Erasmus party 2008.03.30.

Gyorsan telik a hétvége így kettesben, Peti meg én. Végre megint sikerült elmenni, futni, de azt hiszem, még sokat kell gyakorolnom majd, nagyon el vagyok tőle szokva, sajnos. De jön a jó idő. Pénteken és szombaton is sütött a nap, volt olyan mikor 20 °C volt. Pólóba rohangáltam, már nagyon hiányzott. :) Már kezdtem azt hinni, hogy azért volt 2 hétig borús az idő, mert itt voltak a magyarok, és elijesztették a napot, de valószínűleg nem ez volt az ok, mivel ma már megint esik, el van borulva, és hideg van. :(

Peti bemutatta főzőtudományát, nagyon finom rántott gombát csinált, csak dicsérni lehetett. Olyan sok lett belőle, hogy még az esti buli előtt is abból lakmároztunk.

Buli előtt még elmentünk meccset nézni a sarki bárba, de lehet, nem kellett volna. Mindig is mondtam, hogy kaotikus csapat ez a Barcelona (Betis-Barcelona meccset), hogy lehet 0-2 félidő után 3-2-re kikapni, nem értem. Jól fel is idegesítettem magam, pedig ez csak egy játék, de hát, ha ilyen szerencsétlenek. Azt hittem elszúrja az estét, de szerencsére nem így lett.

Rengeteg embert megismertünk ma este. Kb. hajnali 2 óráig csak négyesben buliztunk (Shanelle, Sundae, Peti, Robi), majd mikor átnéztünk a Bati Kano Bar-ba akkor csatlakoztak a finnek, és a németek, meg plusz még pár ember, akiket most ismertünk meg. Igaza a nevekre már nem emlékszem sajna. L De mivel sok embernek nem tetszett a hely, hát tovább álltunk. Nem értem miért kell rohangálni mindenhova, de hát itt ilyen az élet. A másik két bár hasonló zenét szolgáltatott, azzal a különbséggel, hogy azokon a helyeken még annyi hely sem volt, mint a BK-ba. De jó buli volt, csak már 2.30-kor zártak. Korán van még gondoltuk, irány valamerre. Kikötöttünk valami disco-nál (Salsa de Fiestas), de mivel nem volt kedvünk 10 €-t kifizetni, így eredeti négyesünk elment a Mambú nevezetű helyre, ahol is szomorúan fogadtuk, hogy csak hajnali 4-ig lehet ingyen bejönni a kis kártyánkkal, amit még kaptunk valamelyik bárba. Azt ugyanis nem vettük figyelembe, hogy tegnap este volt az óraátállítás. Upppsszz!

A vasárnap pedig regenerálódással telik, no meg tanulással, holnap már megint suli…

Bevásárlókörút 2008.03.28.

Valószínűleg a szokás hatalma volt, hogy délig sikerült aludni, de ki kellett pihenni az elmúlt 2 hetet, ami elég intenzívre sikeredett a programok miatt. De hát egyszer élünk.

Azt hiszem tartalmas napom volt, ha nem is programok terén, de vásárlásügyileg. Elmentem, hogy szétnézek az El Boulevardba, sikeresen bóklásztam az üzletek közt vagy 3 órát és sikeresen otthagytam vagy 70 €-t, pedig nem is vettem sok mindent. Kinéztem az egyik üzletben egy pólót, gondoltam majd visszafelé megveszem, még volt belőle 5 darab. Kb. másfél óra múlva mentem vissza és már csak 3 volt meg belőle, abból is épp próbálta fel az egyiket egy srác, na köszi, hogy lesz nekem így pólóm. Gyorsan elmentem onnan és messziről szurkoltam, hogy kicsi legyen rá az, amit felpróbál, mivel az majd nekem lesz jó (egy M méretű) gondoltam még ekkor. Nem is volt rá jó, elvégre kicsit testes volt a srác, így elvitte az egyik XL méretűt. Én, meg mint a villám gyorsan lecsaptam a maradék kettőre, és irány a próbafülke. Már értem miért nem volt jó rá az M-es, még rám is kicsi volt, ezeket úgy látszik, máshogy méretezik, mint a normál pólókat. No, nem baj, a maradék XL-es tökéletes. :)

Azt hiszem jó napom volt, ha még azt is hozzátesszük, hogy találtam, egy jó inget és egy zakót is. Most már azért kell izgulni, hogy az idő is jó legyen…

Torta, crianza, tapas 2008.03.27.

Szeretem a csütörtöki napokat, mindig tartogat meglepetéseket, hol itt, hol ott. Ma mennek haza a többiek, újra édes kettesben maradunk Petivel. Pedig már kezdtem megszokni a „hajnali” 8 órás keléseket, és a „korai” éjféli fekvéseket. :) No, de ez van. Egyszer eljön ez is. Addig is tartalmasan használtuk ki a napot. Mivel sokan elmentek ásatásra Louis-sal, szakadó esőben, Tomi jegyeket venni ment és várost nézett biciklivel, szintén esőben, én Annával maradtam itthon. Mivel Petinek szülinapja lesz hamarosan, és szerették volna a többiek felköszönteni, tortát készítettünk Neki. Az alap megvolt, flan porból készült a krém, eper volt a töltelék, és csoki a máz. Kicsit macerás volt, de nagyon szép és finom lett a végeredmény. Igaz felvágni nem sikerült ilyen szépen, mert mihelyt belevágtunk szétcsúszott az egész. De szépen égett rajta a 21 gyertya. És az íze, kár, hogy ilyen kevés volt…

Mivel Anna már bepakolt délután, míg a többiek vásárolgattak a városban, úgy döntöttünk, hogy este akkor végigjárjuk a Calle de San Prudencio bárjait, hogy megnézzük, milyen is a felhozatal crianza-ból (vörösbor) és tapas-ból (apró szendvicsek, katonák), mivel minden csütörtökön este 19-23 óra között 1 €. Hmm…igazán finomak!!! Jártunk vagy három bárban, volt olyan hely, ahova vissza is tértünk (ez volt a Dakar), mivel Annának bejött az ottani tapas (kagyló benne meg valami sült dolog), én meg ott ettem végre igazi kolbászt, olyat, ami otthon is van. Jövök még majd ide!

Majd este 23.25-kor könnyes búcsút vettünk a többiektől, elindultak hazafelé Barcelonán keresztül Budapestre. Mi pedig bulizni készültünk, csak még nem tudtuk hova, mivel Shanelle és Sundae nem jelentkezett még. Így előtte hazamentünk és milyen jól tettük. Szabi, Réka, Magdi üzenem Nektek, itt is van lomtalanítás, ha ritkábban is, mint Németországban. Sikeresen szereztünk egy karosszéket és egy polcos szekrényt, amit kipakoltak a házunk sarkához, így még nem is kellett sokat cipekednünk. Hasznos dolgok…

Persze a buliból nem lett semmi, fáradtak voltunk és inkább alutunk… másnap délig.

