Tegnap miután hazajöttünk a bevásárlóközpontból még átmentem netezni a Pabellonba, volt pár dolog, amit el akartam intézni interneten, pl. levelezés, blog. Kicsit sokáig maradtam, mint általában szoktam, majd egyszer arra lettem figyelmes, hogy a portásnál kikapcsolják a számítógépet, na gondoltam akkor jó lesz sietni, mert a végén még elfelejt feljönni az emeletre, hogy van-e itt valaki, és bezár. Összekaptam a dolgaimat és rohantam lefelé. Portás sehol, de ezt már megszoktam, az ajtó viszont zárva. Na ezt nem szoktam meg még eddig… Mit csináljak? Elkezdtem én szólítgatni a portás srácot, de hát válasz semmi. Még nem ment el, mert a táskáját ott láttam. Elindultam felfedezőútra. Az ebédlőrészen sötét, zárva minden, alagsor a következő állomás. Lent még fény volt, ajtó is volt. És mily meglepő nyitva is volt, sőt még a rácsos ajtó is a lépcső alatt… Kijutottam. Jobban meg voltam itt ijedve, mint fent a hegyen. :)
1 megjegyzés:
hat en a hegyen jobban paraztam volna, az 100
[magamat ismerve legugoltam volna egy legrosszabb ponton es potyogtak volna a konnyeim h nem merek moccanni se]
itt csak varakoztam volna, a taska mellett nyilvan
Megjegyzés küldése