!!!

A főfogás nagyon jól sikerült, tudunk mi főzni, no meg Szabi anyukája, aki előkészítette a dolgokat. Most meg nem mondom mit főztünk pontosan, de hús, krumpli, hagyma, olyan gulyás forma kevés vízzel. :)

Az este gyorsan eltelt sajna, próbáltunk játszani, ezt-azt, de inkább tábortű melletti beszélgetés, iszogatás lett a dologból, ami valahogy nagyon jó volt. Érdekes témákról társalogtunk, mint pl. az epilálás, nudistastrand…, hogy mondod, milyen nyelven…stb., stb… Persze korai alvás nem volt, kb. hajnali 4 körül indultam én aludni, de hogy a többiek, passz…

Szerdán sikeresen elfogyasztottuk Szabi anyukája által készített reggelit: paprikalecsó. Kiderült, hogy vannak olyanok, akik nem értenek a kávéfőzőhöz…kávéfőzéshez. Fürödtünk a Balatonban megint, de most legalább jó időben…este pedig kicsit fáradtan estünk az ágyba a hosszú nap után. :)

Heti bontás… avagy vége van már a hétnek… 2008.07.19.

Most mit mondjak, egyik szemem sír a másik nevet tipikus példája volt a mostani hét számomra. De mivel is kezdjem?!

Azt hiszem, a szomorú hír kívánkozik előre, bármilyen jó dolog is történt a hét többi részében. Kedden meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus! Mint valami villámcsapás ért a hír, mikor szerdán megtudtam az internetről, és az újságokból. :( Mivel kedden Lengyeltótiban voltunk, és csak szerda este értünk haza, addig nem tudtam semmiről, mivel el voltunk vágva a külvilágtól. TV, rádió, internet, újság nem volt a közelünkben kedden. Szerdán napközben meg nem gondoltam, hogy kellene venni, hallgatni bármit is. Kellett volna!!! Hazaérve a koliba, láttam én, hogy Kolonics van a Metro címlapján, de gondoltam, biztos nyert valamit, nem olvastam bele az újságba. Majd este döbbentem meg, mikor a nso.hu oldalán fekete szalaggal olvasom a nevét. Na, rögtön elolvastam minden kapcsolódó cikket. Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, de az egész magyar nemzetnek! Egy nagyszerű embert veszítettünk el. Már csak az Ő emléke miatt is küzdjetek srácok az olimpián, mutassuk meg milyen a magyar. Ami pedig a mentősöket illeti, nem kell rájuk fogni, hogy későn ért ki a mentő, nem nagyon tehetnek róla. Talán ez jó pofon volt a vezetőségnek, kormánynak, hogy kicsit jobban odafigyeljen a magyar sportra, sportolókra, bár nem ez kellene, hogy észrevegyék… Nyugodj békében Koló!

Azt hiszem, ezek után nem tudok örömteli dolgokról beszámolni, folytatom később…

PUF, PASO… 2008.07.08.

Azt hiszem nagyon meg fogom utálni a rövidítéseket, de nem tudom miért. Pénteken mikor VOLT-on voltunk, Annának hiába magyaráztam milyen jó is a PASO fogalma sem volt róla melyik együttes is az, majd mikor közöltem, hogy megyek akkor a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertre felvidult, de hát azt Ő is szereti, de miért nem így mondtam Neki, hova akarok menni. Paffff…

Vasárnap este voltunk PUF koncerten a Zöld Pardonban (ZP), ami szerintem nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy Lecsónak valahogy nem volt hangja. Vajon mit csinált a VOLT fesztiválon? Mikor ment el a hangja, PUF koncerten vagy a Kiscsillagon, esetleg túl sok hideg sört emelgetett a kezével, és idővel nem bírták a hangszálai. De azért emberesen végigszenvedte a vasárnapi koncertet is, csupán a kiabálós részeket vagy kihagyta, vagy visszafogottabban énekelte. A magas hangokról meg ne is beszéljünk…

Nekem mindenesetre nagyon tetszett, mint ahogy Verának is, aki közben megjött a VOLT-ról, és gondolta, ha fesztivál, akkor legyen fesztivál, így elkísért a ZP-be. Holnap meg megy tovább Hegyaljára. :) De jó egyeseknek, csak buliznak, buliznak…

Hétfő, megérkezett a nem várt csapadék is, és persze sikeresen eláztam munkából hazafelé, "ügyes vagy Robi". Majd este sikerült ezt még egyszer megismételni. PASO-ra szerettem volna menni, Violával megbeszéltük, de hát leszakadt az ég. Mit volt mit tenni, maradtam itthon és vártam az enyhülést. Ami meg is jött, és még időbe el tudtam indulni, hogy az utolsó számokat meghallgassam. :) Lehet mégsem kellett volna. Mivel, ha már ott vagyok Viola meg bent vár, bementem, max bulizunk egy kicsit. Na persze, meg, ahogy elképzeltük…pár perc elteltével olyan felhőszakadás jött megint, hogy nem nagyon találtam 5 perc múlva száraz részt magamon. De ekkor már úgy gondoltuk mindegy nekünk, max kicsit jobban megnövünk még és bulizgattunk tovább a többi önfeledten ugráló, ázó fiatallal. Most meg itthon ülve, már forró fürdő után kortyolom kihűlt teámat, és hajnali 3 órakkor azon gondolkozom, kellene aludni menni.

