Végre van megint egy kis időm írni (összefoglalva az utolsó hetem), már nagyon rég volt, hogy utoljára klaviatúrát ragadtam, de nem is volt rá nagyon okom, hogy írogassak, nem sok mindent történt az utolsó írást leszámítva, vagy mégis…
Szombaton voltunk újra az óceánparton, végre megint jó idő volt, fantasztikus kirándulás volt. :) A Filológia tanszék kirándulására sikerült nekünk is eljutni, igaz hajnali 8 órakor kellett kelni, hogy biztos legyen helyünk, mivel nem voltunk feliratkozva. Azért azt tudni kell, hogy hajnali fél 6-kor értünk haza az esti buliból. :)
A buliból, amit soha nem fogok elfelejteni, azt hiszem, egész életemben emlékezni fogok rá. Porqué? Az ok egyszerű: szerelmes lettem, és nem is tudom elmondani mennyire. Csupán az az egyetlen probléma, hogy reménytelen… de legalább elmondhatom: van esély a további életemre…
A kirándulásra szerencsére rengeteg ismerősünk is eljött, így legalább jó volt a társaság is. :)
Az útirány: Mutriku – Zarautz – Pasai Donibane – Hondarribia
Csodálatos az óceánpart, csodálatosak az ottani kis halászfalvak. Rengeteg szűk utca, kedves emberek. Mutrikun egy idegenvezető vitt minket végig bemutatva a falut. Zarautzba a parton töltöttük el a legtöbb időt, vagy a víz elől rohangáltunk, vagy csak néztük, ahogy jön a dagály. Pasai Donibane-ba csónakkal jutottunk el, igaz csupán 3 perces út volt, de nagyon szép volt. Mintha Velencében lettem volna. :) Csodálatosak az itteni házak, bar-ok, meg minden. Nagyon örülök, hogy 
Vitoria-Gasteiz-be jöttem ki tanulni. Hondarribia kicsit nagyobb falu, mint az előzőek, a vizen túl már Franciaországba is bekukkanthatunk. Régi városfal még a XIV. századból, a helyi kastéllyal együtt. Betértünk kajálni egy helyi török kebaboshoz, ahol a tulaj indiai volt, és angol focit nézett. És olyan jó volt hozzánk, hogy mivel elrontotta a lányok kajáját, a mi is kaptunk Tőle ajándékba. :) Persze mi értünk oda utoljára a hazafelé tartó buszhoz (Kaisa, Sundae, Carmen, Robi, Peti).
Fantörpikus nap volt. Igaz hazafelé leszakadt az ég, de kit érdekelt a buszból…
Hétfőn elbúcsúztunk a német lányoktól, akik jöttek Susannához látogatóba, utoljára láttam Antje-t. Az egész estét átbeszélgettük. Sajnálom, hogy elmennek, kár, hogy nem tanulni jöttek ki. :( De hát, ilyen az élet…
Szerdán ír népzene koncerten voltunk, ami a Pabellonba volt megtartva. Nagyon jó volt hallgatni, már néha besokaltam a spanyol zenétől. :) No, persze nem igaz, ma is megyünk este biztos a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése