A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kaja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kaja. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. május 1., csütörtök

El tarde plato: Lángos...

Úgy gondoltuk, most hogy elutaztak a főbérlőink tartunk egy házibulit, főzéssel, képnézegetéssel, no meg iszogatással.
Jelentem tegnap este elkészült az első lángosom, igaz hagyott maga után pár kivetnivalót, de hát mégis csak az első volt, és mégis csak bonyolultabb megcsinálni, mint a sült csirkét, szerintem...
Szerencsére a meghívottak (Kaisa, Carmen, Sundae, Susanna, Tuomo) is türelmesek és megértőek voltak... még jó, éhesek voltak ők is... de azért tudattuk velük, hogy nem olyan könnyű elkészíteni a lángost. Tehát türelem...
Mivel azonban egy óra alatt sem sikerült megkelnie a tésztának, kicsit kezdtem aggódni, hogy lesz ebből "mennyei lakoma"... kevés volt az élesztő, vagy a víz, vagy a liszt... nem tudom, senki nem volt, hogy segítsen.
A többiek nem ismerték a receptet és én is csak abból tanultam, amit olvastam a neten, vagy küldtek. Tehát lehet tanácsokat adni. Lehet, hogy nem várakoztam eleget az élesztő "felfuttatásával", azt már Anna mondta hajnalban... nem tudom. De a következő már sikerülni fog, készülök majd rá.
Mivel azonban kísérletező típus vagyok, csak megsütöttük amit összekevertem... igaz messze volt a tészta állapottól, inkább valami folyékony massza volt, de az eredmény magáért beszél... mindenkinek ízlett, még így is, hogy nem lett tökéletes. Volt hozzá tejföl, sajt, lekvár, túró, beszereztünk mindent...
Persze a biztonság kedvéért csináltunk még bundás kenyeret is, ami kifejezetten jól néz ki ilyen vékony kenyérből. Javasolni fogom, hogy árulják itt, mint tapas. Laktató, könnyen kész...

Persze előkerült még a kajálás előtt a pálinka is a szekrényből, no meg a pacharán, valamint Tuomo hozott finn vodkát (meg kell hagyni finom volt). Susanna a kaja-pia hatására már magyarul olvasta a aszútörkölyös pálinka cimkéjét, mindenki örömére. Nem értem miért nem tudják a németek kiejteni normálisan az ö, ü, ssz betűket? :)

De az estét mindenki túlélte, a lángos nagyon jól sikerült, a kalimotxo elég volt végül is, a tömény pedig nem ártott meg kellőképpen senkinek sem.

Ismétlés legközelebb...

2008. április 30., szerda

San Prudencio - El fin de semana, 2008.04.29.

Lassan közeledik az éjfél, éppen a Bad Boys-t nézem (spanyol cím: Dos polícias rebeledes), nemrégen lett vége MU-Barcelona meccsnek (1-0) és még mindig beteg vagyok. Jó meccs volt, sajnálom a Barca-t, a második félidőben sokkal jobbak voltak, csak éppen egy gólt sem tudtak rúgni. Hát ilyen a foci, mindig is mondtam.

Nagyon jó volt a hétvége. :) Most volt a San Prudencio ünnepe. Már szombaton elkezdődött különböző programokkal az egész városban és a környező falvakban Szombaton a Plaza de la Provincia-n voltak programok, ingyen kajával borkóstolóval, és a városi komolyzenei együttesek fellépésével. Sajnos a kajáról, borról lekéstünk, kicsit késő mentünk oda, de nagyon jó volt azért, csak nem tartott sokáig a mai napon. Este pedig mivel nem nagyon volt kedvem hazamenni, elnéztem a magyar srácokhoz. Megnéztük Erdei meccsét, nagyon rossz volt, egyszer már igazán elverhetné valaki, hogy megunja a biztos bokszot. Az est további része a szokásos helyen, Erikánál folytatódott az El 70 bárban. Majd elvittem a srácokat a La Cantina-ba, és a Mambú-ba, hagy szórakozzanak valami értelmes helyen is, szép lányok társaságában.