A gondolatot tett követi, és megyek is… Jó éjszakát!!!

Vissza a múltba… Forever Espana… 2008.07.07.

Sok időbe telt, de most végre van egy kis időm, hogy beszámoljak Spanyolországban, Portugáliában töltött utolsó hónapomról. :) Vasárnap délután van utazom vissza Pestre és nem sok kedvem újságot van olvasgatni. Páran meg hiányolták az utolsó heteket. Ugye Virág… :)

Nem szándékozom hosszú oldalakon keresztül ecsetelni, mit hol csináltam, inkább más megoldást találtam. Utolsó hónapomban Anikót látogattam meg Alicante-ban, majd onnan Madrid érintésével, ahol Virággal meg Viktorral találkoztam, mentünk tovább Porto-ba együtt. Legutolsó ERASMUS hetemet pedig újra Vitoria-ban töltöttem, búcsúpartyk és vizsgázgatás közepette. :)

Alicante: nagyváros Spanyolország Földközi-tengeri oldalán, Valencia alatt. A tengerpartja csodálatos, maga a város azonban nem fogott meg nagyon. Sajnos a város legszebb részét, magát a várat csak utolsó este tudtuk megnézni, pedig ezzel kellett volna kezdeni. Tehát aki oda utazik, előbb mássza meg a nem is olyan kis dombot, nézze meg a város felülről, mert csupán ezután érdemes elindulni, felfedezni a város szépségeit, mert azért akad olyan is. Rögtön a vár alatti rész a Santa Cruz városrész, amely a legrégebbi épületeket tartalmazza, ez az úgymond Casco Viejo itt Alicante-ba. A tengerpart nagyon szép a kikötővel együtt és persze nélküle is. Több homokos részt lehet elkülöníteni a városon belül, összesen hármat, igaz csak az egyik van a város központi részén, a másik kettő már a külváros részeit színesíti. Metró közlekedés nagyon kezdetleges, most építgetik, csupán két megálló van a föld alatt, amely tovább folytatódik, mint villamos, majd később, mint egy HÉV funkcionál a közeli települések közt. Nagy egyenes kétsávos utcák, amely közt sétálóutca található, rengeteg körgyűrű, az épületek közt kis, keskeny utcák. Számtalan bár, szórakozóhely alkotja a városba látogató fiatalok, vagy itt tanuló ERASMUSosok fő tartózkodási helyeit. Párat mi is meglátogattunk Anikóval. Nekem tetszettek. A legjobban a Desden bár, bizonyos napokon olcsó a sör, valamint nagyon tetszett a belső elrendezés is a falon lévő tárgyak miatt. Akad tánci-tánci hely is rengeteg, igaz csak párat néztünk meg. De nagy különbség Vitoria és Alicante között, hogy ez populárisabb terület, mint baszkföld, mind zenei világában, mind az embereket elnézve. No meg azért más miatt is, de ezt majd megtapasztalja mindenki személyesen. Találtam baszk tapas bárt is, no meg egyik este ittunk chupit, de hát ennek az alkoholtartalma messze elmarad a Vitoriában kaphatótól, sőt…nem tudom volt-e benne egyáltalán alkohol. :)

De majd még visszamegyek oda és jobban körbenézek, mert most valahogy a város felfedezése nem nagyon történt meg. Inkább a környéket mutatta meg Anikó…Viszont felcsaptam torreadornak, és megültem szőrén a bikát…

Elche/Elx: Alicante-től kb 1 órás buszút ez a kisváros, amely a pálmáiról híres. Állítólag Sissy hercegnő is járt itt pihenni és mivel Neki nagyon megtetszett a hely, azóta híresült el a világban, neveztek is Róla el pálmát itt. Ez a szokás azóta él. A város központi/fő parkjában számtalan fa névvel van illetve, amelyet a város adományoz oda. De nemcsak parkokban, hanem elszórva is találhatunk pálmákat, hol kisebb, hol nagyobb méretben, valamint magánkerteket is díszítenek. A városban számtalan park, szökőkút színesíti a látnivalókat, amiből akad rendesen. Katedrális, vár, folyópart, pálmaligetek, kis szűk utcák. A város folyóját 7 nagy híd íveli át, igaz a folyó kb. másfél méter széles és egy csatornában fut végig. A medre, ami mesterségesen van kialakítva viszont legalább 20 méter széles, a mélysége pedig vagy 10 méter. Ugyanakkor még további kis hidak is ívelnek át a „folyón”, amin szintén át lehet kelni, ha lemegyünk a lenti sétáló részre. Az árterület pedig azért szükséges, mert néha kiönt ez a kis csatorna és akkor elönti a lenti területeket. Sajnos mivel hétfőn voltunk itt a múzeumokat nem nagyon tudtuk meglátogatni, de majd később…

