Euskadi: Vitoria-Gasteiz

Közlekedik a főváros… a hatodik napon…

2010-01-17T20:22:00.005+01:00

Most a BKV sztrájk 6. napján, azt kell mondanom, jót tett az embereknek, hogy nem járnak a buszok, villamosok. Miért is? Végre mozognak, és nem csak beszélnek róla, hogy majd én persze…

De ugyanakkor kinek is jó mindez?

Most abba nem mennék bele, hogy jogos-e a dolgozók követelése vagy sem, mivel nem nagyon vagyok kompetens ebben a dologban, sőt, egyáltalán nem. Mi az a kollektív-szerződés, mi van benne. Én csak azt látom, olvasom, hogy azért nem olyan rossz a fizetésük a busz-, villamos vezetőknek, igaz nem látom a dolgok hátterét. De ezt úgyis megmagyarázza majd helyettem más.

Éppen ezért nem is haragszom rájuk, amiért a munkahelyemre 20 percet kell reggelente gyalogolnom (valljuk meg még jót is teszek magammal), mert a metrótól nem tudok mással közlekedni, csak lábbusszal. :)

Mert legalább a metró, troli jár, örüljünk ennek is. Ahogy olvastam egy cikkben, egy külföldi szavait idézve, ez nem is sztrájk, csak valami hasonló, mert pl. Franciaországban, ha sztrájkolnak, akkor leáll minden, és nem közlekedik semmi, na nálunk úgy látszik ezt nem merik megtenni. Milyen lincshangulat alakulna ki akkor vajon?

Így marad az a pár busz, villamos, ami közlekedik, no meg a metró, a troli, a HÉV és persze a Volánbusz és a MÁV „kedvessége”, hogy felveszik az utasokat, és elfogadják a bérleteket. Már előre várom, milyen kompenzációt talál ki a BKV a bérletesek felé.

Az, hogy a MÁV dolgozói (VDSZSZ) szolidalizáltak a csütörtöki napon csak egy fokkal rontott a közlekedésen, mégpedig, hogy a környező települések lakosai nem nagyon tudtak bejönni a reggeli órákban (4 és 8 óra között, no meg amíg helyreállt a vonatforgalom), így maradt az autó sok embernek, aki megtehette, maradt a Budapestre minden irányból hömpölygő autóáradat, ami megfelelő dugót generált.

De persze a BKV, a főváros felszólítja a lakosságot, hogy tegyék le az autóikat és használják a tömegközlekedést, hogy ne legyen annyira zsúfolt a főváros, ne kelljen szmog riadót elrendeli, vigyázzunk a levegőnkre, környezetünkre… de akkor hogy is?

Május...

2009-05-04T23:49:00.003+02:00

Lassan május 5.-e lesz. Nem kell elsietni a napot, talán holnapig be is fejezem... Kezd kicsit fárasztó lenni ez a nagy semmittevés, tehát, aki tud valami jó munkalehetőséget, az légyszíves szóljon. Előre is köszi!!!
Végignézegettem a többiek blogját, hát... nem valami aktív a társaság, igaz beszélek én, aki már nem tudom mikor írt utoljára, de hát most itt vagyok. Végre szakítottam egy kis időt, most éppen nincs kedvem regföcit tanulni, amúgy minden a legnagyobb rendben. Ma sikerült meccsen szépen eláznom, de szerencsére csak 10 percig volt szélvihar, meg égszakadás...földindulás.... Holnaptól meg intenzíven kellene tanulni, mivel hétfőn ZH, regföci II.-ből. :(

Szép lassan beindul a Zöld Pardonban a Nescafe is, tehát tessék menni bulizni, és kávézgatni. nagyon finom a forró csokink, de akkor már inkább a krémesebbet vegyétek majd, az jobb... Jelenleg csupán az a baj, hogy kevesen vannak, biztos suli van, valamint az időjárás se nagyon kedvez a szabadtéri buliknak még, esik, fúúú a szél, dideregnek az emberek, dehát pont ezért kell a forró ital. :)

Anna, remélem Virág odaadta a biciklis térképet, direkt Neked szereztem. :)
Magdi, Te pedig haladj a diplomamunkáddal...

Na szép estét, még ma befejezem így.....

Tavaszhívogató...

2009-02-24T22:38:00.004+01:00

Már tényleg azt hittem, jön a tavasz és előkerülhetnek végre a kord zakók, szoknyák és még sorolhatnám milyen ruhadarabok. De hát nem... :(
Sajnos megint szembesülnöm kellett vele, hogy még mindig tél van, igaz legalább sikerült végre jó téli fényképeket csinálnom, holnap majd folytatom még. A másik téli sztori ami említést érdemel ma történt.
Edzésről jöttem hazafelé, leszálltam a Kosztolányin a 7-es buszról a Móricz felé tovább induló oldalon, és átgyalogoltam az út másik oldalára a Feneketlen-tóhoz. Éppen havat lapátoltak a szociális munkások (ha jól tudom a nevüket) ezen az oldalon, egy sorban felsorakozva, dolgosan, frissen, fiatalosan. Majd mihelyt átérek erre az oldalra megcsapja az orromat a fű átható illata, na nem a pázsité, amit éppen hó fed, hanem amit éppen szívnak. Kicsit meglepődtem, de hát a mai világban...

....

2009-01-21T11:53:00.003+01:00

Esik, most meg egyfolytában esik... nem értem én az időjárást. Hétfőn verőfényes napsütés, jóhogy nem feküdtünk ki napozni valahova, kedden jóidő, igaz kicsit csöpögött valami... most meg esik. Még jó, hogy bent tanulok, tanulok, és tanulok... de hogy minek?
A csütörtöki Kart. szigorlat után valahogy nem olyan könnyű ráhangolódni a Vettan szigorlatra, pedig kellene, de szerintem egy hét kevés, főleg úgy, hogy csak szombat, inkább vasárnaptól tudtam tanulni normálisan, ha lehet annak nevezni. De nincs kedvem hozzá, 2 nap alatt nem lehet megtanulni az anyagot, de igyekezni fogok, ígérem...

Tegnap a könyvtárban tanultam, persze csak egy helyen égett ki az égő, pont felettem, jó kis diszkólámpa keletkezett a neonból, amint éppen felvillant, majd kialudt. Na itt untam meg, és jöttem fel, igaz éhes is voltam.
Ma meg kimegyek boltba (Profi), persze, hogy zárva, és persze, hogy majd csak "11-kor nyitunk, leltározás miatt" tábla van kint. Na én 10.40-kor voltam ott. Még jó, hogy a közelben, egy megállóra van Spar. :) Meglátogattam, és tetszett, lehet oda fogok járni.

Na megyek vissza tanulni, remélem pénteken végzek velük, már nagyon unom, áááááááá......

Utolsó bejegyzés... idén...bár ki tudja

2008-12-30T15:36:00.005+01:00

Véget ért a karácsonyi időszak, legalábbis a BKV-nál. Az ünnepek alatt nem nagyon találkoztam ellenőrökkel a metró, és egyéb közlekedési eszközökön, de most újra megjelentek. Biztos ajándéknak adták, hogy nem ellenőriznek senkit. :)

Gondolom mindenki teli hassal, feltöltődve vág bele az utolsó napokba, én legalábbis így állok hozzá. Sikeresen etettek mindenhol, ahol a a jeles napok alatt voltam, így elértem a versenysúlyom felső határát, és most már jöhet az alsó határ eléréséhez szükséges szieszta. Vagy valami más... éppen ezért este Kiegyenlítő foci lesz. :)))

Holnap pedig sikeresen elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresen átvészeltünk újabb egy évet, s mindjárt itt a Karácsony megint. :)

Nem ért véget az éjszaka... Az esti menü: forralt borozás a pálya szélén, miközben a pályán ádáz csata folyt, hogy ki éri el az első gólt, ki mehet a pálya szélére...forralt borért. :)
Mi győztünk végül is, de mindenki átérezhette a melegséget a testében, ha kellő mennyiségű nedűt ivott. Majd a végén előkerült a maradék székelykáposzta, szó szerint Tirgu Mures-ből, amely elfogyasztása után már nyugodtan térhetett a megfáradt sportember nyugovóra.

Itt az utolsó napja az évnek: BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!

Újra....

2008-12-23T02:28:00.004+01:00

Hurrá, újra járnak a vonatok, fantasztikus...
Épp azon vagyok, ha most nem használja ki a Volánbusz, hogy elcsábítsa az utasokat a MÁV-tól, akkor soha... meg is tette szépen... ki akar ezentúl vonattal menni majd, remélem kevesen, ha lehet busszal is. Kár, hogy nem megy mindenhova busz...
Jó volt a sztrájk, sokat is ért... most meg hirtelen beszüntetik, uram bocsá, szüneteltetik, megijedtek a néptől, mert ugye "A nép, az istenadta nép...", számomra ezzel szépen le is írták magukat, nem mintha eddig nem tették volna. :) A durcás kisfiú úgy gondolta, jobb lesz kicsit visszafogni, mert akkor lehet lesz karácsonyi ajándék, majd ha mégse, bevágja újra a durcit... azt hiszem ez még 3-5 éves korban elmegy, no de felnőtt fejjel...?
Anna, remélem busszal jössz haza, mert ki tudja, lehet vonattal csak Bécsig jutnál... igaz onnan már gyalog is hazaérsz :) ,repülővel meg inkább hagyjuk mostanában...

Mint ahogy az egyik újságban volt egy poén az Összehangolt menetrendről:
- Szóval a villamospótlóról átszáll a vonatpótlóra, és ha szerencséje van, azzal pont eléri a repülőpótlót.

2008-12-23T00:18:00.003+01:00

Épp Vas Maya duruszol a háttérben a szerelmes Sláger rádióban, miközben eszembe jutott az a két csaj, akik az IKEA-ba a mai napon a Vészkijáraton szerettek volna kimenni az épületből. Nem tűnt fel nekik, hogy nem nagyon mászkálnak arra emberek. Majd mikor rájöttek, hogy ez nem lesz jó taktika a kijutásra, észrevették a földön elhelyezett nyilakat, amik a célszerű haladási irányt jelölik a kasszák felé. Na, itt már dőltem a röhögéstől, mivel nem találták meg a következő irányjelző nyilacskát. Szegények forgolódtak össze-vissza. Végül pedig nem tudom kijutottak-e, de ez már egy másik történet...

2008-12-15T16:51:00.003+01:00

Azt hiszem a mai magyar fociban minden megtörténhet már. Erre enged következtetni, hogy mai nap kinevezték a REAC új edzőjét, Hevesi Tamás személyében. Ez mind szép és jó, de ki az a Hevesi Tamás, mert én csak egy emberre tudtam ekkor gondolni, és már dúdoltam is "Mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő...". Hát igen, mások is rá gondoltak. De mit keres Ő a magyar labdarúgásban, fogalmam sincs.
Mint kiderült már eddig is edzősködött, a Ferencváros női csapatánál, és idén szerezte meg az NB1-hez szükséges UEFA Pro-licencet. De akkor eddig miért nem hallottunk Róla, jó kérdés!?

Biztos a REAC vezetőinek is ez a dal kezdett el csengeni ( csak a napernyő helyett mást gondoltak) a fülükben, mikor összeültek és elkezdtek gondolkodni, ki is legyen az aki a magyar bajnokság utolsó helyezett csapatát kivezeti a gödörből. Hát én szurkolok Neked Tamás! Amíg a Honvéd mögött tartod a REAC-ot, addig sok sikert kívánok Neked! :)

Csak úgy...

2008-12-03T14:04:00.005+01:00

Most értesültem róla, hogy meghalt a világ legöregebb szüze. Az "érintetlen" hölgy a napi 1 konyaknak és az önmegtartóztatásnak köszönheti 110 éves korát. 1898-ban született Norvégiában, a nevére nem emlékszem. :)
--> akkor én nem fogok olyan sokáig élni? Magdi mégis túlélsz?

Másik érdekes: nem is tudtam, hogy Budapesten van "piacjárat". Márpedig a 149-es villamospótló járat éppen ilyen. A Deák térről indul, megáll a Fővám téri piacnál, itt leszállnak az öregek, kiürül a busz, majd felszáll a váltás, akik jönnek a végállomásig, a Fehérvári útra a piachoz. Érdekes. Aki pedig itt száll fel, megy tovább a Fővám térre a piacra, mivel körjárat a villamospótló. :)

Ilyen nincs, 54 ezer forintost találtak 2 helyen is Magyarországon, megjelent a Monopoly új kiadása. :)) Hurrá, megvesszük.

Nem tudom mikor ettem utoljára igazi kürtőskalácsot, de nem tegnap az biztos. Dórival elemezgettük, hogy a sulinál 900 HUF-ért árulják a kürtőst, igaz nem tudom mekkora a mérete, de azért kicsit sok úgy gondolom. Ennyi a Kosztolányin is egyébként. A Népstadionnál 600 HUF. A Boráros téren, a villamosnál lévő aluljáróban 330 HUF a nagy. Itt vettem, mert éppen úgy alakult, de nem jöttem rá, hogy most akkor ez finom vagy sem. Elemzők kerestetnek!!!
Cél: megtalálni Budapest legfinomabb kürtőskalácsát!!!

Hétvége...

2008-11-30T22:43:00.006+01:00

Eddig sem csíptem a rendőrkapitányságokat, de most már biztos nem is fogom. Ma ugyanis sikerült vagy 3 órát ott üldögélnem, mint kiderült a végén, teljesen feleslegesen. Ugyanis volt egy nagy sikerű BLSZ IV. osztályú mérkőzésem a mai nap folyamán, amin az egyik játékos túl sok Harcosok Klubját nézett, és úgy gondolta neki verekednie kell, miután máshogy nem tudja levezetni a feszültségét. Minek után a hazai csapat kihívta a rend őreit, akik meg is jöttek, kedélyesen elbeszélgettünk velük, majd miután sikerült végre rendet rakni, jegyzőkönyvet megírni bementünk velük a yard-ra, hogy azonosítsunk, meg felvegyék a vallomásunkat. Ha 6 embernek nem mondtuk el, hogy mit láttunk akkor egynek sem. Már kezdem érteni, miért is halad ilyen lassan a magyar közigazgatás (vagy büntetőtörvénykönyv) ezen része. Végül csak nem vették fel a vallomásomat, vagy mit, csak a kollégámét (mivel Ő többet látott-hallott), de azért volt tanulsága az esetnek.
Pl. kiderült, hogy egy korsó sörnek 2-3 óra kell míg felszívódik kb., a rend őrei és a határőrség különböző pisztolyt használ, na és persze még büfé sincs a várószobába, de még egy automata sem :)
Ja, viszont közel a Volan, mint kiderült hazafelé...

Anna, Neked pedig fényképeztem egyet, mert eszembe jutottál, mikor megláttam őket. Na jó, Mónikát is érdekli biztos. :)

"Esti hajtás"

Pénteki érdekes

2008-11-29T18:32:00.006+01:00

Nem tudom ki látta, vagy ki nem látta, de azt hiszem érdemes kiállni a sort (persze nem hétvégén kell menni, és akkor nincs sor) a Bodies kiállításra.

Mi megtettük, de állíthatom nagyon jó volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. De aki megy az légyszi vigyen papírt, tollat, és jegyzeteljen majd nekem, nálam sajna nem volt. De előtte szóljon és elmondom mit kell majd felírni. :)

Csupán pár frappáns idézet, persze nem biztos, hogy teljesen szó szerint idézem, na jó inkább érdekességek. :)

- tudtátok: a négy ízen kívül (édes, savanyú, sós, keserű) van egy ötödik is, amit a nátrium-glutamát vált ki, és a neve --> umami.
- a vérkeringés a testen belüli gyorsforgalmi autópálya (na itt kellett volna jegyzetelni, mert ezt nem tudom pontosan, de érdekes).
- egy doboz cigaretta 3 óra 40 percet vesz el az ember életéből (erre pontosan emlékszem, Magdi miatt) :)

Nekem nagyon tetszett a kiállítás, leginkább a vége felé, mikor vékonycsiszolatban jelenítette meg az emberi testet. De jók voltak a csontvázok is a kosárlabdával, vagy a focilabdával (ez a honlapról van, fotózni sajna nem lehet :( ). Ezek a kínaiak még a sporthoz, no meg a humorhoz is értenek.

A legjobb azonban, szerintem az embrió/magzat rész volt, ahogy preparálták őket. A csontok szép pirosak, a porcok sárgásak. Nagyon érdekes...

Másik roppant érdekfeszítő téma, no inkább humoros kategóriában indulhatni, mint érdekesség... Péntek este, nem mondom, hogy fel voltam teljesen öltözve, inkább Ádám kosztümben igyekeztem beszerezni még egy kis ásványvizet az erkélyről, mivel a borból kifogytunk bent Zsófival, és már nem akartunk többet alkoholizálni, így hát nyitom az ajtót, látom kint az udvaron senki, nem fog senkinek feltűnni, ha kilibbenek. Az nem is tűnt volna fel, de ahogy kiléptem az erkélyre, úgy fordultam is vissza a szobába, mivel az erkélyen gubbasztott egy srác a földre térdelve az asztalra dőlve. Elsőre azt hittem ip az, mivel hasonló pulóvere volt, de hát Ő honnan a francból került volna ide. Gyorsan kaptam valamit magamra, majd még1x kinéztem, és tényleg ott gubbasztott a srác. Érdekes. Gyorsan elzavartam, hogy menjen el, ahogy jött, mert nem tudom mi lesz. Tudni kell róla, hogy holt részeg volt szerintem, de olyan ügyesen mászta át a korlátot, és ment le... Zsófi nem akarta elhinni, hogy valaki volt az erkélyen, így meg kellett Neki mutatni, hogy is jött be az idegen... Remélem jót röhögtetek...

Ennyi

Reload...

2008-11-27T17:35:00.007+01:00

Sikeresen túl vagyok megint pár héten, amikor is nem sikerült egy sort sem írnom ide, de hát ez van, sajna. Lassan haladok a sulival, szakdolit elkezdtem, munkát kellene találni, de hát nem megy ez olyan könnyen, mint gondolta volna az ember.

Az elmúlt hetekben nem sok minden érdekes történt, de hogy külhonba szakadt barátainknak is kedveskedjek, pár kép és kommentár hozzá. :)

Voltam Kogutowicz Manó emlékülésen, ami szerintem nagyon jól sikerült:

Sikeresen leesett az első hó, hol itt, hol ott alig lehetett észrevenni.

Tegnap (szerdán) este, mentem hazafelé és a BAH csomópontnál az aluljáróba figyelmes lettem két pár lábbelire, ami gazdátlanul álldogált a földön a fal mellett. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, de fejembe vettem, hogy ma visszamegyek és megnézem ott vannak-e még, vagy valaki magáévá tette-e azóta. Csodák-csodájára a lábbelik ott voltak, sőt, meg is szaporodtak, már 4 pár lábbeli sorakozott, most már katonásan a fal mellett. Igaz került egyik-másikba már Mikulás ajándék is (valahol korán jött), és ha minden igaz további lábbelik sorakozhatnak majd fel a következő napok során. Majd ellenőrzöm. :)
Sokáig gondolkoztam mi legyen a kép címe, tegnap még azon voltam, hogy "Itt jártunk", mivel a 2 pár lábbeli olyan helyzetben volt, mintha épp akkor vették volna le őket, de mára megdőlt ez az aláírás. Így mást találtam ki.

"Felsorakozva, avagy step-by-step"

Újra itt....

2008-11-03T00:17:00.003+01:00

Azt kell mondjam elfáradtam ezen a héten. No, nem kell túlzásokba esni, de sok meccsem is volt, valamint be kellett fejeznem egy munkát a hétvégén, így kicsit összesűrűsödött a hét. Még most is golyóznak a szemeim annyit ültem a gép előtt, és rajzoltam, rajzoltam, rajzoltam...
De végre, vége... most már jöhet az újabb kihívás, a SZAKDOLGOZAT! :)

Mivel sokan kifogásolták, miért is nem írok tovább, szeretnék olvasni fantasztikus írásaimat (na persze), arra az elgondolásra jutottam, hogy engedek a nyomásnak, és képernyőre vetem gondolataimat, élményeimet, olyan "Ez történt a nagyvilágban, velem!" cím alatt.

Első jelentős bejelentkezésem Brazília, az Interlagos-i Ring.
Majdnem sikeresen lekéstem a buszom amivel jöttem vissza Pestre, mivel nem bírtam elszakadni a TV képernyője elől, nagyon jó futam volt. Igaz nem Massa nyert, de ezt az egy versenyt láttam egész évben, de azt hiszem megérte, csak ezt megnézni. :)
Azt hiszem az utolsó 5 körben leszakadt eső miatt vált igazán izgalmassá a verseny, és mennyire örültem amikor Vettel megelőzte Hamiltont, majd szörnyűlködve néztem amint Glock lelassít. De, hát ahogy Massa is mondta ilyen az autóversenyzés, ilyen a sport. Ezért is szeretem. :)

Persze a buszt elértem, különben most nem írogatnék, de sikeresen késtünk vagy fél órát, mert valami baleset volt az M3-ason. Fantörpikus.
Most meg estek neki az Atlaszkartográfiának, mert holnap elő kellene adni, és még akarom fényesíteni kicsit... de lehet alszok inkább...

Heti bontás… avagy vége van már a hétnek II. rész… 2008.07.19.

2008-07-20T16:20:00.004+02:00

Az élet megy tovább, nem áll le bármi is történt, ami nem tetszik, ami miatt szomorkodni kellene.

Hétfői kemény munkanap után felüdülésként gondoltunk a keddi-szerdai évfolyam bulira Lengyeltótiban. Gondoltuk, majd jól elázunk, na persze nem az esőtől, de persze attól sikerült inkább. Valahogy konszolidáltabb volt az Egészező bulink, mint a Felező buli. Senki nem jött össze senkivel, senki nem rúgott be úgy istenigazából, pedig a lehetőség meg volt adva, de viszont mindenki nagyon jól érzete magát, gondolom én. Igaz hétfőn még azon izgultunk, hogy a vasutas sztrájk véget érjen még hétfőn, különben gondok lettek volna a lejutással. :)

A leutazás sem ment zökkenőmentesen, legalábbis számomra, mivel, persze megint utolsó pillanatban értem el a vonatot, siettem, ahogy tudtam. Erre kiderült, hogy késik 10 percet, na szép. Legalább szóltak volna, de nem. Hát út sem volt kellemes, kicsit másnaposnak éreztem magam, pedig nem voltam az, csak valahogy jól se voltam, biztos az időjárás. Hétfő este még megittunk majdnem 2 üveg bort Hajnival a koliban, megünnepelve, hogy végre sikerült rendbe tennem a szobát, az erkélyt, amit kedves szobatársaim nem voltak képesek rendben tartani, takarítani, amíg kint voltam Spanyolországban. Mit is mondjak 2 hetembe került, amíg mindent megcsináltam. De most már a tiszta erkélyen tudtunk borozgatni, beszélgetni Hajnival. Ja üzenem, még van fél üveggel a borból, a jobbik fajtából, tehát folyt. köv...:)

A keddi Balatonban fürdést elmosta az eső, a viharos szél, no meg az idő rövidsége, mivel aznap még bográcsozás volt a fő feladat. De azért megmártóztunk a Magyar tengerben. Majd eláztunk a parton. Szerencsére aznap először és utoljára, Lengyeltóti „világvárosban” már jó idő volt. Igaz, Anna, Ági szerint megkérdőjelezhető a nagysága, mivel nincs cukrászda a településen. :) Viszont közel a tanyavilági része, ahova utunk vezetett. Nekem nagyon tetszett a környezet.

Miután „beköltöztünk” éjszakai szállásunkra, jöhetett a jól megérdemelt Welcome Drink, ami kivételesen nem pálinka volt, hanem Jager. Tényleg egész este nem is ittam, szörnyű…áhhh. Pótolni, pótolni!!!

A főfogás nagyon jól sikerült, tudunk mi főzni, no meg Szabi anyukája, aki előkészítette a dolgokat. Most meg nem mondom mit főztünk pontosan, de hús, krumpli, hagyma, olyan gulyás forma kevés vízzel. :)

Az este gyorsan eltelt sajna, próbáltunk játszani, ezt-azt, de inkább tábortű melletti beszélgetés, iszogatás lett a dologból, ami valahogy nagyon jó volt. Érdekes témákról társalogtunk, mint pl. az epilálás, nudistastrand…, hogy mondod, milyen nyelven…stb., stb… Persze korai alvás nem volt, kb. hajnali 4 körül indultam én aludni, de hogy a többiek, passz…

Szerdán sikeresen elfogyasztottuk Szabi anyukája által készített reggelit: paprikalecsó. Kiderült, hogy vannak olyanok, akik nem értenek a kávéfőzőhöz…kávéfőzéshez. Fürödtünk a Balatonban megint, de most legalább jó időben…este pedig kicsit fáradtan estünk az ágyba a hosszú nap után. :)

Heti bontás… avagy vége van már a hétnek… 2008.07.19.

2008-07-20T16:11:00.001+02:00

Most mit mondjak, egyik szemem sír a másik nevet tipikus példája volt a mostani hét számomra. De mivel is kezdjem?!