Logroño - Haro 2008.03.26.

Azt hiszem, szeretem a spanyol mentalitást, nagyon jó napunk volt, sok ehhez hasonlót szeretnék még!!!

Voltunk Logroño-ba, ami szerintem az eddigi legszebb város, amit láttam Baszkföldön. Na jó Vitoria is csodás, és San Sebastian-ba az óceánpart is gyönyörű, de itt az egész város szép. Végre voltam igazi piacon, addig valahogy elkerültek minket. Számtalan féle kolbász, hús, hal, gyümölcs alkotta a választékot, igaz messze nincs a nagysága a fehérvári úti piachoz képest, de tetszett. Szép az óváros rész is, sikeresen megtaláltuk a városon átvezető Camino de Santiago útvonalát, megint végigmentünk egy jelentős részén, ami a városban fut. Találkoztunk is zarándokokkal, valamint egy „helyi” szerzetessel. Ha jól sejtem Virág, Te itt jártál, mintha a te cipőd nyomát láttam volna… :)

A másik település mára Haro volt, gondoltuk itt majd iszunk a La Rioja régió finom borából, de hát nem nagyon találtunk pincét nyitva, nem tudom miért? Így városnézés volt a program, néha orkán erejű szélben, de megbirkóztunk vele. Ide úgyis visszajövünk később még, mint kiderült. Ide lesz szervezve az Erasmusos „osztálykirándulás”. :)

Ami pedig a hazautat illeti, hát nem semmik ezek a spanyolok. Gondoltuk nem várjuk meg a következő buszt, inkább vonattal megyünk haza. Azt hiszem tökéletes választás volt. Végigbeszélgettük a kalauzzal az utat, vagyis inkább Ő beszélt, mi meg hallgattuk. Elmesélte a helyi szőlőművelés fortélyait, a bortermelést, valamint a lényeg, bevitt minket a mozdony vezetőfülkéjébe, és megnézhettük, hogyan is működik a szerelvény, mesélt magáról a vonatról, a használatáról. Tominak nagyszerű élmény volt. Igaz hazáig azt hitte amerikaiak vagyunk, nem hiszem tudta, hol van Magyarország. :)

Sidra ivás 2008.03.25.

Azt hiszem, nem fogok rászokni a helyi alkoholra, az almaborra (Sidra), nem valami finom. Hasonló színű a nálunk kapható körteléhez, csak ebben alkohol is van és az üveg alján összegyűlik a seprő amit nem nagyon érdemes meginni. Egy közeli faluban Lasarte-ban próbálta ki kis csapatunk, milyen is a helyi vendégszeretet, és a helyi íz. Nem valami olcsó, és azt hiszem, maradok a normális boroknál. Igaz errefelé nem nagyon van olyan fajta, amit én szeretek, de már megszoktam, hogy itt minden más…

Mindenesetre valakinek ízlett, mert még hazafelé betértünk egy boltba és volt, aki felvásárolt belőle rendesen, hogy majd este még azt issza, a másik nagyszerű helyi termék mellett, amit Pacharan-nak hívnak (ez a kanalas orvosságra hasonlít, de meg sem közelíti a Jägert). Az este pedig szépen telt, volt aki kicsit többet is ivott mindkettőből…de hát így szép az élet.

Boldog nyuszit… szakad a hó 2008.03.23.

Érdekes ez a világ. A magyar Tv megszűnteti gyermekkorom egyik kedvenc műsorát, a Szeszélyes Évszakokat, erre a természet garantálja, hogy az évszakok szeszélyesek legyenek. Ki érti ezt? Vajon otthon is ilyen állapotok uralkodnak, mint Vitoriában? Mivel itt esik a hó, mit esik, szakad. Néha eláll egy kicsit, majd folytatja. Egész szép látvány egyébként csak kár, hogy annyira nem szeretem a havat. Túlságosan lucskos utána, ha elolvad.

A többiek elmentek San Sebastianba kirándulni, nekem valahogy nem volt kedvem, többek közt az időjárás miatt, no meg tanulni is szerettem volna már egy kicsit. Mostanában valahogy nem nagyon volt időm rá. Majd csak hazaérnek valamikor…

A húsvéti ünnepek közepén tegnap szerencsére kinyitottak a boltok, nagyon jó ötlet volt tőlük, mivel nem nagyon volt semmi kajánk, és ezt kihasználva jól be is vásároltunk. Furcsa azért, hogy zárva minden 3 napon át, majd egy napra kinyitnak, és ma, meg holnap zárva vannak.

Pénteken voltunk Pamplonában (Iruña), megnéztük a helyi nevezetességeket. Bár a korai, 7 órai kelés nem volt valami nagyon jó ötlet, de a vonaton még tudtam aludni egy kicsit szerencsére. Meglepő milyen kevesen utaznak vonaton, ellenben nagy tisztaság van a kocsikban, és kényelem, pedig csak egy helyi személyvonat volt. Iruña szép város, számos nevezetességgel: vadas park, vár, külső várfal, templomok, stadion, no és persze az elengedhetetlen bikafuttatás útvonala, amin végig is masíroztunk, egészen a karámig. Shanelle írta is sms-ben, hogy fussunk végig az úton bikák nélkül. Elgondolkoztunk rajta, de végül inkább csak sétáltunk. :) Valamint sikeresen ráakadtunk itt is a Camino de Santiago útvonalára. :) Szép város, rengeteg emberrel, turistával, üzlettel és bárral.

Biciklitúra

A mai nap is érdekesen telt. Sikerült biciklit bérelnünk a közeli Civic Centro-ból, a Hegoalde-ból. Igaz csupán 4 órára adják ide a bicikliket, de most az is bőven elég volt. Nem valami jó állapotban lévő kerékpárok voltak, de ingyenes volt, csak az adataink kellettek Nekik. Mikor lesz nálunk hasonló lehetőség… Első körben Jucus kerékpártudását kellett ellenőriznünk, mivel nem nagyon szokott biciklizni, és nem nagyon volt hozzászokva a guruló közlekedési eszközökhöz. De sikeresen megbirkózott a problémával. Igaz nem száguldott vele, de azért gurult. De persze kinek a bicikliével volt csak probléma az út során, hát pont az övével, jól kifogta. Körbenéztünk a város Lakua negyedében, meg ellátogattunk a Salburua nemzeti parkba, ha már éppen arra jártunk. Nagyon szép volt most is, rengeteg szarvast fényképeztünk, csak már kicsit hideg volt este és nem akartunk sokáig időzni… meg fél 9-re vissza kellett vinnünk a járgányokat.