Benidorm: a spanyol „Manhatten”, mint ahogy hallottam a nevét, meg, ahogy sokan ismerik. Állítólag az amerikaik jobban ismerik ezt a magas épületeiről elhíresült várost, mint Alicante-t. :) S tényleg számtalan „felhőkarcoló” alkotja a város tehetősebb negyedét, amely közül kiemelkedik a „nem tudom mi a neve” hotel, de jó magas. Ide vonattal jöttünk, vagyis inkább a spanyol HÉV-nek is hívhatnánk, csak éppen lényegesen tisztább, jobb körülmények uralkodnak itt, mint otthon. Találtam Eroskit a város közepén, ami meglepő volt, főleg, hogy ez egy baszk üzletlánc, de nagyon örültem neki, mivel tudtam, hogy olcsó, és jó dolgok vannak benne, az ebédhez itt vásároltunk be, amit a vasútállomáson fogyasztottunk el a délután folyamán. :) A tengerpartja gyönyörű a városnak, sajnos nem fürödtünk itt, mert azt a mai napi másik állomásunkon Altea-ba terveztük, később nagyon meg is bántuk. Csodaszép kék tenger, homokos tengerpart, csinos lányok… mi kell még. Fürödni kellett volna, de késő bánat, majd ezt is legközelebb. Viszont a kilátás fentről nagyon szép volt, tudom ajánlani mindenkinek, majd nézzétek meg a fotókat, lassan azok is felkerülnek. A város tele van olcsó boltokkal, kiárusítással, mintha valami bazársoron mennénk végig, vagy számtalan kínai bolt lenne egymás mellett, azzal a különbséggel, hogy itt csak egy-kettő ezekből a tényleg kínai üzlet. Ugyanakkor rengeteg a külföldi, mit rengeteg, rajtuk kívül nem is nagyon lehet másokat felfedezni: angol, német, finn, amerikai tucat számra lepi el a város utcáit, és majdnem minden boltos, árus angolul próbál kommunikálni.Mit is mondjak, jól be is vásároltam. Szereztem végre spanyol pólót, zászlót, kulcstartót!!! Vitoriában ezek nem nagyon vannak, sajna…

Altea: Még Benidormból átruccantunk ide is, pedig lehet nem kellett volna. Mire megjöttünk elromlott az idő, és csak azt figyeltük, vajon mikor fog az ég leszakadni. Maga a város csodaszép, szintén homokos tengerpart, a közeli város kiálló sziklája a tengerből fantasztikus látványt nyújt, valamit a parton található Rodonda akusztikája kipróbálásra érdemes. Én is csak benne állva jöttem rá, hogy milyen jól viszhangzik. Kis zegzugos utcáin haladva el lehet jutni a falu/város templomáig, ami a település legmagasabb pontján helyezkedik el. Az óváros rész fehér házai leginkább a görög területek házaira emlékeztetnek, de azért ez Spanyolország. Az emberek közvetlenek, itt már megint jellemző, hogy előbb szólnak az emberhez angolul, mint spanyolul, ami kissé furcsa. Rengeteg a kaktusz, kevesebb pálmafa, narancsfa is elfordul, sok macska bújik meg a kis zugokban, a törpe kutyákról ne is beszéljünk. Mire a templomhoz felértünk nagyon elromlott az idő, megjött az eső is, így már nem volt kedvünk maradni, pedig még volt látnivaló, és a tengerpart sem lett kipróbálva itt sem. Elszomorító. :(

Folyt. köv. később…….

Van VOLT, volt VOLT, lesz VOLT… , avagy Sopronba jártunk 2008.07.05.

Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült a tegnapi nap és a tegnap este. Most éppen hazafelé utazok a buszon, kb. nulla alvással, mivel ezen elfoglaltságot még nem sikerült kipróbálnom a mai nap folyamán. :) De nem is vagyok annyira álmos. A mai nap az utazás jegyében telik, telt. Sopron – Győr – Budapest vonattal, Budapest – Hort autóbusz, no persze beiktatva kis gyalogos közlekedéssel is. :)

Tehát Sopron, jó VOLT… A vonatot épphogy elértem, miért is meglepő, Évi, Magdi jót mulatott rajtam, ahogy, mint mondták „kiugrottam a bokorból és futottam a vonathoz”. Legalább Nekik jól kezdődött a napjuk. Persze nem hoztak sört, még jó, hogy nálam volt kettő, teljesen véletlenül. Ami elfogyott sajna Győrig, utána pedig hiába mondtam Nekik vegyenek, csak nem jött össze. Így, ha belegondolok az átszállás után az egész vonaton talán csak nekünk nem volt sörünk. Józanok is maradtunk.