Azt hiszem, a szomorú hír kívánkozik előre, bármilyen jó dolog is történt a hét többi részében. Kedden meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus! Mint valami villámcsapás ért a hír, mikor szerdán megtudtam az internetről, és az újságokból. :( Mivel kedden Lengyeltótiban voltunk, és csak szerda este értünk haza, addig nem tudtam semmiről, mivel el voltunk vágva a külvilágtól. TV, rádió, internet, újság nem volt a közelünkben kedden. Szerdán napközben meg nem gondoltam, hogy kellene venni, hallgatni bármit is. Kellett volna!!! Hazaérve a koliba, láttam én, hogy Kolonics van a Metro címlapján, de gondoltam, biztos nyert valamit, nem olvastam bele az újságba. Majd este döbbentem meg, mikor a nso.hu oldalán fekete szalaggal olvasom a nevét. Na, rögtön elolvastam minden kapcsolódó cikket. Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, de az egész magyar nemzetnek! Egy nagyszerű embert veszítettünk el. Már csak az Ő emléke miatt is küzdjetek srácok az olimpián, mutassuk meg milyen a magyar. Ami pedig a mentősöket illeti, nem kell rájuk fogni, hogy későn ért ki a mentő, nem nagyon tehetnek róla. Talán ez jó pofon volt a vezetőségnek, kormánynak, hogy kicsit jobban odafigyeljen a magyar sportra, sportolókra, bár nem ez kellene, hogy észrevegyék… Nyugodj békében Koló!

Azt hiszem, ezek után nem tudok örömteli dolgokról beszámolni, folytatom később…

PUF, PASO… 2008.07.08.

2008-07-08T02:29:00.004+02:00

Azt hiszem nagyon meg fogom utálni a rövidítéseket, de nem tudom miért. Pénteken mikor VOLT-on voltunk, Annának hiába magyaráztam milyen jó is a PASO fogalma sem volt róla melyik együttes is az, majd mikor közöltem, hogy megyek akkor a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertre felvidult, de hát azt Ő is szereti, de miért nem így mondtam Neki, hova akarok menni. Paffff…

Vasárnap este voltunk PUF koncerten a Zöld Pardonban (ZP), ami szerintem nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy Lecsónak valahogy nem volt hangja. Vajon mit csinált a VOLT fesztiválon? Mikor ment el a hangja, PUF koncerten vagy a Kiscsillagon, esetleg túl sok hideg sört emelgetett a kezével, és idővel nem bírták a hangszálai. De azért emberesen végigszenvedte a vasárnapi koncertet is, csupán a kiabálós részeket vagy kihagyta, vagy visszafogottabban énekelte. A magas hangokról meg ne is beszéljünk…

Nekem mindenesetre nagyon tetszett, mint ahogy Verának is, aki közben megjött a VOLT-ról, és gondolta, ha fesztivál, akkor legyen fesztivál, így elkísért a ZP-be. Holnap meg megy tovább Hegyaljára. :) De jó egyeseknek, csak buliznak, buliznak…

Hétfő, megérkezett a nem várt csapadék is, és persze sikeresen eláztam munkából hazafelé, "ügyes vagy Robi". Majd este sikerült ezt még egyszer megismételni. PASO-ra szerettem volna menni, Violával megbeszéltük, de hát leszakadt az ég. Mit volt mit tenni, maradtam itthon és vártam az enyhülést. Ami meg is jött, és még időbe el tudtam indulni, hogy az utolsó számokat meghallgassam. :) Lehet mégsem kellett volna. Mivel, ha már ott vagyok Viola meg bent vár, bementem, max bulizunk egy kicsit. Na persze, meg, ahogy elképzeltük…pár perc elteltével olyan felhőszakadás jött megint, hogy nem nagyon találtam 5 perc múlva száraz részt magamon. De ekkor már úgy gondoltuk mindegy nekünk, max kicsit jobban megnövünk még és bulizgattunk tovább a többi önfeledten ugráló, ázó fiatallal. Most meg itthon ülve, már forró fürdő után kortyolom kihűlt teámat, és hajnali 3 órakkor azon gondolkozom, kellene aludni menni.

A gondolatot tett követi, és megyek is… Jó éjszakát!!!

Vissza a múltba… Forever Espana… 2008.07.07.

2008-07-08T01:58:00.007+02:00

Sok időbe telt, de most végre van egy kis időm, hogy beszámoljak Spanyolországban, Portugáliában töltött utolsó hónapomról. :) Vasárnap délután van utazom vissza Pestre és nem sok kedvem újságot van olvasgatni. Páran meg hiányolták az utolsó heteket. Ugye Virág… :)

Nem szándékozom hosszú oldalakon keresztül ecsetelni, mit hol csináltam, inkább más megoldást találtam. Utolsó hónapomban Anikót látogattam meg Alicante-ban, majd onnan Madrid érintésével, ahol Virággal meg Viktorral találkoztam, mentünk tovább Porto-ba együtt. Legutolsó ERASMUS hetemet pedig újra Vitoria-ban töltöttem, búcsúpartyk és vizsgázgatás közepette. :)

Alicante: nagyváros Spanyolország Földközi-tengeri oldalán, Valencia alatt. A tengerpartja csodálatos, maga a város azonban nem fogott meg nagyon. Sajnos a város legszebb részét, magát a várat csak utolsó este tudtuk megnézni, pedig ezzel kellett volna kezdeni. Tehát aki oda utazik, előbb mássza meg a nem is olyan kis dombot, nézze meg a város felülről, mert csupán ezután érdemes elindulni, felfedezni a város szépségeit, mert azért akad olyan is. Rögtön a vár alatti rész a Santa Cruz városrész, amely a legrégebbi épületeket tartalmazza, ez az úgymond Casco Viejo itt Alicante-ba. A tengerpart nagyon szép a kikötővel együtt és persze nélküle is. Több homokos részt lehet elkülöníteni a városon belül, összesen hármat, igaz csak az egyik van a város központi részén, a másik kettő már a külváros részeit színesíti. Metró közlekedés nagyon kezdetleges, most építgetik, csupán két megálló van a föld alatt, amely tovább folytatódik, mint villamos, majd később, mint egy HÉV funkcionál a közeli települések közt. Nagy egyenes kétsávos utcák, amely közt sétálóutca található, rengeteg körgyűrű, az épületek közt kis, keskeny utcák. Számtalan bár, szórakozóhely alkotja a városba látogató fiatalok, vagy itt tanuló ERASMUSosok fő tartózkodási helyeit. Párat mi is meglátogattunk Anikóval. Nekem tetszettek. A legjobban a Desden bár, bizonyos napokon olcsó a sör, valamint nagyon tetszett a belső elrendezés is a falon lévő tárgyak miatt. Akad tánci-tánci hely is rengeteg, igaz csak párat néztünk meg. De nagy különbség Vitoria és Alicante között, hogy ez populárisabb terület, mint baszkföld, mind zenei világában, mind az embereket elnézve. No meg azért más miatt is, de ezt majd megtapasztalja mindenki személyesen. Találtam baszk tapas bárt is, no meg egyik este ittunk chupit, de hát ennek az alkoholtartalma messze elmarad a Vitoriában kaphatótól, sőt…nem tudom volt-e benne egyáltalán alkohol. :)

De majd még visszamegyek oda és jobban körbenézek, mert most valahogy a város felfedezése nem nagyon történt meg. Inkább a környéket mutatta meg Anikó…Viszont felcsaptam torreadornak, és megültem szőrén a bikát…

Elche/Elx: Alicante-től kb 1 órás buszút ez a kisváros, amely a pálmáiról híres. Állítólag Sissy hercegnő is járt itt pihenni és mivel Neki nagyon megtetszett a hely, azóta híresült el a világban, neveztek is Róla el pálmát itt. Ez a szokás azóta él. A város központi/fő parkjában számtalan fa névvel van illetve, amelyet a város adományoz oda. De nemcsak parkokban, hanem elszórva is találhatunk pálmákat, hol kisebb, hol nagyobb méretben, valamint magánkerteket is díszítenek. A városban számtalan park, szökőkút színesíti a látnivalókat, amiből akad rendesen. Katedrális, vár, folyópart, pálmaligetek, kis szűk utcák. A város folyóját 7 nagy híd íveli át, igaz a folyó kb. másfél méter széles és egy csatornában fut végig. A medre, ami mesterségesen van kialakítva viszont legalább 20 méter széles, a mélysége pedig vagy 10 méter. Ugyanakkor még további kis hidak is ívelnek át a „folyón”, amin szintén át lehet kelni, ha lemegyünk a lenti sétáló részre. Az árterület pedig azért szükséges, mert néha kiönt ez a kis csatorna és akkor elönti a lenti területeket. Sajnos mivel hétfőn voltunk itt a múzeumokat nem nagyon tudtuk meglátogatni, de majd később…

Benidorm: a spanyol „Manhatten”, mint ahogy hallottam a nevét, meg, ahogy sokan ismerik. Állítólag az amerikaik jobban ismerik ezt a magas épületeiről elhíresült várost, mint Alicante-t. :) S tényleg számtalan „felhőkarcoló” alkotja a város tehetősebb negyedét, amely közül kiemelkedik a „nem tudom mi a neve” hotel, de jó magas. Ide vonattal jöttünk, vagyis inkább a spanyol HÉV-nek is hívhatnánk, csak éppen lényegesen tisztább, jobb körülmények uralkodnak itt, mint otthon. Találtam Eroskit a város közepén, ami meglepő volt, főleg, hogy ez egy baszk üzletlánc, de nagyon örültem neki, mivel tudtam, hogy olcsó, és jó dolgok vannak benne, az ebédhez itt vásároltunk be, amit a vasútállomáson fogyasztottunk el a délután folyamán. :) A tengerpartja gyönyörű a városnak, sajnos nem fürödtünk itt, mert azt a mai napi másik állomásunkon Altea-ba terveztük, később nagyon meg is bántuk. Csodaszép kék tenger, homokos tengerpart, csinos lányok… mi kell még. Fürödni kellett volna, de késő bánat, majd ezt is legközelebb. Viszont a kilátás fentről nagyon szép volt, tudom ajánlani mindenkinek, majd nézzétek meg a fotókat, lassan azok is felkerülnek. A város tele van olcsó boltokkal, kiárusítással, mintha valami bazársoron mennénk végig, vagy számtalan kínai bolt lenne egymás mellett, azzal a különbséggel, hogy itt csak egy-kettő ezekből a tényleg kínai üzlet. Ugyanakkor rengeteg a külföldi, mit rengeteg, rajtuk kívül nem is nagyon lehet másokat felfedezni: angol, német, finn, amerikai tucat számra lepi el a város utcáit, és majdnem minden boltos, árus angolul próbál kommunikálni.Mit is mondjak, jól be is vásároltam. Szereztem végre spanyol pólót, zászlót, kulcstartót!!! Vitoriában ezek nem nagyon vannak, sajna…

Altea: Még Benidormból átruccantunk ide is, pedig lehet nem kellett volna. Mire megjöttünk elromlott az idő, és csak azt figyeltük, vajon mikor fog az ég leszakadni. Maga a város csodaszép, szintén homokos tengerpart, a közeli város kiálló sziklája a tengerből fantasztikus látványt nyújt, valamit a parton található Rodonda akusztikája kipróbálásra érdemes. Én is csak benne állva jöttem rá, hogy milyen jól viszhangzik. Kis zegzugos utcáin haladva el lehet jutni a falu/város templomáig, ami a település legmagasabb pontján helyezkedik el. Az óváros rész fehér házai leginkább a görög területek házaira emlékeztetnek, de azért ez Spanyolország. Az emberek közvetlenek, itt már megint jellemző, hogy előbb szólnak az emberhez angolul, mint spanyolul, ami kissé furcsa. Rengeteg a kaktusz, kevesebb pálmafa, narancsfa is elfordul, sok macska bújik meg a kis zugokban, a törpe kutyákról ne is beszéljünk. Mire a templomhoz felértünk nagyon elromlott az idő, megjött az eső is, így már nem volt kedvünk maradni, pedig még volt látnivaló, és a tengerpart sem lett kipróbálva itt sem. Elszomorító. :(

Folyt. köv. később…….

Van VOLT, volt VOLT, lesz VOLT… , avagy Sopronba jártunk 2008.07.05.

2008-07-08T01:46:00.003+02:00

Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült a tegnapi nap és a tegnap este. Most éppen hazafelé utazok a buszon, kb. nulla alvással, mivel ezen elfoglaltságot még nem sikerült kipróbálnom a mai nap folyamán. :) De nem is vagyok annyira álmos. A mai nap az utazás jegyében telik, telt. Sopron – Győr – Budapest vonattal, Budapest – Hort autóbusz, no persze beiktatva kis gyalogos közlekedéssel is. :)

Tehát Sopron, jó VOLT… A vonatot épphogy elértem, miért is meglepő, Évi, Magdi jót mulatott rajtam, ahogy, mint mondták „kiugrottam a bokorból és futottam a vonathoz”. Legalább Nekik jól kezdődött a napjuk. Persze nem hoztak sört, még jó, hogy nálam volt kettő, teljesen véletlenül. Ami elfogyott sajna Győrig, utána pedig hiába mondtam Nekik vegyenek, csak nem jött össze. Így, ha belegondolok az átszállás után az egész vonaton talán csak nekünk nem volt sörünk. Józanok is maradtunk.

Sopron már várt minket, érkezésünkre beborult az ég, és elkezdett csepegni az eső. Még szerencse, hogy Anna közel lakik. Már megrendeltük Tőle az ebédet, és ahogy már megszoktuk Annától, a kaja frissen várt minket: zöldbableves, tepsis sült krumpli, hozzá hagymás-tejfölös szósz, saláta, és bor. Nagyon jól laktam, de szerintem a többiek is. Jöhetett a fesztivál…

Rengeteg ember, lányok, fiúk, gyerekek, lányok, fiúk, gyerekek, szülők… tehát sokan voltunk. Az idő jó volt, a „sör” hideg, a koncertek jók, mi öten (Magdi, Évi, Anna, Cp és én) pedig próbáltuk jól érezni magunkat. Jelentem sikerült. :)

Manu Chao miatt jöttünk leginkább, de ahova eljutottunk, azt meghallgattuk addig is amíg 23 körül el nem kezdődött a koncert. Rengetegen voltak, nem mondom, hogy többen, mint a tavalyi Prodigy-n, mivel akkor hátul álltam, most meg furakodtunk előre Cp-vel, hogy megtaláljuk a lányokat, amit sikerült is nagy nehezen a koncert végére körülbelül. De azért a java részt az első sorokból hallgattuk. :)

A Kiscsillagra már csoportosan vonultunk át, igaz soha nem hallgattam még, nem is mondom, hogy nagyon megfogott. Mintha a Kispál és a Borz-t hallgattam volna, végül is Lovasi zenekara ez is. Azért élveztem, főleg úgy, hogy közben „felszedett egy lány” a tömegben, akivel jól eltáncikáltunk a koncert folyamán. Majd, mivel igazi gentlemen vagyok, haza is kísértem, mivel már nem akart maradni, nekem meg volt kedvem beszélgetni, ismerkedni. :)

Lányaink is leléptek, a fáradtság eluralkodott rajtuk. Csupán azt sajnálom, hogy a cuccomat nem vittem magammal, mivel Vera megígérte, hogy még bulizunk reggelig, így vissza kellett jönnöm a táskámért, meg miatta is, de minek. Bealudt Ő is, így mit csináljak, mit csináljak… hát vissza a városba, és voy a ir a casa…vonat, busz, gyalog…

Na jó, hazafelé bealudtam a buszon, zenehallgatás, blog írás közben…

Hogar, dulce, hogar – Home, sweet home, Otthon, édes otthon 2008.06.19.

2008-06-24T13:43:00.006+02:00

Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton… Kapuvár, Kapuvár állomás… Proxima parada, Csorna… akár ezt is hallhatnánk, de nem. Ez már Magyarország. Végre? Vagy mégsem? Jó kérdés… Örülök, hogy itthon vagyok már, de szívesen maradtam volna még kint, nagyon megszerettem Vitoriát, no meg Spanyolországot…

Sajnálom, hogy kint nem tudtunk mindenkitől elbúcsúzni, leginkább Susanna, Kaisa, Regina, Carmen, Sundae, no meg Selman és Tuomo miatt is. :) De hát létezik az internet világa, még szerencsére…

Tehát utazok hazafelé végre vonattal, anyum már hajnali 8.30-kor hívott, hol vagyok, mert azt hitte a korábbival jövök majd, de hát akkor még aludtam, kicsit hosszú volt a tegnapi út, főleg úgy, hogy már kedd este 23.25-kor elindultunk Vitoriából busszal Barcelonába. 7 órás út, kicsit hosszú volt, aludni nem nagyon lehetett, mivel nem olyan kényelmesek ezek a buszok se, normális zeneműsor sem volt a buszon, egy filmet adtak csak le, tehát nem volt jó. Barcelonába érkezve segítettünk Alexandrosnak, egy kis városnézés még, igaz külön-külön. Valaki vigyázott a csomagokra mindig, őszintén szólva, nekem nem volt nagy kedvem már mászkálni velük, jobb is volt így. Végre vettem Barcelonás képeslapokat. :)

Majd irány a reptér… hát volt itt is egy kis „Mi is van akkor most?”, mivel a repülőnk nem volt meg, mint kicsit később kiderült 20 perccel később indult. Most már csak azért kellett kicsit izgulni, hogy a csomagjainkat felengedjék gond nélkül. 24 kg, nem hittem a szememnek, ennyit nyomott a bőröndöm, éreztem én, hogy könnyebb, de hogy ennyire… kifelé 33 kg volt, igaz most nem volt benne pálinka, rántott hús… jajj de hiányzik már mindkettőőőő…

Tehát repülünk… belegondoltam, ha ilyen messzire megyek és a repülőjegy ugyanolyan áron van, mint a buszjegy, soha többet nem fogok buszozni. Fentől elnézve Földközi-tenger gyönyörű, kék, csillogó, ugyancsak a városok, mezők. Megint láttuk felülről az Alpokat, Monacót, állítólag Genovát, Milanót. Fantasztikus látvány. Nekem akkor is a tenger tetszik a legjobban. Az út Viena-ig fárasztó volt kicsit, főleg úgy, hogy beült mellém két kínai és esélyem nem volt, hogy felkeljek a helyemről, mivel rögtön bealudtak. :) Igaz kicsit én is, elfáradtam a mászkálásban, cipelésben. Valahol Monaco felett ébredtem fel, utána meg már nem tudtam visszaaludni, de nem is volt érdemes elértük a felhők szintjét, és gyönyörködtem én is a látványban. :)

Bécs, végre, már közel a magyar határ. Már vártak minket Peti nagybátya, és papája, meg egy német ismerősük. Segítettek pakolászni, majd irány Magyarország!!! Fél éve nem voltam itthon. Peti nagyszüleinél töltöttem az éjszakát, mert haza már nem tudtam jutni, finom halászlével, túrós tésztával, sütivel, málnával várt minket. Nagyon finom volt minden. Köszönöm a vendéglátást még egyszer, ha olvassák!

Nyertek a spanyolok is este, újabb jó hír. Csak a portugálok adták el az EB tisztaságát, remélem, a németek megverik őket ezért. :)

Most meg lassan közeledünk Győrhöz, megint jegyet kell majd vennem, mivel csak Győrig kaptam a kalauztól. :)

Remélem tesóm vár Pesten, mivel nem lesz olyan könnyű átcipekedni a Népstadionba a Keletiből ennyi cuccal…

Közben megjöttünk Győrbe…

Kicsit később: Hát kalauz csak nem jött, így ingyen utaztam Győrből-Pestre. Nagyon olcsón megúsztam a haza utat. Hatvanba meg szerencsére anyuék vártak, és már csak hazáig kellett valahogy kibírnom.

Otthon aztán finom gyümölcsleves, meg piritott máj rizibizivel, valamint még találtam epret a kertben, és még málna is volt.....
Jólakottan, fáradtan ültem a TV előtt, de rég is volt már ilyen......

Vitoria-Alicante-Madrid-Porto 2008.07.10.

2008-06-10T14:42:00.005+02:00

Hola mucha gente!

Aki már kezdett izgulni, hogy végre nem hall többet rólam, hát asajnálhatja, még élek, aki azért aggódott, hogy mi van velem üzenem, köszönöm jól vagyok. :)

Most épp Portóban töltöm az utolsó hetem elejét, de már nem sokáig, csütörtökön irány Vitoria otra vez...
Alicante szép volt, jó volt, igaz ott is esett és nem tudtam fürödni a tengerben, de köszi Anikó a vendéglátást, nyáron majd még megyek.
Madridot nem nagyon láttuk, de a királyi palota parkja kényelmes volt aludni, igaz nem sokat tudtam.
Porto még nagyon szép, annak ellenére, hogy elég furcsa nyelvük van az ittenieknek. Viszont sikerült leégnem az óceánparton, és fürödtem a hideg óceánban... :)

Este Spanyol-Orosz meccs, készültem pólóval, zászlóval, tehát...HAJRÁ ESPANA!!!

Bővebben pénteken már a saját gépemről.
Addig is üdv mindenkinek, és köszi a névnapi jókívánságokat!

Terry mennybe lőhette volna a kékeket… 2008.05.22.

2008-05-22T17:21:00.003+02:00

4x0,5 liter sör volt fogyott a BL döntő alatt a részemről. A többiek nevében nem nyilatkozom, de szerintem nem nagyon teljesítettek túl, igaz semmit nem is ártott ez a mennyiség. Hogy sajnos-e nem tudom, viszont Virágnak üzenem, hogy készüljön az olcsó és jó minőségű portugál sörökkel, mert az EB alatt majd fogom tartani vele a tempót, ha nem is szurkolásban, de ivásban biztos. Aztán majd az EB végére hazaérve csatlakozom a Magdi, Szabolcs „alkoholista” pároshoz. :)

Sajna, nem a Chelsea nyert, igaz jobb volt szerintem, legalábbis a második félidőben, de azért jó meccs volt, remélem másoknak is tetszett. Igaz, az angolok nem nagyon hajtották ki magukat egymás ellen, de hát ezt is vártam. A múlt heti UEFA kupadöntő legalább jó volt. Hajrá Zenit!!!

Mint írtam Terry a mennybe lőhette volna az angolokat. :) De hát, tanult Beckhamtől, hogy is kell 11-est rúgni. Mint ahogy Ronaldo még mindig pancser ebben a műfajban.

Más: bocsánat, hogy sokáig nem jelentkeztem, de vendégem volt, nem nagyon értem rá netezni, és közben megint csak arra jutottam, hogy kutyát se érdekel, hogy írok-e vagy sem. Jól eltelt a hét. Kiderült, hogy nem sikerült a vettan ZH-m, láttam az UEFA kupadöntőt, voltunk Burgos-ban, ottragadtunk Bilbao-ban éjszakára (most már még jobban nem szeretem azt a várost), jártunk Donostia-ban és bejártuk Vitoria-t is.

Jól vagyok, fogjuk rá. 1 hónap és megyek haza, ennek viszont nem örülök. Mint kiderült hétfőn írjuk a spanyol felmérőt, tanulni kellene rá, nagyon. Majd fogok is, már elkezdtem. Rájöttem mégsem vagyok olyan hülye. A szöveges részeket már értem, már csak a beszéddel vannak gondjaim, vagyis a megértéssel. :( De fejlődök. Van 4 napom.

Ha jól tudom június 17-én lesz a vettan pótZH, pont jókor, még aznap indulunk haza. :( Előtte június 3-án írhatnánk meg, de én akkor Alicante-ban leszek, tengerpart, hawaii, dizsi, csinos lányok… ahonnan is megyek Madridba, majd onnan Porto-ba meglátogatni Virágot, meg Viktort. Igaz velük már Madridba összefutok majd. De jó lesz…

Most viszont álmos vagyok, majd holnap (vagyis ma) délelőtt feltöltöm, most már nem megyek ki a parkba… :)

Miércoles, 7 de mayo - estuvimos a Donostia (San Sebastian)

2008-05-11T16:37:00.005+02:00

Hát sajna nem sikerült másnap feltöltenem az irományt mikor voltunk Donostiaba, de azért voltunk...

Nagyon jó időnk volt szerencsére a nap folyamán, ezt igazolja a fotó is. :)

A reggeli 9.30-as indulás mondjuk kicsit korán volt, de hát messze van Donostia, másfél óra busszal. Nem szeretem a buszozást, de lehet csak azért voltam kicsit megint rosszul, mert a hátsó ülésekre ültünk, és ezt nem bírja a gyomrom. Sokat segít ilyenkor a víz, meg a levegő…

Az egyetem nagyon szép környezetben van, a város Antigua negyedében, közel az öböl partjához. Meghallgattuk a fejesek beszédét, majd utána egy többszörös Grammy díjas srác instrumentális baszk zene előadását. Játszott csörgődobon, valami dudán, tangóharmónikán, no meg az itt jellemző hangszeren, amik falapokból állnak, és ezt ütögetik 2 bottal. Olyan, mint nálunk a cimbalon, csak itt fákat ütögetnek fával, vagyis dobolnak vele, rajta. Na, ezt jól elmeséltem. Utána meg valami dokumentumfilmet néztünk meg egy hegymászó srácról, aki már megmászta az összes 8000 méter feletti hegyet, ha jól emlékszem. A film tűrhető volt, a zene nagyon rossz alatta.

Majd jöhetett az ebéd, azt hittem beülünk valahova és úgy kajálunk, de nem. Svédasztal volt, szendvicsek (jamón serrano-val), tapasok, sör, bor, ürítő… Nagyon jól laktunk. Egy órán át falatoztunk, beszélgettünk, mászkáltunk a teremben, a parkban.

Majd irány a part, a víz… nagyon jó volt. Se nem hideg, se nem meleg, se nem hideg. Tökéletes. Ameddig lehetett a vízben mentünk… mivel a pancsikálás előtt még meg akartuk nézni az Aquariumot.

Hááááttttt… a 8 eurót érte max. 1x adom ki, többször nem éri meg. Érdekes ugyan (elöször voltam olyan helyen), de nagyon kicsi. Még a 2 cápa, ráják látványa se fogott meg olyan nagyon. :( Mivel a többiek inkább a Monte Urgull-t mászták meg, mert találkozni akartak Jézussal, a parton találkoztunk velük később.