Vasárnap este a Plaza España-n kezdődött számunkra, ahol táncos bemutatók voltak, valamint rengeteg kisgyerek dobbal felszerelve és „kukta” sapkával. Nagyon aranyosak voltak. Átnézve a Plaza de la Provincia-ra mi is beszereztünk ilyen sapkát, már csak a buli kedvéért is. Nekünk is nagyon jól állt. :)

Rengeteg ember volt az utcán, alig lehetett közlekedni. Az öregek itt is olyanok, mint nálunk otthon. Ők akarnak mindenhol az elsők lenni, tolakodnak ahol lehet. Itt is számtalan fellépő volt, táncos bemutató, zenei előadás, még ír step-et is lehetett látni, hallani. Nem vártuk meg a végét az egész eseménynek mivel páran éhesek voltunk, közben pedig találkoztunk a többiekkel is, így az El Siete bar felé vettük az irányt, kaja, kaja, kaja…

Úgy látszik ez a bár jó találkozási hely, valahogy előbb utóbb mindenki itt kötött ki, a sült krumplijuk pedig valami fantasztikus ezzel a pikáns szósszal. :)

De nem sokáig tudtunk maradni itt, csupán 1 kalimotxo, meg 1 cañon fért bele az est első italozásába, mivel megjelentek az utcán a dobosok. Nagyon jó hangulatot csináltak nagyon hamar. Csatlakoztunk mi is a menethez, vagyis inkább a dobosok előtt táncoltunk, ugráltunk, no meg fotózgattunk. :)


Vonultak végig a Calle de Cuchellería-n, mi meg előttük, amíg lehetett. Azt est folyamán még találkoztunk velük párszor, mindig óriási tömeget vonzottak. De nem csak ők doboltak az utcán. Találkoztunk szakácsokkal, piros, kék, zöld ruhás egyenruhás emberekkel, akik szintén dobbal vonultak fel, végig az utcán. Voltak, akik boroshordót használtak dobnak, voltak, akik fúvós hangszeren kísérték őket, és rengetegen gyűltek köréjük, gondolom sok embernek az ismerőse is felvonult.

Az est hátralevő részét a Gasteiz bar-ban fejeztük be, ahol szerencsére nagyon jó zene volt, rengeteget táncoltunk. Igaz majd megsültünk, mivel nem volt levegő. Persze miért is ne, már megint sikerült kifognom, hogy német többség volt. Rengetegen vannak itt Vitoriába. Még szerencse, hogy Sundae és Kaisa, no meg a török srácok maradtak, így legalább 5 nemzetből kiegyenlítettük a német létszámot. :)

Hétfőn délben találkoztunk az El Caminante-nál, kitaláltuk, hogy kinézünk Armentiaba, mivel ott is voltak programok. Sajna azzal nem számoltunk, hogy amilyen jó idő volt vasárnap, hétfőn olyan rossz. Teljesen eláztam, mivel az esernyőm otthon maradt. Nem gondoltam, hogy szakadni fog. :( Armentia egy közeli település, mondhatjuk, össze van nőve Vitoria-val. Kirakodóvásár, sportversenyek, rengeteg ember fogadott minket mire kiértünk. Sorba álltunk mivel ingyen kaját osztogattak, végignéztük a bazárokat, de nem nagyon volt kedvünk maradni, mivel fáztunk, áztunk, és fáradtak voltunk sokan, többek közt a tegnap estétől.

Este még kinéztünk Petivel a Plaza España-ra mivel Csokoládé Fesztivál volt. Újra beálltunk a sorba, ha már erre jártunk, megkóstoljuk. Hogy mire képesek az emberek? Nem tudom milyen hosszú volt a kígyózó sor, de kb. ¾ óra volt mire oda kerültünk, hogy megkaptuk a croasonunkat és a 2 dl forró csokinkat, ami szerintem a csokis pudingra hasonlított. :) De, nem akarom megbántani őket. A nap folyamán vagy 10000 adag csokit osztottak szét. Persze a legtöbb ember itt is az öregek közül került ki. Milyen nyugodtan tudnak itt sorban állni az emberek.