Sopron már várt minket, érkezésünkre beborult az ég, és elkezdett csepegni az eső. Még szerencse, hogy Anna közel lakik. Már megrendeltük Tőle az ebédet, és ahogy már megszoktuk Annától, a kaja frissen várt minket: zöldbableves, tepsis sült krumpli, hozzá hagymás-tejfölös szósz, saláta, és bor. Nagyon jól laktam, de szerintem a többiek is. Jöhetett a fesztivál…

Rengeteg ember, lányok, fiúk, gyerekek, lányok, fiúk, gyerekek, szülők… tehát sokan voltunk. Az idő jó volt, a „sör” hideg, a koncertek jók, mi öten (Magdi, Évi, Anna, Cp és én) pedig próbáltuk jól érezni magunkat. Jelentem sikerült. :)

Manu Chao miatt jöttünk leginkább, de ahova eljutottunk, azt meghallgattuk addig is amíg 23 körül el nem kezdődött a koncert. Rengetegen voltak, nem mondom, hogy többen, mint a tavalyi Prodigy-n, mivel akkor hátul álltam, most meg furakodtunk előre Cp-vel, hogy megtaláljuk a lányokat, amit sikerült is nagy nehezen a koncert végére körülbelül. De azért a java részt az első sorokból hallgattuk. :)

A Kiscsillagra már csoportosan vonultunk át, igaz soha nem hallgattam még, nem is mondom, hogy nagyon megfogott. Mintha a Kispál és a Borz-t hallgattam volna, végül is Lovasi zenekara ez is. Azért élveztem, főleg úgy, hogy közben „felszedett egy lány” a tömegben, akivel jól eltáncikáltunk a koncert folyamán. Majd, mivel igazi gentlemen vagyok, haza is kísértem, mivel már nem akart maradni, nekem meg volt kedvem beszélgetni, ismerkedni. :)

Lányaink is leléptek, a fáradtság eluralkodott rajtuk. Csupán azt sajnálom, hogy a cuccomat nem vittem magammal, mivel Vera megígérte, hogy még bulizunk reggelig, így vissza kellett jönnöm a táskámért, meg miatta is, de minek. Bealudt Ő is, így mit csináljak, mit csináljak… hát vissza a városba, és voy a ir a casa…vonat, busz, gyalog…

Na jó, hazafelé bealudtam a buszon, zenehallgatás, blog írás közben…

Hogar, dulce, hogar – Home, sweet home, Otthon, édes otthon 2008.06.19.

Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton… Kapuvár, Kapuvár állomás… Proxima parada, Csorna… akár ezt is hallhatnánk, de nem. Ez már Magyarország. Végre? Vagy mégsem? Jó kérdés… Örülök, hogy itthon vagyok már, de szívesen maradtam volna még kint, nagyon megszerettem Vitoriát, no meg Spanyolországot…

Sajnálom, hogy kint nem tudtunk mindenkitől elbúcsúzni, leginkább Susanna, Kaisa, Regina, Carmen, Sundae, no meg Selman és Tuomo miatt is. :) De hát létezik az internet világa, még szerencsére…

Tehát utazok hazafelé végre vonattal, anyum már hajnali 8.30-kor hívott, hol vagyok, mert azt hitte a korábbival jövök majd, de hát akkor még aludtam, kicsit hosszú volt a tegnapi út, főleg úgy, hogy már kedd este 23.25-kor elindultunk Vitoriából busszal Barcelonába. 7 órás út, kicsit hosszú volt, aludni nem nagyon lehetett, mivel nem olyan kényelmesek ezek a buszok se, normális zeneműsor sem volt a buszon, egy filmet adtak csak le, tehát nem volt jó. Barcelonába érkezve segítettünk Alexandrosnak, egy kis városnézés még, igaz külön-külön. Valaki vigyázott a csomagokra mindig, őszintén szólva, nekem nem volt nagy kedvem már mászkálni velük, jobb is volt így. Végre vettem Barcelonás képeslapokat. :)

Majd irány a reptér… hát volt itt is egy kis „Mi is van akkor most?”, mivel a repülőnk nem volt meg, mint kicsit később kiderült 20 perccel később indult. Most már csak azért kellett kicsit izgulni, hogy a csomagjainkat felengedjék gond nélkül. 24 kg, nem hittem a szememnek, ennyit nyomott a bőröndöm, éreztem én, hogy könnyebb, de hogy ennyire… kifelé 33 kg volt, igaz most nem volt benne pálinka, rántott hús… jajj de hiányzik már mindkettőőőő…

Tehát repülünk… belegondoltam, ha ilyen messzire megyek és a repülőjegy ugyanolyan áron van, mint a buszjegy, soha többet nem fogok buszozni. Fentől elnézve Földközi-tenger gyönyörű, kék, csillogó, ugyancsak a városok, mezők. Megint láttuk felülről az Alpokat, Monacót, állítólag Genovát, Milanót. Fantasztikus látvány. Nekem akkor is a tenger tetszik a legjobban. Az út Viena-ig fárasztó volt kicsit, főleg úgy, hogy beült mellém két kínai és esélyem nem volt, hogy felkeljek a helyemről, mivel rögtön bealudtak. :) Igaz kicsit én is, elfáradtam a mászkálásban, cipelésben. Valahol Monaco felett ébredtem fel, utána meg már nem tudtam visszaaludni, de nem is volt érdemes elértük a felhők szintjét, és gyönyörködtem én is a látványban. :)

Bécs, végre, már közel a magyar határ. Már vártak minket Peti nagybátya, és papája, meg egy német ismerősük. Segítettek pakolászni, majd irány Magyarország!!! Fél éve nem voltam itthon. Peti nagyszüleinél töltöttem az éjszakát, mert haza már nem tudtam jutni, finom halászlével, túrós tésztával, sütivel, málnával várt minket. Nagyon finom volt minden. Köszönöm a vendéglátást még egyszer, ha olvassák!