A fürdés most elmaradt részemről, majd jövő héten úgyis jövünk ide, ha Anikó jön. Donostia szép hely, ezt látnia kell. De azért belegázolta én is a vízbe, sajna nagyon is, a farmerom teljesen elázott, pedig elég jól felhatottam. Még jó, hogy hoztam papucsot azért magammal, nem nagyon volt kedvem csurom vizes farmerral, cipőben mászkálni. :)

Sajna azonban csupán kevesebb, mint 1 órát bírtunk a parton hülyéskedni, indult vissza a buszunk Vitoriába. :( No nem baj…

Mekkora különbség van az óceánpart és a Gasteiz-i medence között. Hazaértünk elmentem futni, mivel rendszeressé akarom tenni. Úgy terveztem, hogy mivel most már jó idő van, kétnaponta futok. Most voltam negyedszer. Kezdem élvezni végre. :)

Persze nem is kell mondanom, hogy mire hazaértem, lefürödtem, és mentem volna ki a Sandy bar-ba megnézni az El Classico-t már szakadt az eső. Ez van…

A Real Madrid – Barcelona meccs kissé unalmas volt, már 2-0 volt a félidőben a Madridnak. És mivel egyedül voltam ekkor már a bárban a személyzeten kívül, úgy gondolták bezárnak. Egyszerűen adták tudtomra: lekapcsolták a tévét. :) Hát mennem kellett…

Eltelt egy újabb hét… 2008.05.08.

2008-05-08T19:47:00.023+02:00

Nem sok mindent történt egy hét alatt, de azért tőmondatokban. :)

Május 1-jén nem volt mégsem tapas-nap, ezért csak söröztünk, meg elbúcsúztattuk az egyik német srácot, mert ment haza másnap.

Pénteken kipróbáltuk végre a helyi kínai éttermek egyikét. A 7 eurós árhoz képest nagyon jó laktunk az öt fogásból álló ebédből. Este meg mentünk Tau meccset nézni, mivel most volt a Final Four Madridban, Végül is kikapott, így csak a harmadik helyért játszhat. Nem tudom végül mi lett a torna végeredménye… Este meglátogattuk még a Chupiteria Zanzibar-t is, 1 euró a chupi. Olyanok, mint a feles, csak több italból rakják össze… mini koktél. :)

Vasárnap biciklizni akartunk menni, de végül nem lett belőle semmi, mivel elkezdette esni.

Ilyen ez a május. Végül az Artium múzeumban kötöttünk ki, valami modern kiállítást néztünk meg, valamint színeket ragasztottunk, jó móka volt.

Kedden hajnali 6-ig tanultam, mivel vettan Zh-t írtunk aznap, és volt pár dolog, amiről fogalmunk se volt, de reggelre mindenre megtaláltam a megoldást. Most már csak az a kérdés a Zh-ba is jól számoltam-e?

Ez itt a reklám helye... Sziget-fesztivál forever

2008-05-01T18:07:00.004+02:00

Már régen fel akartam rakni, de mindig elfelejtem, de most...

Taaaadddáááámmmm: tessék-lássék, milyen híres a mi kis Sziget-fesztiválunk. Az alábbi hirdetés a Vitoria-Gasteiz-ben megjelenő, ha jól tudom egyetemi lapban található.
Meg kell hagyni, nem egy olcsó mulatság itt sem, ha valaki el akar jönni hozzánk, de ismereik, és azért ez jó dolog. Lehet, hogy Magyarország nincs annyira az embereknek képben, de azért a fiatalokra lehet számítani... :)

Ui: persze, majd kérem megintcsak a reklámpénzből befolyó összegeket... :)

Na legyetek rosszak, megyek futni, utána meg megnézem, ahogy a Bayern München kikap a Zenittől az UEFA-kupában, nagyon remélem.
Este pedig, Vitoria-Gasteiz bemutatja: tapas+crianza 1 euró műsorát, majd a La Cantina és a Mambú szórakozóhelyeit... végre jó idő van, nem kell nagykabát estére se...

El tarde plato: Lángos...

2008-05-01T17:35:00.005+02:00

Úgy gondoltuk, most hogy elutaztak a főbérlőink tartunk egy házibulit, főzéssel, képnézegetéssel, no meg iszogatással.
Jelentem tegnap este elkészült az első lángosom, igaz hagyott maga után pár kivetnivalót, de hát mégis csak az első volt, és mégis csak bonyolultabb megcsinálni, mint a sült csirkét, szerintem...
Szerencsére a meghívottak (Kaisa, Carmen, Sundae, Susanna, Tuomo) is türelmesek és megértőek voltak... még jó, éhesek voltak ők is... de azért tudattuk velük, hogy nem olyan könnyű elkészíteni a lángost. Tehát türelem...
Mivel azonban egy óra alatt sem sikerült megkelnie a tésztának, kicsit kezdtem aggódni, hogy lesz ebből "mennyei lakoma"... kevés volt az élesztő, vagy a víz, vagy a liszt... nem tudom, senki nem volt, hogy segítsen.
A többiek nem ismerték a receptet és én is csak abból tanultam, amit olvastam a neten, vagy küldtek. Tehát lehet tanácsokat adni. Lehet, hogy nem várakoztam eleget az élesztő "felfuttatásával", azt már Anna mondta hajnalban... nem tudom. De a következő már sikerülni fog, készülök majd rá.
Mivel azonban kísérletező típus vagyok, csak megsütöttük amit összekevertem... igaz messze volt a tészta állapottól, inkább valami folyékony massza volt, de az eredmény magáért beszél... mindenkinek ízlett, még így is, hogy nem lett tökéletes. Volt hozzá tejföl, sajt, lekvár, túró, beszereztünk mindent...
Persze a biztonság kedvéért csináltunk még bundás kenyeret is, ami kifejezetten jól néz ki ilyen vékony kenyérből. Javasolni fogom, hogy árulják itt, mint tapas. Laktató, könnyen kész...

Persze előkerült még a kajálás előtt a pálinka is a szekrényből, no meg a pacharán, valamint Tuomo hozott finn vodkát (meg kell hagyni finom volt). Susanna a kaja-pia hatására már magyarul olvasta a aszútörkölyös pálinka cimkéjét, mindenki örömére. Nem értem miért nem tudják a németek kiejteni normálisan az ö, ü, ssz betűket? :)

De az estét mindenki túlélte, a lángos nagyon jól sikerült, a kalimotxo elég volt végül is, a tömény pedig nem ártott meg kellőképpen senkinek sem.

Ismétlés legközelebb...

San Prudencio - El fin de semana, 2008.04.29.

2008-04-30T14:45:00.007+02:00

Lassan közeledik az éjfél, éppen a Bad Boys-t nézem (spanyol cím: Dos polícias rebeledes), nemrégen lett vége MU-Barcelona meccsnek (1-0) és még mindig beteg vagyok. Jó meccs volt, sajnálom a Barca-t, a második félidőben sokkal jobbak voltak, csak éppen egy gólt sem tudtak rúgni. Hát ilyen a foci, mindig is mondtam.

Nagyon jó volt a hétvége. :) Most volt a San Prudencio ünnepe. Már szombaton elkezdődött különböző programokkal az egész városban és a környező falvakban Szombaton a Plaza de la Provincia-n voltak programok, ingyen kajával borkóstolóval, és a városi komolyzenei együttesek fellépésével. Sajnos a kajáról, borról lekéstünk, kicsit késő mentünk oda, de nagyon jó volt azért, csak nem tartott sokáig a mai napon. Este pedig mivel nem nagyon volt kedvem hazamenni, elnéztem a magyar srácokhoz. Megnéztük Erdei meccsét, nagyon rossz volt, egyszer már igazán elverhetné valaki, hogy megunja a biztos bokszot. Az est további része a szokásos helyen, Erikánál folytatódott az El 70 bárban. Majd elvittem a srácokat a La Cantina-ba, és a Mambú-ba, hagy szórakozzanak valami értelmes helyen is, szép lányok társaságában.

Vasárnap este a Plaza España-n kezdődött számunkra, ahol táncos bemutatók voltak, valamint rengeteg kisgyerek dobbal felszerelve és „kukta” sapkával. Nagyon aranyosak voltak. Átnézve a Plaza de la Provincia-ra mi is beszereztünk ilyen sapkát, már csak a buli kedvéért is. Nekünk is nagyon jól állt. :)

Rengeteg ember volt az utcán, alig lehetett közlekedni. Az öregek itt is olyanok, mint nálunk otthon. Ők akarnak mindenhol az elsők lenni, tolakodnak ahol lehet. Itt is számtalan fellépő volt, táncos bemutató, zenei előadás, még ír step-et is lehetett látni, hallani. Nem vártuk meg a végét az egész eseménynek mivel páran éhesek voltunk, közben pedig találkoztunk a többiekkel is, így az El Siete bar felé vettük az irányt, kaja, kaja, kaja…

Úgy látszik ez a bár jó találkozási hely, valahogy előbb utóbb mindenki itt kötött ki, a sült krumplijuk pedig valami fantasztikus ezzel a pikáns szósszal. :)

De nem sokáig tudtunk maradni itt, csupán 1 kalimotxo, meg 1 cañon fért bele az est első italozásába, mivel megjelentek az utcán a dobosok. Nagyon jó hangulatot csináltak nagyon hamar. Csatlakoztunk mi is a menethez, vagyis inkább a dobosok előtt táncoltunk, ugráltunk, no meg fotózgattunk. :)

Vonultak végig a Calle de Cuchellería-n, mi meg előttük, amíg lehetett. Azt est folyamán még találkoztunk velük párszor, mindig óriási tömeget vonzottak. De nem csak ők doboltak az utcán. Találkoztunk szakácsokkal, piros, kék, zöld ruhás egyenruhás emberekkel, akik szintén dobbal vonultak fel, végig az utcán. Voltak, akik boroshordót használtak dobnak, voltak, akik fúvós hangszeren kísérték őket, és rengetegen gyűltek köréjük, gondolom sok embernek az ismerőse is felvonult.

Az est hátralevő részét a Gasteiz bar-ban fejeztük be, ahol szerencsére nagyon jó zene volt, rengeteget táncoltunk. Igaz majd megsültünk, mivel nem volt levegő. Persze miért is ne, már megint sikerült kifognom, hogy német többség volt. Rengetegen vannak itt Vitoriába. Még szerencse, hogy Sundae és Kaisa, no meg a török srácok maradtak, így legalább 5 nemzetből kiegyenlítettük a német létszámot. :)

Hétfőn délben találkoztunk az El Caminante-nál, kitaláltuk, hogy kinézünk Armentiaba, mivel ott is voltak programok. Sajna azzal nem számoltunk, hogy amilyen jó idő volt vasárnap, hétfőn olyan rossz. Teljesen eláztam, mivel az esernyőm otthon maradt. Nem gondoltam, hogy szakadni fog. :( Armentia egy közeli település, mondhatjuk, össze van nőve Vitoria-val. Kirakodóvásár, sportversenyek, rengeteg ember fogadott minket mire kiértünk. Sorba álltunk mivel ingyen kaját osztogattak, végignéztük a bazárokat, de nem nagyon volt kedvünk maradni, mivel fáztunk, áztunk, és fáradtak voltunk sokan, többek közt a tegnap estétől.

Este még kinéztünk Petivel a Plaza España-ra mivel Csokoládé Fesztivál volt. Újra beálltunk a sorba, ha már erre jártunk, megkóstoljuk. Hogy mire képesek az emberek? Nem tudom milyen hosszú volt a kígyózó sor, de kb. ¾ óra volt mire oda kerültünk, hogy megkaptuk a croasonunkat és a 2 dl forró csokinkat, ami szerintem a csokis pudingra hasonlított. :) De, nem akarom megbántani őket. A nap folyamán vagy 10000 adag csokit osztottak szét. Persze a legtöbb ember itt is az öregek közül került ki. Milyen nyugodtan tudnak itt sorban állni az emberek.

Közben felvonultak a fiatalok is, ma inkább a mazsoretté volt a főszerep, meg a gyerekeké. Legalábbis ami a színpadra kerülést jelenti. Nagyon jól néztek ki a különböző színű ruhákban. Itt már ovis koruk óta erre nevelik a gyerekeket, hogy szerepelni fognak a San Prudencion… és milyen jól teszik…

Me gusta esta el semana...

2008-04-25T13:49:00.006+02:00

Kezdem nagyon élvezni ezt a hetet, csupa jó dolgok történtek velem. :)
Kezdve azzal, hogy megismertem Antje-t, igaz a kapcsolat többi része sajna nem olyan, mint a mesékben, de ki tudja...mit hoz a jövő. Ilyen a szerelem.

Előfordult az, hogy végre hiányozni is kezdtem valakinek, mert már nem jeletkeztem egy hete lassan (Ági, Reni, Anikó rátok gondolok most).

No, de a legfontosabb mégis csak az, legalábbis a barátság szintjén, hogy végre hallottam Koriról is valamit, lassan másfél év után. :) Azt hiszem ennek örültem a legjobban mind közül, igaz jelenleg még nagyon távol vagyunk, és nem nagyon tudunk beszélgetni az időeltolódás miatt, de remélem majd bepótoljuk.

Nagyon szeretnék még maradni itt, egyszerűen beleszerettem a városba, nincs honvágyam, de ugyanakkor kicsit hiányoznak az otthoniak... Köszi, hogy vagytok nekem. :))))

2008.04.24. Ilyen az élet… újra az óceán

2008-04-24T19:18:00.005+02:00

Végre van megint egy kis időm írni (összefoglalva az utolsó hetem), már nagyon rég volt, hogy utoljára klaviatúrát ragadtam, de nem is volt rá nagyon okom, hogy írogassak, nem sok mindent történt az utolsó írást leszámítva, vagy mégis…

Szombaton voltunk újra az óceánparton, végre megint jó idő volt, fantasztikus kirándulás volt. :) A Filológia tanszék kirándulására sikerült nekünk is eljutni, igaz hajnali 8 órakor kellett kelni, hogy biztos legyen helyünk, mivel nem voltunk feliratkozva. Azért azt tudni kell, hogy hajnali fél 6-kor értünk haza az esti buliból. :)

A buliból, amit soha nem fogok elfelejteni, azt hiszem, egész életemben emlékezni fogok rá. Porqué? Az ok egyszerű: szerelmes lettem, és nem is tudom elmondani mennyire. Csupán az az egyetlen probléma, hogy reménytelen… de legalább elmondhatom: van esély a további életemre…

A kirándulásra szerencsére rengeteg ismerősünk is eljött, így legalább jó volt a társaság is. :)

Az útirány: Mutriku – Zarautz – Pasai Donibane – Hondarribia

Csodálatos az óceánpart, csodálatosak az ottani kis halászfalvak. Rengeteg szűk utca, kedves emberek. Mutrikun egy idegenvezető vitt minket végig bemutatva a falut. Zarautzba a parton töltöttük el a legtöbb időt, vagy a víz elől rohangáltunk, vagy csak néztük, ahogy jön a dagály. Pasai Donibane-ba csónakkal jutottunk el, igaz csupán 3 perces út volt, de nagyon szép volt. Mintha Velencében lettem volna. :) Csodálatosak az itteni házak, bar-ok, meg minden. Nagyon örülök, hogy Vitoria-Gasteiz-be jöttem ki tanulni. Hondarribia kicsit nagyobb falu, mint az előzőek, a vizen túl már Franciaországba is bekukkanthatunk. Régi városfal még a XIV. századból, a helyi kastéllyal együtt. Betértünk kajálni egy helyi török kebaboshoz, ahol a tulaj indiai volt, és angol focit nézett. És olyan jó volt hozzánk, hogy mivel elrontotta a lányok kajáját, a mi is kaptunk Tőle ajándékba. :) Persze mi értünk oda utoljára a hazafelé tartó buszhoz (Kaisa, Sundae, Carmen, Robi, Peti).

Fantörpikus nap volt. Igaz hazafelé leszakadt az ég, de kit érdekelt a buszból…

Hétfőn elbúcsúztunk a német lányoktól, akik jöttek Susannához látogatóba, utoljára láttam Antje-t. Az egész estét átbeszélgettük. Sajnálom, hogy elmennek, kár, hogy nem tanulni jöttek ki. :( De hát, ilyen az élet…

Szerdán ír népzene koncerten voltunk, ami a Pabellonba volt megtartva. Nagyon jó volt hallgatni, már néha besokaltam a spanyol zenétől. :) No, persze nem igaz, ma is megyünk este biztos a La Cantina-ba. :) Azonban tegnap 22.30-tól még moziba mentünk (Carmen, Kaisa, Susanna, Robi, Peti, Alexandros) a San Prudencio utcában a Cines Guridi-ben: Todos Estamos Invitados (már a cím is jó volt, csak nem értem akkor miért kellett a jegyért fizetnünk. :) )volt a film címe, és a Baszkföldi ETA-ról szólt. :) Nem mondom, hogy mindent értettem, de azért érdekes film volt. Viszont a mozi drága: 4,8 euró volt, és ez a kedvezményes jegy.

Pogácsa...

2008-04-17T20:13:00.004+02:00

Annyira jól sikerült a keddi Haro-beli látogatásunk, vagyis az ott elfogyasztott ebéd, hogy még másnap sem voltam nagyon éhes, nem tudom miért..., de persze azért enni kell alapon reggel megettem az előző napra készített szendvicsemet, ha mégsem kaptunk volna ebédet. :)

Szerda este pogácsát csináltunk Katie-nél, kihasználtuk, hogy Neki van sütője az albérletben, és még működik is. Mivel itt nem nagyon van tejföl, ha jól emlékszem joghurttal pótoltuk, de valószínűleg kevés élesztőt tettünk bele, mert csak nem akart olyan szépen megsülni, mint otthon szokott. A pogácsa külseje szépen megpirult, de a belseje kicsit nyers maradt. Hmmmm..... nem jöttünk rá miért.

Ma már viszont finom volt. Lehet állnia kellett egy kicsit csak. :)

La Rioja, Haro, Erasmus viaje…y otro 2008.04.15.

2008-04-15T20:34:00.008+02:00

Tegnap egész nap bosszankodtam, mivel valami gond van az msn live-ommal, és nem tudom mi a probléma. Mindenhol működik kivéve az én gépemet. Vagyis ott is működik, ha nem az eduroam-ot (az iskola által használt wifi rendszer) használom, mint vezeték nélküli hálózat. Az eduroam valamiért blokkolja az átjárómat, és nem tudom miért. De nem csak én. Tehát aki ért hozzá értesítsen, minél előbb, annál jobban fogok Neki örülni. Köszi előre is. :)

De a mai napom eddig nagyon jó, happy!!!

Az unalmas Cartografía Temática óra után irány Haro az erasmusosokkal, meg a tanári kar egy részével.

Erasmus company (sorrendben a képen): Phillippo (olasz srác, jó fej), egy sevillai spanyol lány (spanyolhoz képest szép, nevét sajna nem tudom), Aruna (litván lány, szép), Natalia (német lány, nem csúnya), no meg Peti és én, Robi (dos húngaros chicos). Én valahogy nem fértem rá. :) Minket meg mindenki ismer, milyen szépek, okosak, szerények vagyunk. :)

Rövid utunk után megérkeztünk Haro-ba, ami a La Rioja-i borvidék egyik kiemelkedő jelentőségű bortermelő, gyártó városa (már voltunk itt egyszer még a magyra csoporttal J), megnéztünk egy bodega-t (Vina Tondonia), végigvezettek rajta. Nagyon sok hordó, nagyon sok üveg. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi ideig megőrzik a kiürült palackokat. Állítólag itt van a legidősebb La Riója-i bor, ami 1942-es palackozású és 500 €. De még messze nem ez a legdrágább bor :)

A végén megkóstoltuk két terméküket, igazán finom a vörös boruk, de a fehér is jó volt. Nem nagyon van édes, vagy félédes boruk, a seco vino (száraz bor) jellemző errefelé. Petinek megint megártott picit, de lehet a párás levegő tette, még jó, hogy volt szalámi, és kenyér hozzá. Nagyon finom borsos szalámi volt. Olyan otthoni ízeket éreztem, de messze volt ez tőle. :)

Városnézés a következő program, amíg elérünk a főtéren egy bar-ba, ahol is borozás, meg tapas kóstolás: disznófüle, paprikával, meg valami speciális fűszerrel sült krumpli: isteni volt. Majd kis városnézés megint, nem jutottunk be a templomba, ezért a kaput kezdtük el vagy 10 percig elemezni. :)

Megyünk ebédelni, sajna nem tudom az étterem nevét. :( De nagyon jó hely. Hogy mit is ettünk, érdemes végig olvasni. Nagyon finom volt. :)

Entrameses (előétel): jamón ahumada (füstölt sonka), isteni, hozzá panecillo (zsemle).

Primero plato (első fogás): patatas con chorizo, hagyományos La Rioja-i étel, felénk paprikás krumplinak hívják. :)))

Secundo plato: costilla de cordero a la plancha, ha minden igaz így van (sült bárányborda) con patatas fritas y ensalada de verduras (zöldségsaláta).

Postre (desszert): canutillos (fahéjas tejsodó), hogy ez-e a neve, nem tudom, de amit mondtak, azt sehol nem találtam, és ez pont ráillik. :) Nagyon finom, zsemle tejbe áztatva, majd fahéjjal megszórva, állítólag tojás is van benne, hát biztos. Majd még utána nézek.
Az ebédhez, pedig La Rioja-i bor dukál. :) Finomak. Valamint Rosa María hozott egy kis töményt is, amit még Litvániába kapott, de mivel nem tudja mikor/kivel meginni, elhozta, hogy majd közösen elfogyasszuk. Még jó, hogy volt velünk egy litván lány, elmondta nagyjából mit is iszunk. :) Finomak voltak, de hol vannak a mi pálinkánkhoz. Csupán 40, 45 és 50 % alkoholtartalmuk volt:)

Kaja után fél 5 felé irány haza.

Itthon Peti kidőlt, én is fáradt vagyok, de nincs kedvem aludni, olyan szép az idő.

Kiülök tanulni, csak előtte még netezek a suliba, meg mérgelődök, miért is nem működik a laptopomon a msn. Mi a baja az eduroamnak. :)

Végre jó idő van, hurrááááááá!!!!!

Boldog, boldog… 2008.04.12.

2008-04-15T20:25:00.003+02:00

Magyar bulit tartottunk az új ismerősöknél. Zsolt napot ünnepeltünk, meg születésnapot, ami szintén az egyik Zsoltnak volt a héten. Csináltak a srácok rántott húst (de régen ettem már ilyet), rántott karfiolt (ilyet is), meg fasírtot, amit tapasnak készítettünk végül is el. Volt még francia saláta is, vagy valami hasonló, no meg sör, meg mindenki kapott Manhattan koktélt. A születésnapos whiskey-t kapott ajándékba, ehhez vettek még martinit, el is fogyott mind. Volt, aki nem nagyon bírta és már otthon bealudt, volt, aki csak később majd. :)

Persze megnéztük a Recreativo Huelva-Barcelona meccset is (2-2) és megint sikeresen felhúztam magam, hogy lehet ilyen szerencsétlen egy csapat, mint a Barca, hogy még így sme képes nyerni, nem is érdemel bajnoki címet az ilyen. :(

Este folyamán még meglátogattuk a város egyik nevezetes bárját, ahol Erika dolgozott, aki nagyon tetszik a srácoknak, mivel oda járnak rendszeresen, ugyanis közel van az építkezéshez a bár, ahol dolgoznak. Mire ideértünk már mindenki túl sokat ivott a magával hozott piából. Én előreláthatóan inkább semmit nem hoztam, nekem elég volt a sör és a whiskey a lakásban. :) Mondhatjuk én voltam az egyedüli józan az ötfős társaságban. Petit se láttam még így, mikor kicsit többet iszik, nagyon mulatságos volt, már sajnálom, hogy nem videóztam, csak fényképeztem. :)

Hazafelé a út veszélyes… lehetett volna, de szerencsére Petit nem kellett támogatni, jött Ő magától. Hogy a többiek, hogy értek haza azt nem tudom.

Másnap találkoztunk velük, mivel Peti náluk hagyta még este a táskáját és el kellett menni érte. Hát, mindenki józanodni próbált. Ki úgy, hogy semmit nem ivott, mint pl. Peti, ki úgy, hogy sörrel palástolta másnaposságát, ha éppen nem röviddel. :)

De jó hétvége volt, nagyon. Folyt. köv. legközelebb.

Bezárva… 2008.04.11.

2008-04-11T21:46:00.001+02:00

Tegnap miután hazajöttünk a bevásárlóközpontból még átmentem netezni a Pabellonba, volt pár dolog, amit el akartam intézni interneten, pl. levelezés, blog. Kicsit sokáig maradtam, mint általában szoktam, majd egyszer arra lettem figyelmes, hogy a portásnál kikapcsolják a számítógépet, na gondoltam akkor jó lesz sietni, mert a végén még elfelejt feljönni az emeletre, hogy van-e itt valaki, és bezár. Összekaptam a dolgaimat és rohantam lefelé. Portás sehol, de ezt már megszoktam, az ajtó viszont zárva. Na ezt nem szoktam meg még eddig… Mit csináljak? Elkezdtem én szólítgatni a portás srácot, de hát válasz semmi. Még nem ment el, mert a táskáját ott láttam. Elindultam felfedezőútra. Az ebédlőrészen sötét, zárva minden, alagsor a következő állomás. Lent még fény volt, ajtó is volt. És mily meglepő nyitva is volt, sőt még a rácsos ajtó is a lépcső alatt… Kijutottam. Jobban meg voltam itt ijedve, mint fent a hegyen. :)

Otra cosa… 2008.04.10.