Közben felvonultak a fiatalok is, ma inkább a mazsoretté volt a főszerep, meg a gyerekeké. Legalábbis ami a színpadra kerülést jelenti. Nagyon jól néztek ki a különböző színű ruhákban. Itt már ovis koruk óta erre nevelik a gyerekeket, hogy szerepelni fognak a San Prudencion… és milyen jól teszik…


2008. április 17., csütörtök

Pogácsa...

Annyira jól sikerült a keddi Haro-beli látogatásunk, vagyis az ott elfogyasztott ebéd, hogy még másnap sem voltam nagyon éhes, nem tudom miért..., de persze azért enni kell alapon reggel megettem az előző napra készített szendvicsemet, ha mégsem kaptunk volna ebédet. :)

Szerda este pogácsát csináltunk Katie-nél, kihasználtuk, hogy Neki van sütője az albérletben, és még működik is. Mivel itt nem nagyon van tejföl, ha jól emlékszem joghurttal pótoltuk, de valószínűleg kevés élesztőt tettünk bele, mert csak nem akart olyan szépen megsülni, mint otthon szokott. A pogácsa külseje szépen megpirult, de a belseje kicsit nyers maradt. Hmmmm..... nem jöttünk rá miért.

Ma már viszont finom volt. Lehet állnia kellett egy kicsit csak. :)


2008. március 20., csütörtök

2008.03.15-16. Hétvége…

Új hírek spanyolföldről!

Azt hiszem, kissé régen jelentkeztem már, de hát nem nagyon van az embernek ideje, hogy csak úgy nekiüljön és gépezzen, de azért próbálok időt szakítani rá, hogy informálódjatok a legújabb eseményekről. :)

Hétvégén megmásztuk a Gorbeia hegyet a közelben. Nagyon jó volt, igaz hazafelé kicsit eláztunk, de a felfelé út nagyon jó volt. Majd külön írok róla, ha lesz egy kis időm. Nem akarom, hogy tele-regényeket olvasgassatok. :) A hegy 1482 m magasságba nyúlik az ég felé, kissé szeles, hideg volt fent, de a kilátás gyönyörű. Még havat is találtunk fent, persze már nem álltunk neki hóembert építeni. A hazafelé út volt csupán kissé érdekes, lefelé jövet ugyanis egyszer csak eltűnt az út előlünk, kénytelenek voltunk árkon-bokron közlekedni. Sikeresen lekéstük az egyetlen buszt is, ami hazafelé vitt volna minket. Jó magyar szokás szerint nekivágtunk a Vitoria felé vezető 22 km-es útnak, gondoltuk közbe stoppolunk majd. A gondolat jó volt, csak valahogy senki nem akart megállni nekünk, errefelé ugyanis nem valami jellemző a stoppolás. Peti tehát hiába próbálkozott 3 km-en keresztül. :( Úgy döntöttem kipróbálom én is, milyen lehet kilógatni a kezemet, talán… (nem nagyon szeretek, meg szoktam otthon sem stoppolni, de ha muszály…)… és csodák csodájára az első autó megállt, hogy mik vannak. :) Rendes pasi volt. Régebben Ő is rengeteget utazott így, ezért átérezte problémánkat, és gondolta felvesz. Nem vitt hazáig minket, de azért Vitoria határáig igen, onnan meg már csak 1 óra volt a házig az út, egy kis boltlátogatással egybekötve, mivel közben Shanelle-ék hívtak estére bulizni és kellett az alapanyag, no meg a vacsorához való.

A buli megint csak jó volt, ugyanazzal a társasággal, mint csütörtök este, csak most a végére megérkeztek a portugál lányok is. Szombat este csupán 4 bárt látogattunk végig, megint rengeteg emberrel találkoztunk. Hajnali 4-kor pedig irány az ágy. :)

Na ez a nap is jól kezdődik, nem nagyon bírtam aludni, már 10 órakkor felkeltem, kimostam a tegnapi koszos ruhákat, kicsit sarasak lettünk a hegyen meg az erdőben, de hiába, ha az ember túrázik. Kiderült, hogy holnap reggel helyett, már ma este megérkeznek Peti barátai. Szólhattak volna korábban is, de hát végül is mindegy.