Nyertek a spanyolok is este, újabb jó hír. Csak a portugálok adták el az EB tisztaságát, remélem, a németek megverik őket ezért. :)

Most meg lassan közeledünk Győrhöz, megint jegyet kell majd vennem, mivel csak Győrig kaptam a kalauztól. :)

Remélem tesóm vár Pesten, mivel nem lesz olyan könnyű átcipekedni a Népstadionba a Keletiből ennyi cuccal…

Közben megjöttünk Győrbe…

Kicsit később: Hát kalauz csak nem jött, így ingyen utaztam Győrből-Pestre. Nagyon olcsón megúsztam a haza utat. Hatvanba meg szerencsére anyuék vártak, és már csak hazáig kellett valahogy kibírnom.

Otthon aztán finom gyümölcsleves, meg piritott máj rizibizivel, valamint még találtam epret a kertben, és még málna is volt.....
Jólakottan, fáradtan ültem a TV előtt, de rég is volt már ilyen......

Vitoria-Alicante-Madrid-Porto 2008.07.10.

Hola mucha gente!

Aki már kezdett izgulni, hogy végre nem hall többet rólam, hát asajnálhatja, még élek, aki azért aggódott, hogy mi van velem üzenem, köszönöm jól vagyok. :)

Most épp Portóban töltöm az utolsó hetem elejét, de már nem sokáig, csütörtökön irány Vitoria otra vez...
Alicante szép volt, jó volt, igaz ott is esett és nem tudtam fürödni a tengerben, de köszi Anikó a vendéglátást, nyáron majd még megyek.
Madridot nem nagyon láttuk, de a királyi palota parkja kényelmes volt aludni, igaz nem sokat tudtam.
Porto még nagyon szép, annak ellenére, hogy elég furcsa nyelvük van az ittenieknek. Viszont sikerült leégnem az óceánparton, és fürödtem a hideg óceánban... :)

Este Spanyol-Orosz meccs, készültem pólóval, zászlóval, tehát...HAJRÁ ESPANA!!!

Bővebben pénteken már a saját gépemről.
Addig is üdv mindenkinek, és köszi a névnapi jókívánságokat!

Terry mennybe lőhette volna a kékeket… 2008.05.22.

4x0,5 liter sör volt fogyott a BL döntő alatt a részemről. A többiek nevében nem nyilatkozom, de szerintem nem nagyon teljesítettek túl, igaz semmit nem is ártott ez a mennyiség. Hogy sajnos-e nem tudom, viszont Virágnak üzenem, hogy készüljön az olcsó és jó minőségű portugál sörökkel, mert az EB alatt majd fogom tartani vele a tempót, ha nem is szurkolásban, de ivásban biztos. Aztán majd az EB végére hazaérve csatlakozom a Magdi, Szabolcs „alkoholista” pároshoz. :)

Sajna, nem a Chelsea nyert, igaz jobb volt szerintem, legalábbis a második félidőben, de azért jó meccs volt, remélem másoknak is tetszett. Igaz, az angolok nem nagyon hajtották ki magukat egymás ellen, de hát ezt is vártam. A múlt heti UEFA kupadöntő legalább jó volt. Hajrá Zenit!!!

Mint írtam Terry a mennybe lőhette volna az angolokat. :) De hát, tanult Beckhamtől, hogy is kell 11-est rúgni. Mint ahogy Ronaldo még mindig pancser ebben a műfajban.

Más: bocsánat, hogy sokáig nem jelentkeztem, de vendégem volt, nem nagyon értem rá netezni, és közben megint csak arra jutottam, hogy kutyát se érdekel, hogy írok-e vagy sem. Jól eltelt a hét. Kiderült, hogy nem sikerült a vettan ZH-m, láttam az UEFA kupadöntőt, voltunk Burgos-ban, ottragadtunk Bilbao-ban éjszakára (most már még jobban nem szeretem azt a várost), jártunk Donostia-ban és bejártuk Vitoria-t is.

Jól vagyok, fogjuk rá. 1 hónap és megyek haza, ennek viszont nem örülök. Mint kiderült hétfőn írjuk a spanyol felmérőt, tanulni kellene rá, nagyon. Majd fogok is, már elkezdtem. Rájöttem mégsem vagyok olyan hülye. A szöveges részeket már értem, már csak a beszéddel vannak gondjaim, vagyis a megértéssel. :( De fejlődök. Van 4 napom.

Ha jól tudom június 17-én lesz a vettan pótZH, pont jókor, még aznap indulunk haza. :( Előtte június 3-án írhatnánk meg, de én akkor Alicante-ban leszek, tengerpart, hawaii, dizsi, csinos lányok… ahonnan is megyek Madridba, majd onnan Porto-ba meglátogatni Virágot, meg Viktort. Igaz velük már Madridba összefutok majd. De jó lesz…

Most viszont álmos vagyok, majd holnap (vagyis ma) délelőtt feltöltöm, most már nem megyek ki a parkba… :)

Miércoles, 7 de mayo - estuvimos a Donostia (San Sebastian)

Hát sajna nem sikerült másnap feltöltenem az irományt mikor voltunk Donostiaba, de azért voltunk...