2008-04-11T21:43:00.005+02:00

Őszintén szólva, fogalmam sincs olvassa-e valaki, amiket itt össze-vissza írogatok, de talán. Érdekel-e valakit mi történik velem, nem tudom. Max., majd én fogok jókat mulatni rajta, ha egy év múlva visszaolvasom miket is írtam. :) De talán érdekel valakit…

Nem sok időm volt sajna mostanában írni, mivel a tanulás lefoglalja az időmet. Elkezdtük végre a SIC tantárgyunkhoz tartozó programot elemezgetni. Manifold 6.5 nem tudom mond-e valakinek valamit. Hasonló, mint az Arcview, szerintem. :)

Még a vasárnaphoz tartozik, hogy meglátogattuk a másik magyar kolóniát Vitoriában. Egy lány és 6 srác lakik itt és dolgozik egy helyi múzeumnál, valami restaurálási munkát, bronzban utaznak. :) Jófejek.

Megnéztem a BL elődöntőket, hát nem volt mindenhol igazságos a sors. Végül is azok kerültek be a legjobb 4 közé akiket tippeltem, de a Liverpool így nem érdemelte meg a győzelmet. Olyan 11-essel verte meg az Arsenal-t, amilyet az első meccsen nem adtak meg a londoniaknak. :( De azért jó meccs volt. És milyen jó lesz a két elődöntő: Chelsea-Liverpool, Barcelona-Manchester United.

Voltunk ma a Gorbeia bevásárlóközpontban, mivel Katie biciklit akart venni a Decathlonba, mi meg szét akartunk nézni, és szerencsére Katie lakótársa María kivitt minket. Meg benéztünk Vitoria egyetlen McDonald’s-ébe, ami itt van kint. Nem is értem miért. A gyerekzsúron kívül, ami ott volt éppen, mi ketten voltunk az egyetlen vendégek abban az időtájban. De azért megkóstoltuk az aktuális csemegét. Elég is volt belőle. Már értem miért nincs a belvárosban, sokkal jobb és laktatóbb a tapas. :) Azért pár érdekes fotó:

És mivel magyarok vagyunk vagy mi, a balsors nem hagy cserben, véletlenül bekapcsolva hagytam az otthoni telefonom a táskámban, ami persze önálló életre kelt és eltelefonált vagy 1500 Ft-ot úgy, hogy én még bele se szóltam. Tehát bocsánat, akit felhívtam és olyan bunkó voltam, hogy bele se szóltam. :) Nem volt olyan jó érzés látni, hogy megint tölthetem fel a telefonom, hogy használni tudjam, mivel külföldön kicsit több pénz kell rá, sajnos…

Túl a csúcson… 2008.04.06.

2008-04-11T21:36:00.004+02:00

Nem tudom ki volt már úgy, hogy be volt zárva egy sötét szobába és akármerre próbált kijáratot találni, egyszerűen csak a sötétséget szelte ketté lépteivel és nem találta a biztonságot, vagy kiindulási pontot jelentő falat. Na, velem is valami hasonló történt a hétvégén, igaz nem sötét szoba volt, ahol közlekedtem, hanem egy magas hegy gerince, ami a legjobb esetben is 1,5 méter széles volt, és a sötétség helyett hófehér ködbe burkolózott minden körülöttem. A látási távolság kb. 10 méter volt jobb esetben, ami nem lenne olyan gáz, ha az ember alatt nem 600 méter mélység lenne mindkét oldalon. De én nagyon élveztem, teljesen feldobott a veszély. Végül is leértem, mint olvashatjátok, de azért néha bennem volt a félsz érzés…

Tehát a közeli Urkiola Nemzeti Parkban jártunk kirándulni. Kétfős csapatunk bővült még egy finn sráccal (Tuomo) is, így hárman vágtunk neki a csúcsot, az Anboto-t meghódítani. Sajna Tuomo nem volt valami merész gyerek, megijedt a magas hegytől, vagyis inkább attól, hogy néhol tényleg alig lehetett közlekedni, és elég veszélyes is volt. Nekem pont ez tetszett. :) Tehát Peti visszament vele egy viszonylag biztonságosabb szintre és onnan próbálták megközelíteni a csúcsot. Én pedig nekivágtam egyedül a kalandnak, egy szál pólóban. Kb. 800 méteres magasságban váltunk szét, hogy majd később találkozunk, ha nem is az Anboto-n, de akkor majd lent a kereszteződésnél. Nem mondom, néha belegondoltam, mi lesz, ha megcsúszok, vagy beszorulok valahova, esetleg eltörik valamim, de akkor nem nagyon érdekelt. Szerintem mást se érdekelt volna nagyon, ha történik velem valami, észre se vették volna, ha nem hallanak többet rólam, talán Petit egy kicsit, hogy miért nem veszem fel a telefont, mivel én hívni nem tudtam, nem volt pénz a telefonomon (no tengo dinero en mi móvil).

Fentről csodálatos volt, vagyis lett volna a kilátás, ha nem burkolódzott volna ködbe az egész hegy, de hát nem volt szerencsém. Sokszor tényleg csak mentem előre, tudtam, hol van a csúcs nagyjából, eltéveszteni nem nagyon tudtam. Két csúcsot megtaláltam a hegyen, de a főcsúcsot, az Anboto-t sehol nem leltem. Már végigmentem a gerincen, és kiértem a hegyvonulat végére, de sehol nem volt. Felmerült, hogy valahol lehet, le kellett volna térnem egy másik gerincre, de hát nem volt olyan. Mivel visszamenni már nem volt idő, a buszt el akartam érni, a többiekről semmit nem tudtam, elkezdtem lefelé ereszkedni, ami szintén nem volt egyszerű, mivel nem sokat láttam, hogy merre is kellene mennem. De mivel az érzéseimben mindig is bíztam, a lefele út is sikeresen megtörtént, csodálatos helyeken jártam, elmondani nem nagyon lehet. Látni kell. Tehát, ha jön valaki, ezt mindenképp meg fogja nézni. J Lefelé menet találtam vulkáni tufát, vagy valami hasonló kőzetet, szerintem az volt. Anna van belőle minta. És mikor majdnem leértem akkor hívtak Petiék, hogy hol vagyok, ők most értek az Anboto-ra. Na szép, akkor mégis fent van. J Kiderült én is voltam ott, fotóztam is, csak a táblát, ami jelzi a csúcsot nem találtam meg, mivel a másik oldalról kerültem a fejszét tartalmazó hengert, ami az Anboto-t jelképezi. :) Így már nyugodtan haladtam a megbeszélt találkozóhelyhez. Mivel egy szál pólóban rohangáltam a hegyen a kezem kissé lefagyott, de nem éreztem hideget, gondolom a kaland, a veszély felfűtött rendesen. Peti és Tuomo kb. negyed óra késéssel meg is érkeztek a kereszteződéshez. Hazafelé már jó volt a meleg buszban felolvadni… :)

Köszi, szivi, cipőfűző...

2008-04-04T13:29:00.003+02:00

Nem gondoltam volna, hogy a német lányoknak van humora, de Susanna bebizonyította igenis van.:)
Valamikor régebben volt magyar lakótársa, talán amikor albérletben lakott Németországban, és tanult jó pár szót meg tőle, jó pár fontos szót, mint pl. mosogatni, köszi, szivi (szívesen), cipőfűző, pálinka, no meg persze tud káromkodni is rendesen. :)
De ami a legszimpatikusabb volt benne, még a beceneveket is ismeri. Az tegnapi buli során az utolsó crianzás bárból (Mesón Bar) a La Cantina-ig azon szórakoztunk kit, hogy lehet becézni. Én Robika voltam Neki egyszerűen, Ő maradt Zsuzsika. Volt még Tomika (Toumo) Carmenka, Sulejmanka, Kubilájka (bocs, ha a török neveket rosszul írom), de a legjobban a Regike tetszett mindenkinek. Még talán Reginának is. :)))

Hasta luego Shanelle... 2008.04.04.

2008-04-04T12:25:00.002+02:00

Kifejezetten jól sikerült a tegnapi "Shanelle búcsúbuli", igaz kivételesen már korábban hazafelé vettük az irányt, mert kicsit fáradtak voltunk, valamint Shanelle is korán kelt ma, mivel utazott Londonba. :(

Az egész a bárokkal kezdődött... megint sikeresen végiglátogattunk vagy 5-6 bárt, mivel 19-23 óra között 1 € a crianza+tapas (vörösbor+falatka kaja) rengeteg helyen. Sajna én nem voltam a többiekkel mindegyikben, mert haza kellett még rohannom, mivel nem nagyon volt kedvem hátizsákkal, benne a laptoppal bulizni menni. Így valahol a 3. és 5. bár között hazaléptem egy fél órára. Majd csatlakoztam újfent az utolsó bárban. :) Szeretem az itteni életet, az itteni mentalitást. Csak ajánlani tudom mindenkinek Spanyolországot! Tehát hajrá, "Viva Erasmus!!!".

Aki ebben az időintervallumban végigmegy Vitoria utcáin csak azt látja, mennyien beszélgetnek, iszogatnak kint az utcán. Ilyenkor felpezsdül az utcai élet. Sokan csütörtök estére tartogatják a baráti beszélgetéseket, összejöveteleket. Elmennek az egyik "bárokkal teli" utcára, beülnek, vagy állnak (nem nagyon jellemző az ülés, mivel ilyenkor az asztalokat félretolják, hogy nagyobb legyen a hely) az egyik bárba, majd mikor megitták, ették a "kis kóstolójukat", merthogy nem lehet egy tapassal jól lakni továbbállnak a következő bárba. És így tovább 23 óráig. Volt olyan hely, ahova már egyszerűen nem lehet bemenni, mert annyian vannak bent, sokan miután vásárolnak inkább kimennek az utcára, mert több a hely, és jobb a levegő is.

Bulizni végül az egy dobozos sörnyi távolságban lévő La Cantina-ba mentünk, ami az egyik törzshelyünk. Már a biztonsági őr srác is, mint barát ismer minket. Most is megjegyezte, hogy hol hagytuk a "kis philippino lányt" (Sundae-t), mivel Ő még találkozot egy ismerősével, és később jött utánunk. Majd felvilágosított minket, hogy megint jó napunk lesz, mert újfent lesz striptease a bárban. Hurrá-hurrá!!! Fantasztikus. Már a múltkorit is szívesen kihagytuk volna. Most nem várjuk meg az biztos. :) Gondoltuk mi...
A Bati Kano-ba Erasmus-party volt tegnap este, vagyis annak hirdették, de mikor átnéztünk, hát... jóformán senki nem volt, hol voltak az emberek, nem derült ki. Jó ki sparty, mondhatom. Vissza is mentünk a La Cantinaba. Maradtunk ott végig, még a fantörpikus vetkőző számot is láttuk. A jelenet címe: A macskanő striptease-e. :) Mintha most lépett volna ki a Batman filmből, olyn élethű volt, és a végére még a ruha is lekerült róla. De nem jött Batman megmenteni őt...

Azt hiszem ez volt az a pillanat, mikor már nagyon fáradtak voltunk, átnéztünk még1x a Bati Kano-ba, ott megismerkedtem Susanna spanyol ismerőseivel, akikkel ecseteltük milyen nyelvek is vannak Spanyolországban és Magyarországon, majd mentünk hazafelé. Kissé álmosak voltunk már. No meg Shanelle is korán kelt, legalább egy darabig elkísértük.

Mivel egyre jobb lesz az idő errefelé azt hiszem sok időt fogunk majd az utcán tölteni esténként, ha megyünk bulizni, vagy csak nézelődni...
Legközelebb majd szombaton...

Utazás

2008-04-02T17:16:00.004+02:00

Lehet, hogy hülyeség, de kezdem érteni miért is mondják, azt otthon a közlekedéssel foglalkozó főnökök, hogy rengeteg kedvezményt kap a diákság az utazáshoz. Ami persze nem baj, mivel nem vagyunk egy gazdag ország, akár honnan is nézzük, de nekünk nagyon jó sorsunk van otthon el kell higgyétek!

Európa ezen a felén nem nagyon ismerik a diákjegyet, ergo nagyon drága az utazás. Itt kb. olyan áron lehet utazgatni, mint otthon a teljes árú jeggyel, igaz ez csak a rövidebb utakra érvényes. :(
Egy Barcelona-Vitoria útra elkérnek 35 euró körüli pénzmennyiséget, és csupán itt lehet, vagyis az itt közlekedő társaságnál (ALSA) kedvezményt kapni a nemzetközi diákra, ami 20%, tehát kb. 28 euróból megússzuk az utat, ami még mindig 7500 Ft körül van... :(
Tehát Virág megértem a gondodat, itt sem jobb a helyzet, mint Portugáliába, ha ez vígasztal. :)
Ami pedig az országok közötti közlekedést illeti, elég kaotikus... hogy jutok el Portoba???

Pihenés 1000rel, no meg tanulás 2008.04.02.

2008-04-02T16:56:00.006+02:00

Vége a hét érdemi részének, legalábbis számomra. Elég is volt. Nem volt valami maradandó élmény egyik nap sem, azt leszámítva, hogy tegnap sikeresen felhúztam magam, mert nem vagyunk képesek kiszámolni helyesen a vetülettanban az azimutot. Tehát, ha valaki tudja, hogy kell jelentkezzen. FONTOS!!!
Megvan a megfelelő képlet, megvan a megfelelő eredmény mégsem jön össze a kettő, nem értem miért? Lehet itt valami más számrendszerben számolnak. No, majd hétvégén átrágjuk normálisan magunkat rajta... addig is kicsit pihenek, mert sok volt ma a spanyol anyag is...

Tegnap találtam egy jó kis bárt a közelünkben, ott néztem este a Barca meccsét, olcsó a sör is, igaz mihez képest... spanyol árviszonokhoz. :)
Nagyon furcsák a spanyolok, a sör mellé olivabogyót adtak tegnap nekem, azt kell mondjam egészen jó volt. Bevezetem majd otthon is. Készüljetek srácok, lányok... eszünk-iszunk, dínom-dánom...

Végre megint kezd kisütni a nap, este lehet megint el tudok menni futni, már hiányzik a mozgás, nem nagyon van esély rá, hogy bármi más sportot is űzhetünk majd itt, mivel mindenki elég távol lakik a másiktől, no meg az időjárás se kegyes hozzánk. De legalább a bulik jók szoktak lenni. Megyünk holnap is. Sajnos Shanelle megy el Londonba. Kivel fogunk akkor bulizni???

Április 15-én megyünk Haro-ba megint, de most borozni is fogunk, azt ígérték a Erasmus szervezők... :)

Erasmus party 2008.03.30.

2008-03-30T21:09:00.003+02:00

Gyorsan telik a hétvége így kettesben, Peti meg én. Végre megint sikerült elmenni, futni, de azt hiszem, még sokat kell gyakorolnom majd, nagyon el vagyok tőle szokva, sajnos. De jön a jó idő. Pénteken és szombaton is sütött a nap, volt olyan mikor 20 °C volt. Pólóba rohangáltam, már nagyon hiányzott. :) Már kezdtem azt hinni, hogy azért volt 2 hétig borús az idő, mert itt voltak a magyarok, és elijesztették a napot, de valószínűleg nem ez volt az ok, mivel ma már megint esik, el van borulva, és hideg van. :(

Peti bemutatta főzőtudományát, nagyon finom rántott gombát csinált, csak dicsérni lehetett. Olyan sok lett belőle, hogy még az esti buli előtt is abból lakmároztunk.

Buli előtt még elmentünk meccset nézni a sarki bárba, de lehet, nem kellett volna. Mindig is mondtam, hogy kaotikus csapat ez a Barcelona (Betis-Barcelona meccset), hogy lehet 0-2 félidő után 3-2-re kikapni, nem értem. Jól fel is idegesítettem magam, pedig ez csak egy játék, de hát, ha ilyen szerencsétlenek. Azt hittem elszúrja az estét, de szerencsére nem így lett.

Rengeteg embert megismertünk ma este. Kb. hajnali 2 óráig csak négyesben buliztunk (Shanelle, Sundae, Peti, Robi), majd mikor átnéztünk a Bati Kano Bar-ba akkor csatlakoztak a finnek, és a németek, meg plusz még pár ember, akiket most ismertünk meg. Igaza a nevekre már nem emlékszem sajna. L De mivel sok embernek nem tetszett a hely, hát tovább álltunk. Nem értem miért kell rohangálni mindenhova, de hát itt ilyen az élet. A másik két bár hasonló zenét szolgáltatott, azzal a különbséggel, hogy azokon a helyeken még annyi hely sem volt, mint a BK-ba. De jó buli volt, csak már 2.30-kor zártak. Korán van még gondoltuk, irány valamerre. Kikötöttünk valami disco-nál (Salsa de Fiestas), de mivel nem volt kedvünk 10 €-t kifizetni, így eredeti négyesünk elment a Mambú nevezetű helyre, ahol is szomorúan fogadtuk, hogy csak hajnali 4-ig lehet ingyen bejönni a kis kártyánkkal, amit még kaptunk valamelyik bárba. Azt ugyanis nem vettük figyelembe, hogy tegnap este volt az óraátállítás. Upppsszz!

A vasárnap pedig regenerálódással telik, no meg tanulással, holnap már megint suli…

Bevásárlókörút 2008.03.28.

2008-03-30T21:05:00.003+02:00

Valószínűleg a szokás hatalma volt, hogy délig sikerült aludni, de ki kellett pihenni az elmúlt 2 hetet, ami elég intenzívre sikeredett a programok miatt. De hát egyszer élünk.

Azt hiszem tartalmas napom volt, ha nem is programok terén, de vásárlásügyileg. Elmentem, hogy szétnézek az El Boulevardba, sikeresen bóklásztam az üzletek közt vagy 3 órát és sikeresen otthagytam vagy 70 €-t, pedig nem is vettem sok mindent. Kinéztem az egyik üzletben egy pólót, gondoltam majd visszafelé megveszem, még volt belőle 5 darab. Kb. másfél óra múlva mentem vissza és már csak 3 volt meg belőle, abból is épp próbálta fel az egyiket egy srác, na köszi, hogy lesz nekem így pólóm. Gyorsan elmentem onnan és messziről szurkoltam, hogy kicsi legyen rá az, amit felpróbál, mivel az majd nekem lesz jó (egy M méretű) gondoltam még ekkor. Nem is volt rá jó, elvégre kicsit testes volt a srác, így elvitte az egyik XL méretűt. Én, meg mint a villám gyorsan lecsaptam a maradék kettőre, és irány a próbafülke. Már értem miért nem volt jó rá az M-es, még rám is kicsi volt, ezeket úgy látszik, máshogy méretezik, mint a normál pólókat. No, nem baj, a maradék XL-es tökéletes. :)

Azt hiszem jó napom volt, ha még azt is hozzátesszük, hogy találtam, egy jó inget és egy zakót is. Most már azért kell izgulni, hogy az idő is jó legyen…

Torta, crianza, tapas 2008.03.27.

2008-03-30T20:53:00.005+02:00

Szeretem a csütörtöki napokat, mindig tartogat meglepetéseket, hol itt, hol ott. Ma mennek haza a többiek, újra édes kettesben maradunk Petivel. Pedig már kezdtem megszokni a „hajnali” 8 órás keléseket, és a „korai” éjféli fekvéseket. :) No, de ez van. Egyszer eljön ez is. Addig is tartalmasan használtuk ki a napot. Mivel sokan elmentek ásatásra Louis-sal, szakadó esőben, Tomi jegyeket venni ment és várost nézett biciklivel, szintén esőben, én Annával maradtam itthon. Mivel Petinek szülinapja lesz hamarosan, és szerették volna a többiek felköszönteni, tortát készítettünk Neki. Az alap megvolt, flan porból készült a krém, eper volt a töltelék, és csoki a máz. Kicsit macerás volt, de nagyon szép és finom lett a végeredmény. Igaz felvágni nem sikerült ilyen szépen, mert mihelyt belevágtunk szétcsúszott az egész. De szépen égett rajta a 21 gyertya. És az íze, kár, hogy ilyen kevés volt…

Mivel Anna már bepakolt délután, míg a többiek vásárolgattak a városban, úgy döntöttünk, hogy este akkor végigjárjuk a Calle de San Prudencio bárjait, hogy megnézzük, milyen is a felhozatal crianza-ból (vörösbor) és tapas-ból (apró szendvicsek, katonák), mivel minden csütörtökön este 19-23 óra között 1 €. Hmm…igazán finomak!!! Jártunk vagy három bárban, volt olyan hely, ahova vissza is tértünk (ez volt a Dakar), mivel Annának bejött az ottani tapas (kagyló benne meg valami sült dolog), én meg ott ettem végre igazi kolbászt, olyat, ami otthon is van. Jövök még majd ide!

Majd este 23.25-kor könnyes búcsút vettünk a többiektől, elindultak hazafelé Barcelonán keresztül Budapestre. Mi pedig bulizni készültünk, csak még nem tudtuk hova, mivel Shanelle és Sundae nem jelentkezett még. Így előtte hazamentünk és milyen jól tettük. Szabi, Réka, Magdi üzenem Nektek, itt is van lomtalanítás, ha ritkábban is, mint Németországban. Sikeresen szereztünk egy karosszéket és egy polcos szekrényt, amit kipakoltak a házunk sarkához, így még nem is kellett sokat cipekednünk. Hasznos dolgok…

Persze a buliból nem lett semmi, fáradtak voltunk és inkább alutunk… másnap délig.

Logroño - Haro 2008.03.26.

2008-03-30T20:46:00.006+02:00

Azt hiszem, szeretem a spanyol mentalitást, nagyon jó napunk volt, sok ehhez hasonlót szeretnék még!!!

Voltunk Logroño-ba, ami szerintem az eddigi legszebb város, amit láttam Baszkföldön. Na jó Vitoria is csodás, és San Sebastian-ba az óceánpart is gyönyörű, de itt az egész város szép. Végre voltam igazi piacon, addig valahogy elkerültek minket. Számtalan féle kolbász, hús, hal, gyümölcs alkotta a választékot, igaz messze nincs a nagysága a fehérvári úti piachoz képest, de tetszett. Szép az óváros rész is, sikeresen megtaláltuk a városon átvezető Camino de Santiago útvonalát, megint végigmentünk egy jelentős részén, ami a városban fut. Találkoztunk is zarándokokkal, valamint egy „helyi” szerzetessel. Ha jól sejtem Virág, Te itt jártál, mintha a te cipőd nyomát láttam volna… :)

A másik település mára Haro volt, gondoltuk itt majd iszunk a La Rioja régió finom borából, de hát nem nagyon találtunk pincét nyitva, nem tudom miért? Így városnézés volt a program, néha orkán erejű szélben, de megbirkóztunk vele. Ide úgyis visszajövünk később még, mint kiderült. Ide lesz szervezve az Erasmusos „osztálykirándulás”. :)

Ami pedig a hazautat illeti, hát nem semmik ezek a spanyolok. Gondoltuk nem várjuk meg a következő buszt, inkább vonattal megyünk haza. Azt hiszem tökéletes választás volt. Végigbeszélgettük a kalauzzal az utat, vagyis inkább Ő beszélt, mi meg hallgattuk. Elmesélte a helyi szőlőművelés fortélyait, a bortermelést, valamint a lényeg, bevitt minket a mozdony vezetőfülkéjébe, és megnézhettük, hogyan is működik a szerelvény, mesélt magáról a vonatról, a használatáról. Tominak nagyszerű élmény volt. Igaz hazáig azt hitte amerikaiak vagyunk, nem hiszem tudta, hol van Magyarország. :)

Sidra ivás 2008.03.25.

2008-03-30T20:42:00.002+02:00

Azt hiszem, nem fogok rászokni a helyi alkoholra, az almaborra (Sidra), nem valami finom. Hasonló színű a nálunk kapható körteléhez, csak ebben alkohol is van és az üveg alján összegyűlik a seprő amit nem nagyon érdemes meginni. Egy közeli faluban Lasarte-ban próbálta ki kis csapatunk, milyen is a helyi vendégszeretet, és a helyi íz. Nem valami olcsó, és azt hiszem, maradok a normális boroknál. Igaz errefelé nem nagyon van olyan fajta, amit én szeretek, de már megszoktam, hogy itt minden más…

Mindenesetre valakinek ízlett, mert még hazafelé betértünk egy boltba és volt, aki felvásárolt belőle rendesen, hogy majd este még azt issza, a másik nagyszerű helyi termék mellett, amit Pacharan-nak hívnak (ez a kanalas orvosságra hasonlít, de meg sem közelíti a Jägert). Az este pedig szépen telt, volt aki kicsit többet is ivott mindkettőből…de hát így szép az élet.

Boldog nyuszit… szakad a hó 2008.03.23.

2008-03-23T18:55:00.005+01:00

Érdekes ez a világ. A magyar Tv megszűnteti gyermekkorom egyik kedvenc műsorát, a Szeszélyes Évszakokat, erre a természet garantálja, hogy az évszakok szeszélyesek legyenek. Ki érti ezt? Vajon otthon is ilyen állapotok uralkodnak, mint Vitoriában? Mivel itt esik a hó, mit esik, szakad. Néha eláll egy kicsit, majd folytatja. Egész szép látvány egyébként csak kár, hogy annyira nem szeretem a havat. Túlságosan lucskos utána, ha elolvad.

A többiek elmentek San Sebastianba kirándulni, nekem valahogy nem volt kedvem, többek közt az időjárás miatt, no meg tanulni is szerettem volna már egy kicsit. Mostanában valahogy nem nagyon volt időm rá. Majd csak hazaérnek valamikor…

A húsvéti ünnepek közepén tegnap szerencsére kinyitottak a boltok, nagyon jó ötlet volt tőlük, mivel nem nagyon volt semmi kajánk, és ezt kihasználva jól be is vásároltunk. Furcsa azért, hogy zárva minden 3 napon át, majd egy napra kinyitnak, és ma, meg holnap zárva vannak.