Este pedig pizzázunk, Louis vesz nekünk olcsóbban…nyam-nyam.

Bilbao - 2008.03.20.

Tegnap megjártuk Bilbaót! Egész napos városlátogatás volt a program. Valamint sikerült szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy „Santa Semana” van, vagyis Ünnepi hétvége, ami még nem is lenne baj, itt tényleg komolyan gondolják a Húsvéti Ünnepeket, inkább az volt a gond, hogy egy bolt sem volt nyitva, ahol vásárolhattunk volna. Még a Burger King is zárva volt a városban. Csak a kenyérboltok, bárok, kínai boltok, meg az édességboltok voltak nyitva. Még jó, hogy ott is lehetett kenyeret kapni, és milyen finomat. :) Igaz jóval drágábbak is voltak, mint az Eroski, vagy a Simply. Majd megoldjuk, legközelebb kedden lesznek nyitva a boltok. :(

Bilbao szép hely, és nagy város. Tudni kell róla, hogy egy folyó mentén helyezkedik el és közelíti meg az óceánt, egy torkolaton keresztül. Számos sétálóutca, tér, templom, és bár található a városban. Részletesebb beszámolót majd később írok, remélem tényleg meg is csinálom. Ha valakit érdekelne. Kis csoportunk felfedezte a város újkori részét, megnéztük a Baszk Múzeumot (érdekes volt, de sajna nem fotózhattam, mivel a biztonsági őrök egyfolytában járőröztek), majd két csoportra szakadva fedeztük fel a várost a továbbiakban. Én Annával bolyongtam az Óváros (Casco Viejo) területén, mivel nem nagyon volt kedvünk a hegymászáshoz, meg „kagylót” akartunk keresni. És sikerrel jártunk! :) Megtaláltuk a Camino de Santiago-t (ezt jelképezi a „kagyló”)! Virág mi is sétáltunk rajta vagy egy km-t! Igaz ez az Északi-út, nem a Francia, amelyiken Te is voltál. A városon megy keresztül.

Bilbao másik érdekessége, ha lehet ezt mondani a Guggenheim múzeum, amelyet az épület mellett egy virágokból álló kutya is jelképez. Szép látvány a város közepén, a folyóparton. Furcsa idomokkal, figurákkal, modern építészeti stílussal. Mivel kissé drága volt a belépő, meg annyira nem is érdekelt, no meg biztos voltam benne, hogy másfél óra nem elég, hogy végignézzem (a párizsi Louvre-ból okulva) talán majd legközelebb, úgy gondoltam, addig, amíg a többiek bemennek, én lemegyek az óceánhoz, a partra. El is indultam, de mivel fél óra séta után se haladtam nagyon előre, kicsit messzebb volt a part, mint gondoltam, inkább visszafordultam és a városban néztem szét. Megtaláltam az Athletic Bilbao Stadionját is! Jó nagy, vissza kellene jönni egy meccset megnézni, közel a buszmegálló is, nem is kellene sokat gyalogolni. Mint később kiderült, a többiek elmesélték, voltak kint az óceánnál, igaz addig 20 percet metróztak, még jó, hogy visszafordultam. Nem baj, felfedeztem a város szépségeit, a parkokat, a folyópartot, a bárokat, no meg a Suvenír boltokat. :)

Hazafelé a buszsofőr bácsi ránk szólt, hogy ne együnk a buszon, persze nem fogadtunk szót neki, jó magyar szokás szerint… Nem értettük mi baja volt azzal, hogy szerettünk volna pörkölt kukoricát enni, még a buszba is ránk szólt egyszer. :)

2008.03.15-16. Hétvége…

Új hírek spanyolföldről!

Azt hiszem, kissé régen jelentkeztem már, de hát nem nagyon van az embernek ideje, hogy csak úgy nekiüljön és gépezzen, de azért próbálok időt szakítani rá, hogy informálódjatok a legújabb eseményekről. :)

Hétvégén megmásztuk a Gorbeia hegyet a közelben. Nagyon jó volt, igaz hazafelé kicsit eláztunk, de a felfelé út nagyon jó volt. Majd külön írok róla, ha lesz egy kis időm. Nem akarom, hogy tele-regényeket olvasgassatok. :) A hegy 1482 m magasságba nyúlik az ég felé, kissé szeles, hideg volt fent, de a kilátás gyönyörű. Még havat is találtunk fent, persze már nem álltunk neki hóembert építeni. A hazafelé út volt csupán kissé érdekes, lefelé jövet ugyanis egyszer csak eltűnt az út előlünk, kénytelenek voltunk árkon-bokron közlekedni. Sikeresen lekéstük az egyetlen buszt is, ami hazafelé vitt volna minket. Jó magyar szokás szerint nekivágtunk a Vitoria felé vezető 22 km-es útnak, gondoltuk közbe stoppolunk majd. A gondolat jó volt, csak valahogy senki nem akart megállni nekünk, errefelé ugyanis nem valami jellemző a stoppolás. Peti tehát hiába próbálkozott 3 km-en keresztül. :( Úgy döntöttem kipróbálom én is, milyen lehet kilógatni a kezemet, talán… (nem nagyon szeretek, meg szoktam otthon sem stoppolni, de ha muszály…)… és csodák csodájára az első autó megállt, hogy mik vannak. :) Rendes pasi volt. Régebben Ő is rengeteget utazott így, ezért átérezte problémánkat, és gondolta felvesz. Nem vitt hazáig minket, de azért Vitoria határáig igen, onnan meg már csak 1 óra volt a házig az út, egy kis boltlátogatással egybekötve, mivel közben Shanelle-ék hívtak estére bulizni és kellett az alapanyag, no meg a vacsorához való.

A buli megint csak jó volt, ugyanazzal a társasággal, mint csütörtök este, csak most a végére megérkeztek a portugál lányok is. Szombat este csupán 4 bárt látogattunk végig, megint rengeteg emberrel találkoztunk. Hajnali 4-kor pedig irány az ágy. :)

Na ez a nap is jól kezdődik, nem nagyon bírtam aludni, már 10 órakkor felkeltem, kimostam a tegnapi koszos ruhákat, kicsit sarasak lettünk a hegyen meg az erdőben, de hiába, ha az ember túrázik. Kiderült, hogy holnap reggel helyett, már ma este megérkeznek Peti barátai. Szólhattak volna korábban is, de hát végül is mindegy.