Nagyon jó időnk volt szerencsére a nap folyamán, ezt igazolja a fotó is. :)

A reggeli 9.30-as indulás mondjuk kicsit korán volt, de hát messze van Donostia, másfél óra busszal. Nem szeretem a buszozást, de lehet csak azért voltam kicsit megint rosszul, mert a hátsó ülésekre ültünk, és ezt nem bírja a gyomrom. Sokat segít ilyenkor a víz, meg a levegő…

Az egyetem nagyon szép környezetben van, a város Antigua negyedében, közel az öböl partjához. Meghallgattuk a fejesek beszédét, majd utána egy többszörös Grammy díjas srác instrumentális baszk zene előadását. Játszott csörgődobon, valami dudán, tangóharmónikán, no meg az itt jellemző hangszeren, amik falapokból állnak, és ezt ütögetik 2 bottal. Olyan, mint nálunk a cimbalon, csak itt fákat ütögetnek fával, vagyis dobolnak vele, rajta. Na, ezt jól elmeséltem. Utána meg valami dokumentumfilmet néztünk meg egy hegymászó srácról, aki már megmászta az összes 8000 méter feletti hegyet, ha jól emlékszem. A film tűrhető volt, a zene nagyon rossz alatta.

Majd jöhetett az ebéd, azt hittem beülünk valahova és úgy kajálunk, de nem. Svédasztal volt, szendvicsek (jamón serrano-val), tapasok, sör, bor, ürítő… Nagyon jól laktunk. Egy órán át falatoztunk, beszélgettünk, mászkáltunk a teremben, a parkban.

Majd irány a part, a víz… nagyon jó volt. Se nem hideg, se nem meleg, se nem hideg. Tökéletes. Ameddig lehetett a vízben mentünk… mivel a pancsikálás előtt még meg akartuk nézni az Aquariumot.

Hááááttttt… a 8 eurót érte max. 1x adom ki, többször nem éri meg. Érdekes ugyan (elöször voltam olyan helyen), de nagyon kicsi. Még a 2 cápa, ráják látványa se fogott meg olyan nagyon. :( Mivel a többiek inkább a Monte Urgull-t mászták meg, mert találkozni akartak Jézussal, a parton találkoztunk velük később.

A fürdés most elmaradt részemről, majd jövő héten úgyis jövünk ide, ha Anikó jön. Donostia szép hely, ezt látnia kell. De azért belegázolta én is a vízbe, sajna nagyon is, a farmerom teljesen elázott, pedig elég jól felhatottam. Még jó, hogy hoztam papucsot azért magammal, nem nagyon volt kedvem csurom vizes farmerral, cipőben mászkálni. :)

Sajna azonban csupán kevesebb, mint 1 órát bírtunk a parton hülyéskedni, indult vissza a buszunk Vitoriába. :( No nem baj…

Mekkora különbség van az óceánpart és a Gasteiz-i medence között. Hazaértünk elmentem futni, mivel rendszeressé akarom tenni. Úgy terveztem, hogy mivel most már jó idő van, kétnaponta futok. Most voltam negyedszer. Kezdem élvezni végre. :)

Persze nem is kell mondanom, hogy mire hazaértem, lefürödtem, és mentem volna ki a Sandy bar-ba megnézni az El Classico-t már szakadt az eső. Ez van…

A Real Madrid – Barcelona meccs kissé unalmas volt, már 2-0 volt a félidőben a Madridnak. És mivel egyedül voltam ekkor már a bárban a személyzeten kívül, úgy gondolták bezárnak. Egyszerűen adták tudtomra: lekapcsolták a tévét. :) Hát mennem kellett…

Eltelt egy újabb hét… 2008.05.08.

Nem sok mindent történt egy hét alatt, de azért tőmondatokban. :)

Május 1-jén nem volt mégsem tapas-nap, ezért csak söröztünk, meg elbúcsúztattuk az egyik német srácot, mert ment haza másnap.

Pénteken kipróbáltuk végre a helyi kínai éttermek egyikét. A 7 eurós árhoz képest nagyon jó laktunk az öt fogásból álló ebédből. Este meg mentünk Tau meccset nézni, mivel most volt a Final Four Madridban, Végül is kikapott, így csak a harmadik helyért játszhat. Nem tudom végül mi lett a torna végeredménye… Este meglátogattuk még a Chupiteria Zanzibar-t is, 1 euró a chupi. Olyanok, mint a feles, csak több italból rakják össze… mini koktél. :)

Vasárnap biciklizni akartunk menni, de végül nem lett belőle semmi, mivel elkezdette esni.

Ilyen ez a május. Végül az Artium múzeumban kötöttünk ki, valami modern kiállítást néztünk meg, valamint színeket ragasztottunk, jó móka volt.

Kedden hajnali 6-ig tanultam, mivel vettan Zh-t írtunk aznap, és volt pár dolog, amiről fogalmunk se volt, de reggelre mindenre megtaláltam a megoldást. Most már csak az a kérdés a Zh-ba is jól számoltam-e?

Ez itt a reklám helye... Sziget-fesztivál forever

Már régen fel akartam rakni, de mindig elfelejtem, de most...