Pénteken voltunk Pamplonában (Iruña), megnéztük a helyi nevezetességeket. Bár a korai, 7 órai kelés nem volt valami nagyon jó ötlet, de a vonaton még tudtam aludni egy kicsit szerencsére. Meglepő milyen kevesen utaznak vonaton, ellenben nagy tisztaság van a kocsikban, és kényelem, pedig csak egy helyi személyvonat volt. Iruña szép város, számos nevezetességgel: vadas park, vár, külső várfal, templomok, stadion, no és persze az elengedhetetlen bikafuttatás útvonala, amin végig is masíroztunk, egészen a karámig. Shanelle írta is sms-ben, hogy fussunk végig az úton bikák nélkül. Elgondolkoztunk rajta, de végül inkább csak sétáltunk. :) Valamint sikeresen ráakadtunk itt is a Camino de Santiago útvonalára. :) Szép város, rengeteg emberrel, turistával, üzlettel és bárral.

Biciklitúra

2008-03-20T23:34:00.003+01:00

A mai nap is érdekesen telt. Sikerült biciklit bérelnünk a közeli Civic Centro-ból, a Hegoalde-ból. Igaz csupán 4 órára adják ide a bicikliket, de most az is bőven elég volt. Nem valami jó állapotban lévő kerékpárok voltak, de ingyenes volt, csak az adataink kellettek Nekik. Mikor lesz nálunk hasonló lehetőség… Első körben Jucus kerékpártudását kellett ellenőriznünk, mivel nem nagyon szokott biciklizni, és nem nagyon volt hozzászokva a guruló közlekedési eszközökhöz. De sikeresen megbirkózott a problémával. Igaz nem száguldott vele, de azért gurult. De persze kinek a bicikliével volt csak probléma az út során, hát pont az övével, jól kifogta. Körbenéztünk a város Lakua negyedében, meg ellátogattunk a Salburua nemzeti parkba, ha már éppen arra jártunk. Nagyon szép volt most is, rengeteg szarvast fényképeztünk, csak már kicsit hideg volt este és nem akartunk sokáig időzni… meg fél 9-re vissza kellett vinnünk a járgányokat.

Este pedig pizzázunk, Louis vesz nekünk olcsóbban…nyam-nyam.

Bilbao - 2008.03.20.

2008-03-20T23:30:00.004+01:00

Tegnap megjártuk Bilbaót! Egész napos városlátogatás volt a program. Valamint sikerült szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy „Santa Semana” van, vagyis Ünnepi hétvége, ami még nem is lenne baj, itt tényleg komolyan gondolják a Húsvéti Ünnepeket, inkább az volt a gond, hogy egy bolt sem volt nyitva, ahol vásárolhattunk volna. Még a Burger King is zárva volt a városban. Csak a kenyérboltok, bárok, kínai boltok, meg az édességboltok voltak nyitva. Még jó, hogy ott is lehetett kenyeret kapni, és milyen finomat. :) Igaz jóval drágábbak is voltak, mint az Eroski, vagy a Simply. Majd megoldjuk, legközelebb kedden lesznek nyitva a boltok. :(

Bilbao szép hely, és nagy város. Tudni kell róla, hogy egy folyó mentén helyezkedik el és közelíti meg az óceánt, egy torkolaton keresztül. Számos sétálóutca, tér, templom, és bár található a városban. Részletesebb beszámolót majd később írok, remélem tényleg meg is csinálom. Ha valakit érdekelne. Kis csoportunk felfedezte a város újkori részét, megnéztük a Baszk Múzeumot (érdekes volt, de sajna nem fotózhattam, mivel a biztonsági őrök egyfolytában járőröztek), majd két csoportra szakadva fedeztük fel a várost a továbbiakban. Én Annával bolyongtam az Óváros (Casco Viejo) területén, mivel nem nagyon volt kedvünk a hegymászáshoz, meg „kagylót” akartunk keresni. És sikerrel jártunk! :) Megtaláltuk a Camino de Santiago-t (ezt jelképezi a „kagyló”)! Virág mi is sétáltunk rajta vagy egy km-t! Igaz ez az Északi-út, nem a Francia, amelyiken Te is voltál. A városon megy keresztül.

Bilbao másik érdekessége, ha lehet ezt mondani a Guggenheim múzeum, amelyet az épület mellett egy virágokból álló kutya is jelképez. Szép látvány a város közepén, a folyóparton. Furcsa idomokkal, figurákkal, modern építészeti stílussal. Mivel kissé drága volt a belépő, meg annyira nem is érdekelt, no meg biztos voltam benne, hogy másfél óra nem elég, hogy végignézzem (a párizsi Louvre-ból okulva) talán majd legközelebb, úgy gondoltam, addig, amíg a többiek bemennek, én lemegyek az óceánhoz, a partra. El is indultam, de mivel fél óra séta után se haladtam nagyon előre, kicsit messzebb volt a part, mint gondoltam, inkább visszafordultam és a városban néztem szét. Megtaláltam az Athletic Bilbao Stadionját is! Jó nagy, vissza kellene jönni egy meccset megnézni, közel a buszmegálló is, nem is kellene sokat gyalogolni. Mint később kiderült, a többiek elmesélték, voltak kint az óceánnál, igaz addig 20 percet metróztak, még jó, hogy visszafordultam. Nem baj, felfedeztem a város szépségeit, a parkokat, a folyópartot, a bárokat, no meg a Suvenír boltokat. :)

Hazafelé a buszsofőr bácsi ránk szólt, hogy ne együnk a buszon, persze nem fogadtunk szót neki, jó magyar szokás szerint… Nem értettük mi baja volt azzal, hogy szerettünk volna pörkölt kukoricát enni, még a buszba is ránk szólt egyszer. :)

2008.03.15-16. Hétvége…

2008-03-20T23:16:00.005+01:00

Új hírek spanyolföldről!

Azt hiszem, kissé régen jelentkeztem már, de hát nem nagyon van az embernek ideje, hogy csak úgy nekiüljön és gépezzen, de azért próbálok időt szakítani rá, hogy informálódjatok a legújabb eseményekről. :)

Hétvégén megmásztuk a Gorbeia hegyet a közelben. Nagyon jó volt, igaz hazafelé kicsit eláztunk, de a felfelé út nagyon jó volt. Majd külön írok róla, ha lesz egy kis időm. Nem akarom, hogy tele-regényeket olvasgassatok. :) A hegy 1482 m magasságba nyúlik az ég felé, kissé szeles, hideg volt fent, de a kilátás gyönyörű. Még havat is találtunk fent, persze már nem álltunk neki hóembert építeni. A hazafelé út volt csupán kissé érdekes, lefelé jövet ugyanis egyszer csak eltűnt az út előlünk, kénytelenek voltunk árkon-bokron közlekedni. Sikeresen lekéstük az egyetlen buszt is, ami hazafelé vitt volna minket. Jó magyar szokás szerint nekivágtunk a Vitoria felé vezető 22 km-es útnak, gondoltuk közbe stoppolunk majd. A gondolat jó volt, csak valahogy senki nem akart megállni nekünk, errefelé ugyanis nem valami jellemző a stoppolás. Peti tehát hiába próbálkozott 3 km-en keresztül. :( Úgy döntöttem kipróbálom én is, milyen lehet kilógatni a kezemet, talán… (nem nagyon szeretek, meg szoktam otthon sem stoppolni, de ha muszály…)… és csodák csodájára az első autó megállt, hogy mik vannak. :) Rendes pasi volt. Régebben Ő is rengeteget utazott így, ezért átérezte problémánkat, és gondolta felvesz. Nem vitt hazáig minket, de azért Vitoria határáig igen, onnan meg már csak 1 óra volt a házig az út, egy kis boltlátogatással egybekötve, mivel közben Shanelle-ék hívtak estére bulizni és kellett az alapanyag, no meg a vacsorához való.

A buli megint csak jó volt, ugyanazzal a társasággal, mint csütörtök este, csak most a végére megérkeztek a portugál lányok is. Szombat este csupán 4 bárt látogattunk végig, megint rengeteg emberrel találkoztunk. Hajnali 4-kor pedig irány az ágy. :)

Na ez a nap is jól kezdődik, nem nagyon bírtam aludni, már 10 órakkor felkeltem, kimostam a tegnapi koszos ruhákat, kicsit sarasak lettünk a hegyen meg az erdőben, de hiába, ha az ember túrázik. Kiderült, hogy holnap reggel helyett, már ma este megérkeznek Peti barátai. Szólhattak volna korábban is, de hát végül is mindegy.

Ma úgy terveztem, hogy minestrone leves, meg macok (lapsányka, tócsni) lesz az ebéd. Míg Peti takarít nekiálltam főzni. Meg kell hagyni a levesről fogalmam se volt, hogy kell csinálni, azon kívül, hogy nagyjából sejtettem mi kell bele. :) Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon finom lett. Újabb siker.

Este fél óra késéssel megérkeztek a látogatók öten, 3 lány, és 2 srác. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon vackoltuk be magunkat a szobánkba, most már heten. És elkezdődött a következő hét…

Erasmus party 2008.03.14.

2008-03-14T23:27:00.005+01:00

Na ezek a spanyolok tudnak ám bulizni, igaz, nem sok spanyollal buliztunk együtt az este folyamán, csupán tisztes távolból figyelhettük meg. A mi társaságunk inkább az Erasmus diákok közül került ki. Tényleg igaz, hogy nem tudnak itt megülni az emberek egy helyen. Mire csatlakoztam a társasághoz, már a második bárnál értem utol őket. Még szerencse, hogy egy helyen nem sokat isznak, megnézhetnék magukat. Ilyenkor villan fel, hogy bezzeg otthon… az a menő, ha minél többet iszik meg az ember, minél rövidebb idő alatt. Itt legalább tudják a mértéket. Nem is láttam még ordibáló, egyik lámpaoszloptól a másikig közlekedő részeg embereket. Valahogy aki részeg jól tudja palástolni. Az utcákra sem jellemző ilyenkor, hogy tele lenne szeméttel, igaz van egy-két elvetemült, aki földhöz vágja a poharát, de elenyésző. Bezzeg a bárokban, ott rengeteg a szemét, de hát itt ez a menő… mint kiderült, minél több szemét (szalvéta, csikk, zsebkendő) van a földön, annál többen látogatták meg a helyet a nap folyamán és ez által annál népszerűbb is a hely.

Kis társaságunk végül, ha jól emlékszem 6 helyen tett látogatást mielőtt befejeztük az estét hajnali 4 óra felé, azt hiszem. :) Elég jó kis társaság jött össze az este folyamán, igaz páran nem bírták a „kiképzést” és korábban nyugovóra tértek. De hát, ők tudják. Mi jól éreztük magunkat. Kik is: egy német, két török srác (szeretik a pálinkát), egy ausztrál, egy philippines, két német, egy finn lány, no meg mi ketten.

Az egyik helyen mikor már úgy gondoltuk elég lesz ebből is, már indulni akartunk, de a biztonsági őr (mert ilyenek is vannak) nem engedett ki minket, nem nagyon értettük miért. Bár hamar kiderült, csak mivel a lépcső alján voltunk nem sokat hallottunk abból mit is közöl az elől állókkal. De, csupán azért nem engedett ki, mert úgy gondolta, ha már bejöttünk ide, akkor meg kell néznünk a sztriptízt is. Hmmm… érdekesen hangzik. Ahhoz képest, hogy maga a hely ingyenes, még ilyen látványossággal is előrukkolnak. Meg kell mondani, mind a lány (a fiúk örömére, no meg a lányokéra is), mind a srác (a lányok örömére, mi menni akartunk már, de a lányaink nem engedtek) igazán értette a dolgát. Képeket privátba, biztos tiltaná a Picassa (reklám) a +18 feletti képek mutogatását. J

Az utolsó bárunk már csak lecsengés szintjén ment, de minő meglepő, ez volt a legjobb. Itt találkoztam Joanával, és Amaia-val (tutoraink), jó volt újra látni őket. Persze a hely tömve volt, de hát megértem, jó hely volt, ide máskor is jövünk… J

A tegnapi eseményekhez tartozik, hogy jó kis sétát tettem a városban, hogy eljussak egy boltba, ahonnan Heineken sört akartam szerezni, mivel a 12 doboz sör mellé egy ajándék póló is járt. Megérte elmenni, mind a póló, mind a sör miatt. No meg azért is, mert hazafelé rájöttem milyen szép is Vitoria, egyszerűen gyönyörű. A kis utcái, a zöld mezői, a kis templomai szerte a városban, a forgalmas autóutak, no és persze az emberek. Látni rajtuk, hogy boldogok, és nem nagyon van gondjuk. Leginkább az öregeken lehet ezt felfedezni, meg a számtalan gyereken. Rengeteg gyerek rohangál minden felé. Szívesen élnék itt, lehet, visszajövök nyárra, ha kellőképpen megtanulom a spanyolt, és találok valami munkát. Me gusta Vitoria, muy bonito!

Ó mond, Te kit választanál... 2008.03.12.

2008-03-13T20:47:00.005+01:00

Csak nem sikerült tegnap felraknom megint csak, hiába ha nincs az embernek otthon netje, meg van lőve sok esetben. De hát ez Spanyolország, ez a Nyugat. De már nem fogom átírni az igeidőket, tehát: „Újfent jó napom volt. Sikerült 11-kor felébrednem. Nem értem miért alszok ilyen sokáig, igaz nem szokásom korán lefeküdni, ami azt jelenti, hogy kb. 2-3 felé térek nyugovóra. Este valahogy jobb tanulgatni, ilyenkor nincs zavaró tényező… az álmosságon kívül. :)

Nem értem én a spanyol tanítási rendszert, de ezt már kedden is mondtam. Az angol órám ma is elkezdődött kb. 12.10-kor (dél helyett) és már 13.20-kor vége volt (13.30 helyett). No nem panaszkodni akarok, bőven elég volt belőle ennyi is. De úgy érzem itt a tanárok vagy nem szeretnek tanítani, vagy nem szeretnek hosszú órákat tartani. Javaslom, hogy otthon is vezessük ezt be, hogy lehet népszavazást kezdeményezni ez ügyben. Manapság ez jó biznisz nálunk. Nehogy már kimaradjunk belőle. Ami pedig az angol órát illeti, teljesen olyan érzésem volt, mintha középiskola első osztályában ülnék, hogy ezek a spanyoloknak soha nem áll be a szájuk. Néha már a tanárnő is elhallgatott, hogy hallja őket beszélgetni. :) Ilyenkor persze próbált szúrós szemmel nézni rájuk. Hiába, ha a csoportban 28 főből 23 lány, mit is vár az ember.

Nem is mondtam, mennyire élvezem mostanában a spanyol órákat. Elkezdtünk végre olyan témával foglalkozni, ami engem személy szerint nagyon is érdekel: a gasztronómia. Már nagyon fel vagyok készülve kajakészítésből, gyűjtögetem a recepteket. Hogy ezek a spanyolok hányféleképpen tudják elkészíteni a tojást, el sem tudjátok képzelni. Egyes szavaikkal több mindent is kifejeznek, néha nem is értem, hogy tudják megállapítani éppen miről is beszélnek. Csak egy példa: a plato jelentése: tányér, fogás, étel. Na szép!

De nagyon jó, tetszik. Épp azon gondolkoztam, melyik receptünket mondjam majd el következő órán (ez a házi), ami egyszerű is, és persze jó laktató is. Azt hiszem a „macok” készítés (lapsányka, tócsni ki hogy hívja) rejtelmeibe avatom be őket. Azt nagyon szeretem, azt hiszem hétvégén a zöldség leves mellé azt fogok csinálni. Már is éhes lettem, pedig most volt a vacsora.

Ma ilyen evős nap volt egyébként. :) Katie-nél a „megint nem sokat tanultunk” spanyolozás után tejberizst csináltunk. Most ettem először lekvárral (kajszibarack – albaricoque). Nagyon ízlett így is. :) Jut eszembe, nagyon tetszenek az itteni fűszeres dobozok, no és persze a tartalmuk. Azt hiszem be fogok vásárolni majd belőlük rendesen. Van egészben fahéj, vanília, otthon nem nagyon láttam még ilyet. :)”

Na, így teljes, jó kis idézet a tegnapról. :)

Kisütött a nap :)

2008-03-11T19:29:00.011+01:00

Nem értem a spanyol mentalitást. Vagy ezek nem szeretnek iskolába járni? ¿Que pasa?

Ma megint feleslegesen keltünk fel hajnali 8 órakkor, én csak fél 9-kor, mivel elmaradt a Cartografía óránk, pedig ha tudtam volna, olyan szépeket álmodtam... A délutáni gyakorlatra meg jól felkészültünk színes ceruzával, radírral, meg egyéb rajzeszközökkel, erre gömbháromszögi koordinátákat számoltunk. Hát mondhatom fantasztikus volt. Se órai jegyzet, se számológép nem volt nálam, még jó, hogy Petinél igen. De, hogy milyen eredménnyel dolgoztunk... majd csütörtökön kiderül.

Viszont jó hír, hogy kisütött a nap, már nagyon ideje volt. Nem hiszem, hogy köze volt hozzá, hogy vasárnap meglátogattuk a Monte Urgull-on Jézust, de ki tudja... mindenesetre ma nagyon szépen sütött. Megyünk mi még San Sebastiánba, ha véletlenül megint esni támadna. :)

Elég szürkék most a hétköznapok, biztos a rossz idő miatt nincs senkinek kedve semmit csinálni. Köztük nekünk se. :(
De már csak a szerda van hátra, és vége a hétnak, legalábbis nekem, ami azt illeti. :) Tanulhatok intenzíven. Hajrá.
Zsófi mindent bele a főzésbe, előbb-utóbb úgyis bele kell jönnöd, majd ha hazamegyünk leteszteljük. :)

San Sebastian - Donostia 2008.03.09.

2008-03-09T20:30:00.005+01:00

Hát ma nagyon jó dolgunk volt, voltunk az óceánnál. :)))
Tegnap este épp azon tanakodtunk Petivel, hogy mit is csináljunk ma, erre bekopog Louis, hogy vasárnap mennek San Sebastian-ba rokonlátogatóba, és elvisznek minket is, ha akarunk ott várostnézni. Hát persze, hogy akartunk. :)
Tehát ma mi is kocsikáztunk Velük, majd kiraktak a városközpontba és útnak indultunk. Mielőtt még megijednétek, nem fogom most megosztani Veletek az élményt, majd holnap, mert most lefagy a kezem a parkban, meg már éhes is vagyok (egy órája értünk haza).
Nagyon jó volt a tengert látni, azt leszámítva, hogy szakadt az eső rengeteget (hol elkezdte, hol abbahagyta), az óceán közelében orkán erejű szél tombolt, inkább haladtunk sokszor visszafelé, mint előre. De megállapítottuk, hogy az Atlanti-óceán vize itt is sós. Ecsa Neked üzenem, lehet ide jövünk majd, nem Bilbao-ba, itt van Akvárium is, amit meg akarunk még nézni, most nem volt idő rá. No meg gyönyörű a kilátás, meg a város is. fotók hamarosan. Érdekelnek a helyi cápák. :)

2008.03.08. Nőnap, első paprikás krumplim…

2008-03-08T21:45:00.003+01:00

Azért furcsa, megyek végig az utcán és mindenki éli a hétköznapi életét, semmi különleges nap nincs a spanyol ember életében ma, úgy látszik. Pedig, ha tudnák…

BOLDOG NŐNAPOT lányok, asszonyok. Anyu Neked főleg!

Gondolkoztunk, hogy veszünk virágot Talya-nak (a lakótársunk), de lehet nem is ünneplik, nem is ismerik, vagy veszünk virágot Katienek, de mit szólna Miguel (a barátja), így se szeret minket. Féltékeny a lelkem. :) Nem értem miért…

Végül senkinek nem vettünk.

Furcsa volt csütörtök este itthon maradni, és nem menni bulizni sehova, de valahogy nem hiányzott most. Inkább tanultam, remélem volt hatása. Majd kiderül.

Nem is nagyon történt semmi érdemleges egész héten a havazást leszámítva.

Ma kitaláltam, hogy főzni fogok, megint csak. Peti anyukájától kaptunk recepteket, igaz sokat kicsit majd át kell alakítani, mert az otthoniak azzal nem számoltak, hogy tejföl, és egyéb tejtermék itt nem nagyon van. :) Valamint a Maggi FIX-ek hiányát is élvezzük, sajna itt csak alapanyag van. De nem baj, abból is megoldom majd. Ha a makaróninál sikerült másnál is fog. Egyedül az a baj, hogy a sütő rossz. :(

Tehát ma zöldségleves és paprikás krumpli volt a menü ebédre. A leves egyelőre még zacskós leves volt, majd következő héten tervezek „normális” levest főzni. Viszont a második fogás nagyon jól sikerült. Büszke is vagyok magamra, igaz nem egy ördöngősség megcsinálni, de hát akkor is. Nagyon finom lett. Anna Neked pluszba még mellékeltem is a fotóknál. :) Sajnos nincs itt jó kis lecsókolbász, így kénytelen voltam virslivel pótolni, valamint a piros paprikájuk se valami piros. El ne felejtsek szólni, majd kell nekem küldeni ilyet. :)

Alig bírtunk utána mozogni, nem is ment a tanulás egyből.

Most meg irány a park, végre megírtam a leveleket, meg felrakom a mai napot is.

2008. 03.04. Hogy az a…

2008-03-05T18:15:00.004+01:00

Korán keltünk, már megint. A tegnapi unalmas napban csak egy pozitív dolog volt, ami a kinti életemet kicsit felbolygatta, hogy sikerült megint az otthoniakkal beszélni. Hiába édesanyám aggódik, de üzenem Neki „Jól vagyok, csak kicsit álmos!”, a többieknek (nincsenek valami sokan, még jó, hogy fel sem tűnt, hogy kijöttem. :)) pedig, akikkel szoktam beszélgetni, „Köszi, jól vagyok!”.

No, meg persze a legfontosabb, ami a LÉNYEG: sikerült beüzemelnem a gépemre a eduroamot! Hallellujah!!! Most már talán sikerül a saját gépemen is neteznem a suliba, tegnap már ment. Gyorsan fel is töltöttem a fotóim java részét. Lehet nézegetni. :)

A tegnapi negatívumok, mert volt az is, hogy korán keltünk, és nem volt óra. Nem tudjuk miért. Csak ma kaptunk rá magyarázatot. Mivel ma is korán keltünk, és ma sem volt óra reggel. Viszont ma találtunk egy órarendet, hogy 11-13-ig lesz kedden a Cartografía előadás. Gondoltuk, majd visszamegyünk, addig is aludtam még. :) Persze mikor visszamentünk megint nem volt óra, mivel a baszk csoporttal valami gond volt (itt két külön osztály, évfolyam van egy-egy szakon, no persze nem mindegyiken: egy spanyol, egy baszk), így a héten nem is lesz óra. Vajon gyakorlatunk lesz ma? Vagy feleslegesen fogunk megint bemenni, főleg, hogy nekem addig nincs semmi órám, mert a spanyolom is elmarad, a tanárnő Valenciába van. De jó Neki.

Visszatérve még a hétfőre, voltam megint angol órán. Persze nem a kiírt teremben volt, keresgélnem kellett kicsit, de meglett. A tanárnőn kívül nem ismertem senkit, mintha egy másik csoportba csöppentem volna. De tényleg. Az óra szörnyű volt, most tényleg semmit nem lehetett érteni. Egy nyelvi laborban voltunk, és ha a tanárnő kérdezett valakitől valamit, odament hozzá, és teljesen elzárta a hang útját. Plusz, olyan magasak voltak az emberek közti falak, hogy még nyújtózkodva se lehetett sehova kilátni, hogy vajon merre figyeljen az ember. Kb. az előttem, mellettem, és mögöttem lévő embereket láttam csak. Na mindegy, csodálkoztam kissé, külön csoport jár gyakorlatra, és előadásra? Hogy is van ez? De itt is lényeges, lánytöbbség volt, végül is ez annyira nem baj. :)

Tehát ma kedd van. Azt kell, hogy mondjam, eddigi spanyol tartózkodásunk leghidegebb reggelét éltük túl, ha pedig hozzáteszem, hogy reggel, amikor el szerettünk volna suliba indulni szakadt a hó. Le is fotóztam, igaz semmi nem látszik belőle. :( Suliba menet, már esőtől áztunk, majd mikor 11 előtt újra nekivágtunk, mert azt hittük lesz óra, már a jégdarabkák potyogtak. Milyen fura az időjárás!!! Hétvégén még félmeztelenül napoztam a kb. 25 fokban, most meg megfagyok az 5 fokban. Ki érti ezt!

Na most tanulok végre, mert délután még Cartografía gyak is lesz, megint rajzolgatni fogunk, holnap meg spanyol, és át kellene néznem még addig…

Gyorsan véget ért a nap, sajna kevés tanulással. :( Bár Katie-nél kicsit tanultunk. De csak egy órát voltunk, mert este meccset néztünk a Down Street-ben Louis-sal és Tim-mel (portugál, és amerikai srác). Barcelona – Celtic: 1-0. Hajrá BARCA!!! Az odavágó jobb volt. :) De a győzelem a fontos, nem a részvét…

2008. 02. 03. Töltött paprika, Pantano de Ullibari

2008-03-05T18:00:00.004+01:00

Mint kiderült, mi nem tudunk korán kelni, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. :) De még jó, hogy nem így történt. A szombat reggeli ébredés pedig nem arról híres részünkről, hogy hajnali 8 órakor kelünk. Megbeszéltük a mai napra Katie-vel, hogy megyünk hozzá 11 óra felé, mert főzünk. Hát mi kb. akkor ébredtünk fel. Majd kis késéssel jött a telefon, hogy nyugodtan maradjunk még, mivel Ő fodrásznál van. Na szép!