Ma úgy terveztem, hogy minestrone leves, meg macok (lapsányka, tócsni) lesz az ebéd. Míg Peti takarít nekiálltam főzni. Meg kell hagyni a levesről fogalmam se volt, hogy kell csinálni, azon kívül, hogy nagyjából sejtettem mi kell bele. :) Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon finom lett. Újabb siker.

Este fél óra késéssel megérkeztek a látogatók öten, 3 lány, és 2 srác. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon vackoltuk be magunkat a szobánkba, most már heten. És elkezdődött a következő hét…

Erasmus party 2008.03.14.

Na ezek a spanyolok tudnak ám bulizni, igaz, nem sok spanyollal buliztunk együtt az este folyamán, csupán tisztes távolból figyelhettük meg. A mi társaságunk inkább az Erasmus diákok közül került ki. Tényleg igaz, hogy nem tudnak itt megülni az emberek egy helyen. Mire csatlakoztam a társasághoz, már a második bárnál értem utol őket. Még szerencse, hogy egy helyen nem sokat isznak, megnézhetnék magukat. Ilyenkor villan fel, hogy bezzeg otthon… az a menő, ha minél többet iszik meg az ember, minél rövidebb idő alatt. Itt legalább tudják a mértéket. Nem is láttam még ordibáló, egyik lámpaoszloptól a másikig közlekedő részeg embereket. Valahogy aki részeg jól tudja palástolni. Az utcákra sem jellemző ilyenkor, hogy tele lenne szeméttel, igaz van egy-két elvetemült, aki földhöz vágja a poharát, de elenyésző. Bezzeg a bárokban, ott rengeteg a szemét, de hát itt ez a menő… mint kiderült, minél több szemét (szalvéta, csikk, zsebkendő) van a földön, annál többen látogatták meg a helyet a nap folyamán és ez által annál népszerűbb is a hely.

Kis társaságunk végül, ha jól emlékszem 6 helyen tett látogatást mielőtt befejeztük az estét hajnali 4 óra felé, azt hiszem. :) Elég jó kis társaság jött össze az este folyamán, igaz páran nem bírták a „kiképzést” és korábban nyugovóra tértek. De hát, ők tudják. Mi jól éreztük magunkat. Kik is: egy német, két török srác (szeretik a pálinkát), egy ausztrál, egy philippines, két német, egy finn lány, no meg mi ketten.

Az egyik helyen mikor már úgy gondoltuk elég lesz ebből is, már indulni akartunk, de a biztonsági őr (mert ilyenek is vannak) nem engedett ki minket, nem nagyon értettük miért. Bár hamar kiderült, csak mivel a lépcső alján voltunk nem sokat hallottunk abból mit is közöl az elől állókkal. De, csupán azért nem engedett ki, mert úgy gondolta, ha már bejöttünk ide, akkor meg kell néznünk a sztriptízt is. Hmmm… érdekesen hangzik. Ahhoz képest, hogy maga a hely ingyenes, még ilyen látványossággal is előrukkolnak. Meg kell mondani, mind a lány (a fiúk örömére, no meg a lányokéra is), mind a srác (a lányok örömére, mi menni akartunk már, de a lányaink nem engedtek) igazán értette a dolgát. Képeket privátba, biztos tiltaná a Picassa (reklám) a +18 feletti képek mutogatását. J

Az utolsó bárunk már csak lecsengés szintjén ment, de minő meglepő, ez volt a legjobb. Itt találkoztam Joanával, és Amaia-val (tutoraink), jó volt újra látni őket. Persze a hely tömve volt, de hát megértem, jó hely volt, ide máskor is jövünk… J

A tegnapi eseményekhez tartozik, hogy jó kis sétát tettem a városban, hogy eljussak egy boltba, ahonnan Heineken sört akartam szerezni, mivel a 12 doboz sör mellé egy ajándék póló is járt. Megérte elmenni, mind a póló, mind a sör miatt. No meg azért is, mert hazafelé rájöttem milyen szép is Vitoria, egyszerűen gyönyörű. A kis utcái, a zöld mezői, a kis templomai szerte a városban, a forgalmas autóutak, no és persze az emberek. Látni rajtuk, hogy boldogok, és nem nagyon van gondjuk. Leginkább az öregeken lehet ezt felfedezni, meg a számtalan gyereken. Rengeteg gyerek rohangál minden felé. Szívesen élnék itt, lehet, visszajövök nyárra, ha kellőképpen megtanulom a spanyolt, és találok valami munkát. Me gusta Vitoria, muy bonito!

Ó mond, Te kit választanál... 2008.03.12.

Csak nem sikerült tegnap felraknom megint csak, hiába ha nincs az embernek otthon netje, meg van lőve sok esetben. De hát ez Spanyolország, ez a Nyugat. De már nem fogom átírni az igeidőket, tehát: „Újfent jó napom volt. Sikerült 11-kor felébrednem. Nem értem miért alszok ilyen sokáig, igaz nem szokásom korán lefeküdni, ami azt jelenti, hogy kb. 2-3 felé térek nyugovóra. Este valahogy jobb tanulgatni, ilyenkor nincs zavaró tényező… az álmosságon kívül. :)

Nem értem én a spanyol tanítási rendszert, de ezt már kedden is mondtam. Az angol órám ma is elkezdődött kb. 12.10-kor (dél helyett) és már 13.20-kor vége volt (13.30 helyett). No nem panaszkodni akarok, bőven elég volt belőle ennyi is. De úgy érzem itt a tanárok vagy nem szeretnek tanítani, vagy nem szeretnek hosszú órákat tartani. Javaslom, hogy otthon is vezessük ezt be, hogy lehet népszavazást kezdeményezni ez ügyben. Manapság ez jó biznisz nálunk. Nehogy már kimaradjunk belőle. Ami pedig az angol órát illeti, teljesen olyan érzésem volt, mintha középiskola első osztályában ülnék, hogy ezek a spanyoloknak soha nem áll be a szájuk. Néha már a tanárnő is elhallgatott, hogy hallja őket beszélgetni. :) Ilyenkor persze próbált szúrós szemmel nézni rájuk. Hiába, ha a csoportban 28 főből 23 lány, mit is vár az ember.

Nem is mondtam, mennyire élvezem mostanában a spanyol órákat. Elkezdtünk végre olyan témával foglalkozni, ami engem személy szerint nagyon is érdekel: a gasztronómia. Már nagyon fel vagyok készülve kajakészítésből, gyűjtögetem a recepteket. Hogy ezek a spanyolok hányféleképpen tudják elkészíteni a tojást, el sem tudjátok képzelni. Egyes szavaikkal több mindent is kifejeznek, néha nem is értem, hogy tudják megállapítani éppen miről is beszélnek. Csak egy példa: a plato jelentése: tányér, fogás, étel. Na szép!