Taaaadddáááámmmm: tessék-lássék, milyen híres a mi kis Sziget-fesztiválunk. Az alábbi hirdetés a Vitoria-Gasteiz-ben megjelenő, ha jól tudom egyetemi lapban található.
Meg kell hagyni, nem egy olcsó mulatság itt sem, ha valaki el akar jönni hozzánk, de ismereik, és azért ez jó dolog. Lehet, hogy Magyarország nincs annyira az embereknek képben, de azért a fiatalokra lehet számítani... :)

Ui: persze, majd kérem megintcsak a reklámpénzből befolyó összegeket... :)

Na legyetek rosszak, megyek futni, utána meg megnézem, ahogy a Bayern München kikap a Zenittől az UEFA-kupában, nagyon remélem.
Este pedig, Vitoria-Gasteiz bemutatja: tapas+crianza 1 euró műsorát, majd a La Cantina és a Mambú szórakozóhelyeit... végre jó idő van, nem kell nagykabát estére se...

El tarde plato: Lángos...

Úgy gondoltuk, most hogy elutaztak a főbérlőink tartunk egy házibulit, főzéssel, képnézegetéssel, no meg iszogatással.
Jelentem tegnap este elkészült az első lángosom, igaz hagyott maga után pár kivetnivalót, de hát mégis csak az első volt, és mégis csak bonyolultabb megcsinálni, mint a sült csirkét, szerintem...
Szerencsére a meghívottak (Kaisa, Carmen, Sundae, Susanna, Tuomo) is türelmesek és megértőek voltak... még jó, éhesek voltak ők is... de azért tudattuk velük, hogy nem olyan könnyű elkészíteni a lángost. Tehát türelem...
Mivel azonban egy óra alatt sem sikerült megkelnie a tésztának, kicsit kezdtem aggódni, hogy lesz ebből "mennyei lakoma"... kevés volt az élesztő, vagy a víz, vagy a liszt... nem tudom, senki nem volt, hogy segítsen.
A többiek nem ismerték a receptet és én is csak abból tanultam, amit olvastam a neten, vagy küldtek. Tehát lehet tanácsokat adni. Lehet, hogy nem várakoztam eleget az élesztő "felfuttatásával", azt már Anna mondta hajnalban... nem tudom. De a következő már sikerülni fog, készülök majd rá.
Mivel azonban kísérletező típus vagyok, csak megsütöttük amit összekevertem... igaz messze volt a tészta állapottól, inkább valami folyékony massza volt, de az eredmény magáért beszél... mindenkinek ízlett, még így is, hogy nem lett tökéletes. Volt hozzá tejföl, sajt, lekvár, túró, beszereztünk mindent...
Persze a biztonság kedvéért csináltunk még bundás kenyeret is, ami kifejezetten jól néz ki ilyen vékony kenyérből. Javasolni fogom, hogy árulják itt, mint tapas. Laktató, könnyen kész...

Persze előkerült még a kajálás előtt a pálinka is a szekrényből, no meg a pacharán, valamint Tuomo hozott finn vodkát (meg kell hagyni finom volt). Susanna a kaja-pia hatására már magyarul olvasta a aszútörkölyös pálinka cimkéjét, mindenki örömére. Nem értem miért nem tudják a németek kiejteni normálisan az ö, ü, ssz betűket? :)

De az estét mindenki túlélte, a lángos nagyon jól sikerült, a kalimotxo elég volt végül is, a tömény pedig nem ártott meg kellőképpen senkinek sem.

Ismétlés legközelebb...

San Prudencio - El fin de semana, 2008.04.29.

Lassan közeledik az éjfél, éppen a Bad Boys-t nézem (spanyol cím: Dos polícias rebeledes), nemrégen lett vége MU-Barcelona meccsnek (1-0) és még mindig beteg vagyok. Jó meccs volt, sajnálom a Barca-t, a második félidőben sokkal jobbak voltak, csak éppen egy gólt sem tudtak rúgni. Hát ilyen a foci, mindig is mondtam.

Nagyon jó volt a hétvége. :) Most volt a San Prudencio ünnepe. Már szombaton elkezdődött különböző programokkal az egész városban és a környező falvakban Szombaton a Plaza de la Provincia-n voltak programok, ingyen kajával borkóstolóval, és a városi komolyzenei együttesek fellépésével. Sajnos a kajáról, borról lekéstünk, kicsit késő mentünk oda, de nagyon jó volt azért, csak nem tartott sokáig a mai napon. Este pedig mivel nem nagyon volt kedvem hazamenni, elnéztem a magyar srácokhoz. Megnéztük Erdei meccsét, nagyon rossz volt, egyszer már igazán elverhetné valaki, hogy megunja a biztos bokszot. Az est további része a szokásos helyen, Erikánál folytatódott az El 70 bárban. Majd elvittem a srácokat a La Cantina-ba, és a Mambú-ba, hagy szórakozzanak valami értelmes helyen is, szép lányok társaságában.