Végül kb. 13 óra felé értünk oda hozzá. Gyors bolti bevásárlás az ebédhez és már neki is állhattunk a főzésnek. Vagyis nem mi, hanem Peti főzött, mi ketten pedig adtuk a segítséget. Töltött paprika volt a menü. Az otthoni paprikákhoz képest a spanyol paprikák jóval nagyobbak, hosszabbak is. Több hús fér bele, ami számomra nagyon pozitív hozzáállást jelentett. Ami hús pedig nem fért bele a paprikába, abból fasírt készült. Burgonyával köretként igazán laktató ebédet hoztunk össze. Nagyon jól sikerült! Anna Neked direkt le is fotóztam. Fent van a Neked szóló fotók közt. Csak Neked, csak most. :) S ezek után, mint egy jól lakott óvodás, ahogy kell, jöhetett a szieszta. Ami egész délután tartott.

A vasárnap megint csak elég későn kezdődött. Kialudtuk fáradalmainkat. Pedig ma biciklizni akartunk menni a közeli tavakhoz. De előbb még meg kellett szerezni a szükséges közlekedési eszközt a közeli Centro Civico-ból, a Hegoalde-ból. Na, persze még mindig nem lehet bérelni biciklit, majd csak március 14-étől. Így kénytelenek voltunk elkérni Louis-tól, és Katei-től a biciklijüket. A Katie (vagyis inkább a Miguel) biciklije elég jó volt, teljesen olyan, mint az enyém otthon, ezt használtam én. A Louiséval kissé több gond volt, sajnos. Peti közlekedett vele az út során, és végig állítgatni kellett a kormányon. De azért később hazaértünk vele.

Délelőtt szerettünk volna elindulni, de addig szórakoztunk, hogy volt már 13 óra is mire végre nekiindulhattunk a nagy útnak. Előbb át a városon, majd egy kerékpárútra térve ki a városból haladtunk. Jó kis túrának néztünk elébe. Az úti cél a Pantano de Ullibari víztározó volt, ami Vitoriától É-ÉK-re helyezkedik el a térképen. Kb. 15 km távolságra saccoltuk térkép alapján. Már az oda út is élményekben gazdagon telt. Peti keselyűt vélt felfedezni az egyik madárban, szamarat fotóztunk, igaz csak egy kertben legelészett, és újfent számos közel egyforma templomot figyelhettünk meg.

Első jelentős állomásunk a víztározó gátja volt, ahonnan csodálatos volt a kilátás a tóra, a szemben lévő településre, a hegyekre. Nagyon szép panoráma fotót sikerült itt készítenem, legalábbis szerintem. :)

A tó körül szerencsére ment egy Vía Verde (Zöld út) túristaút, így nem kellett a kocsik számára fent tartott úton közlekednünk, ami valljuk be, sokkal kényelmesebbé tette a haladást. Csak a gyalogosokat, és a biciklivel közlekedőket kellett kerülgetni. Rengeteg jól sikerült fotót csináltam. Nagyon szép volt a tó. Búbos vöcsök, vadkacsa, szárcsa, és még számos madárfajt figyeltünk meg hol a tavon, hol a levegőben elrepülve. Mind a parton, mind a vízben jól megfigyelhető volt a környéket alkotó kőzet palássága, valamint kibillenése. Rengeteg helyen jó napozási felületet jelentett a helyieknek. :) Második pihenőhely egy templom kertjében volt. A kilátás innen is gyönyörű volt, de a kertben lévő csap volt a fő szempont, hogy itt pihentünk egy kicsit, valamint töltődtünk fel vízzel, és csokival. Mert a csoki az fontos, egy ilyen hosszú úton. :) Felfrissülve máris könnyebb volt tekerni az elkövetkező szakaszon, igaz kezdtem egyre jobban érezni, hogy lehet, hogy a bicikli olyan, mint az én city bike kerékpárom, de az ülését nem lehet ez enyéméhez hasonlítani. Kezdte egyre jobban nyomni a hátsómat, szépen kifejezve… De még bírtam. Mivel nem hátráltatta semmi, és senki haladásunkat elég gyorsan elértünk a tó ÉK-i csücskéhez, Landába, ami kb. 10 km-re volt a gáttól, ahol a Vía Verde kezdődött anno. Itt kicsit letértünk az útról, mivel egyszerűen szólva nem találtuk meg a turista utat, majd kb. 4-5 km aszfalton tekerés után tértünk vissza rá, igaz ez alatt a túrista úton már a 18-as km kővel találkoztunk. Jó sokat kanyaroghatott. Innen már számos helyen erdőben tekertünk, ami valahogy mindig párosult az emelkedőkkel. :( Az utolsó jelentős megállónk kb. délután 5 óra körül lehetett, mikor is megettük kis elemózsiánkat, ha már elhoztuk. :) Itt is csináltam panoráma fotót, de ez sajna nem sikerült olyan jól, mint az előző, de azért csodáljátok. :) Meg is kellett örökíteni itt magunkat az utókornak, hogy tényleg jártunk itt, és nem csak fellegekbe beszélek.

Mivel úgy gondoltuk az óránkra pillantva, hogy valószínűleg nem tudnánk teljesen megkerülni a tavat, egy kicsit módosítottunk az útiterven, és átkelve a tavat átszelő hídon egy elhagyatott templom felé vettük az irányt, amin gólyafészek volt látható, még gólya nélkül. Utólag nem is bántuk, hogy erre jöttünk, hiszen akkor kihagytuk volna a birkanyájat, a bikákat és a bocikat is. :)

Hazafelé már elég gyorsan haladtunk mikor elértük az aszfalt utat. Addig azonban volt egy kis kaptató, mivel a tó kicsit mélyebben van ezen a részen, mint a kezdetekben. De jelenthetem épségben megérkeztünk vissza a városba, ahol kicsit még várost néztünk, mivel vissza kellett vinni a közlekedési eszközt Katienek. Nála kicsit megpihentünk a puha fotelokban. Tudjátok milyen jó volt ezekben ülni, és nem a kemény kerékpárülésen? Még ma is fáj a hátsóm…

Hazaérve aztán jól bepizzáztunk, mivel Louis előző este vagy 6-7 doboz pizzát hozott haza, ami ugye nem sokáig marad meg a hűtőben, főleg, ha besegítünk…:)

2008.02.29. Persze, tapasztalat…

2008-03-01T18:39:00.003+01:00

No igen, ne lepődjetek meg, hogy egyezik a dátum. Megírtam az előző napokat, de mivel a laptopom telepe sajnos nem rendelkezik végtelen töltöttséggel, úgy ahogy kell, és ott ahol kell, ki is kapcsolt. Tehát csak majd holnap tudom felrakni a netre, és akkor már hol lesz a február. Egyébként BOLDOG SZÖKŐNAPOT, utólag is!!! Tegnap volt, mint kiderült a naptárból.

A másik dolog pedig, hogy írni volt kedvem este még, nehogy leszóljon valaki, hogy nem osztom meg nagyszerű élményeimet. :) Mert az van, ha nem is bőven, de akad.

A tegnapi napból kifolyólag, mikor is nem tudtunk időben sört keríteni az esti bulihoz, mert azért mégiscsak az olcsóbb dolgokat szeretjük, mi magyarok, ma sem értünk oda a boltba időben. Igaz, ma már inkább csak Petinek volt kedve sörözni, ha megyünk egyáltalán bulizni este, de nekem nem sok kedvem van. :( Valami house, vagy techno partyra invitálnak a portugálok. Nem hiszem, hogy nekem való dolog lenne, Petiről meg ne is beszéljünk. (most jött az sms, hogy maradjunk nyugodtak, majd szólnak, ha mennek valahova :)). Tehát maradunk itthon, ez így szokott alakulni, még nálunk is otthon. Ami nem biztos, az biztos, hogy nem. Tapasztalat. :) Nem is baj.

Annának üzenem Pestre, no meg Zsófinak Krakkóba, hogy olyan Tortilla de patatas-t csináltam megint, hogy megnyalná utána mind a tíz úját még a spanyol ember is. Új készítési módot találtam ki, és egyszerűen fantasztikus lett. Legközelebb Peti csinálja. Főzőiskolát nyitok otthon, megvan az új bizniszem. Milliomos leszek. Lepipálom a Lázárt is (azt hiszem így hívják, aki főzögetni szokott).

Végre megvan a beiratkozásunk minden egyes eleme. Felvettük a tárgyainkat, hétfőre talán lesz jelszavunk a helyi wifi hálózatra. Már nagyon jó lenne. Nagyon rosszak a géptermi gépek, a vírusokról ne is beszéljünk. :) Kezdem megszeretni, hogy az embernek laptopja van. De azért ne örülj öcsike, nem hagyom otthon Neked a gépem, jobban szeretem én az asztali (sz)ámítógépet. :) Ma megint a téren loptuk a netet, igaz most már 3 ültünk két gép felett, vagyis ketten (én és Katie), mert Peti inkább napozott. Nagyon jó idő volt ma, végre kezd melegedni. Remélem, nem lesznek otthon gondok a hétvégén, hallottam, hogy nagy szél várható. Amennyiben KNY-i irányú, és elég erős lehet, hogy idáig is elfúj, ebben az esetben jöhettek, csak egy polifomot kapjatok magatokhoz, mert az kell, ha itt akartok aludni. :) Ja, meg Túró Rudit is hozzatok.

Egyébként nem voltunk bulizni, mondtam én... :)

2008.02.29. Átlagos hétköznapok, bulival tarkítva

2008-03-01T16:07:00.002+01:00

Mint mondtam, most már nem biztos, hogy fogok minden nap írni, hát most ez történt Kedves Olvasó. :) Február vége van, holnap már március, mindjárt Karácsony. Múlnak a…

Pár napot kihagytam, mivel nem nagyon történt semmi érdemleges. Elmúlt már a megérkezés varázsa, lassan már egy hónapja lesz, hogy eljöttünk otthonról. Kicsit hiányzik ugyan, de túl fogom élni. Nem az a típus vagyok, aki rohan haza, ha valami nem úgy sikerül, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Épp tegnap raktam rendet végre a gépemen (már nagyon kellett), végignéztem a fotóimat, és el kell mondanom, pár ember jelenléte hiányzik az életem e szakaszából, amit most töltök. :) De hát haza fogok menni én… előbb vagy utóbb.

Végre sikerült megoldanom a fotók felhelyezését is a netre. :) Hurrrráááá! Igaz kisebb problémái lesznek azoknak, akik nincsenek regisztrálva a facebook.com (ez itt a reklám helye, majd kérem a pénzt érte) oldalon, de itt az alkalom, lehet regsiztrálni, hajrá. Akinak van ide account-ja, ide kérem a kommenteket. :) De, azért felrakom a képeimet a Picassa weboldalára is (újabb reklám), mivel a blogger.com (nem is mondom) ezt a képnézegetőt támogatja.

Kedden sikeresen túléltük Petivel az első Cartográfía gyakorlatunkat. Irigyelhettek Kedves évfolyamtársak, megint szintvonalakat, utakat, folyókat rajzolgattunk pauszpapírra. Merő élvezet volt. Kár, hogy mi arra készültünk, hogy ortodrómát, azimutot fogunk számolni, az előadásból kiindulva. De nem! Nem is volt nálunk semmi. Se színes ceruza, se radír. De kisegítettek szerencsére. Olyan szépen dolgoztunk, mint a kisangyal. 1:25000 méretarányú térképből, ha jól emlékszem 1:50000-est kell csinálnunk. :) Óra elején Miguel Calvo elmondta, mit is kell csinálnunk, majd dolgoztunk. Elég jól haladtunk. Majd óra végén közölte, hogy a méretarány változtatás majd fénymásoló útján lesz megoldva. Jaaaa, köszi, mondhatta volna óra elején is.

Eldöntöttük, hogy nem fogunk járni Autopistas órára, nagyon sok ez nekünk, főleg, hogy csak tömény szöveg, kép nélkül. :) Néha még Peti se értette a bácsit, nemhogy én…

Szerdán voltam angol órán először, de azt hiszem nem fogom felvenni a tantárgyaim közé. Egy nagyobb terem volt, 28 emberrel, plusz a tanárnő. Alig lehetett hallani, mindenki össze-vissza beszélt, az első sorból nem lehetett hátra hallani semmit. :( De azért bejárok, ha már 6, 45 €-ért lefénymásoltam a tanárnő jegyzetét, no meg csak ragad rám valami, ha más nem spanyol. :) Majd vizsgára elfelejtek elmenni. Ahogy néztem a vizsgaanyagot, egy kisebb nyelvvizsgával felér.

De a nap fénypontja: végre van DIÁKIGAZOLVÁNYUNK!!! Igaz senki nem tudja mire is jó, a könyvtárba való beiratkozáson kívül. :)

Tegnap este pedig megint irány a város! Erasmus party a Down Streetben!!!

Előtte próbáltunk sört keríteni, mert elfelejtettünk boltba menni, de hát itt 21 óra után megáll az élet a boltokban. A bárokban meg csak poharas sörök vannak. Nincs egy normális kocsmájuk, vagy éjjel-nappali boltjuk. Ki érti ezt! Azért lett sörünk, igaz, ezért az árért a boltban 3x ennyit kapunk. Ez van, legközelebb tapasztaltabbak leszünk. Éjfélkor persze megint mi voltunk az elsők, aki megérkezett a találkahelyre, szerencsére az orosz lányok csak kicsit késtek. Bezzeg a portugálok megint 20 percet, igaz most Louisra fogták a késést. :) A Roneria Cubana-na megint csak jó hely volt kiindulási pontnak, igaz csak egy Mojito erejéig maradtunk, a lányok menni akartak. Nem is tudjátok, hogy tudnak ezek az emberek táncolni. Nagyon jó volt nézni őket, kezdtem irigykedni, nekem is meg kell tanulnom… én még kezdő vagyok hozzájuk képest. Majd kerítek egy señoritát, hogy tanítson meg engem is. :)

Vamos! Megyünk tovább, irány a Down Street. Itt az emberek (értsd fiatalok) tényleg rohangálnak az utcán, nem tudnak a helyükön megmaradni. Rengeteg helyen látni azt, hogy kint iszogatnak a bár előtt, vagy éppen az ajtóban táncolnak, attól függően, hogy férnek el. :) Persze nem volt megfelelő a hely, ahova mentünk az embereknek, ezért keringőzünk tovább Vitoria kis utcáin. Van egy utca, ahova ha benéz az ember, csak azt látja, hogy rengetegen vannak kint az utcán, és nagyon hangosak. Na mi pont arra tartottunk. Sikerült a csoport egyik felének kiszúrni egy olyan helyet, ahol már így is alig fértek el, nemhogy még mi is bepréselődjünk. Kicsi is volt, büdös is volt, no meg meleg volt, de nem a hangulat. :) Let’s go Down Street. Ma már másodszor. Innen már nem ment tovább kis csoportunk, a két orosz lány (Liudmila, Nathalia), a két portugál lány (Viviana, Mariana) és a két magyar srác (találjátok ki). Nem panaszkodtunk Petivel. :) A sör még mindig nagyon drága, és ezek azt gondolják, hogy egy magyar ember szemét ki lehet szúrni 3 dl csapolt sörrel. Hát jól hiszik, nem ilyen helyeken fogunk berúgni. Mentünk is haza, miután a lányok is már indulóban voltak. De, a lényeg, ha már ilyen drága volt a sör, kellett szuvenír. Van szép Heineken-es poharam. Olyan szépen szólt utánam, hogy „Hejj nekem”. :)

2008.02.25. Mennyei lakoma...

2008-02-27T19:56:00.004+01:00

Hurrááááá!!!

Most értem utol magamat. Mostantól azt hiszem, csak akkor írok, ha éppen történik valami fontosabb esemény. Gondolom, már nagyon unjátok a sok h*lyeségemet, és csak azért olvassátok, ha olvassátok, hogy tudjatok valamit rólam, ha már nem tudok túl sűrűn életjelt adni magamról.

De köszönöm jól vagyok, vagyis „estoy bien, pero me duele la espalda”.

A suli gyorsan eltelt. Cartografía órán Miguel Calvo bevezetett minket az ortodróma, azimut számolásába, vagyis a gömbháromszögi fantasztikus számításokat vettük Azt hiszem, most fogom először hasznát venni, hogy tanultam vetülettant, és főleg vetülettan gyakot. Kár, hogy ilyen sokat kellett utaznom érte, de azért jó érzés. Köszi Sámán, hasznát veszem a tudásnak, amit átadtál, de most tényleg. Jó érzés volt, hogy a beszéden kívül legalább értek valamit.

A spanyol tanárnő (Ainhoa) kifogásolta, hogy nem tudta megnézni a blogom. Valószínűleg az volt a probléma, hogy mikor megadtam Neki, még fogalmam se volt, hogy mi a neve, mivel előző nap hoztam létre és még semmi nem volt benne. De csak egy .com-ot kellett felcserélni egy .hu-ra. :) Utólag rájöttem mégiscsak .com a vége.

Remélem most már látni fogja, igaz sokan kifogásolták, hogy nem jön be Nekik. Nem értem miért. Aki tudja légyszi szóljon, hogy mi lehet az oka. Sokszor én sem érem el elsőre, van, hogy csak Magdi blogján keresztül. Mondjuk ez abból a szempontból jó, hogy ilyenkor elolvasom mindenki blog bjegyzését. Biztos ez kölcsönös, ugye? :)

Megbeszéltük Petivel, hogy este Bolognai spagettit csinálunk. Vagyis Ő csinál, én meg megtanítom Neki, hagy tanuljon csak a srác főzni. Az anyja rá se fog ismerni majd, remélem. Legalábbis az önállóságot tekintve. :)

Tehát bevásároltunk. Mivel nincs az alapanyagok közül meg a Knorr vagy Maggi féle jó kis zacskós keverék, ezért újfent rögtönöznünk kellett az elkészítés során. De hát ebben jók vagyunk. Még szerencse, hogy találtunk valami szószféleséget hozzá. Az alapokat Peti nagyon jól elsajátította, a fűszerezést én vállaltam. Büszke vagyok magamra, megint csak. Ha így haladok elmehetek majd a Paprika TV-be én is főzni. :) Hogy pedig teljes legyen a vacsora, beszereztünk hozzá egy jó minőségű, jó évjáratú, igazi ritkaságot. Egy 0,8 € értékű „noném” száraz vörösbort, ami a Simply nevű bevásárlóközpont (kb. a mi CBA vagy Kaiserünk) talán, ha nem az, legolcsóbb bora volt. Annyira exkluzív, hogy még a címkét is lefelejtették róla. Biztos csak nekünk készítették, gondolták, akkor meg felesleges még címkét is rakni rá. Ennek ellenére nagyon finom asztali bor volt. Sőt…:)

Utána nem nagyon bírtunk mozogni, mikor beburkoltunk egy nagy adagot belőle. Maradt az asztali program. Végre megírtam a blogom a mai napig bezárólag. Megyek elrendezem a fotókat is, hogy legalább lássatok is valamit. :)

Jó éjt!

2008.02.24. Én kis dombra... Estibaliz

2008-02-27T19:49:00.003+01:00

A későn kelések hétvégéje, mint mindig. 9 helyett 10 óra kelés, részemről reggeli, majd irány a vasútállomás. Visszafelé vonatozni akartunk a túránk végeztével. 17.12-t kellett becélozni, akkor indul a vonat valahonnan vissza Vitoriába. Hát, a fene se gondolta, hogy ilyen lassan/vagy gyorsan telik az idő. Mindenki gondolja azt, amit akar. De mi nagyon gyorsan haladtunk. Lehet, hogy volt bennünk egy olyan érzés, hogy mindjárt bőrig ázunk, mivel nagyon szépen gyűltek felettünk a felhők, de valahogy csak nem sikerült az égnek leszakadnia, no nem mintha nem örültünk volna neki. Megint csak dél felé indultunk el, csak most DNY helyett DK volt az irány. Úgy terveztük elmegyünk Estibalizba, majd onnan megkeressük a vasútállomást Alegría-ba és vonatozunk haza, hogy legalább kipróbljuk a spanyol RENFE által nyújtott szolgáltatásokat is.

De mint mondtam, túl gyorsak voltunk Estibalizba a Mendiola-Otazu-Aberasturi útvonalon jutottunk el. Kis emelkedővel az út végén. Az út az egyik Vías Verde útvonalon ment végig. Rengeteg biciklistával, kevesebb gyalogossal találkoztunk az úton. Valahogy az volt az érzésünk rengetegszer, hogy az út, amin megyünk végig, valaha vasúti sínt tartalmazott. Még a környezet is arra utalt, hogy itt valaha kisvasút futhatott. Miért? Találtunk olyan épületeket, amik kívül estek a közeli településtől, és teljesen olyan formátumú épületek voltak, mint a vasúti megálló egy jobb faluban nálunk. Már csak a bakter hiányzott, a váróterem ott volt, csak már belakták. Persze majd utána járunk ennek is.

Az utat egészen a keresztező borútig követtük, amire rátérve jutottunk el Estibalizba. Reméltem, hogy találunk borozókat is útközben, de erre nem került sor, de akkor minek borút, a borút. Értelmetlen, és érthetetlen. Mindenesetre újabb turistajelzéssel gazdagodtunk. :)

Estibaliz nagyon szép, tetszett az itt lévő templom, vagy apátság. Most nem tudom, hogy éppen mi volt az, mivel nem találtam semmi jelét annak, hogy valami ismertető lenne a helységről. Az biztos, hogy jó helyen van. Fent a dombon, kicsit másznia kell annak, aki fel akar jutni oda, gondolom harcászati szempontból is jó helyen volt.

Elfogyasztottuk kis elemózsiánkat a helyi parkban, miközben szemrevételeztük, hogy még itt fent is játsszák a spanyolok nemzeti játékát a pelotát. Ki kell deríteni mi is a játék lényege, most már kezd nagyon érdekelni. Kaja után irány tovább.

Leereszkedtünk egy gyalogösvényen egy közeli tavat is érintve (na itt látszott igazán a tó fodrain, milyen szél is van megint), majd elértünk Oreitia-ba, miközben keresztülszeltük a vasúti síneket. Végre mozgó vonatot is láttunk, jól néznek ki.

Nem tudom feltűnt-e valakinek, aki erre felé járt már milyen kis területen, milyen sok település foglal helyet. Vitoriáról tudni kell, hogy egy medencében fekszik, körülötte kisebb-nagyobb hegyek zárják el az ország többi részétől. A tisztáson, amin a város helyet foglal számtalan út keresztezi egymást, és számtalan település található ezek keresztezésében. Ahol pedig település van, ott mindenképpen egy templom is található, amely a legmagasabb, a legrégebben épült, és a legrégibb anyagból készült el. Ja, és ahol a legtöbb platánfa van kopaszon. :)

Oreitiaból Matanco, majd Ilarraza volt a következő állomások. Mindenhol templomot fotóztunk, mivel más érdekes nem nagyon volt a köztéri kutakon, a teherautót mérő mázsán (ha lehet annak hívni) kívül.

Vitoria határában felfedeztük, hogy közel a Fernando Buesa Aréna a Tau otthona, már messziről látható volt, hát arrafelé vettük az irányt. Na jó, előre elterveztük, hogy arra megyünk haza, ha már nem a vonatot választottuk. Lassan elértük azt az állapotot már, hogy „Mikor érünk már haza, le akarok feküdni!”, de azért még kitartottunk, érdemes volt. :)

Az Aréna után megnéztük a mellette elterülő Salburua Nemzeti Parkot, tavaival, nádasaival, vadkacsáival, gólyáival, szarvasával együtt. Nagyon szép terület. Főleg akkor, ha nem fájna piszkosul a lábam.

Hazaérve mindketten bealudtunk úgy, ahogy ledőltünk az ágyra. Peti tovább bírta. J:) Mire Ő felébredt már volt vagy 22 óra, én csak fél órát szundítottam, de már megint megkapta a nap az arcom. De mikor sütött, nem emlékszem. :)

Hát megint mentünk vagy 30 km-t. Hiába jók vagyunk.
Jövő hétvégén biciklizünk, ha tudunk szerezni. :)

2008.02.23. Mindenhol magyarok...

2008-02-27T19:46:00.002+01:00

Hozzá vagyunk szokva a kései keléshez, úgy érzem. Főleg hétvége felé. Ma is sikerült 11-kor kikelni az ágyból, pedig korábban akartunk, mivel netezni akartunk bemenni a suliba. Én többek közt a blogot akartam rendbe tenni. Persze nem sikerült úgy minden, ahogy szerettem volna. 14 óra előtt kidobtak minket, épp a blogot szerkesztettem. Grrrr…

Kimentünk az El Boulevardba. Jól szétnéztünk, vásároltunk az Eroskiba. Rendesen fel is pakolunk, még jó, hogy Peti hozott nagy táskát Találtunk a Cartográfia Vállalat által készített térképet a Horvát-tengerpartról, meg továbbiakat a külföldi partnercégeitől. Megnéztük az itteni térképeket is Magyarországról, Budapestről. Budapest térképen a legfontosabb a Váci utca boltjainak feltüntetése volt, egy vízhatlan térképen. (fotók)

Már hét közben megbeszéltük, hogy csinálok rakott krumplit hétvégén. Álom, álom… majd felébredtünk. Sajna se a sütő nem jó Louiséknak, se tepsijük, vagy megfelelő hőálló edényük sincs. Így nem tudtam rakott krumplit csinálni. Elszomorító. :( Kénytelen voltam új recept után nézni, hát gondolva egy nagyot nekiláttam életem első spanyol kajájához: Tortilla de patatas-t csináltam, nagyon jól sikerült, el sem lehet mondani, ezért is fotóztuk le. Ki sem folyt. Igaz a krumpli kicsit kemény volt, de hát ki foglalkozott vele. Finom lett és ez a fő. :)

Este még tanulás folyt részemről, haladni kell, hogy a „Let the dreams come true…” feeling valóság legyen. Elterveztük hova megyünk másnap.