Ma úgy terveztem, hogy minestrone leves, meg macok (lapsányka, tócsni) lesz az ebéd. Míg Peti takarít nekiálltam főzni. Meg kell hagyni a levesről fogalmam se volt, hogy kell csinálni, azon kívül, hogy nagyjából sejtettem mi kell bele. :) Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon finom lett. Újabb siker.

Este fél óra késéssel megérkeztek a látogatók öten, 3 lány, és 2 srác. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon vackoltuk be magunkat a szobánkba, most már heten. És elkezdődött a következő hét…

2008. március 13., csütörtök

Ó mond, Te kit választanál... 2008.03.12.

Csak nem sikerült tegnap felraknom megint csak, hiába ha nincs az embernek otthon netje, meg van lőve sok esetben. De hát ez Spanyolország, ez a Nyugat. De már nem fogom átírni az igeidőket, tehát: „Újfent jó napom volt. Sikerült 11-kor felébrednem. Nem értem miért alszok ilyen sokáig, igaz nem szokásom korán lefeküdni, ami azt jelenti, hogy kb. 2-3 felé térek nyugovóra. Este valahogy jobb tanulgatni, ilyenkor nincs zavaró tényező… az álmosságon kívül. :)

Nem értem én a spanyol tanítási rendszert, de ezt már kedden is mondtam. Az angol órám ma is elkezdődött kb. 12.10-kor (dél helyett) és már 13.20-kor vége volt (13.30 helyett). No nem panaszkodni akarok, bőven elég volt belőle ennyi is. De úgy érzem itt a tanárok vagy nem szeretnek tanítani, vagy nem szeretnek hosszú órákat tartani. Javaslom, hogy otthon is vezessük ezt be, hogy lehet népszavazást kezdeményezni ez ügyben. Manapság ez jó biznisz nálunk. Nehogy már kimaradjunk belőle. Ami pedig az angol órát illeti, teljesen olyan érzésem volt, mintha középiskola első osztályában ülnék, hogy ezek a spanyoloknak soha nem áll be a szájuk. Néha már a tanárnő is elhallgatott, hogy hallja őket beszélgetni. :) Ilyenkor persze próbált szúrós szemmel nézni rájuk. Hiába, ha a csoportban 28 főből 23 lány, mit is vár az ember.


Nem is mondtam, mennyire élvezem mostanában a spanyol órákat. Elkezdtünk végre olyan témával foglalkozni, ami engem személy szerint nagyon is érdekel: a gasztronómia. Már nagyon fel vagyok készülve kajakészítésből, gyűjtögetem a recepteket. Hogy ezek a spanyolok hányféleképpen tudják elkészíteni a tojást, el sem tudjátok képzelni. Egyes szavaikkal több mindent is kifejeznek, néha nem is értem, hogy tudják megállapítani éppen miről is beszélnek. Csak egy példa: a plato jelentése: tányér, fogás, étel. Na szép!

De nagyon jó, tetszik. Épp azon gondolkoztam, melyik receptünket mondjam majd el következő órán (ez a házi), ami egyszerű is, és persze jó laktató is. Azt hiszem a „macok” készítés (lapsányka, tócsni ki hogy hívja) rejtelmeibe avatom be őket. Azt nagyon szeretem, azt hiszem hétvégén a zöldség leves mellé azt fogok csinálni. Már is éhes lettem, pedig most volt a vacsora.


Ma ilyen evős nap volt egyébként. :) Katie-nél a „megint nem sokat tanultunk” spanyolozás után tejberizst csináltunk. Most ettem először lekvárral (kajszibarack – albaricoque). Nagyon ízlett így is. :) Jut eszembe, nagyon tetszenek az itteni fűszeres dobozok, no és persze a tartalmuk. Azt hiszem be fogok vásárolni majd belőlük rendesen. Van egészben fahéj, vanília, otthon nem nagyon láttam még ilyet. :)”

Na, így teljes, jó kis idézet a tegnapról. :)



2008. március 8., szombat

2008.03.08. Nőnap, első paprikás krumplim…

Azért furcsa, megyek végig az utcán és mindenki éli a hétköznapi életét, semmi különleges nap nincs a spanyol ember életében ma, úgy látszik. Pedig, ha tudnák…

BOLDOG NŐNAPOT lányok, asszonyok. Anyu Neked főleg!