De nagyon jó, tetszik. Épp azon gondolkoztam, melyik receptünket mondjam majd el következő órán (ez a házi), ami egyszerű is, és persze jó laktató is. Azt hiszem a „macok” készítés (lapsányka, tócsni ki hogy hívja) rejtelmeibe avatom be őket. Azt nagyon szeretem, azt hiszem hétvégén a zöldség leves mellé azt fogok csinálni. Már is éhes lettem, pedig most volt a vacsora.

Ma ilyen evős nap volt egyébként. :) Katie-nél a „megint nem sokat tanultunk” spanyolozás után tejberizst csináltunk. Most ettem először lekvárral (kajszibarack – albaricoque). Nagyon ízlett így is. :) Jut eszembe, nagyon tetszenek az itteni fűszeres dobozok, no és persze a tartalmuk. Azt hiszem be fogok vásárolni majd belőlük rendesen. Van egészben fahéj, vanília, otthon nem nagyon láttam még ilyet. :)”

Na, így teljes, jó kis idézet a tegnapról. :)

Kisütött a nap :)

Nem értem a spanyol mentalitást. Vagy ezek nem szeretnek iskolába járni? ¿Que pasa?

Ma megint feleslegesen keltünk fel hajnali 8 órakkor, én csak fél 9-kor, mivel elmaradt a Cartografía óránk, pedig ha tudtam volna, olyan szépeket álmodtam... A délutáni gyakorlatra meg jól felkészültünk színes ceruzával, radírral, meg egyéb rajzeszközökkel, erre gömbháromszögi koordinátákat számoltunk. Hát mondhatom fantasztikus volt. Se órai jegyzet, se számológép nem volt nálam, még jó, hogy Petinél igen. De, hogy milyen eredménnyel dolgoztunk... majd csütörtökön kiderül.

Viszont jó hír, hogy kisütött a nap, már nagyon ideje volt. Nem hiszem, hogy köze volt hozzá, hogy vasárnap meglátogattuk a Monte Urgull-on Jézust, de ki tudja... mindenesetre ma nagyon szépen sütött. Megyünk mi még San Sebastiánba, ha véletlenül megint esni támadna. :)

Elég szürkék most a hétköznapok, biztos a rossz idő miatt nincs senkinek kedve semmit csinálni. Köztük nekünk se. :(
De már csak a szerda van hátra, és vége a hétnak, legalábbis nekem, ami azt illeti. :) Tanulhatok intenzíven. Hajrá.
Zsófi mindent bele a főzésbe, előbb-utóbb úgyis bele kell jönnöd, majd ha hazamegyünk leteszteljük. :)

San Sebastian - Donostia 2008.03.09.

Hát ma nagyon jó dolgunk volt, voltunk az óceánnál. :)))
Tegnap este épp azon tanakodtunk Petivel, hogy mit is csináljunk ma, erre bekopog Louis, hogy vasárnap mennek San Sebastian-ba rokonlátogatóba, és elvisznek minket is, ha akarunk ott várostnézni. Hát persze, hogy akartunk. :)
Tehát ma mi is kocsikáztunk Velük, majd kiraktak a városközpontba és útnak indultunk. Mielőtt még megijednétek, nem fogom most megosztani Veletek az élményt, majd holnap, mert most lefagy a kezem a parkban, meg már éhes is vagyok (egy órája értünk haza).
Nagyon jó volt a tengert látni, azt leszámítva, hogy szakadt az eső rengeteget (hol elkezdte, hol abbahagyta), az óceán közelében orkán erejű szél tombolt, inkább haladtunk sokszor visszafelé, mint előre. De megállapítottuk, hogy az Atlanti-óceán vize itt is sós. Ecsa Neked üzenem, lehet ide jövünk majd, nem Bilbao-ba, itt van Akvárium is, amit meg akarunk még nézni, most nem volt idő rá. No meg gyönyörű a kilátás, meg a város is. fotók hamarosan. Érdekelnek a helyi cápák. :)

2008.03.08. Nőnap, első paprikás krumplim…

Azért furcsa, megyek végig az utcán és mindenki éli a hétköznapi életét, semmi különleges nap nincs a spanyol ember életében ma, úgy látszik. Pedig, ha tudnák…

BOLDOG NŐNAPOT lányok, asszonyok. Anyu Neked főleg!

Gondolkoztunk, hogy veszünk virágot Talya-nak (a lakótársunk), de lehet nem is ünneplik, nem is ismerik, vagy veszünk virágot Katienek, de mit szólna Miguel (a barátja), így se szeret minket. Féltékeny a lelkem. :) Nem értem miért…

Végül senkinek nem vettünk.

Furcsa volt csütörtök este itthon maradni, és nem menni bulizni sehova, de valahogy nem hiányzott most. Inkább tanultam, remélem volt hatása. Majd kiderül.

Nem is nagyon történt semmi érdemleges egész héten a havazást leszámítva.

Ma kitaláltam, hogy főzni fogok, megint csak. Peti anyukájától kaptunk recepteket, igaz sokat kicsit majd át kell alakítani, mert az otthoniak azzal nem számoltak, hogy tejföl, és egyéb tejtermék itt nem nagyon van. :) Valamint a Maggi FIX-ek hiányát is élvezzük, sajna itt csak alapanyag van. De nem baj, abból is megoldom majd. Ha a makaróninál sikerült másnál is fog. Egyedül az a baj, hogy a sütő rossz. :(

Tehát ma zöldségleves és paprikás krumpli volt a menü ebédre. A leves egyelőre még zacskós leves volt, majd következő héten tervezek „normális” levest főzni. Viszont a második fogás nagyon jól sikerült. Büszke is vagyok magamra, igaz nem egy ördöngősség megcsinálni, de hát akkor is. Nagyon finom lett. Anna Neked pluszba még mellékeltem is a fotóknál. :) Sajnos nincs itt jó kis lecsókolbász, így kénytelen voltam virslivel pótolni, valamint a piros paprikájuk se valami piros. El ne felejtsek szólni, majd kell nekem küldeni ilyet. :)

Alig bírtunk utána mozogni, nem is ment a tanulás egyből.

Most meg irány a park, végre megírtam a leveleket, meg felrakom a mai napot is.

2008. 03.04. Hogy az a…

Korán keltünk, már megint. A tegnapi unalmas napban csak egy pozitív dolog volt, ami a kinti életemet kicsit felbolygatta, hogy sikerült megint az otthoniakkal beszélni. Hiába édesanyám aggódik, de üzenem Neki „Jól vagyok, csak kicsit álmos!”, a többieknek (nincsenek valami sokan, még jó, hogy fel sem tűnt, hogy kijöttem. :)) pedig, akikkel szoktam beszélgetni, „Köszi, jól vagyok!”.