2008.02.22. az első szavak, házias vagyok :)

2008-02-27T19:33:00.004+01:00

Majdnem délben ébredés. Mosnom kellene, kezdek kifogyni a ruhákból. :) Meg éhes vagyok.
Este már megint azt álmodtam, hogy milyen gyorsan tanulom a spanyolt, lehet, hogy tényleg ilyen gyorsan menne? Ma ráhasalok rendesen, ígérem.
Fél 5-re megyünk Katihez, még nem tudom mit csinalunk...

Takarítottam, mivel Peti "kizárt" a házból. Vagyis elvitte a kulcsot, és nem volt másik. Másolni kellene lassan még egyet, hogy legyen mindkettönknek. Mire hazaért kész lettem, go Katie.
Nagyon jó volt a közös óra - igeidők. Rengeteget tanultam, csak el ne felejtsem. :)

Hazaérve, gondolkodás a mosás felől, majd mivel nem volt még meg a megfelelő bátorságom, hogy beszéljek Thaliával irány a bolt, szépen bevásároltam 6,12 €-ért, még jó, hogy kártyával is lehet fizetni. :) Itthon rántotta készült a beszerzett árukból, nagyon finom lett.

Majd az első sikerélmény!!! Thalianak el tudtam mondani spanyolul, hogy szeretnék mosni, meg is értette, segített, mert azért a géphez nem érthetek még én sem így elsőre. :)
Most mosom a ruháim, már nagyon rám fért. Vagyis akkor mostam.

Ja, a boltba véletlen vettem alkoholmentes sört, még nem tudom, mit csinálok vele, valszín elfogy, úgyis csak ceruzatartónak kellett. Peti meg filmezik a nagy unatkozásban: a 23 című filmet nézi. Szép álmai lesznek. :) Robi a kis gonosz. Ugye Anna! :)

Én meg tanulni fogok, meg végre megírom a blogomat, remélem. Na itt jegyzem meg, hogy február 14. volt az utolsó nap, amit ekkor írtam. Sajna kicsit fáradt voltam már hajnali 2-kor a további gépeléshez. Amit most írok, az február 25-én történik, de ma bejezem. Holnap meg, ha törik, ha szakad, felrakom, remélem. :)

Nem is olyan rossz az alkoholmentes sör, de azért a normális az igazi. Viszont most már lesz ceruzatartóm. :)

Utólag olvasva, ma nagyon házias voltam. :)

2008.02.21. buli, salsa, Bati Kano bar, kalimotxo

2008-02-27T19:08:00.005+01:00

Este buli, de most nem tudom hol. :)

11 órai kelés, Peti bemegy a suliba, én meg boltba, éhes vagyok. A közeli, másik kedvenc boltunkban beszereztem a szükséges élelmiszereket: bor, narancslé, tej, sör, tészta (a la carbonara). Hát a tészta nem sikerült valami jól, sok volt a víz benne talán. Meg nem is volt olyan finom. :) Legközelebb ezt kihagyom.

Újabb boltlátogatásunk során (Peti éhes), most másik Eroskiba mentünk, sütöttünk mirelit halat, meg csinaltam rizst. Hát nem ez volt életem legjobban elkészített rizse, kicsit mancsos lett, olyan mint a tejberizs, de ehető volt. :)
Mivel nem akartunk tanulni, és nagyon unatkoztunk az esti buliig leálltunk sakkozni. Nyertem!!!
Közben megkóstoltuk az 1 literes sörünket. Finom volt, tetszik, hogy nem kell utántölteni. :)
Elkezdett fájni a hátam megint, és nem tudom mitől. :( Remélem hamar elmúlik, már bulihiányom van, de nagyon. Peti beszervezett 3 lányt (2 portugál, 1 olasz), a baszk óráról, hogy megyünk együtt bulizni a Bati Kano-ba. Ki is mentünk a megbeszélt helyre a vasútállomásra, a lányok (Viviana, Mariana) persze késtek 20 percet és egy pasi (Louis) is jött velük. Az olasz lány fáradt volt, nem jött. Irány a Bati Kano bar.

Bati Kano - senki, kb. 3 ember ül bent, plusz a 3 kiszolgáló személyzet.

Átmentünk kávézni valahova, a lányok és Luis kávézik, Peti beszélget, én meg figyelek. Luist néha egész jól megértem. Azt hitte Prága Magyarország fővárosa, buták a portugálok. Mindhárman a Farmacyra járnak.

Vissza Bati Kano bar, meg mindig senki.

Menjünk akkor valahova, megkeressük a Zappát, igaz nem tudjuk hol van. Útközbe találkoztunk Liudmilaékkal (vele, az orosz csaj Nathalia, egy angol "néni", meg egy helyi spanyol csaj).

A spanyol csaj elvitt minket máshova bulizni. Mit is mondjak, nagyon jó hely: Roneria cubana a neve.

Ez valami fantasztikus hely volt, salsát táncolt mindenki, nagyon tetszett.

Megtáncoltattam a két portugál lányt, tetszett nekik. :) Még a spanyol lánytól is kaptam elismerő szavakat, vagyis gondolom azt mondta, reakcióiból ezt vettem ki, nem sokat értettem belőlle. :)

Mindenki át a Bati Kano-ba, kb 1 óra felé. Most már voltak emberek, tele volt, kis táncika, majd találkoztunk a többiekkel (a csoportomból is), kicsit bentebb, vagyis a terem másik végében.

Az utolsó számot pont Liudmilaval táncoltam. A lányok nem tudnak táncolni itt, hiányoztok otthoniak. Meg kell őket tanítani. Már Peti is leckéket akar venni tőlem. Elég jól elvolt ö is. :)

Kb. fél 3 körül kapcsoltak fel a villanyt, nagyon meglepődtem. Azt hittem hajnalig fog szólni a dínom-dánom, de nem. :( Hazajöttünk, elfogyott a pénzünk. Drága egy helyek ezek.

2,5 € a kalimotxo (VBK).

2008.02.20. Aislados - F.C. Barcelona

2008-02-27T18:48:00.006+01:00

Újabb szerda, újabb 7 órás kelés, mivel Catastrora kell mennünk. Persze csak 8 előtt 2 perccel ébredünk, minek siessünk, 10 percre van a tanterem. Sikerült is elkésnünk. :) Óra után különbeszélgetést tartottunk Maria Luisa-val (ö tartja atr Catastrot), aki elmondta, hogy nem kell bejárnunk órára, mivel úgyse érjük alapon (hát én biztos, de Peti azért kicsit), és majd külön feladatot kapunk Tőle. Mindenesetre Peti sem bánkódott nagyon, hogy nem kell kellni minden szerdán 7-kor. :)

Újra szétnéztünk a helyi menzán, ami magyar viszonylatban nem is olyan drága, csak jól kell választani. Hát Petinek nem sikerült. Halat kért, majd csodálkozott, hogy nem kapott köretet hozzá, hiába, van ahol a halat magában eszik. Gondolom így vigyáznak az ember gigájára, nehogy a szálka a krumplival együtt akadjon el. :)

A délutáni spanyol különóra nagyon jó volt. Spanyol filmet néztünk, a címe: Aislados. Miről is szólt, kb. azt tudnám mondani, hogy hasonló a mi Üvegtigris című filmünkhöz, azzal a különbséggel, hogy itt 3 ember szerepel a filmben. Abból kettő beszél egyfolytában benne, de hogy miről, arról még a film végén se sikerült kiderítenünk semmit, és most nem azért mert nem értettem, vagy értettük, igaz spanyolul volt. Inkább azért, mert másfél órán keresztül beszéltek a nagy semmiről. De akit érdekel, megvan most már nekem is, megnézheti. Egyébként a nyelvóra keretein belül csodálhattuk meg e remek alkotást, hogy tanuljuk a helyi szlenget. Érdekes mindenesetre, hogy beszélne itt az emberek.

Egyébként megfigyeltük, hogy a fiataloknak nincs semmilyen változatos köszönésük, mint nálunk a „Helló, szia, csá, cső, szasz, Jó napot, csókolom…” és még sorolhatnám. Itt mindenki „Hola!” vagy „Buenos días”-sal köszön, vagy baszkul, amit most nem tudok, mivel nem tanulom végül is. De az se változatos.

Na a film végeztével Katie beavatott minket a nemzeti étel a „Tortilla de patatas” készítésébe. Sajna nem az elejétől követtem nyomon a készítés fázisait, ami később megbosszulta magát kicsit, mivel Peti nem emlékezett rá, hogy kell csinálni, így mikor saját magunknak csináltuk otthon rögtönöznöm kellett. De sikerült, de erről majd később. Mindenesetre jól sikerült a Katie féle. Nagyon jól laktunk vele. Petit teljesen kiütötte a hozzá vett finom borocska.

Hazafelé még beültünk egy bárba, mivel meg akartuk nézni a Celtic – Barcelona (2-3) BL meccset. Sokáig kellett kutygolni, míg találtunk egy olyan helyet, ahol ezt nézték, mivel a Tau is most játszott itthon és mindenhol azt adták. Szerencsére a szállásunkhoz közel találtunk egy kis bárt (Bar de Venezia). Nagyon drága a sör, és Peti megint rosszul választott. Míg én kaptam egy 3 dl poharas sört, addig Ő egy 2 dl-es üveges sör mellett döntött, kb. egy árfolyam volt a kettő.

De nyert a Barca és ez a lényeg!!! :)

2008.02.19. Átlagos nap

2008-02-27T18:42:00.002+01:00

Átlagos nap. Azt hiszem, nem fogok minden napról írni, nincs mit. Most még csak azért teszem meg, mert utol akarom érni magam, és így legalább később emlékezni fogok, hogy mit is csináltam spanyolországi életem alatt. Most február 25-e van, tehát közelítek. Ma befejezem a memoárt, remélem holnap fel is tudom tölteni. :)

Azonkívül, hogy Catastro és Autopistas y Ferrocarriles (végre ez is elkezdődött, bár lehet nem fogjuk felvenni, túl sok benne a matek, főleg az alagutas résznél) óránk volt, gyorsan eltelt a nap a spanyol órával bezárólag.

Újabb ismeretség a gépteremben. Egy német lány: Liudmila. (Kiderült azóta, hogy orosz :)) Vagyis ez az első a csoportomon kívül. :)

Délután vásárolni mentünk. Szereztem Vitoriás (vagyis Baszkföld zászlaja) kitűzőt. Gazdagodott a gyűjtemény!!! Ennek örülök, még egy hely van, de azt hiszem, tudom már mi lesz ott. :)

Az este meccsnézéssel telt. Thalia csatlakozott hozzánk a Roma – Madrid (2-1) BL meccs megnézése erejéig.

2008.02.18. spanyolóra

2008-02-27T18:36:00.002+01:00

A hétfői nap max. arról lesz emlékezetes, hogy a felvett SIC óránkra (GIS) nem tudunk járni, mivel túl sokan vagyunk állítólag, és már így sincs elég gép. :( Na szép, nem mintha nem lennék meg nélküle, így is lesz szép számmal.

Délután újabb spanyolóra, ezútal már bővült a csoport. Katie egyik ismerőse, Rebecca, egy brazil lány is velünk tartott. (Na, azóta sem láttuk) És mivel Petinek annyira ízlett a múltkori torta, most is hoztunk egyet, ezúttal csoki verzióban. Nem volt rossz, mikor elkészült. A készítését most nem részletezem, gondolom nem baj. :) Még Miguelnek (Katie barátja) is hagytunk.

2008.02.17. Zaldirian

2008-02-27T18:06:00.003+01:00

A délben ébredés vasárnaponként már megszokássá válik számunkra. De hát kell is egy kis pihenés. Finom reggeli után végre elindultunk első túránkra déli irányba, a hegyekbe, vagyis csak úgy előre, majd meglátjuk hova jutunk alapon. Nem volt valami meleg, plusz nagyon fújt a szél. Még jó, hogy mindig pulóver van nálam, no meg kabát.

Aretxabaleta volt az első hely, ahol jártunk. Egyszer régen itt futottam, így számomra nem volt ismeretlen a település. De most elmentünk mellette, követve egy turista útnak látszó útszakaszt. El is értük a „Vías Verdes” néven ismert „turista utat”. Rengeteg ember közlekedett rajta, de fogalmunk se volt, hogy hova mentek. Így, mint kiscserkészhez méltóan, követtük őket, hogy kiderítsük a rejtélyt. Azonban nem voltunk elég gyorsak, mert mire utólértük volna őket, eltűntek. Valószínű nagy szerepe volt ebben a Lasarte-ban lévő templomnak, mivel ha jól hallottam, éppen akkor volt istentisztelet. Én, meg mint jó valláson kívüli tiszteletben tartom mások hitét, nem nyitottam be a templomba, csak kívülről néztük meg az építményt. Szép volt. Mindenfelé platánfa körülötte, szépen összefonva az ágai és szépen megmetszve felülről.

Lasarte után nagy mező következett, ahol lovakkal pacsiztunk, emberekkel találkoztunk, amíg a következő faluba, Berrosteguieta-ba nem értünk, ahol újabb templomot vehettünk szemügyre. Nekem ez jobban tetszett, mint az előző. Mivel nem volt konkrét célunk az útiránnyal kapcsolatban kitaláltuk, hogy megmásszuk a közelben lévő hegyet, ahol egy TV torony volt látható. A hegy neve, mint kiderült: Zaldirian. Az első csúcs, amit elértünk 846 méter magason volt, innen már nagyon szép volt a kilátás Vitoriára és a környékre. Viszont akkora szél volt, hogy nem volt értelme sokat itt időzni, mert nem nagyon bírtunk egyhelyben állni, sajnos. A TV toronyhoz vezető út, kicsit hosszúra sikerült, mivel elkalandoztunk kissé. Ugyanis a fáktól nem lehetett látni a célt. De kis kitérő után csodálhattuk az újabb szép kilátás, most már a másik oldalra is. Mint kiderült ez a csúcs a Montes de Vitoria hegységben van. Itt húzódik valahol a Vitoria tartomány, és a kis beékelődés (mint egy lencse), Burgos határa.

Következő állomásunk, már hazafelé tartó utunk során került érintésre. Láttunk egy várromot a mellettünk lévő dombon, azt vettük célba. Közben sikerült találnunk egy kőfejtőt, nem volt semmi. Jó háttérképek készültek, lehet majd válogatni. :)

A dombon lévő várrom az Eskibel nevet viseli, igaz erre már csak a tetőről lejőve derült fény, mikor az útkereszteződésben megtaláltuk az ide kapcsolódó táblát. Ami a fenti kilátást illeti, nem lehet elmondani, látni kell majd. Nagyon szép. Látszik az egész város (ami a párától látható), az egyetemi résztől kezdve az ipari negyedig.

Mivel Petinek nem volt sok kedve megmászni a következő dombot indultunk haza, végig a műúton, gondoltuk mi. De szerencsére közben beleakadtunk egy parkba (Armentia parkja), ami annyira elnyerte a tetszésünket, hogy ott folytattuk utunkat, ami bevitt egészen a településre. Ha minden igaz Armentia egyik külvárosa Vitoriának, vagyis mi ezt gondoljuk. Hazafelé végigmentünk Vitoria külvárosában, ahol is a gyárak kezdődnek, az autószalonok vannak (láttam sok Mini Coopert), valamint a Mendizorrotza áll. Lefényképeztem végre előző szállásunk (Isaac Diez) környékén lévő csodálatos palotákat.

Sikerült újabb vízhólyaggal gazdagabban bealudni kb. két órát, mihelyt hazaértem. Kicsit meg is pirultam, mivel a nagy szél ellenére sütött a nap nagyon.

2008.02.16. ¿Dónde es net?

2008-02-27T18:02:00.004+01:00

A szombat tipikus szombat volt. Késő keltünk megint csak. Minek is korábban. Nem csináltunk semmit, talán kicsit tanultunk, meg kb. elterveztük a vasárnapot.

Délután kinéztem a városba, hogy netezzek, mivel 14 óráig nem sikerült beérnem a suliba (addig van nyitva). Az El Corte Inglésben szétnéztem kicsit, hát tényleg nagy a maga nem is tudom hány szintjével, talán 7, hmmm… sok volt mindenesetre. Egyébként azért mentem, mert Katie mondta, hogy jól lehet fényképezni a rákokat és egyéb apró tengeri élőlényeket a hús- és hentesáru részen. No, persze ez kimaradt, miért is ne. Csak a Törvények Terén (Plaza de los Fueres) jutott eszembe a gépem fölött ülve. Viszont hazafelé találtam egy jó boltot, ahol 5 €-ért lehet nadrágot venni. Ez tetszett!!!

Este Louis kihívott minket sakkozni, kikaptunk mindketten, de azért kicsit megizzasztottam

2008.02.15. Tarjeta...

2008-02-27T17:59:00.004+01:00

Most erre mit is írjak. Késői kelésnek lettünk áldozatai. Arról volt szó, hogy reggel bemegyünk Katiehez reggelizni, mivel egyedül lesz, és a főnöknő is csak fél 11-re jön be. Hát nem sikerült felkelni, csak később, de azért elindultunk. Peti nagyon éhes volt. :)

Beérve már ott volt a főnöknő, így elnéztünk a suliba netezni, hogy majd később visszatérve jól lakunk. Végül Colacaot-t meg valami péksütit kaptunk Tőle. Rendes lány.

Délután fotózgattam végre kicsit, majd mentünk Katiehez, mert segített telefonkártyát venni. Mivel azonban a sikeres vásárlás után nem volt jobb dolgunk, mentünk Hozzá, hogy tortát gyártsunk. Kipróbáltuk milyen is lehet a helyi OREO Cake torta, amit a kedvenc boltunkból, a Carefourból szereztünk be. Hát… Peti elmondása szerint olyan az alja (vagyis a tésztája), mint az aszfalt, amire tojás, vajból kevertünk krémet, majd a tetejére „földes” alapú réteg került. Tényleg olyan volt, mintha földet szórtunk volna rá. Mikor elkészült irány a hűtő. Addig unaloműzésként fotónézegetés. Meg kell állapítani a torta finom lett, majd rakok fel róla fotót. :)

Végre van spanyol kártyám! Akit érdekel, szóljon, most úgyis csak ott vagyok jobban elérhető. :)

Hazafelé találkoztunk Louissal, aki éppen munkába indult kis robogójával, mivel ugye pizzafutár. :)

2008. 02. 14. Aretxabaleta

2008-02-27T17:51:00.006+01:00

Milyen szép nap! Valentin nap! Mindenkinek Boldog… akinek nem kívántam. :) Ma nem lesz suli, ha minden igaz. Sztrájk lesz. Igaz csak Petinek lenne baszk órája, én mégse vettem fel, rájöttem elég lesz a spanyol, no meg, ha sikerül felveszem az angolt. Tanulnom kell azt is.

Ébredés után futni indultam, gondoltam kaja előtt jó lesz. Hát nem volt az igazi. Nem volt hideg, de fújt a szél piszkosul, és a galád mindig pont arról fújt amerre én akartam futni. Hamar feladtam. Átfutottam a közeli településre (igen, ide még futottam) Aretxabaleta-ra. Szép templom van itt, meg rengeteg kutya. Na itt adtam fel a futást. Innen gyalogoltam hazafelé. De mivel nem volt kedvem sietni felfedeztem a környéket. Találtam piacot, boltot (Día), zöldéges (Frutas), no meg rengeteg fodrászt (peluquería). Kb. 13 órára értem haza, jól el voltam. :)

Délután csak netezni néztem be a suliba, valahol azt is kell. Elég eseménytelen nap volt így utólag visszaemlékezve.

Este megnéztük a Shoot em up – Golyózápor című nagyszerű filmet, lehet nem kellett volna. Répával gyilkoláztak benne, még jó, hogy nem volt a szereplőnek hosszú füle, mert akkor azt hittem volna, hogy Tapsi Hapsi az, Ő-t pedig szeretem. :) Az egyetlen pozitív élmény a filmben Monica Belucci volt, azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom miért is. :)

2008. 02. 13. Suli,suli, suli...vásárlunk

2008-02-27T17:40:00.003+01:00

Ne reméljétek, hogy mindig ilyen sokat fogok írni, mint eddig tettem, de még frissek az élmények, és sok minden történt. Igaz most csak visszaemlékezve írom e sorokat, de hát, mintha tegnap lett volna. Egész pontosan február 22-én emlékezek vissza. Megfogadtam, addig nem alszom, míg el nem érek eddig a napig a mementómban. :)

Nos vissza a múltba… Még az éjszaka folyamán bekopogott Louis nem kérek-e pizzát, de mivel már jól laktam este, nem nagyon voltam éhes, meg egyébként is már lassan aludni akartam. Reggel 7-kor kellett kelni, mentünk Catastro & Urbanismo órára Migeul feleségéhez Maria Luisahoz. Jó fej a tanárnő. Nem sokat értettem abból, amit mondott, vagyis semmit nem értettem minek is színezzük. Viszont próbáltam következtetni a kivetített előadásából, szótárral a kezemben. :)

De Peti fordított élőszóban, én meg a szótárból. A fotók tetszettek nagyon. Majd le kell szednünk az anyagot netről, de hogy azt még nem tudom, mivel nincs jelszavunk még a helyi etr-re. :( Kiderült most csak 2 órás az óra, majd délbe folytatjuk, na szép. Magyarországon ilyet nem nagyon csinálnak, hogy így szétszednek egy órát. De ha már így alakult, hazajöttünk reggelizni, ránk fért. Délbe újra Catastro, majd spanyol. Na, ez az óra nem tetszett. Kaptunk két szöveget, hozzá kérdéseket, és párban meg kellett beszélni, mit olvastunk. Olvastunk, próbálkoztam vele, de hát kb. minden második szó ismeretlen volt nekem, nem is tetszett. Itthon megnézve felvilágosítottak, hogy tele van jövő idővel, feltételes idővel a szöveg. Köszi! Én meg fejből nyomjam, azt hittem ez a kezdő csoport. Felvettünk még egy órát Autopsitas y Ferrocarriles (Autópályák és Vasutak), amit egy újabb szimpatikus pasi Paco (azt hiszem Francesco a neve, de így hivatja magát, majd kiderítem) fog tartani.

Délután visszatértünk az El Boulevardhoz a Media Marktba. Petinek fülhallgató, meg egér kellett. Betértünk az Eroskiba is. Nagyon nagy. Engem a budaörsi Tescora emlékeztet, még az elrendezés is hasonló. De komolyan! Be is vásároltunk rendesen. Milyen h*lye vagyok, hogy ilyen messziről cipekedünk haza. Tudni kell, hogy az El Boulevard a város majdnem másik végében van. De nem baj. Találtunk kerek 3 €-ért spanyol egynyelvű szótárt, le is csaptunk rá mind a ketten. Rengeteg a dobozos sör, és milyen olcsó, csak azt fogunk inni. Negyede a tejnek. Viszont a sajtok nagyon drágák és csak nagy kiszerelésben van a feta sajt. Pedig meg fogom venni, majd 1x. Szerettem volna salátához venni pár dolgot, de NINCS lilahagymájuk, kefír, tejföl, túró (hogy lesz túrós tészta?), a túró rudit nem is említem. :( Valaki postázza légy szíves, köszi!!!

Otthon végre jól bekajáltam, közbe megjött Louis is, Peti nekiállt vele beszélgetni miközben előkerült a tegnap esti pizza is. Louis pizzafutár és a közeli Telepizzánál dolgozik, motorral rohangál esténként. Féláron szerzi a pizzát, no majd kihasználjuk. :) Ők beszélgettek, suliról (régésznek tanul, vagy valami hasonló), politikáról, no meg arról, hogy csak Ő is néha fogja a netet. Basszus, mintha nem ezt mondta volna beköltözéskor, azért is örültünk meg akkor.

Az esték hidegek, lefagy a lábam, kikapcsolják 23 órakor a fűtést, mi meg fagyjunk meg, na szép. Zoknit kell húzni legközelebb, ezzel a bölcs gondolattal aludtam el…

2008. 02. 12. Lakás kell...

2008-02-27T17:24:00.003+01:00

Korai kelés, naná van még reggeli is számunkra. No, meg is lepődött a konyhásnéni, Ő nem tudott Rólunk, de azért kaptunk valami kaját, igaz kevesebbet. Mindegy, reméljük ez lesz az utolsó reggelink itt. Peti kitalálta pakoljunk össze mindent, és akkor biztos találunk megfelelő szobát vagy lakást. A lakás is jó lett volna, mert Katie is költözni akar, nála sincs net, ami úgy látszik létszükség. 10 órakor találkoztunk a lányokkal (Amaia, Joana), mentünk Rosa Mariahoz. Segítettek a lányok felhívni a kiírt lehetséges albérleteket, sajna csak egy volt megfelelő telefonba. Délután majd megnézzük, fél 4-re megyünk lakáslátogatóba. De siettünk, mert menni kellett Cartografía órára, ami elmaradt. Így rengeteg időnk maradt. Benéztünk Katiehez a Krunch-ba, meg ha már Nála voltunk a GIP-hez (ez a városi szoba, lakás kiadására specializálódott szervezet). Sajna csak egy évre adnak ki lakást, szoba meg nem volt egy helyen sehol. Így bíztunk benne, amit délután megnézünk, az jó lesz. Vagy még ott van a tegnapi fószer lakása, de azt nem szerettük volna.

