2008.február 7. Barcelona

Az este már gyorsan telt, aludtunk a másnapi reggeliig, ami közben az amerikai elnökválasztás fejleményeit követhettük nyomom a helyi csatornákon. Mai napig nem tudom, mi is történt azóta, lassan érdeklődni kellene a világ felé is.

Barcelona nappal is szép, sikerült megint lejárnunk a lábunkat, de most legalább elmondhatjuk, hogy bejártuk az egész város, EGY NAP alatt. Na hajrá!!!

Reggel az egyik, ha nem a leghíresebb Gaudi házzal kezdtük: a La Pedrera-val. Utána irány a buszpályaudvar (Barcelona-Nord), jegyvétel, csomagelhelyezés, estig vissza se tértünk ide. Déli irányban kezdtük el felfedezni a várost. Első állomás az Arc de Triompf volt, majd az itt elhelyezkedő parkokon (Pg. Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella) át közelítettünk a tengerpart felé kis utcákon keresztül. Hasonló a helyzet, mint Velencében, az utcára teregetnek, megesik az is, hogy a bejárati ajtó elé, furcsa egy látvány nekünk magyaroknak. Nincs egy normális szárítójuk. Otthon ezért kinéznének minket, de szerintem egy próbát meg fog érni. :) A tengerpart csodálatos. Süt a nap, bikinis lányok, Baywatch-ből megismert úszómesterek, homokozó kislányok, kisfiúk… na mielőtt beleélnétek Magatokat, azért biztos lesz majd ilyen is, de nem most mikor még csak 15 fokos a levegő. :) De a látvány nagyon szép volt.

Tengerpart után hegymenet, megmásztuk a közeli erődítményhez (Castell de Montjuïc) vezető utat, papagájok rikácsolását hallgatva végig. Tele van ágyúkkal a terület, jó fotótéma. Gyönyörű a város felülről. Tökéletes innen a kilátás mindenhova, tengerpartra, városközpontra, hegyekre. Igaz sok minden eltörpül a távolban, de messze volt még a nap vége, sok mindent kellett még addig látnunk, köztük a legfontosabbat annak, aki Barcelonába jön, az „Estadi del F.C. Barcelona-t”, alias Camp Nou-t. Sajnos innen a hegyről nem látható, mivel takarják az erdő, meg az Olimpiai Park, ami következő állomásunk volt. Itt rendezték az 1992-es barcelonai olimpiát. Így, hogy voltam 2004-ben Athénban, kicsit más szemmel néztem a parkot, volt hasonlóság, az ottani központ és e között, de nagyon tetszett ez is! Fantasztikus a stadion, kivételesen be lehetett menni, nagyon örültem neki.

Gyalogtúránkat megszakítottuk egy gyors ebéddel a közeli parkban, ahonnan nagyszerű volt a kilátás a Palau Nacional de Montjuïc-re. Mariann, itt is rengeteg a macska, nem csak Istanbulban, jöttek is szép számmal kajáért esdekelve. A Poble Espanyolba sajnos nem tudtunk bemenni, vagyis nem akartunk, mivel túl drágának tartottuk a belépőt. Helyette tovább folytattuk utunkat a Plaza Espanyara a metróhoz (végre nem gyalogolunk) az általam csak két toronynak titulált Fira de Barcelona-Montjuïc-t érintve.

Ezután következett a nap fénypontja: a már említett Camp Nou!!! Nagy a stadion, sok ember bámul befelé a kapukon, pedig soha nem fognak bejutni (próbálkoztunk mi is, de nem sikerült, hiába, pasik voltak a biztonsági őrök, nekik meg nem jött be a mosoly :)). Senkit nem láttunk, akit érdemes lett volna, mégis mit vártunk. Körbejártuk, benéztünk a Souvenir boltba, ha már ott voltam kellett vennem valamit (hűtőmágnes), no meg kellett fotót is készíteni, ha már itt vagyok.

Mivel lassan ránk esteledett és még nem láttuk a Sagrada Famíliát, felkerekedtünk, volt még 4 óránk a busz indulásáig. Irány a város másik, északkeleti vége. A Gaudi remekmű előtt bekukkantottunk a szintén általa megálmodott Park Güell-be. Már nagyon kíváncsi voltam a gekkóra. :)

Nem mondom, meg kell szenvednie az embernek, ha végig akar sétálni a parkon, és nem busszal vagy kocsival akar odáig eljutni. Szerencsénkre mozgólépcső vitt fel majdnem a park bejáratáig. Jó volt innen visszanézni a városra, nagyon messze volt, sajna egy normális fotót nem sikerült készítenem. Persze a parkban korom sötét volt, világítás nulla. :( Visszapillantottunk a Castell de Montjuïc-re, onnan indultunk egy órakor körülbelül, háááááttttt… nem volt közel, a város másik vége. Séta végig a sötétben, közben próbálunk fényképezni kevés sikerrel. Végre megtaláljuk, amit kerestünk. Állítólag ez a világ leghosszabb összefüggő padja, alatta pedig egy hangulatos oszlopcsarnok, amit piacnak terveztek, bár a neve „Száz oszlop terme” nem igazán erre vall. Éppen énekeltek az oszlopok közt, mikor ott jártunk, igazán jó az akusztikája, később mi is kipróbáltuk. Hangfelvétel nem készült mindenki örömére mondom. :) Romantikus kapcsolatba kerültem a kedvenc gekkómmal, igazán jól néznek ki, így mozaikból kirakva. Őrizték a bejáratot, számunkra meg a kijáratot.

Kis kanyargós utakon indultunk el végső úticélunk felé, a Sagrada Famíliához. Igaz előtte megnéztük a szintén Gaudi tervezte Hospital de la Sta. Creu i Sant Pau kórházat. Miért nincs nálunk ilyen Magyarországon. Sokkal szívesebben gyógyulnék (igaz nem szokásom betegnek lenni) ilyen régi építésű kórházban, mint a nálunk lévő szocialista panelkórházakban.

A Sagrada Família már messziről látható, szépek a tornyai, igaz elvesznek a daruk közt. Mint egyik ismerősöm megjegyezte, „állítólag nemsokára összedől, annak ellenére, hogy még be sem fejezték”. Hát lehet benne valami. Mindenesetre észre lehet venni az új elemeket. Jellemzésére annyi, hogy monumentális, díszített, látványos… de miért vannak annyira oda érte az emberek.

Sajnos az „uborkára”, másik monumentális épület a S. F. mellett a környéken (már a repülőről is láttam) már nem volt időnk, mivel mennünk kellett az autóbusz pályaudvarra, lassan 22 óra volt, és 22.45-kor indult a buszunk. Fájó szívvel szálltunk fel a buszra, igaz előtte Peti még parázott kicsit, mivel nem tudtuk eldönteni honnan is indul a buszunk, de azért kiderült. :)

A buszút nagyon kényelmetlen volt, szerencsére kicsit tudtam aludni, de jobb volt másnap nem rám nézni, annyira megviselt az utazás. Szerencsére Joana és Amaia (koordinátoraink) már vártak minket Vitoria-Gasteiz-be, hajnal hatkor, de sajna kocsi nélkül. Így újabb tortúra vette kezdetét, én és a bőröndöm között, aminek persze még Barcelonába letört az egyik füle, a másik pedig már Vitoriába kezdett rakoncátlankodni, de ez egy másik történet. :)