No, meg persze a legfontosabb, ami a LÉNYEG: sikerült beüzemelnem a gépemre a eduroamot! Hallellujah!!! Most már talán sikerül a saját gépemen is neteznem a suliba, tegnap már ment. Gyorsan fel is töltöttem a fotóim java részét. Lehet nézegetni. :)

A tegnapi negatívumok, mert volt az is, hogy korán keltünk, és nem volt óra. Nem tudjuk miért. Csak ma kaptunk rá magyarázatot. Mivel ma is korán keltünk, és ma sem volt óra reggel. Viszont ma találtunk egy órarendet, hogy 11-13-ig lesz kedden a Cartografía előadás. Gondoltuk, majd visszamegyünk, addig is aludtam még. :) Persze mikor visszamentünk megint nem volt óra, mivel a baszk csoporttal valami gond volt (itt két külön osztály, évfolyam van egy-egy szakon, no persze nem mindegyiken: egy spanyol, egy baszk), így a héten nem is lesz óra. Vajon gyakorlatunk lesz ma? Vagy feleslegesen fogunk megint bemenni, főleg, hogy nekem addig nincs semmi órám, mert a spanyolom is elmarad, a tanárnő Valenciába van. De jó Neki.

Visszatérve még a hétfőre, voltam megint angol órán. Persze nem a kiírt teremben volt, keresgélnem kellett kicsit, de meglett. A tanárnőn kívül nem ismertem senkit, mintha egy másik csoportba csöppentem volna. De tényleg. Az óra szörnyű volt, most tényleg semmit nem lehetett érteni. Egy nyelvi laborban voltunk, és ha a tanárnő kérdezett valakitől valamit, odament hozzá, és teljesen elzárta a hang útját. Plusz, olyan magasak voltak az emberek közti falak, hogy még nyújtózkodva se lehetett sehova kilátni, hogy vajon merre figyeljen az ember. Kb. az előttem, mellettem, és mögöttem lévő embereket láttam csak. Na mindegy, csodálkoztam kissé, külön csoport jár gyakorlatra, és előadásra? Hogy is van ez? De itt is lényeges, lánytöbbség volt, végül is ez annyira nem baj. :)

Tehát ma kedd van. Azt kell, hogy mondjam, eddigi spanyol tartózkodásunk leghidegebb reggelét éltük túl, ha pedig hozzáteszem, hogy reggel, amikor el szerettünk volna suliba indulni szakadt a hó. Le is fotóztam, igaz semmi nem látszik belőle. :( Suliba menet, már esőtől áztunk, majd mikor 11 előtt újra nekivágtunk, mert azt hittük lesz óra, már a jégdarabkák potyogtak. Milyen fura az időjárás!!! Hétvégén még félmeztelenül napoztam a kb. 25 fokban, most meg megfagyok az 5 fokban. Ki érti ezt!

Na most tanulok végre, mert délután még Cartografía gyak is lesz, megint rajzolgatni fogunk, holnap meg spanyol, és át kellene néznem még addig…

Gyorsan véget ért a nap, sajna kevés tanulással. :( Bár Katie-nél kicsit tanultunk. De csak egy órát voltunk, mert este meccset néztünk a Down Street-ben Louis-sal és Tim-mel (portugál, és amerikai srác). Barcelona – Celtic: 1-0. Hajrá BARCA!!! Az odavágó jobb volt. :) De a győzelem a fontos, nem a részvét…

2008. 02. 03. Töltött paprika, Pantano de Ullibari

Mint kiderült, mi nem tudunk korán kelni, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. :) De még jó, hogy nem így történt. A szombat reggeli ébredés pedig nem arról híres részünkről, hogy hajnali 8 órakor kelünk. Megbeszéltük a mai napra Katie-vel, hogy megyünk hozzá 11 óra felé, mert főzünk. Hát mi kb. akkor ébredtünk fel. Majd kis késéssel jött a telefon, hogy nyugodtan maradjunk még, mivel Ő fodrásznál van. Na szép!

Végül kb. 13 óra felé értünk oda hozzá. Gyors bolti bevásárlás az ebédhez és már neki is állhattunk a főzésnek. Vagyis nem mi, hanem Peti főzött, mi ketten pedig adtuk a segítséget. Töltött paprika volt a menü. Az otthoni paprikákhoz képest a spanyol paprikák jóval nagyobbak, hosszabbak is. Több hús fér bele, ami számomra nagyon pozitív hozzáállást jelentett. Ami hús pedig nem fért bele a paprikába, abból fasírt készült. Burgonyával köretként igazán laktató ebédet hoztunk össze. Nagyon jól sikerült! Anna Neked direkt le is fotóztam. Fent van a Neked szóló fotók közt. Csak Neked, csak most. :) S ezek után, mint egy jól lakott óvodás, ahogy kell, jöhetett a szieszta. Ami egész délután tartott.

A vasárnap megint csak elég későn kezdődött. Kialudtuk fáradalmainkat. Pedig ma biciklizni akartunk menni a közeli tavakhoz. De előbb még meg kellett szerezni a szükséges közlekedési eszközt a közeli Centro Civico-ból, a Hegoalde-ból. Na, persze még mindig nem lehet bérelni biciklit, majd csak március 14-étől. Így kénytelenek voltunk elkérni Louis-tól, és Katei-től a biciklijüket. A Katie (vagyis inkább a Miguel) biciklije elég jó volt, teljesen olyan, mint az enyém otthon, ezt használtam én. A Louiséval kissé több gond volt, sajnos. Peti közlekedett vele az út során, és végig állítgatni kellett a kormányon. De azért később hazaértünk vele.

Délelőtt szerettünk volna elindulni, de addig szórakoztunk, hogy volt már 13 óra is mire végre nekiindulhattunk a nagy útnak. Előbb át a városon, majd egy kerékpárútra térve ki a városból haladtunk. Jó kis túrának néztünk elébe. Az úti cél a Pantano de Ullibari víztározó volt, ami Vitoriától É-ÉK-re helyezkedik el a térképen. Kb. 15 km távolságra saccoltuk térkép alapján. Már az oda út is élményekben gazdagon telt. Peti keselyűt vélt felfedezni az egyik madárban, szamarat fotóztunk, igaz csak egy kertben legelészett, és újfent számos közel egyforma templomot figyelhettünk meg.