A délután első említésre méltó eseménye a spanyol teszt volt, amit írtunk, vagyis én elkezdtem írni, majd jött María és megmentett. Átvitt a kezdő csoportba. :) Még szerencse, csak belenéztem a tesztbe, de kettéállt a fülem. Mint Peti mesélte később nagyon nehéz volt, nem is sikerült neki, másnap átrakták a középhaladó csoportba. :( Pedig Ő jól beszél spanyolul. No majd gyakoroljuk a nyelvtant, én meg mindent. Szerencsére jó helyre kerültem, szimpatikus volt a tanárnő is, a csoport is. Ebbe a társaságban van az a lány is, akitől hétfőn a reggelinél a szálláson kaptam még tejet (Martina Németországból). Tök jó, 9-en voltunk 9 különböző országból. Finn, brazil, német, görög, kínai, amerikai, lengyel, osztrák, és ugye magyar. Szép csapat. :) Jól telt az óra, még élveztem is, de azt hiszem nagyon sokat kell tanulnom, ahogy érzékelem a társaság fele, már tanulja pár éve a spanyol nyelvet.

Megnéztük a lakást. Tetszik. Közel az egyetem, szinte mellette van. :) Louis és párja Thália (csak pár nap múlva derült ki a neve, pedig már első nap is bemutatkozott, de soha nem értettük, és azért ciki lett volna megkérdezni, hogy no mégis mond már meg, hogy hívnak) adták ki a szobát. Szimpatikusak voltak. Állítólag van net is, hurrááááá!!! Persze nem volt, kiderült később, no sebaj, majd a suliban. De volt egy nagy szoba, két ággyal, szekrénnyel, asztallal, olvasólámpákkal. Konyha, fürdő, szalon, ahogy itt mondják a nappalit. Rögtön megtetszett mindkettőnknek. Louis kérdezte, mikor akarunk költözni, ha tetszik. Közöltük most. :) OK, mondta, és már indultunk is a cuccunkért. Segítségül hívtuk Katie bicikliét is, mivel a bőröndömet nem volt kedvem cipelni. Szép látvány voltunk az utcán végigmenve. :)

Mint félúton Peti elmondta, a szálláson lévő portás segített volna kocsival elvinni a cuccainkat, na gondoltam jókor mondod Te is. :)

Nem baj, élménynek ez is jó volt. Van négy hónapom, hogy valahogy megcsináljam a bőröndömet. Kerekek megvannak, keresni kell egy javítóműhelyt, ha van egyáltalán ilyen. :)

Tehát beköltöztünk, végre főzhettünk, jó kis otthoni tasakos makarónit, meg rántottát. Mindkettő nagyon finom volt. Elmentünk pénzt kivenni, meg várost nézni még kicsit, majd hazaérve fizettünk: 330 € a precio kettőnknek összesen, a gastos-t (havi költségek) majd 2 havonta kell fizetni. Az este további részére nem emlékszem sajna, valószínű korai alvás volt megint. :)

2008. 02. 11. EHU, lakás kell

2008-02-26T19:17:00.004+01:00

Eljött a hétfő, újabb reggeli, újabb várva várt élmények. Talán lesz szállásunk végre. Most már jönnek segíteni a mentor lányok is, akikkel 10 órára beszéltük meg a „randit” a szállás előtt. Reggelinél csak páran voltunk már, mindenki hazament. Valószínű, hogy csak a kosárlabda kupára jöttek sokan, no meg hasonló cipőben jártak, mint mi: szállás nélküli Erasmus diákok voltak. Kiderül később, igaz volt valamilyen szinten.

Amaia jött csak elénk, ő vezetett el minket beíratkozni, ott találkoztunk Joanával is. Rosa Maria nem volt még, helyette Lorenával a „titkárnőjével” csevegtünk, meg ismerkedtünk. Négyen leszünk a szakon Erasmussal. Megnéztük a tárgyakat, felvettük még azon tárgyakat, ami érdekelt minket, kaptunk mappát, meg táskát EHU felirattal. Tetszik!!! Viszont kell a diákom fénymásolata is, áhhhhh… Miért nem jó a nemzetközi diák, nem értem. No mindegy, másnapra megszerzem. Köszi Ecsa!!! :) Másnapra már ez is rendelkezésemre állt. De jó!!!

Találkoztunk egy nővel, neve sajna nem jut eszembe, aki adott nekünk egy albérletes papírt, segített felhívni az általunk kiválasztott helyeket, nem sok eredménnyel sajnos. Egy hely volt, ami talán megfelelt volna, azt később meg is néztük. Az óváros részen van a hely, egy középkorú pasi lakásán van két kiadó szoba, már nem emlékszem mennyiért, de nekünk megfelelő lett volna. Sajna net nem volt itt sem. Csak valahogy olyan érzésünk volt, mintha tegnap ott halt volna meg valaki. Nem jó előjel. Visszatértünk a suliba netezni, újabb helyeket keresni. Segített Katie is telefonálgatni, de nem sok eredmény. Sikerült beszélnünk még Miguel Calvo-val, aki a Cartografía-t fogja tartani, meg María-val aki a nyelvi kurzusokért felel. Közölte holnap spanyolnyelvi felmérő, na szép… mehetek tanulni, hogy tudjak is valamit. Visszatértünk a volt szállásunkra reméljük már csak egy éjszakára. Rendesek voltak a szállásadók, nem csináltak belőle problémát, hogy otthagytuk a cuccunkat egész nap és csak este mondtuk meg, hogy maradunk még. Hát maradtunk.

2008. 02. 10. Centro Civico, Copa del Rey

2008-02-26T19:09:00.004+01:00

Most már korán keltünk, éhesek voltunk, irány a reggeliző helyiség. Hmm… nagyon furcsa székek vannak itt, nem lehet kihúzni őket az asztaltól, mivel rögzítve vannak, csak kiforgatni, nem is lehet normálisan elférni. A kaja felejthető, kaptunk tejet, kávét (vissza is vittük, egyikünk se kávézik), valami pék sütit, pár szelet bagettet, no meg vajat, dzsemet. Reggelinek elég is volt.

Újra irány a város, albérlet kell!!!

Persze megint nem jutottunk eredményre, vagy mind drága, vagy senki nem ír vissza. :( Ezért várost néztünk. Körbejártuk az egyetem területét, legalább tudjuk már mi hol van. Most már kicsit jobb idő volt, mint tegnap este. Sikeresen átvágtunk a városon, csak mentünk az orrunk után, nem nagyon volt konkrét cél, de ez így volt jó. Temetőn vágtunk át, láttunk női focimeccset (kb. 15 évesek voltak) a betondzsungel közepén előbukkanó műfüves pályán, majd kiértünk a helyi plázába (El Boulevard), persze zárva volt. Vasárnap van, ilyenkor itt minden zárva, csak pár dolog van nyitva, de azok is csak 13-14 óráig körülbelül. Media Markt, Eroski (mint később kiderült ez meg a hazai Tescoval egyenértékű), Bricostore-nak megfelelő áruház, tehát minden van itt, ami szem szájnak ingere, csak hát zárva volt. Irány haza, újabb éhségroham. :)

Betértünk egy épületbe, amiről később kiderült, hogy egy Centro Civico, na ide kell majd mennünk, ha biciklit akarunk bérelni. No persze nem ebben, mert ez nagyon messze van tőlünk. Épp egy kosármeccs ment bent, hát akkor már végignéztük, nyertek a vendégek. :)

A várost megint belülről közelítettük, próbáltunk újabb utcákat felfedezni, sikerrel. Az egyik bár kicsit nosztalgiát keltett bennem, nem tudom honnan vették a 2007-es Showhajtásra (ugye nem BN volt?) a bölcsészek a plakátjukat, de most mintha azt láttam volna viszont. Az egyik srác tiszta Gyuri volt. :) Találtunk Souvenir boltot, majd legközelebb visszanézünk ide is. A városban még több ember, délután háromkor tele az össze bár. Idősek, középkorúak, fiatalok, babakocsiban ülök, mind a bárokban, vagy a bárok előtt iszogatnak. Hol látni ilyet nálunk otthon. Ja, és tegyük hozzá, nem sok a részeg, valamit tudhatnak, majd tanulunk Tőlük. :)

Gondolom melegítenek estére. A Tau hatkor játszik a Copa de Rey döntőjében, nem tudom kivel. Elterveztük, hogy benézünk a városba majd, hátha adják valahol kivetítőn, legalább látjuk a fiestát utána, ha persze lesz, mert a tegnapi játék alapján nem vagyok benne biztos, vagyis nem voltam benne biztos. Mint kiderült megvolt az okom rá. No persze Katie keresztülhúzta a számításunkat. Kirendelt a Mendizorrotza-hoz, még jó, hogy ez is a közelben van. Na itt játszik az Alaves is, jövünk meccset nézni majd, már most elterveztük. De most mint kiderült a Tau meccset fogjuk nézni. Kimentünk négy órára, mivel Katie úgy gondolta megnézzük a harmadik helyért is a meccset, no persze… azt nem adták, így meglátogattuk hol is lakik Katie, szép hely. Belvárosi rész, nyolcadik emelet, jó kilátás. Sajna nem sokáig csodálhattuk a kilátást, mert indultunk vissza meccset nézni.

Hát ez fantasztikus!!! Egy sportcsarnokba mentünk. Kivetítőn adják a meccset, tele emberekkel a terem, mind a lelátón, mind a játéktéren elhelyezett székeken ülnek. Kb. 2000 ember tombol, éljenez, ha épp a Tau szerez pontot, vagy lop el labdát. Egy katonazenekar fújja a taktust, ha éppen holtszezon van a meccsen. Mintha élőben szurkolnának, nagyon tetszik. A fiatalok mellett rengeteg az öreg is, ők is szurkolnak. :)

Kikapott a Tau, hát a játékot látva nem meglepő. Az emberek elég nyugodtan fogadták a vereséget, mindenki ment haza. Mi is, lassan 21 óra. Korai alvás lesz, azt hiszem. :)

2008. 02. 09. Vitoria-Gasteiz

2008-02-23T13:41:00.005+01:00

A reggel kicsit későn ért minket, 10 órakor sikerült felkelnünk, mentünk rögtön le, hogy rendezzük végre a szobákat, meg reggelizzünk. Hát a szoba drágább, mint hittük. Már nem 30 év a korhatár, hanem 26. No ez rám nézve nem túl hízelgő, de hát nem tudtunk mit csinálni, sajna. Persze a reggeliről lemaradtunk, mivel 9-től volt, kb. fél óráig. No, majd holnap. Irány a könyvtár, albérlet után kutatunk, újabb sikertelenség. :) Kezdem tanulni a spanyol szavakat, egy-két nap és megértek mindent, ami a lakásbérléshez szükséges. Később kiderült tényleg így van, nem lesz ezzel a spanyol nyelvvel akkora gond, remélem. Még jó, hogy a szállásunk az egyetemi negyedbe van, nem kell sokat menni hazáig a könyvtárból.

A délután pihenéssel telt, mivel a suli bezárt három órakor, így visszamentünk a szállásra. Este meg irány a város megint, laptoppal a kezemben. A város tele van emberekkel, minden sarkon bank vagy automata (Caja Vital/Vital Kutxa), számtalan bár, számtalan ember, mi van itt… Nyert a Tau, gondolom ezért a nagy felhajtás. Láttuk a mérkőzés utolsó negyedét a Bilbao ellen a szálláson TV-ben, nem volt valami nagy győzelem, elég nyögvenyelősen ment nekik a végjáték, mintha a magyar sportot láttam volna. Csak itt 200 néző helyett 9000 ember ült a Fernando Buesa Arénában.

Bejártuk az Óvárost végre, fényképeztünk, amit éppen tudtunk, próbálgattuk az internet elérhetőséget mindenhol, ahol éppen nem tűnt fel, hogy mit is akarunk csinálni. Azért ki tudja milyenek itt az emberek, még nem ismerjük őket. Petit elkapta valami őrjáratozó nő (mint később kiderült), mesélt neki az éppen általunk látott épületről majd elmondta merre érdemes szétnézni, ha szűk utcákat, régi épületeket akarunk látni, fényképezni. Szépek a templomok, az utcák, a régi épületek közt modern mozgólépcső. Tetszik, egyben látványromboló is, kissé furcsa. Találtunk furcsa dolgokat is az utcákon. Én postaládának néztem őket, de kiderült hamar nagyot tévedtem. Micsoda véletlen, épp jött egy pasi aki „megmutatta” nekünk, hogy is kell használni őket. Na, mondhatom volt meglepődés, szemetesek ezek a furcsa dolgok. Hát ilyet sem láttam még, gondolni pedig… de hát azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez a nyugat. A Plaza de la Virgen Blanca teljesen feltúrva, gondolom, készülnek az ünnepre, minden csupa kő. Eltűntek a virágos részek, amiket fotókon láttam. A Plaza de España szépen kivilágítva, a központi falon két nagy Tau mez. Igaz az egész város tele van Tau mezzel, vagy plakáttal, és egyéb relikviával. Hol az üzletek kirakatából, hol az emberek kezéből kerül elő egy a szemünk elé. Betértünk újfent a „kedvenc” boltunkba a Carefourba, csak ezt ismerjük még, vettünk pirítóst (egy nagy zacskóba 80 szelet potom áron, még a h*lyének is megéri), meg joghurtot. Nem is olyan drága. Elterveztük Petivel, hogy pirítóson, vajon, joghurton meg még hasonló olcsó kajákon fogunk élni. No persze, meg ahogy Móricka elképzelte.

Hazafelé benéztünk még a Plaza de los Fuertos-ra, sikeres internet szerzés. Végre tudtam beszélni az otthoniakkal is. Tele van a tér egyébként, Galíciai ételfesztivál van, mint kiderült, miután Peti körbe szimatolt, amíg én neteztem. :) Megint hideg van, még jó, hogy nincs hó. Fázom. Go home.

Sikerült hazaérnünk a Sevilla-Barcelona (1-1) meccsre, a második félidőt végig is néztük. Megittuk az első sörünket is Vitoriában, lesz ez még több is…

2008. 02. 08. Megérkezés...

2008-02-23T13:27:00.012+01:00

Sajna ritkán jutok géphez, de most itt a hétvége és végre úgy határoztam, addig nem kelek fel a géptől, míg meg nem írom, mi is történt lassan már két hete velem. :)

Folytatva a történetet, kezdtek az események felgyorsulni. Végre megérkeztünk Vitoriába, azt hiszem, itt hagytam abba. Már magára a szállásra is érdekes volt eljutni, szerencsére a két mentorunk kijött elénk, hajnali hatkor. Segítettek cipekedni, hát mit mondjak nem voltunk semmik. Szegény bőröndöm itt mondta fel majdnem a szolgálatot, de azért kitartott még a hostelig, ahol szobát béreltünk. Kb. 7-re meg is érkeztünk. Érdeklődtek szeretnénk-e reggelit, de hát mi mindent akartunk csak nem enni, leginkább aludni akartunk, mivel a buszon valahogy nem sikerült. :) Tehát délig aludtunk, vagyis kicsit tovább, egészen pontosan háromig.

Az ébredés maga volt a gyönyör, végre kipihentük magunkat. Közben megkaptuk a várva várt sms-t Katie-től, (mivel én sehol nem találtam a telefonszámát, hogy értesítsük) hogy megjöttünk-e már, és hol vagyunk. Egy óra múlva már vele találkoztunk. Hármas randi, de jó! Mit is mondjak, hmm…. Jó fej csaj, kicsit lökött, de hát ki nem az, köztük mi is. :)

Megszemléltük a suli könyvtárát (Bibliotheca) ami később még fontos helye lesz az életünknek, mint kiderült. Mivel itt van csak olyan net amit tudunk használni jó ideig, ha nem akarunk az utcán fagyoskodva wifit keresni, mint azt tettük is később, de erről majd a maga idejében. :)

Tehát könyvtár. Szemeztünk a „Se alquilar habitación”, „Se alquilar piso” („Szoba kiadó”, „Lakás kiadó”) hirdetésekkel, de hát nagyon drága itt az élet. Viszont minél előbb kell találni valamit, mert a jelenlegi szállásunk (Isaac Diaz camping) igen drága. Nem mondom, hogy űbereli a kolit, főleg, hogy még konyha se volt. :)

Persze nem sok eredmény született, de hát bemelegítésnek jó volt erre a napra. Gondoltuk csak jobb lehet ezek után. Jöhetett a városnézés Katie vezetésével. Megnéztük az „úgymond„ fontos helyeket, mint pl. az El Corté Inglés-t (Barcelonába is volt ilyen „Skála”). Itt megkóstoltuk a churros nevű nemzeti, olajban sült, cukrozott, „hízlaló” édességet. Láttuk az El Caminante-t, ami éppen Tau mezbe volt öltöztetve, mivel itt tartották ezen a hétvégén a Copa el Rey-t, persze nem fociról van most szó, hanem kosárlabdáról (Virág gondoltam Rád, biztos Te is elmentél mellette, ha bejöttetek a városba a „séta” során). A jó kis séta után találkoztunk Katie barátjával Miguel-el is, majd négyesben megláttogattuk a helyi olcsó élelmiszerboltot, a Carefour-t, ahol vettünk pár dolgot, mivel éhesek voltunk már Petivel piszkosul. Persze kenyér, szalámi, no és sör volt a számlán. :)

Hazatérve jól bekajáltunk, már nagyon ránk fért, lyukas gyomorral nehéz lett volna újra aludni. Igaz az még később jött soron, újra nyakunkba vettük a várost, azt hiszem így mondják. Elindultunk ingyen wifit keresni, persze nem sok sikerrel. Gondoltuk megnézzük a buszpályaudvaron, hátha. Hát jól el is tévedtünk, sajna nem ott volt a pályaudvar, ahol gondoltam, de így legalább megspóroltunk egy plusz városnézést Vitoria ezen a részén. Nincs ezen a környéken semmi látnivaló, plusz még a térképről is lejöttünk, mint kiderült utólag. No, így meg már érthető miért is nem ott volt a pályaudvar, ahol kerestem. :)

Végre azért meglett, no nem nagyon örültünk neki, mert nem volt se wifi, se albérleti hirdetés. Irány haza, közbe betértünk egy térre, itt végre volt net, loptuk is rendesen… De nem sokáig, nagyon hideg volt, nem gondoltam volna, hogy fázni fogok, nem vagyok egy fázós típus, de most „tengo frío” érzésem volt. Mentünk is, de előtte benéztünk Katiehez a Krunch-ba (itt dolgozik, vagyis úgy tesz). Mire hazaértünk már éjfél körül volt, nem nagyon volt kedvünk semmit csinálni az alváson kívül, hát azt tettük. :)

2008.február 7. Barcelona

2008-02-16T16:36:00.015+01:00

Az este már gyorsan telt, aludtunk a másnapi reggeliig, ami közben az amerikai elnökválasztás fejleményeit követhettük nyomom a helyi csatornákon. Mai napig nem tudom, mi is történt azóta, lassan érdeklődni kellene a világ felé is.

Barcelona nappal is szép, sikerült megint lejárnunk a lábunkat, de most legalább elmondhatjuk, hogy bejártuk az egész város, EGY NAP alatt. Na hajrá!!!

Reggel az egyik, ha nem a leghíresebb Gaudi házzal kezdtük: a La Pedrera-val. Utána irány a buszpályaudvar (Barcelona-Nord), jegyvétel, csomagelhelyezés, estig vissza se tértünk ide. Déli irányban kezdtük el felfedezni a várost. Első állomás az Arc de Triompf volt, majd az itt elhelyezkedő parkokon (Pg. Lluís Companys és a Parc de la Ciutadella) át közelítettünk a tengerpart felé kis utcákon keresztül. Hasonló a helyzet, mint Velencében, az utcára teregetnek, megesik az is, hogy a bejárati ajtó elé, furcsa egy látvány nekünk magyaroknak. Nincs egy normális szárítójuk. Otthon ezért kinéznének minket, de szerintem egy próbát meg fog érni. :) A tengerpart csodálatos. Süt a nap, bikinis lányok, Baywatch-ből megismert úszómesterek, homokozó kislányok, kisfiúk… na mielőtt beleélnétek Magatokat, azért biztos lesz majd ilyen is, de nem most mikor még csak 15 fokos a levegő. :) De a látvány nagyon szép volt.

Tengerpart után hegymenet, megmásztuk a közeli erődítményhez (Castell de Montjuïc) vezető utat, papagájok rikácsolását hallgatva végig. Tele van ágyúkkal a terület, jó fotótéma. Gyönyörű a város felülről. Tökéletes innen a kilátás mindenhova, tengerpartra, városközpontra, hegyekre. Igaz sok minden eltörpül a távolban, de messze volt még a nap vége, sok mindent kellett még addig látnunk, köztük a legfontosabbat annak, aki Barcelonába jön, az „Estadi del F.C. Barcelona-t”, alias Camp Nou-t. Sajnos innen a hegyről nem látható, mivel takarják az erdő, meg az Olimpiai Park, ami következő állomásunk volt. Itt rendezték az 1992-es barcelonai olimpiát. Így, hogy voltam 2004-ben Athénban, kicsit más szemmel néztem a parkot, volt hasonlóság, az ottani központ és e között, de nagyon tetszett ez is! Fantasztikus a stadion, kivételesen be lehetett menni, nagyon örültem neki.

Gyalogtúránkat megszakítottuk egy gyors ebéddel a közeli parkban, ahonnan nagyszerű volt a kilátás a Palau Nacional de Montjuïc-re. Mariann, itt is rengeteg a macska, nem csak Istanbulban, jöttek is szép számmal kajáért esdekelve. A Poble Espanyolba sajnos nem tudtunk bemenni, vagyis nem akartunk, mivel túl drágának tartottuk a belépőt. Helyette tovább folytattuk utunkat a Plaza Espanyara a metróhoz (végre nem gyalogolunk) az általam csak két toronynak titulált Fira de Barcelona-Montjuïc-t érintve.

Ezután következett a nap fénypontja: a már említett Camp Nou!!! Nagy a stadion, sok ember bámul befelé a kapukon, pedig soha nem fognak bejutni (próbálkoztunk mi is, de nem sikerült, hiába, pasik voltak a biztonsági őrök, nekik meg nem jött be a mosoly :)). Senkit nem láttunk, akit érdemes lett volna, mégis mit vártunk. Körbejártuk, benéztünk a Souvenir boltba, ha már ott voltam kellett vennem valamit (hűtőmágnes), no meg kellett fotót is készíteni, ha már itt vagyok.

Mivel lassan ránk esteledett és még nem láttuk a Sagrada Famíliát, felkerekedtünk, volt még 4 óránk a busz indulásáig. Irány a város másik, északkeleti vége. A Gaudi remekmű előtt bekukkantottunk a szintén általa megálmodott Park Güell-be. Már nagyon kíváncsi voltam a gekkóra. :)

Nem mondom, meg kell szenvednie az embernek, ha végig akar sétálni a parkon, és nem busszal vagy kocsival akar odáig eljutni. Szerencsénkre mozgólépcső vitt fel majdnem a park bejáratáig. Jó volt innen visszanézni a városra, nagyon messze volt, sajna egy normális fotót nem sikerült készítenem. Persze a parkban korom sötét volt, világítás nulla. :( Visszapillantottunk a Castell de Montjuïc-re, onnan indultunk egy órakor körülbelül, háááááttttt… nem volt közel, a város másik vége. Séta végig a sötétben, közben próbálunk fényképezni kevés sikerrel. Végre megtaláljuk, amit kerestünk. Állítólag ez a világ leghosszabb összefüggő padja, alatta pedig egy hangulatos oszlopcsarnok, amit piacnak terveztek, bár a neve „Száz oszlop terme” nem igazán erre vall. Éppen énekeltek az oszlopok közt, mikor ott jártunk, igazán jó az akusztikája, később mi is kipróbáltuk. Hangfelvétel nem készült mindenki örömére mondom. :) Romantikus kapcsolatba kerültem a kedvenc gekkómmal, igazán jól néznek ki, így mozaikból kirakva. Őrizték a bejáratot, számunkra meg a kijáratot.

Kis kanyargós utakon indultunk el végső úticélunk felé, a Sagrada Famíliához. Igaz előtte megnéztük a szintén Gaudi tervezte Hospital de la Sta. Creu i Sant Pau kórházat. Miért nincs nálunk ilyen Magyarországon. Sokkal szívesebben gyógyulnék (igaz nem szokásom betegnek lenni) ilyen régi építésű kórházban, mint a nálunk lévő szocialista panelkórházakban.

A Sagrada Família már messziről látható, szépek a tornyai, igaz elvesznek a daruk közt. Mint egyik ismerősöm megjegyezte, „állítólag nemsokára összedől, annak ellenére, hogy még be sem fejezték”. Hát lehet benne valami. Mindenesetre észre lehet venni az új elemeket. Jellemzésére annyi, hogy monumentális, díszített, látványos… de miért vannak annyira oda érte az emberek.

Sajnos az „uborkára”, másik monumentális épület a S. F. mellett a környéken (már a repülőről is láttam) már nem volt időnk, mivel mennünk kellett az autóbusz pályaudvarra, lassan 22 óra volt, és 22.45-kor indult a buszunk. Fájó szívvel szálltunk fel a buszra, igaz előtte Peti még parázott kicsit, mivel nem tudtuk eldönteni honnan is indul a buszunk, de azért kiderült. :)

A buszút nagyon kényelmetlen volt, szerencsére kicsit tudtam aludni, de jobb volt másnap nem rám nézni, annyira megviselt az utazás. Szerencsére Joana és Amaia (koordinátoraink) már vártak minket Vitoria-Gasteiz-be, hajnal hatkor, de sajna kocsi nélkül. Így újabb tortúra vette kezdetét, én és a bőröndöm között, aminek persze még Barcelonába letört az egyik füle, a másik pedig már Vitoriába kezdett rakoncátlankodni, de ez egy másik történet. :)