Vasárnap este a Plaza España-n kezdődött számunkra, ahol táncos bemutatók voltak, valamint rengeteg kisgyerek dobbal felszerelve és „kukta” sapkával. Nagyon aranyosak voltak. Átnézve a Plaza de la Provincia-ra mi is beszereztünk ilyen sapkát, már csak a buli kedvéért is. Nekünk is nagyon jól állt. :)

Rengeteg ember volt az utcán, alig lehetett közlekedni. Az öregek itt is olyanok, mint nálunk otthon. Ők akarnak mindenhol az elsők lenni, tolakodnak ahol lehet. Itt is számtalan fellépő volt, táncos bemutató, zenei előadás, még ír step-et is lehetett látni, hallani. Nem vártuk meg a végét az egész eseménynek mivel páran éhesek voltunk, közben pedig találkoztunk a többiekkel is, így az El Siete bar felé vettük az irányt, kaja, kaja, kaja…

Úgy látszik ez a bár jó találkozási hely, valahogy előbb utóbb mindenki itt kötött ki, a sült krumplijuk pedig valami fantasztikus ezzel a pikáns szósszal. :)

De nem sokáig tudtunk maradni itt, csupán 1 kalimotxo, meg 1 cañon fért bele az est első italozásába, mivel megjelentek az utcán a dobosok. Nagyon jó hangulatot csináltak nagyon hamar. Csatlakoztunk mi is a menethez, vagyis inkább a dobosok előtt táncoltunk, ugráltunk, no meg fotózgattunk. :)

Vonultak végig a Calle de Cuchellería-n, mi meg előttük, amíg lehetett. Azt est folyamán még találkoztunk velük párszor, mindig óriási tömeget vonzottak. De nem csak ők doboltak az utcán. Találkoztunk szakácsokkal, piros, kék, zöld ruhás egyenruhás emberekkel, akik szintén dobbal vonultak fel, végig az utcán. Voltak, akik boroshordót használtak dobnak, voltak, akik fúvós hangszeren kísérték őket, és rengetegen gyűltek köréjük, gondolom sok embernek az ismerőse is felvonult.

Az est hátralevő részét a Gasteiz bar-ban fejeztük be, ahol szerencsére nagyon jó zene volt, rengeteget táncoltunk. Igaz majd megsültünk, mivel nem volt levegő. Persze miért is ne, már megint sikerült kifognom, hogy német többség volt. Rengetegen vannak itt Vitoriába. Még szerencse, hogy Sundae és Kaisa, no meg a török srácok maradtak, így legalább 5 nemzetből kiegyenlítettük a német létszámot. :)

Hétfőn délben találkoztunk az El Caminante-nál, kitaláltuk, hogy kinézünk Armentiaba, mivel ott is voltak programok. Sajna azzal nem számoltunk, hogy amilyen jó idő volt vasárnap, hétfőn olyan rossz. Teljesen eláztam, mivel az esernyőm otthon maradt. Nem gondoltam, hogy szakadni fog. :( Armentia egy közeli település, mondhatjuk, össze van nőve Vitoria-val. Kirakodóvásár, sportversenyek, rengeteg ember fogadott minket mire kiértünk. Sorba álltunk mivel ingyen kaját osztogattak, végignéztük a bazárokat, de nem nagyon volt kedvünk maradni, mivel fáztunk, áztunk, és fáradtak voltunk sokan, többek közt a tegnap estétől.

Este még kinéztünk Petivel a Plaza España-ra mivel Csokoládé Fesztivál volt. Újra beálltunk a sorba, ha már erre jártunk, megkóstoljuk. Hogy mire képesek az emberek? Nem tudom milyen hosszú volt a kígyózó sor, de kb. ¾ óra volt mire oda kerültünk, hogy megkaptuk a croasonunkat és a 2 dl forró csokinkat, ami szerintem a csokis pudingra hasonlított. :) De, nem akarom megbántani őket. A nap folyamán vagy 10000 adag csokit osztottak szét. Persze a legtöbb ember itt is az öregek közül került ki. Milyen nyugodtan tudnak itt sorban állni az emberek.

Közben felvonultak a fiatalok is, ma inkább a mazsoretté volt a főszerep, meg a gyerekeké. Legalábbis ami a színpadra kerülést jelenti. Nagyon jól néztek ki a különböző színű ruhákban. Itt már ovis koruk óta erre nevelik a gyerekeket, hogy szerepelni fognak a San Prudencion… és milyen jól teszik…

Me gusta esta el semana...

Kezdem nagyon élvezni ezt a hetet, csupa jó dolgok történtek velem. :)
Kezdve azzal, hogy megismertem Antje-t, igaz a kapcsolat többi része sajna nem olyan, mint a mesékben, de ki tudja...mit hoz a jövő. Ilyen a szerelem.

Előfordult az, hogy végre hiányozni is kezdtem valakinek, mert már nem jeletkeztem egy hete lassan (Ági, Reni, Anikó rátok gondolok most).

No, de a legfontosabb mégis csak az, legalábbis a barátság szintjén, hogy végre hallottam Koriról is valamit, lassan másfél év után. :) Azt hiszem ennek örültem a legjobban mind közül, igaz jelenleg még nagyon távol vagyunk, és nem nagyon tudunk beszélgetni az időeltolódás miatt, de remélem majd bepótoljuk.

Nagyon szeretnék még maradni itt, egyszerűen beleszerettem a városba, nincs honvágyam, de ugyanakkor kicsit hiányoznak az otthoniak... Köszi, hogy vagytok nekem. :))))