Első jelentős állomásunk a víztározó gátja volt, ahonnan csodálatos volt a kilátás a tóra, a szemben lévő településre, a hegyekre. Nagyon szép panoráma fotót sikerült itt készítenem, legalábbis szerintem. :)

A tó körül szerencsére ment egy Vía Verde (Zöld út) túristaút, így nem kellett a kocsik számára fent tartott úton közlekednünk, ami valljuk be, sokkal kényelmesebbé tette a haladást. Csak a gyalogosokat, és a biciklivel közlekedőket kellett kerülgetni. Rengeteg jól sikerült fotót csináltam. Nagyon szép volt a tó. Búbos vöcsök, vadkacsa, szárcsa, és még számos madárfajt figyeltünk meg hol a tavon, hol a levegőben elrepülve. Mind a parton, mind a vízben jól megfigyelhető volt a környéket alkotó kőzet palássága, valamint kibillenése. Rengeteg helyen jó napozási felületet jelentett a helyieknek. :) Második pihenőhely egy templom kertjében volt. A kilátás innen is gyönyörű volt, de a kertben lévő csap volt a fő szempont, hogy itt pihentünk egy kicsit, valamint töltődtünk fel vízzel, és csokival. Mert a csoki az fontos, egy ilyen hosszú úton. :) Felfrissülve máris könnyebb volt tekerni az elkövetkező szakaszon, igaz kezdtem egyre jobban érezni, hogy lehet, hogy a bicikli olyan, mint az én city bike kerékpárom, de az ülését nem lehet ez enyéméhez hasonlítani. Kezdte egyre jobban nyomni a hátsómat, szépen kifejezve… De még bírtam. Mivel nem hátráltatta semmi, és senki haladásunkat elég gyorsan elértünk a tó ÉK-i csücskéhez, Landába, ami kb. 10 km-re volt a gáttól, ahol a Vía Verde kezdődött anno. Itt kicsit letértünk az útról, mivel egyszerűen szólva nem találtuk meg a turista utat, majd kb. 4-5 km aszfalton tekerés után tértünk vissza rá, igaz ez alatt a túrista úton már a 18-as km kővel találkoztunk. Jó sokat kanyaroghatott. Innen már számos helyen erdőben tekertünk, ami valahogy mindig párosult az emelkedőkkel. :( Az utolsó jelentős megállónk kb. délután 5 óra körül lehetett, mikor is megettük kis elemózsiánkat, ha már elhoztuk. :) Itt is csináltam panoráma fotót, de ez sajna nem sikerült olyan jól, mint az előző, de azért csodáljátok. :) Meg is kellett örökíteni itt magunkat az utókornak, hogy tényleg jártunk itt, és nem csak fellegekbe beszélek.

Mivel úgy gondoltuk az óránkra pillantva, hogy valószínűleg nem tudnánk teljesen megkerülni a tavat, egy kicsit módosítottunk az útiterven, és átkelve a tavat átszelő hídon egy elhagyatott templom felé vettük az irányt, amin gólyafészek volt látható, még gólya nélkül. Utólag nem is bántuk, hogy erre jöttünk, hiszen akkor kihagytuk volna a birkanyájat, a bikákat és a bocikat is. :)

Hazafelé már elég gyorsan haladtunk mikor elértük az aszfalt utat. Addig azonban volt egy kis kaptató, mivel a tó kicsit mélyebben van ezen a részen, mint a kezdetekben. De jelenthetem épségben megérkeztünk vissza a városba, ahol kicsit még várost néztünk, mivel vissza kellett vinni a közlekedési eszközt Katienek. Nála kicsit megpihentünk a puha fotelokban. Tudjátok milyen jó volt ezekben ülni, és nem a kemény kerékpárülésen? Még ma is fáj a hátsóm…

Hazaérve aztán jól bepizzáztunk, mivel Louis előző este vagy 6-7 doboz pizzát hozott haza, ami ugye nem sokáig marad meg a hűtőben, főleg, ha besegítünk…:)

2008.02.29. Persze, tapasztalat…

No igen, ne lepődjetek meg, hogy egyezik a dátum. Megírtam az előző napokat, de mivel a laptopom telepe sajnos nem rendelkezik végtelen töltöttséggel, úgy ahogy kell, és ott ahol kell, ki is kapcsolt. Tehát csak majd holnap tudom felrakni a netre, és akkor már hol lesz a február. Egyébként BOLDOG SZÖKŐNAPOT, utólag is!!! Tegnap volt, mint kiderült a naptárból.

A másik dolog pedig, hogy írni volt kedvem este még, nehogy leszóljon valaki, hogy nem osztom meg nagyszerű élményeimet. :) Mert az van, ha nem is bőven, de akad.

A tegnapi napból kifolyólag, mikor is nem tudtunk időben sört keríteni az esti bulihoz, mert azért mégiscsak az olcsóbb dolgokat szeretjük, mi magyarok, ma sem értünk oda a boltba időben. Igaz, ma már inkább csak Petinek volt kedve sörözni, ha megyünk egyáltalán bulizni este, de nekem nem sok kedvem van. :( Valami house, vagy techno partyra invitálnak a portugálok. Nem hiszem, hogy nekem való dolog lenne, Petiről meg ne is beszéljünk. (most jött az sms, hogy maradjunk nyugodtak, majd szólnak, ha mennek valahova :)). Tehát maradunk itthon, ez így szokott alakulni, még nálunk is otthon. Ami nem biztos, az biztos, hogy nem. Tapasztalat. :) Nem is baj.

Annának üzenem Pestre, no meg Zsófinak Krakkóba, hogy olyan Tortilla de patatas-t csináltam megint, hogy megnyalná utána mind a tíz úját még a spanyol ember is. Új készítési módot találtam ki, és egyszerűen fantasztikus lett. Legközelebb Peti csinálja. Főzőiskolát nyitok otthon, megvan az új bizniszem. Milliomos leszek. Lepipálom a Lázárt is (azt hiszem így hívják, aki főzögetni szokott).

Végre megvan a beiratkozásunk minden egyes eleme. Felvettük a tárgyainkat, hétfőre talán lesz jelszavunk a helyi wifi hálózatra. Már nagyon jó lenne. Nagyon rosszak a géptermi gépek, a vírusokról ne is beszéljünk. :) Kezdem megszeretni, hogy az embernek laptopja van. De azért ne örülj öcsike, nem hagyom otthon Neked a gépem, jobban szeretem én az asztali (sz)ámítógépet. :) Ma megint a téren loptuk a netet, igaz most már 3 ültünk két gép felett, vagyis ketten (én és Katie), mert Peti inkább napozott. Nagyon jó idő volt ma, végre kezd melegedni. Remélem, nem lesznek otthon gondok a hétvégén, hallottam, hogy nagy szél várható. Amennyiben KNY-i irányú, és elég erős lehet, hogy idáig is elfúj, ebben az esetben jöhettek, csak egy polifomot kapjatok magatokhoz, mert az kell, ha itt akartok aludni. :) Ja, meg Túró Rudit is hozzatok.