Gondolkoztunk, hogy veszünk virágot Talya-nak (a lakótársunk), de lehet nem is ünneplik, nem is ismerik, vagy veszünk virágot Katienek, de mit szólna Miguel (a barátja), így se szeret minket. Féltékeny a lelkem. :) Nem értem miért…

Végül senkinek nem vettünk.

Furcsa volt csütörtök este itthon maradni, és nem menni bulizni sehova, de valahogy nem hiányzott most. Inkább tanultam, remélem volt hatása. Majd kiderül.

Nem is nagyon történt semmi érdemleges egész héten a havazást leszámítva.

Ma kitaláltam, hogy főzni fogok, megint csak. Peti anyukájától kaptunk recepteket, igaz sokat kicsit majd át kell alakítani, mert az otthoniak azzal nem számoltak, hogy tejföl, és egyéb tejtermék itt nem nagyon van. :) Valamint a Maggi FIX-ek hiányát is élvezzük, sajna itt csak alapanyag van. De nem baj, abból is megoldom majd. Ha a makaróninál sikerült másnál is fog. Egyedül az a baj, hogy a sütő rossz. :(

Tehát ma zöldségleves és paprikás krumpli volt a menü ebédre. A leves egyelőre még zacskós leves volt, majd következő héten tervezek „normális” levest főzni. Viszont a második fogás nagyon jól sikerült. Büszke is vagyok magamra, igaz nem egy ördöngősség megcsinálni, de hát akkor is. Nagyon finom lett. Anna Neked pluszba még mellékeltem is a fotóknál. :) Sajnos nincs itt jó kis lecsókolbász, így kénytelen voltam virslivel pótolni, valamint a piros paprikájuk se valami piros. El ne felejtsek szólni, majd kell nekem küldeni ilyet. :)

Alig bírtunk utána mozogni, nem is ment a tanulás egyből.

Most meg irány a park, végre megírtam a leveleket, meg felrakom a mai napot is.

2008. március 5., szerda

2008. 02. 03. Töltött paprika, Pantano de Ullibari

Mint kiderült, mi nem tudunk korán kelni, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. :) De még jó, hogy nem így történt. A szombat reggeli ébredés pedig nem arról híres részünkről, hogy hajnali 8 órakor kelünk. Megbeszéltük a mai napra Katie-vel, hogy megyünk hozzá 11 óra felé, mert főzünk. Hát mi kb. akkor ébredtünk fel. Majd kis késéssel jött a telefon, hogy nyugodtan maradjunk még, mivel Ő fodrásznál van. Na szép!

Végül kb. 13 óra felé értünk oda hozzá. Gyors bolti bevásárlás az ebédhez és már neki is állhattunk a főzésnek. Vagyis nem mi, hanem Peti főzött, mi ketten pedig adtuk a segítséget. Töltött paprika volt a menü. Az otthoni paprikákhoz képest a spanyol paprikák jóval nagyobbak, hosszabbak is. Több hús fér bele, ami számomra nagyon pozitív hozzáállást jelentett. Ami hús pedig nem fért bele a paprikába, abból fasírt készült. Burgonyával köretként igazán laktató ebédet hoztunk össze. Nagyon jól sikerült! Anna Neked direkt le is fotóztam. Fent van a Neked szóló fotók közt. Csak Neked, csak most. :) S ezek után, mint egy jól lakott óvodás, ahogy kell, jöhetett a szieszta. Ami egész délután tartott.

A vasárnap megint csak elég későn kezdődött. Kialudtuk fáradalmainkat. Pedig ma biciklizni akartunk menni a közeli tavakhoz. De előbb még meg kellett szerezni a szükséges közlekedési eszközt a közeli Centro Civico-ból, a Hegoalde-ból. Na, persze még mindig nem lehet bérelni biciklit, majd csak március 14-étől. Így kénytelenek voltunk elkérni Louis-tól, és Katei-től a biciklijüket. A Katie (vagyis inkább a Miguel) biciklije elég jó volt, teljesen olyan, mint az enyém otthon, ezt használtam én. A Louiséval kissé több gond volt, sajnos. Peti közlekedett vele az út során, és végig állítgatni kellett a kormányon. De azért később hazaértünk vele.