Egyébként nem voltunk bulizni, mondtam én... :)

2008.02.29. Átlagos hétköznapok, bulival tarkítva

Mint mondtam, most már nem biztos, hogy fogok minden nap írni, hát most ez történt Kedves Olvasó. :) Február vége van, holnap már március, mindjárt Karácsony. Múlnak a…

Pár napot kihagytam, mivel nem nagyon történt semmi érdemleges. Elmúlt már a megérkezés varázsa, lassan már egy hónapja lesz, hogy eljöttünk otthonról. Kicsit hiányzik ugyan, de túl fogom élni. Nem az a típus vagyok, aki rohan haza, ha valami nem úgy sikerül, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Épp tegnap raktam rendet végre a gépemen (már nagyon kellett), végignéztem a fotóimat, és el kell mondanom, pár ember jelenléte hiányzik az életem e szakaszából, amit most töltök. :) De hát haza fogok menni én… előbb vagy utóbb.

Végre sikerült megoldanom a fotók felhelyezését is a netre. :) Hurrrráááá! Igaz kisebb problémái lesznek azoknak, akik nincsenek regisztrálva a facebook.com (ez itt a reklám helye, majd kérem a pénzt érte) oldalon, de itt az alkalom, lehet regsiztrálni, hajrá. Akinak van ide account-ja, ide kérem a kommenteket. :) De, azért felrakom a képeimet a Picassa weboldalára is (újabb reklám), mivel a blogger.com (nem is mondom) ezt a képnézegetőt támogatja.

Kedden sikeresen túléltük Petivel az első Cartográfía gyakorlatunkat. Irigyelhettek Kedves évfolyamtársak, megint szintvonalakat, utakat, folyókat rajzolgattunk pauszpapírra. Merő élvezet volt. Kár, hogy mi arra készültünk, hogy ortodrómát, azimutot fogunk számolni, az előadásból kiindulva. De nem! Nem is volt nálunk semmi. Se színes ceruza, se radír. De kisegítettek szerencsére. Olyan szépen dolgoztunk, mint a kisangyal. 1:25000 méretarányú térképből, ha jól emlékszem 1:50000-est kell csinálnunk. :) Óra elején Miguel Calvo elmondta, mit is kell csinálnunk, majd dolgoztunk. Elég jól haladtunk. Majd óra végén közölte, hogy a méretarány változtatás majd fénymásoló útján lesz megoldva. Jaaaa, köszi, mondhatta volna óra elején is.

Eldöntöttük, hogy nem fogunk járni Autopistas órára, nagyon sok ez nekünk, főleg, hogy csak tömény szöveg, kép nélkül. :) Néha még Peti se értette a bácsit, nemhogy én…

Szerdán voltam angol órán először, de azt hiszem nem fogom felvenni a tantárgyaim közé. Egy nagyobb terem volt, 28 emberrel, plusz a tanárnő. Alig lehetett hallani, mindenki össze-vissza beszélt, az első sorból nem lehetett hátra hallani semmit. :( De azért bejárok, ha már 6, 45 €-ért lefénymásoltam a tanárnő jegyzetét, no meg csak ragad rám valami, ha más nem spanyol. :) Majd vizsgára elfelejtek elmenni. Ahogy néztem a vizsgaanyagot, egy kisebb nyelvvizsgával felér.

De a nap fénypontja: végre van DIÁKIGAZOLVÁNYUNK!!! Igaz senki nem tudja mire is jó, a könyvtárba való beiratkozáson kívül. :)

Tegnap este pedig megint irány a város! Erasmus party a Down Streetben!!!

Előtte próbáltunk sört keríteni, mert elfelejtettünk boltba menni, de hát itt 21 óra után megáll az élet a boltokban. A bárokban meg csak poharas sörök vannak. Nincs egy normális kocsmájuk, vagy éjjel-nappali boltjuk. Ki érti ezt! Azért lett sörünk, igaz, ezért az árért a boltban 3x ennyit kapunk. Ez van, legközelebb tapasztaltabbak leszünk. Éjfélkor persze megint mi voltunk az elsők, aki megérkezett a találkahelyre, szerencsére az orosz lányok csak kicsit késtek. Bezzeg a portugálok megint 20 percet, igaz most Louisra fogták a késést. :) A Roneria Cubana-na megint csak jó hely volt kiindulási pontnak, igaz csak egy Mojito erejéig maradtunk, a lányok menni akartak. Nem is tudjátok, hogy tudnak ezek az emberek táncolni. Nagyon jó volt nézni őket, kezdtem irigykedni, nekem is meg kell tanulnom… én még kezdő vagyok hozzájuk képest. Majd kerítek egy señoritát, hogy tanítson meg engem is. :)

Vamos! Megyünk tovább, irány a Down Street. Itt az emberek (értsd fiatalok) tényleg rohangálnak az utcán, nem tudnak a helyükön megmaradni. Rengeteg helyen látni azt, hogy kint iszogatnak a bár előtt, vagy éppen az ajtóban táncolnak, attól függően, hogy férnek el. :) Persze nem volt megfelelő a hely, ahova mentünk az embereknek, ezért keringőzünk tovább Vitoria kis utcáin. Van egy utca, ahova ha benéz az ember, csak azt látja, hogy rengetegen vannak kint az utcán, és nagyon hangosak. Na mi pont arra tartottunk. Sikerült a csoport egyik felének kiszúrni egy olyan helyet, ahol már így is alig fértek el, nemhogy még mi is bepréselődjünk. Kicsi is volt, büdös is volt, no meg meleg volt, de nem a hangulat. :) Let’s go Down Street. Ma már másodszor. Innen már nem ment tovább kis csoportunk, a két orosz lány (Liudmila, Nathalia), a két portugál lány (Viviana, Mariana) és a két magyar srác (találjátok ki). Nem panaszkodtunk Petivel. :) A sör még mindig nagyon drága, és ezek azt gondolják, hogy egy magyar ember szemét ki lehet szúrni 3 dl csapolt sörrel. Hát jól hiszik, nem ilyen helyeken fogunk berúgni. Mentünk is haza, miután a lányok is már indulóban voltak. De, a lényeg, ha már ilyen drága volt a sör, kellett szuvenír. Van szép Heineken-es poharam. Olyan szépen szólt utánam, hogy „Hejj nekem”. :)