Délelőtt szerettünk volna elindulni, de addig szórakoztunk, hogy volt már 13 óra is mire végre nekiindulhattunk a nagy útnak. Előbb át a városon, majd egy kerékpárútra térve ki a városból haladtunk. Jó kis túrának néztünk elébe. Az úti cél a Pantano de Ullibari víztározó volt, ami Vitoriától É-ÉK-re helyezkedik el a térképen. Kb. 15 km távolságra saccoltuk térkép alapján. Már az oda út is élményekben gazdagon telt. Peti keselyűt vélt felfedezni az egyik madárban, szamarat fotóztunk, igaz csak egy kertben legelészett, és újfent számos közel egyforma templomot figyelhettünk meg.

Első jelentős állomásunk a víztározó gátja volt, ahonnan csodálatos volt a kilátás a tóra, a szemben lévő településre, a hegyekre. Nagyon szép panoráma fotót sikerült itt készítenem, legalábbis szerintem. :)

A tó körül szerencsére ment egy Vía Verde (Zöld út) túristaút, így nem kellett a kocsik számára fent tartott úton közlekednünk, ami valljuk be, sokkal kényelmesebbé tette a haladást. Csak a gyalogosokat, és a biciklivel közlekedőket kellett kerülgetni. Rengeteg jól sikerült fotót csináltam. Nagyon szép volt a tó. Búbos vöcsök, vadkacsa, szárcsa, és még számos madárfajt figyeltünk meg hol a tavon, hol a levegőben elrepülve. Mind a parton, mind a vízben jól megfigyelhető volt a környéket alkotó kőzet palássága, valamint kibillenése. Rengeteg helyen jó napozási felületet jelentett a helyieknek. :) Második pihenőhely egy templom kertjében volt. A kilátás innen is gyönyörű volt, de a kertben lévő csap volt a fő szempont, hogy itt pihentünk egy kicsit, valamint töltődtünk fel vízzel, és csokival. Mert a csoki az fontos, egy ilyen hosszú úton. :) Felfrissülve máris könnyebb volt tekerni az elkövetkező szakaszon, igaz kezdtem egyre jobban érezni, hogy lehet, hogy a bicikli olyan, mint az én city bike kerékpárom, de az ülését nem lehet ez enyéméhez hasonlítani. Kezdte egyre jobban nyomni a hátsómat, szépen kifejezve… De még bírtam. Mivel nem hátráltatta semmi, és senki haladásunkat elég gyorsan elértünk a tó ÉK-i csücskéhez, Landába, ami kb. 10 km-re volt a gáttól, ahol a Vía Verde kezdődött anno. Itt kicsit letértünk az útról, mivel egyszerűen szólva nem találtuk meg a turista utat, majd kb. 4-5 km aszfalton tekerés után tértünk vissza rá, igaz ez alatt a túrista úton már a 18-as km kővel találkoztunk. Jó sokat kanyaroghatott. Innen már számos helyen erdőben tekertünk, ami valahogy mindig párosult az emelkedőkkel. :( Az utolsó jelentős megállónk kb. délután 5 óra körül lehetett, mikor is megettük kis elemózsiánkat, ha már elhoztuk. :) Itt is csináltam panoráma fotót, de ez sajna nem sikerült olyan jól, mint az előző, de azért csodáljátok. :) Meg is kellett örökíteni itt magunkat az utókornak, hogy tényleg jártunk itt, és nem csak fellegekbe beszélek.

Mivel úgy gondoltuk az óránkra pillantva, hogy valószínűleg nem tudnánk teljesen megkerülni a tavat, egy kicsit módosítottunk az útiterven, és átkelve a tavat átszelő hídon egy elhagyatott templom felé vettük az irányt, amin gólyafészek volt látható, még gólya nélkül. Utólag nem is bántuk, hogy erre jöttünk, hiszen akkor kihagytuk volna a birkanyájat, a bikákat és a bocikat is. :)

Hazafelé már elég gyorsan haladtunk mikor elértük az aszfalt utat. Addig azonban volt egy kis kaptató, mivel a tó kicsit mélyebben van ezen a részen, mint a kezdetekben. De jelenthetem épségben megérkeztünk vissza a városba, ahol kicsit még várost néztünk, mivel vissza kellett vinni a közlekedési eszközt Katienek. Nála kicsit megpihentünk a puha fotelokban. Tudjátok milyen jó volt ezekben ülni, és nem a kemény kerékpárülésen? Még ma is fáj a hátsóm…

Hazaérve aztán jól bepizzáztunk, mivel Louis előző este vagy 6-7 doboz pizzát hozott haza, ami ugye nem sokáig marad meg a hűtőben, főleg, ha besegítünk…:)


2008. február 27., szerda

2008.02.25. Mennyei lakoma...

Hurrááááá!!!

Most értem utol magamat. Mostantól azt hiszem, csak akkor írok, ha éppen történik valami fontosabb esemény. Gondolom, már nagyon unjátok a sok h*lyeségemet, és csak azért olvassátok, ha olvassátok, hogy tudjatok valamit rólam, ha már nem tudok túl sűrűn életjelt adni magamról.

De köszönöm jól vagyok, vagyis „estoy bien, pero me duele la espalda”.

A suli gyorsan eltelt. Cartografía órán Miguel Calvo bevezetett minket az ortodróma, azimut számolásába, vagyis a gömbháromszögi fantasztikus számításokat vettük Azt hiszem, most fogom először hasznát venni, hogy tanultam vetülettant, és főleg vetülettan gyakot. Kár, hogy ilyen sokat kellett utaznom érte, de azért jó érzés. Köszi Sámán, hasznát veszem a tudásnak, amit átadtál, de most tényleg. Jó érzés volt, hogy a beszéden kívül legalább értek valamit.

A spanyol tanárnő (Ainhoa) kifogásolta, hogy nem tudta megnézni a blogom. Valószínűleg az volt a probléma, hogy mikor megadtam Neki, még fogalmam se volt, hogy mi a neve, mivel előző nap hoztam létre és még semmi nem volt benne. De csak egy .com-ot kellett felcserélni egy .hu-ra. :) Utólag rájöttem mégiscsak .com a vége.

Remélem most már látni fogja, igaz sokan kifogásolták, hogy nem jön be Nekik. Nem értem miért. Aki tudja légyszi szóljon, hogy mi lehet az oka. Sokszor én sem érem el elsőre, van, hogy csak Magdi blogján keresztül. Mondjuk ez abból a szempontból jó, hogy ilyenkor elolvasom mindenki blog bjegyzését. Biztos ez kölcsönös, ugye? :)

Megbeszéltük Petivel, hogy este Bolognai spagettit csinálunk. Vagyis Ő csinál, én meg megtanítom Neki, hagy tanuljon csak a srác főzni. Az anyja rá se fog ismerni majd, remélem. Legalábbis az önállóságot tekintve. :)

Tehát bevásároltunk. Mivel nincs az alapanyagok közül meg a Knorr vagy Maggi féle jó kis zacskós keverék, ezért újfent rögtönöznünk kellett az elkészítés során. De hát ebben jók vagyunk. Még szerencse, hogy találtunk valami szószféleséget hozzá. Az alapokat Peti nagyon jól elsajátította, a fűszerezést én vállaltam. Büszke vagyok magamra, megint csak. Ha így haladok elmehetek majd a Paprika TV-be én is főzni. :) Hogy pedig teljes legyen a vacsora, beszereztünk hozzá egy jó minőségű, jó évjáratú, igazi ritkaságot. Egy 0,8 € értékű „noném” száraz vörösbort, ami a Simply nevű bevásárlóközpont (kb. a mi CBA vagy Kaiserünk) talán, ha nem az, legolcsóbb bora volt. Annyira exkluzív, hogy még a címkét is lefelejtették róla. Biztos csak nekünk készítették, gondolták, akkor meg felesleges még címkét is rakni rá. Ennek ellenére nagyon finom asztali bor volt. Sőt…:)

Utána nem nagyon bírtunk mozogni, mikor beburkoltunk egy nagy adagot belőle. Maradt az asztali program. Végre megírtam a blogom a mai napig bezárólag. Megyek elrendezem a fotókat is, hogy legalább lássatok is valamit. :)

Jó éjt!